Sziasztok! Volt már valakinek vezetett meditáció közben olyan érzése, hogy egy darabig hallja a mestert/ oktatót és egy idő után már nem?
Történetem: Többed magammal kipróbáltam a meditációt, teljes átszellemülés, komolyság, ráhangolódás... A mester belekezd én meg próbálom elképzelni amit Ő mond. Ő pedig folyamatosan beszél.
1, Kilépek az ajtón, körbenézve mezőn állok, körülöttem virágok...
2, A mező mellett van egy kis erdő, mindannyian menjünk kis faágakat gyűjteni a tábortűzhöz...
Számomra itt jön a lényeg!!! : Aztán ahogy szedem a kezembe a faágakat, beljebb valami lila fény megjelent. Olyan érzésem támadt, mintha engem hívna. Körbenéztem, de a többiek távolabb voltak már, mintha csak én láttam volna azt az izét...
Mikor agyban hagytam, hogy hatással legyen rám (nem mentem közelebb hozzá, de mégis úgy éreztem, mintha felé tartanék) elkezdett a lila, világító, fényes kocka pattogni a szemem előtt, mint egy pingponglabda egy cipősdobozban. Mindenfelé... Az erdőt már nem is láttam, csak azt a lila kockát, ami fénycsóvát húzott maga után, miközben ide oda pattogott.
Barátságos volt. Jó érzéssel töltött el.
Nem tudom mennyi idő telt el valójában és azt sem tudom, hogy ezalatt a mester mit mondhatott.
Kicsit úgy éreztem, hogy csatlakoznom kellene a többiekhez, hogy ne maradjak le, ha már egy ilyen meditáción részt veszek...
De ahogy ezt magamban kigondoltam, az a lila kocka "erőszakos" lett, a világos lilából sötét lilává változott. A mozgása felgyorsult és olyan érzésem lett, haragszik, nem akarja, hogy otthagyjam.
Nem tudtam mit tegyek, maradtam. Gondoltam, majd szólnak, ha fel kell ébredni. :)
A kocka újra világos lila lett és én azt éreztem, hogy alábbhagy bennem a feszültség és a félelem a kockával szemben. A kocka mozgása lelassult; csak pattogott és a lila fénycsóva nem halványult, hanem mindent lilává borított be a szemem előtt.
Egyszerre azt éreztem, hogy biztonságban vagyok, de mégsem. Nem tudom mi ez a cucc, bízhatok-e benne, vagy sem. Elmúlik magától, vagy amíg el nem "futok" örökké csak pattog ide oda? Mintha nem akarna elengedni.
Aztán ahogy a gondolatokat végigpörgettem magamban, láttam, hogy a kocka érzi ezeket. És kezd megharagudni... Már nem a szemem előtt pattogott, hanem egy kicsivel távolabb, de erős, határozott mozgással. A színe nem változott, világos maradt. Én meg nem tudtam megmozdulni...
Aztán hallottam a mestert, hogy mindenki jöjjön vissza a házba és lassacskán (mélyeket lélegezve) ébredjen, térjen magához. (ezt úgy hallottam, mintha a hátam mögül mondták volna, miközben én az erdőben vagyok még)
És valami hihetetlen erőt vettem magamon és elkezdtem rohanni a ház fel...csak rohantam, feltéptem az ajtót és berohantam rajta... Az ajtóból visszanéztem, láttam a mezőn egy hatalmas elszenesedett máglyarakást ami füstölgött, az a lila fény pedig ott figyelt az erdő és a mező vonalánál...
Becsuktam az ajtót, de alig akartam felébredni, visszajönni a meditatív állapotból...
Mikor elmeséltem a többieknek és a tanítónak/ mesternek, mindenki csak nézett. A mester is. Nem tudja mi volt ez. Őszintén megmondom, fingja nem volt, hogy miről is beszélek!!!
Szerintetek mi lehetett ez? Volt már valakinek efféle tapasztalata? Nem pont lila fénnyel, de olyan, hogy valami nem engedi el? És mi van akkor, ha "maradsz"?
