Nekem is tele van már az összes hócipőm a mostani helyemmel. Sok problémám van, személyesek is. Legnagyobb gondom az, hogy annak ellenére, hogy elvégeztem a cég hathatós anyagi segítségével egy főiskolát, közben megőszült a hajam a sok feszültségtől (tanulás+munka+családi gondok), semmiféle előléptetés, frankóbb, a végzettségemnek való munka nincs kilátásban. Egy utolsó senki vagyok beosztás és hatáskör szerint, ugyanakkor a főnököm engem intézményes VALAKINEK gondol, akire mindent rábízhat, mert bármit képes ezek ellenére megcsináli. Még a vezérigazgató helyettesi feladatokat is, helyettes helyett. Ha egyáltalán ad munkát. Mert a legnagyobb problémám akkor van, ha nem kapok. Én szeretnék megdolgozni azért a pénzért, amit kapok.
Anyagi kompenzáció rendben, de ki szeret úgy dolgozni akárhány ezer forintért, hogy reggel már a buszra sincs kedve felszállni, ami a munkahelyére hozza? Voltak próbálkozásaim, kitaláltam magamnak egy jó kis munkát, amit szívesen végeznék, és még nincs gazdája cégen belül, ugyanakkor elengedhetetlen lenne megoldani, de hiába a vezérigazgató támogatása, ha a közvetlen főnököm nem enged el a helyemről.
Azt hiszem, érthető, hogy váltani akarok. Március óta próbálkozom, hogy a második munkahelyemet, ahol 5 éve dolgozom, lecseréljem. Eddig még mindig volt valami, ami nem stimmel az ajánlatokkal. Ha pár nap alatt Pestre tudtam volna költözni, már réges régóta máshol dolgoznhatnék. De ez sem megy.
Teljesen patthelyzetben vagyok. Bármilyen állást (pl. biztosítási ügynök) ha nem muszáj, nem vállalok el, mert csak rosszabbul járhatok mint itt.
Látod, malacka a pénz nem minden. Van olyan kollégám, akinek már nem is köszönök.
Az álláskereséshez pedig ajánlom, hogy keress meg fejvadász cégeket (az interneten csomó címet találsz a www.wesselenyi.com/karrier/karrier.htm oldalon), ahova beadhatsz önéletrajzokat, és ők tartják veled a kapcsolatot (nekem az Aim To Please jött be), folyamatosan ajánlanak ki cégeknek.
Én a következőket mérlegelném
- kihívás
- fizu
- kollegák
- hosszútávon milyen befektetésnek bizonyul és
- mennyire van eleged a mostaniból
Én speckó két hónapja megpályáztam brahiból egy állást egy angol érdekeltségű non-profit szervezetnél. Most onnan írok és ez a hely nagyon jól fog mutatni az önéletrajzomban még akkor is, ha most nem rogyok össze a fizum súlya alatt.
Probáld meg, önbizalom és vagányság kérdése az egész.
Szerintem, ha felmerült benned a gondolat, ne sokat vacakolj. Ott már valami gáz van. Magam is így tettem mindig, mégis csak a harmadik munkahelyem taposom (10 év, 3év, új). A váltáshoz pedig elsősorban önbizalom kell. Ha tudod, hogy profi vagy, akire szükség van a piacon (és ezt el is hiszed) nem lesz gond új helyet találni.
Személyes problémám az nekem sincs, hacsak az nem számít annak, hogy lévén felelős az egész projekttért (hatáskör azért nincs hozzá, mert úgy túl könnyű lenne, illetve még az is előfordulhatna, hogy elszámoltathatok valakit) az összes elbaltáért be(lém) rugdosnak, ami legfeljebb akkor lenne jó, ha motorkerékpár lennék, pedig nem is vagyok az, hanem agresszívmalac vagyok.
1. Hogy unjam a mostanit, mert taposomalomma valt.
2. Hogy szemelyes problemam legyenek a kollegakkal es/vagy a fonokommel.
3. Hogy jelentosen (min. 33%) tobb penzt ajanljanak.
4. Hogy ajanljanak is ilyet.
Ebbol nekem egyelore az elso ketto nem all fenn, hal' Istennek, igy a masodik ketton nem is kell gondolkoznom.
Ez év elején nálam is volt egy hasonló mélypont. Azt a feladatot kaptam/kaptuk, hogy alakítsuk ki saját magunknak egy működési formát, melyben legjobban tudunk dolgozni (csapat, eszközök,stb.)Ez tavaly év elején volt. Úgy érzem, nagyon jól ment minden, majdnem hiba nélkül tettük a dolgunkat. Noés akkor jött a meglepi: mindezek ellenére a cégvezetés egy külső vállalkozót bízott meg ugyanezzel a feladattal. Tudom is, miért, de erről nem beszélek, mert a téma szempontjából lényegtelen. Szóval megtelt a hócipőm és még kaptam is valahonnan egy jó ajánlatot... Aztán hosszas gyötrődés (felmondás, tárgyalások,stb.) után mégis maradtam... És most úgy gondolom, hogy jól döntöttem, mert főnökeim/kollégáim rámutattak olyan dolgokra is, melyeket nem vettem számításba akkor, mikor beadtam felmondásomat...
Kedves Bárki (és természetesen a legügyesebb nullázó)!
Én már hetek óta azon gondolkodom, hogy mi kell ahhoz, hogy végérvényesen itt hagyjam a munkahelyem. Már a tavaly elindított és idén év elején sikeresen lezárt pilot-projekt befejezése óta döglegyek ezrei döngik körül a céget.
A gondom az, hogy a projekt befejezésére nincs pénz(a tulajdonos nem nagyon tudja mit akar), de a pilot eredményeit használni kell (ami valahogy még megy is), közben mégiscsak be kellene fejezni a projektet de azt úgy, hogy szakmai elképzelése csak homályosan van a szakmai vezetőnek.
Sz'al folyik a vinnyogás, hogy projektszerűen működjünk, közben pedig semmilyen projektre hasonlító terv stb. nem körvonalazódik. Ad-hoc fejlesztgetések folynak, és miközben látványosan döglődik a cég egyre inkább azzal foglalkozik mindenki, hogy meddig húzza még a munkahelyén.
Eközben persze teljes felelőséggel tartozom egy olyan projekttért, aminek (szerintem) senki nem látja a kimenetét (és igazából nem is projekt). Illetve elképzelések vannak, de a megvalósítás... sz'al arról jobb nem beszélni.
Arról már nem is beszélve, hogy állandósul az egymás fütyijével való csalánverés esete.
Arra lennék kiváncsi, hogy a mélyen tisztelt kartácsok között kinek milyen tapasztalata van e téren.
