Az nem gumikalapács, kanem kontakt kalapács! Egyébként alapfelszerelés volt elég sok gépnél. A csöves gépeknél a mikrofóniát lehetett megtalálni vele úgy, hogy a szkóp kiskacsapicsájú méröfejével, bocs, kiskapacitású, rámentél a csö anódjára, és közben a kalapácska fanyelével kocogtattad a csö ballonját. Ha a szkóp táncolt, akkor a csö el volt vetve. Kártya-kontakthibát is lehetett vele keresni, de erre jobb volt egy szarufésü, amit ugy kellett üzemelö gép mellett végighúzni a kártyák élén, mint amikor gyerekkorodban szaladva botot húztál végig a szomszéd kerítésén.
Hogy a kalapács gumírozott vége mire volt jó, azt nem tudom. Talán nem lehetett kapni nyelet kalapács nélkül.
Nos, nalunk megfordul naponta 5-8 ember (informatikus), es bizvast allitom, nincs koztuk egyforma. Mindig varjuk az egyenisegeket, ezeket aztan sosem fejeltjuk el. Van pl. olyan fiu es szamitastechnikai szakember letere a Burdabol varr maganak ruhakat, van olyan aki kozli, hogy az oneletrajzat majd ket honap harom nap es negy ora mulva kuldi es jé, tényleg akkor küldi, vagy tökéletesen elegáns, és van olyan akinek az öltöny alól kivillan a fehér frottir zoknija, meg olyan is aki túrja az orrát meg olyan aki 4 nyelven beszél és bölcsész diplomáját csinálja éppen, és van olyan aki bocsánatot kér, hogy él.
Egyszóval a kockafejű, szemüveges, beképzelt informatikusok aránya 1:10000-hez.
Enterprise 128!!!!
IS-BASIC programozás, 3d térképek, egy napi futás. Utána szinte rögtön unixok. 22 éves koromig csak messziről láttam DOS-t.
Ah régi szép idők!!!
Asszem ez a user vs. rszrgizda ugy annak is koszonheto, hogy az atlag userek (legfokepp a kozepkoru korosztaly) mivel ugye nincs tisztaban igazan melysegeiben a szamtechnikaval (vagy vegyuk mondjuk csak a Word-ot), e miatt van egy kis/nagy alsobbrenduseg erzetuk es ha valaki olyat mer nekik mondani amihez ok nem ertenek, kiborul a bili es a rendszergizdabol rogton csunya rossz, ontelt, bekepzelt, nagykepu bacsi/neni lesz.
En nem vagyok valami hude nagy fej a szamtechben, most vegzek kozepfoku szoftveruzemeltetot, de szerencsere a munkahelyemen soxor kell besegitenem a helldeskeseknek, ugyhogy van lehetoseg kepezni magam. Neha tanitok is a diakjainknak, fokent a nyari egyetem alatt, es a kozepkoru diakokkal van a legtobb problemam (tisztelet a kivetelnek). Teljesen ki tudnak borulni, ha valami ujat meg kell tanulni, egyszer kaptam egy olyan beszolast is, hogy o mindezt (Win95, Office hasznalata) tudja, ne magyarazzak neki.
Ehhez kepest eleg szepen nezett ki, hogy azt hitte, hogy az egeret taviranyitokent kell hasznalni.
Szoval a legnagyobb gond akkor van, ha a user nincs tisztaban a dolgokkal es ha valaki meg akarja neki mutatni, buszkesegi kerdest csinal belole es vagy nem ismeri el hogy esetleg igaza lehet a szamtechnikusnak, vagy megmakacsolja magat, es akkor a szamtechnikus a egy nagykepu holyag.
Tisztelet persze a kivetelnek, mert olyat is gyakran latok, hogy megvan a joszandek.
Mindenesetre az ilyen nehez usereket csak vegtelen birkaturelemmel, mar-mar meghunyaszkodva, de acelos akarattal lehet csak kezelni.