Tanuló társat/társakat keresek akivel/akikkel közösen megismerhetnénk, feltárhatnánk egy kevésbé megszokott, jelenleg Magyarországon kevésbé ismert meditációs rendszer sajátosságait, egy szűk tanulói csoport keretében.
Ez az átlagostól eltérő, kevésbé megszokott világszemléleti mód az Egyetemes Gyógyító TAO rendszerében bújik meg, amelyet megannyi rejtély, érdekesség lefed, mindez arra vár, hogy felfedezzék és megismerjék jótékony hatásait a mindennapi életre nézve.
Számos jótékony hatása van a fent említett rendszer gyakorlatainak, mint például:
*Csökkenti az embert érő stressz mennyiségét, megtanít felismerni, majd kezelni a stresszt,
*Kiegyensúlyozottságot ad,
*Szellemi nyitottságot, rugalmasságot a fejlődéshez, tanuláshoz,
*Mélyebb önismeretet kínál a belső látás kifejlesztése által,
*Több erőt ad a hétköznapokhoz,
*Boldogsággal, nyugalommal, türelemmel és számos más pozitív tulajdonsággal, érzéssel, előnnyel együtt növelheti az életszínvonalat.
Ez egy olyan út, amely végtéren arra vezet, hogy képes legyen az egyén kibontakozni, kihozni önmagából a maximumot amire képes. Képes legyen felismerni azt, hogy mi az amire hivatott, mi az amiért született.
Követelmények/Kritériumok:
*Magyarországon lakj,
*Vállald fel magad,
*Legyél nyitott az újra, és ne legyél megragadt, makacs
Részletekért keress Instagramon, név: feel_uself
(Megjegyzés: Jelenleg nem vagyok még Instruktor, nem nem vagyok tulajdonosa semmilyen a fent említett rendszer szellemi sajátosságainak. Továbbá ez nem hirdetés célt szolgál, csupán társakat keresek akikkel együtt indulhatnánk és járhatnánk ezen a különleges és érdekes úton, hogy megtapasztaljuk az élet érdekességeit és rejtélyes oldalát.
Én magam teljesen szkeptikus vagyok az ilyen dolgokat illetően és csak abban hiszek amit tapasztalok, nem igényel különösebb hitet csak folyamatos gyakorlást és odafigyelést.
A fent említetteknek semmilyen anyagi vonzata sincsen, kizárólag közösség építés a célja.)
Nekem is ez a tapasztalatom, csak annyiban egészítenélek ki, hogy szerintem nem csak mindenhol jelen van, hanem mindenben benne van.
Azoknál akiknek erről tudomásuk van, vagy felismerik ezt, azokban boldogító módon van benne (boldogság, öröm, béke stb.), akiknek erről nincs tudomásuk (növények ásványok stb), vagy nem hisznek (pld hitetlen emberek), azoknál csak létbentartó módon. De akár boldogító módon, akár ha csak létbentartó módon is, de mindenben benne van.
Azt írod „a kíváncsiságom alapján tudom, hogy nem fogom abbahagyni s keresni fogok mindig valami újat”, ebben a nyitottságban való törekvésedben én pld. Isten látom benned. Ez az elhatározás a tied természetesen, de ennek forrása, a szándék maga az Isten benned. Ugyan is Jézus nekem azt tanította, hogy minden ami épít, buzdít, vigasztal belül a lelkünkben, az mindig Istentől jön, és minden ami elkeserít, rombol, kétségbe ejt az pedig a gonosztól jön.
Ha hiszel Istenben, akkor azt is tudod, hogy van gonosz. Van bizony, és pont azok teszik ki magukat a legnagyobb veszélynek, akik tanulás és a megfelelő ismeretekkel nincsenek felvértezve, és ezért védtelenül kalandoznak a szellemvilágokban. Főleg, ha nincs erős kapcsolata Jézussal, nem áll erős oltalom alatt, aki megtudná védeni mind gondolkodásában (mert nincs mihez viszonyítania gonolkodását, hogy mi az ami jó, és mi az ami nem jó), mind lelkileg.
Most persze nem azt akarom mondani, hogy neked nincs ez meg, és még azt sem, hogy neked is ezt az utat kellene választanod, melyen én is járok, vagy választottam. Pusztán csak figyelmeztetni szerettelek volna, hogy a tanulás, a szeretettben történő fejlődés, Istennek a minél jobbani megismerése adhatja azokat az eszközöket az ember kezébe, amelyekkel aztán lehet pld. jól meditálni.
Aham, értem.
Bár nekem meditáció közben pont az a jó hogy nem jutnak eszembe gondolatok. Utazgatni próbálok, egy olyan helyen amit emberi szem nem lát, csak érez. És próbálok tárt szívvel utazni, befogadni új dolgokat, amik igaz, megvannak ezen a szép világon is, mindenhol, a madárcsicsergésben, a napfényben, a csillagokban, a szellőben, úgyértem Isten mindenhol jelen van, de amikor meditálok, úgyérzem, v gondolom, hogy kicsit beleláthatok abba a végtelen univerzumba ahol ő is tevékenykedik, minden erőben, amiben ott van.
Egyébként vallásos ember vagyok, imádkozni is szoktam. A kersztény hit tanításai sem állnak tőlem távol. De kissé sajátosan látom ezeket a dolgokat, s ahogy a szabadakarat és a szeretet legfőbb törvényei alapján értelmezem, Isten nem adana olyan intiúciókat, nem mutatna meg nekünk olyan dolgokat amit nem szabadna látnunk. Tudom a bűnbeesés is hasonló volt... De pont ez a "szép" az egészben, mivelhogy emberek vagyunk.
Kontrollálni fogom ezt a dolgot és erőt is kérni Istentől, de a kíváncsiságom alapján tudom hogy nem fogom abbahagyni s keresni fogok mindig valami újat. Csak egy kis türelemre lesz majd szükségem :)
Abban a „világban” ahová meditációd során lélekben kerülsz, van ami egyezik az Istennel, és van ami nem. Az, hogy mi jó és mi az ami rossz ebbena „világban”, nem a különböző kellemes, vagy érdekes érzések alapján lehet eldönteni, hanem az alapján, hogy mi az ami egyezik Istennel, és mi az ami nem.
Pontosabban minden ami épít, buzdít vigasztal a meditációdban az végső soron attól az Istentől jön, akit Jézus Krisztusként ismert meg a világ. Minden szeretetenergia belőle forrásozik, ebből lehet „táplálkozni”.
Viszont ez mellet még nagyon fontos az is, hogy legyen egy kontroll. Meg kell tanulni ügyelni a gondolatokra. Pld. ha olyan gondolatok érnek meditáció alatt, amelyek elkeserítenek, rombolnak, akkor ezeket el kell tudnod utasítani, ki kell tudni zárni a tudatodból.
És magát a tartalmakat is meg kell tanulni kontrolálni, ami azt jelenti, hogy nem lehetnek Istentől jövő olyan tartalmak, amelyek ellene mondanak az Evangéliumokban megismerhető Jézus Krisztus tanításának. Legfeljebb csak azok új szélesebb kibontása, de nem pedig ellentéte.
Ezért veszélyes lehet azoknak meditálni, akik nem ismerik ezeket a tanításokat, mert nem tudják eldönteni, hogy az a tartalom éppen egyezik vagy ellentétes a jézusi tanításokkal.
Pld, egy vulgáris hasonlattal:
Ha olyan kellemes érzések és tartalmi gondolatok „jönnek”, hogy mennyire „szerelmes vagyok xy-ba” az bár kellemes, de mégis téves, és el kell tudni vetni, ha nem akarod idegroncsként végezni.
Honnan tudhatjuk, hogy ez veszélyes? Onnan, hogy Jézus azt tanította, hogy a „szeretet nem élvezet, hanem elsősorban áldozat”.