--
jajj, de szepen mondtam :)))
Én ZX-80-ason kezdtem, majd HT-1080Z. Ezeken csak karakteres "grafika" volt, azaz voltak olyan betűk amik egy,kettő ... 4 illetve 8 pöttyöt, vonalat, átlót tartalmaznak. Ezzel lehetett mindenféle "grafikát" csinálni, a HT-n ha jól emléxem 128x45 volt a felbontás ha jól emléxem. De ezzel is király dolgokat lehetett csinálni, pl 3D-ben hullámzó szinuszos hálót, scrollozós lövöldözős játékokat (a csúcsom az volt amikor egy basic sorból írtam meg egy ilyen játékot úgy hogy még gépi kódú rész is volt benne). A pici dolgok bajnoka egyébként a ZX-81 volt, hihetetlen hogy miket megoldottak egy akkora gépen (1KB RAM amit 16K-ra lehetett bővíteni).
A HT-ra visszatérve, hihetetlen micsoda Galaxy partik voltak anno a gimiben, úgy kellett sorbaállni a gépek előtt. És akik programozni akart elsőbbséget élvezett a játékosokhoz képest.
Aztán volt 3.5 KB-os Commodore VC20-am. Ezen úgy lehetett grafikát csinálni hogy átírtam a karaktermemória címét, és egymás mögé raktam a betűket. Ez igen érdeks trükkökre adott lehetőséget: ha volt 10 db A betűm a képernyőn akkor beleírva a karaktermemória megfelelő címére mind a 10 A betűn egyszerre lehetett látni a változást.
Régi szép idők... Csináltam anno pár játékot VC20-ra amik fényévekkel jobbak voltak mint a géphez megkapott "gyári" játékok, de akkor mikor nekem ez a gépem volt már rég a C64 volt divatban.
Aztán volt Spectrumom, C128D-m, XT-m, de ezek már "luxus" gépek voltak. Egy olyan gép volt amit anno nagyon szerettem volna de nem jött össze csak emulátor formájában: az Amiga 500.
Tetszik, hogy kezdenek gyűlni a kockafejek. :-))
A beszélgetés közben elmondhatnátok, hogy milyen géppel kezdtétek, mi volt az első alkotásotok stb. (Nekem Spectrumom volt, 48 utána 128, ART STUDIO-ban csináltam eszelősebbnél eszelősebb grafikákat)
A felhasználók, akik idecsöppennek, pedig mesélhetnének a rossz tapasztalataikról a számítástechnikusokkal kapcsolatban.
Én nyugodt természet vagyok, de engem is ki tudnak hozni a sodromból ... (mmint a felhasználók)
Én csak a saját környezetemből tudok kiindulni: egy pici (egyszemélyes) cég vagyok, ahol én csinálok mindent a szervezéstől a programozásig, az üzleti tárgyalástól a supportig, sőt még ha beteg a gépem azt is én javítom meg (vagy rakom össze a következőt). De ez a nálam egy számmal nagyobb cégeknél (<10) is hasonló. Nagyobbat mostanság nem láttam közelről. Ebből az is következik hogy az embernek muszály informatikusnak lennie, azaz konyítani valamit a szervezéshez is a programozás mellett, sőt nem árt ha elég jó kommunikációs készséggel és fellépéssel is rendelkezik. Őszintén szólva azért a programozás fényévekkel jobban megy mint a dolog többi része, de egy számítógéppel nem olyan nehéz szót érteni...
Anno volt időszak amikor szervezőkkel dolgoztam együtt. Őszintén szólva az csak annyival volt jobb, hogy nem húsz emberből kellett kiszedni hogy tulajdonképp mit is kellene csinálni, hanem csak egyből. De néha eléggé el tudtak szállni, pontról pontra leírták hogy mit hogy csinálj, a gond csak az hogy fogalmuk nem volt a gépről, programozásról, és általában bármiről. A csúcs az a "szervező" kollega volt, akinek még egy adott sorszámú specifikáció kikeresése a dokumentációból is komoly kihívást jelentett...
De voltak jók is, akikkel le lehetett ülni és végigbeszélni a dolgokat, együtt terveztük meg a képernyőtervet és az adatstruktúrát. Sőt olyan is volt aki tényleg értett mindenhez, de annak meg a stílusa volt olyan mint a legrosszabb beképzelt programozóé.
Látjátok kollégák, ezért probléma, hogy kihalóban lévő állatfaj vagyunk mi szervezők. Hiszen pontosan mi kímélünk meg egymástól programozót és felhasználót. A mi dolgunk- sajnos már szinte csak múlt időben- lefordítani a felhasználó igényét a programozó által is elfogadott egzakt nyelvre, illetve a mi türelmünkön múlott, hogy a végeredmény a felhasználó számára könnyen fogyasztható legyen. Sajnos a PC-k létrejöttével egyre kevesebb vállalat engedheti meg magának az alkalmazásunkat. Így viszonylag kevesen maradtunk a szakmában. A szerevző nemigen engedheti meg magának a kockafejet. Inkább egy jó gyógypedagógus erényeivel kell bírnia. Fárasztó dolog sokszor, de szerintem a legjobb szakma a világon.
A Win vs. Linux vitának az a lényege, hogy két, tudásában egyértelműen nem összehasonlítható csoport megpróbál vélt és valós kritériumok felállításával a másik "fölé kerülni". Leegyszerűsítve: "az én homokváramnak több tornya van, mint a tiédnek!!!". A vicc az egészben az, hogy mind a Win, mind a Linux bír bonyolult lenni (és ráadásul egyszerűbb dolog új kernelt fordítani, mint mindenféle rejtélyes kulcsok után turkálni a registryben:), de egyikre se mondanám, hogy tipikusan bonyolult _rendszerek_ lennének. Véleményem szerint az igazán nagy tudású embereket arról lehet megismerni, hogy nem akarják senkinek se bebizonyítani, hogy ők mennyivel nagyovv tudásúak, mint más, mert már túlvannak az ilyen bizonyítási kényszeres állapotokon :)
Szerintem amit mondasz, az egy átlagos emberi kommunikációs probéma, és a gond ott van, hogy egy csomó számítástechnikus nem képes semmi másból kiindulni, csak saját magából, mert a géppel a saját szintjén kommunikálhat. Baj akkor van, ha nem is akar mással, másként :)
A saját szintről meg csak annyit, hogy a mai programozópalánta elszáll, ha sikerül egy két megás programban adatokat kezelnie, vagy odavan magától, ha kétszázmillió FPS-el pörget egy gumikacsát a képernyőn, és lenézi azt, aki mást tud. Jó példa erre: idősebb számítástechnikuoskat. Megnézném, hogy mikor írna meg a gumikacsapörgető gyerek egy teljes hőerőművet felügyelő rendszert (mondjuk 200 analóg input, 350 kétértékű, x riasztó jellegű) egy memóriavédelem nélküli, 28Kx12 bites számítógépen :))
Szia, azon mosolygok itt csendben, hogy én ezt hallottam már tőled egyszer, úgy nyolc-kilenc éve talán :) Akkor valahogy így hangzott (egy sikerélmény kapcsán, amikor a gimnáziumi labor egyik 286-os végre végigrajzolta a Mandelbrotot):
-Azt szeretem a számítógépekben, hogy nem kétesélyes, hogy viszontszeretnek-e, vagy sem, mert csak rajtad múlik. (kis csönd) Bár azért nem mindenben versenyezhetnek a lányokkal...
Tény és való, hogy a programozók egy kicsit beképzeltek, de csak a kezdők. Amikor elkezdtem dolgozni (1-éve) egyből egy hatalmas project-be csöppentem. 4-en nyüstöltük a billentyűzeteket (mindenki kezdő) és a téma mindig az volt hogy ki mennyire fantasztikus, és mekkora megoldást talált valamilyen problémára. Naphosszat áradozott mindenki magáról. Ahogy telt az idő mindenki belátta hogy mennyit tud vagy mennyire képes és abbamaradtak az öndicséretek.
Általában a felhasználók mondják a programozókra, hogy beképzeltek. Meg kell tanulni kezelni az átlagos (vagy alatti) felhasználókat is. Egy idő után többnyire mindenki belátja, hogy milyen hangnemben kell egy átlagos usert (loosert ;) megszólítani ahhoz hogy ne azt mondja a hátad mögött, hogy beképzelt bitagyú.