Szóval kedves vándorlós, hétköznapi nyelvre lefordítva, azt mondod meditálni, ne a láthatatlan világba meneküljek el, mert bajom is eshet és értelmetlen, hanem a világból merített gondolatokból, dolgokból építkezve, türelmesen várjak arra hogy a jó és értékes dolgok beleépüljenek a lelkembe azzal hogy rendszeresen önvizsgálatot tartok?
..nekem őszintén, amikor meditálok, ahogy én ismertem meg ezt a dolgot saját tapasztalat útján, egyfajta kikapcsoloódás, amikor nem kell gondolkoznom, és csak történnek velem dolgok, végre egy kicsit kiengedhetem a gyeplőt a kezemből, egy olyan állapot amikor szinte biztos hogy nem kezd el fájni a fejem, a problémáimon agyalva, nem kezdek el sírni hogy félek és egyedül vagyok, szóval megnyugtat. S nekem ez a nyugalom, ami akkor áthat nagyon is sokat ad. Képes vagyok bizonyos dolgokat, rossz érzéseket elengedni, mert lecsendesülök.
Amit írtál az mind igaz, / törekszem is ezekre, Isten is úgyérzem jelen van velem mindenhol/ de azt hiszem mindenkinek megvan a saját igaza, és nekem a meditáció kicsit olyan mint egy drog.
Csak óvatosan ezzel a meditációval, mert vannak olyan „beteg szellemek” amelyek „segíteni” akarnak ugyan, de csak a beteg lelkületüket adják át, és akár az őrületbe is vihetik a gyanútlan kísérletezgetőket.
1. Nagyon kevesen meditálnak jól. Ennek az az oka, hogy nem olyan keresztény meditálóktól tanuljátok a meditálást, akik hitelesen Tőlem, Általam tanultak meditálni.
Loyolai szent Ignác az egyik nagy mestere a helyes meditálóknak. Meditációs könyveihez könnyen hozzá lehet jutni.
Ha egy meditálás nem áll szakavatott mester irányítása alatt, vagy megfelelő aszkézis keretében, akkor a szemtelen (ártó) szellemek nagyon be tudnak zavarni.
Nem olcsó dolog a lélek fejlődése.
Ára van annak, éspedig olyan kifelé áradó szeretet-áldozat az ára, amely befelé tisztulást idéz elő! Semmiképpen sem elég csak egyszerűen elcsendesedni, s kiengedni kezetekből a gyeplőt. Bár a gyeplőt ki kell engedni, de nem mindegy, hogy kinek a kezébe adjátok át!
(Jézus a javasolt)
Önismeretre csak emlékezés által lehet jutni, és nem elmélkedés által. Elmélkedés által lehet épülni, javulni, bensőleg erősödni, tisztulni. A nyelvima által pedig jól ki lehet szellőztetni lelkivilágodat, s így csökkenteni lehet bizonyos beteges szorongásokat, helytelen gátlásokat és félelmeket. Most kicsit bővebben beszélek ezekről.
Esti visszaemlékezések szükségesek ahhoz, hogy valaki reálisan fel tudja mérni egy idő után önmagát. Nem szégyen, sőt üdvös dolog írásban rögzített esti lelkiismeret-vizsgálatot tartani. Ha valaki rendszeresen rögzíti pár mondatban elmúlt napját – nem részletes naplóra gondolok, – akkor ki tudja védeni azokat az önbecsapást okozó képzelgéseket, amelyeknek mindannyian ki vagytok téve.
Minden reális ismeret megszerzéséhez kell bizonyos távlat. E távlatot biztosíthatod az előbb említett vizsgálat által. Kivétel nélkül minden ember csak cselekedetei tükrében ismerheti meg önmagát. Enélkül önismeret nem létezik. Cselekedetek alatt értem azokat a gondolatokat, tervezéseket, szavakat is, amelyeknek kézzelfogható következményei vannak a hétköznapi életben. Nagyon fontos a rendszeresség! Aki e téren nem fegyelmezi meg magát, akinek sok a félbemaradt munkája, tehát aki nem kéri komolyan számon önmagától saját döntéseit, az olyan, mint az a maratoni futó, aki már az első száz méteren kiad magából minden erőt, s így célba sohasem fog érkezni. Azért, hogy a látszatot mentse, a célt próbálja módosítani, s el akarja hitetni mással is, önmagával is, hogy ő nem negyven kilométert akart futni, csak száz métert. Az ilyen ember nem önmagát alakítja, hanem döntéseivel játszik, s mivel az élet nem más, mint döntések sorozata, hát elkótyavetyéli, eljátssza egész életét, ahelyett, hogy Velem, mint TARTALOMMAL töltené azt meg. CSAK AZ ÁLLHATATOSAK ÜDVÖZÜLNEK! (Márk 13:13)
Az elmélkedéseknek nem ismeretszerzés a céljuk, hanem a megismert jónak beépítése a lélekbe. Jól az elmélkedik, aki Istenről, önmagáról, emberekről és feladatokról úgy kezd gondolkodni, hogy gondolatait szívével átmelegítve, akaratát meghatározott feladatokra megmotiválva olyan döntésekre, elhatározásokra jut, melyek növelik benne a szeretetet. Minden más meditáció, mely nem erre, vagy ennek elérésére törekszik, csupán pótcselekvés, mely időt igényel ugyan, de a lélek fejlődését nem segíti elő.
Sziasztok!
Először is. Sosem fórumoztam még.
Másodszor. Nagyon izgatott vagyok, hogy lehet hogy itt megértő "fülekre" találtam a meditációs élményeimet illetően. Jajj. Szóval. Megpróbálok nem hadoválni összevissza :D
Igen, meditáltam egy fél órával ezelőtt. És alíg bírtam visszajönni, most is úgy érzem h még nem vagyok teljesen itt a testemben. Az történt, hogy, ugyebár hogy nem akartam elérni semmilyen "célt" mert tudom, megtapasztaltam, ha valami hű meg ha dolgot akarok átélni meditálás közben, akkor csak összezavarodok, és semmi produktív nem történik a testemmel és a lelkemmel. Szóval csak voltam. És egyszercsak, a már megszokott állapotok, állomások után, azt éreztem hogy megnövök és mégis összezsugorodok, s kezdtem szédülni, kicsit hányingerem lett / ez már nem az első eset/ és azt éreztem hogy kiterjedésem van. Először azt hittem h valamiféle olyan "gyűrűbe" kerültem, ami a jing és jang jelhez hasonló, de ztán rájöttem hogy mintha egy porszem lennék. Egy pont, pontosabban. Teljesen elnehezültem, és közben olyan könnyű voltam hogy szédültem. Ahww...
Lenne egy kérdésem is. Ha lenne egy mesterem, mit tudnék tőle tanulni? Csakmert szeretnék tanulni, nagyon, csak nem tudom, hogy kitől, mit érdemes...
Bármi hozzászólásnak örülök:)
Sziasztok
Egy jó cimborám igazán sokat meditált - reiki oktató ("mester", vagy mittom hogy mondják:-) ... és tavaly ősszel meglepő módon pánikbetegség mutatkozott rajta .. olyan mértékben, hogy pszichiátrián "ápolták" hetekig. Gyanítom nem a legjobb kezekbe került, mert egy zacskó gyógyszert szed a mai napig, az úgynevezett pszichiáter írta neki. De ha te igazi pszichiáternél voltál, és három ülés után hatott, akkor tudod mire megy ki a mérkőzés. Végül is meditációnak tekinthetjük azt is, ha a világot úgy nézzük meg mint amilyen. Úgy is mondhatnám, hogy meditáció az is ha szembenézünk a valósággal és önmagunkkal mint a valóság egyik részével.
A pánik-epizód egyébként nagyon elterjedt dolog abban az értelemben, hogy az emberek 2/3 ának (vagy talán még többnek?) volt illetve lesz legalább egy ilyen élménye élete során - nekem is volt. Az nagyon sokat segít, ha tudjuk mi az amit átélünk, és mitől van.
Én néhány évvel ezelőtt pánikbetegséggel kerestem fel egy olyan terapeutát aki sokak szerint tud segíteni. Egy baleset után nem tudtam rendesen aludni, féltem, fulladtam, nagyon gyors szapora volt a pulzusom, tipikus pánikbetegség s emelett jó kis agyon stresszes meló.
Nos el is mentem, bár előtte nagyon sok érdekes meditációs, relaxációs gyakorlatot végeztem szakemberek segítségével. Ideig óráig az is működött. Na de it ezen ahelyen teljesen mást kaptam amit vártam mégis 3 alaklom után telejesen rendbe jöttem. Nagyon kiegyensúlyozott vagyok azóta, semmi bajom. Nagyon jó kis gyakorlatokkal,és ami fontos, hogy naprakész és használható,ja és baomi egyszerű.
És még egy fontos dolog... aki a meditációt keresi, próbáljaaz azért teszi mert nincs meg a nyugalom és az egység az életében. Ebben a laza, sima, könnyű állapotban nincsenek bajok, gondok, fájdalmak. De egy egész életet nem lehet állandó meditációban leélni ezt tartsátok szem előtt. Ez csak pillanatnyi segítség. Olyat kell keresni ami aktiv pillanatokban is megnyugata akár munka közben, vezetés közben stb.
Szervusztok. Bár ebbe a topicba utoljára valamikor februárban írtak, mégis, ez a legtöbb hozzászólásos topic az Indexen a meditációról, így itt érdeklődöm.
Elöljáróban annyit, hogy 20 éves srác vagyok, aki még sosem meditált. Ami jelenleg igazán érdekel ezzel a témával kapcsolatban, hogy vajon el lehet e érni meditációval olyan élményeket, amilyeneket mondjuk LSD-vel lehet megvalósítani. Azt is hozzáteszem, hogy még soha nem próbáltam ki semmilyen kábítószert. Ugyanakkor az LSD-vel - amiről épp a napokban olvasgattam - bejárható utakra, megtapasztalható élményekre úgy érzem, van igényem. Nos mivel egyrészt jobb szeretem magamtól elérni azokat a dolgokat, amiket el szeretnék; továbbá jobban kedvelem a természetes dolgokat - most lehetne persze vitázni arról, hogy az LSD nem természetes e, mert bár mesterségesen előállított anyag, de hát megtalálható pl. a rozsban -, és ha van más, természetes mód ezen dolgok megtapasztalására, akkor mindenképpen azt választanám inkább, mint a kábítószert. Logikusnak találom azt a gondolatot, hogy amire az agy képes valami szer, vegyület, növény hatására, arra képes kell hogy legyen magától is. Zen mesterek állítólag laboratóriumi körülmények között, ellenőrizve voltak olyan állapotban, amelybe mások csak drog által kerültek, tehát zen mesterek maguktól értek el ilyen állapotot, méghozzá minden káros hatás nélkül. Valószínűleg meditációval. Persze, ez esetben nem hallucinogén hatásokról volt szó, csak megemlítettem, érdekes esetként.
Tehát, nézzétek el nekem, ha hülyeséget kérdezek; nem vagyok járatos sem a kábítószerekben, sem a meditációban. Úgyhogy, ha rendszeresen meditálók, akiknek van komoly tapasztalatuk a témában, válaszolnak nekem, azt megköszönöm. Érdekes lenne pl. egy olyan ember beszámolója, akinek sok személyes tapasztalata van a meditációról, és az LSD-ről is. Dehát ez csak egy lehetőség, a lényeg, hogy ha valaki tud erről beszélni, annak várom a beszédét.
Jobb. Már csak egy akna maradt benne: a sikeresen. :-)
Ez is felosztás: vagyok én és van egy elérendő állapot. Csakhogy ha elérendő célként tűzök ki egy állapotot, az azt a rejtett előfeltevést tartalmazza, hogy nem vagyok ott. Ez működik a hegymászásban, de nem működik a meditációban. A meditáció éppen ennek a felismerése: már ott vagy.