Tanúja voltam egy esetnek amikor egy prg. srác "Mari-néninek" magyarázta, hogy ha "ezt meg ezt le akarja tesztelni akkor a Win registry-be kell beírni hogy ...." amitől a néni a fejéhez kapott, a srác meg nem értette, hogy a fenébe nem lehet ezt megérteni.
Elég nehéz átállni a szájbarágós magyarázkodásra ha egy ilyen teremtménnyel álsz szemben. Sokan beleesnek abba a hibába hogy azt hiszik a felhasználóval ugyan úgy lehet beszélni mint a prg. munkatárssal. Egy átlagos csákónak aki elég sokat használ számítógépet még az is sokszor gondot okoz, hogy megkeressen egy bizonyos gépet a hálózaton (személyes tapasztalat).
...
"Egyebkent ha kicsit elobb szuletek, inkabb isten lettem volna. :)"
Persze, meg koraszülött :) Egyébként szerintem a programozók többsége nem beképzelt, csak hajlamos megfeledkezni arról, hogy nem csak számítógép van a világon, ilyenkor mindent az alapján ítél meg, hogy az illető dolog vagy személy milyen kapcsolatban/viszonyban van a számítástechnikában. De végülis jó dolog lehet ez a boldog tudatlanság :)
Én például egy arany pofa vagyok, széles érdeklődési körrel, és az általam ismert számítástechnikusok is arany pofák. Win<>Linux vitákban igyekszem óvatos lenni, és segítőkész is vagyok, bár mikor hogy.
Persze van olyan kolléga, akivel csak számítógépekről beszélgetünk, de nem is vele járok mulatni.
Az pedig igaz, hogy nagyképű állatok is vannak, de azokat meg le lehet ugatni. Bizonyos területeken én is lamer vagyok, ott találkozom ilyennel is, de lebeszélem őket. Viszont!
A Magyar Könyvklub rendszergazdái szégyelljék össze magukat!!!!!!!!!! Nem tudok a testvéremmel levelezni. Tudja valaki, hova írhatok nekik?
teljesen természetes, elvégre a számítástechnikus a legokosabb szakmunkás, felsőbbrendű....
másrészről: a számítástechnikusnak sokáig a sikerélményeit nem a társadalom szabja meg. Értem ezalatt, hogy tetszőleges bölcsész, illetve mat. kivételével természettudományi tárgyakban ha sikert ér el, azt közvetve egy másik embertől kapja: tanár, pályatárs, diák dicséri meg. Azonban, ha számítástechnikus, akkor a sikerei nem függenek senkitöl, és semmitöl, csak töle, és a számítógépétöl. A rendkívül fontos diákkori szocializálódás igen jelentős része elmarad.
Szerintem is van jó fej számtech-es. Nekem mindig egy barátom jut eszembe, oktatóm volt egy számtech-tanfolyáson (igaz, csak egy alapfokú számgép-üzemeltető tanfolyás volt, de az is számtech, és a manus azért sokat tud), és nemcsak, hogy jó fej volt, hanem (mint írtam volt előbb) tudta is a dolgot, sőt tudta elég élvezetesen tanítani a számtechet. Mondjuk, ilyen szinten nem lehet nehéz oktatni, inkább idegekkel kell bírni, hogy az ember ezredszer is elmagyarázza, mi is az a parancssor :-)
Kilroy
PS. A poén: mivel nekem régi ismerősöm volt a tag, ingyé' jártam hozzá tanfolyásra :-)) A miheztartás végett: később egy ún. középfokú szoftverüzemeltető tanfolyást is lenyomtam, hát nem volt olcsó...
Hat nemtom, de en nem ertek egyet azzal hogy nincsenek normalis szamtechnikusok.
Marcsak ha a tukorbe nezek, akkor is latok ra peldat :))))) - szerenyseg rulez :)))
De komolyan, pl van nalunk egy helldeskes srac es eszmeletlen jo fej, nem nagykepu, birka turelme van, nem erezteti a userrel, hogy user = looser stb.
Mondd, te még soha nem találkoztál mondjuk orvossal, autó vagy vízvezetékszerelővel, stb stb ?
Tény, a mi szakmánkban is rengeteg a túltengő önbizalommal rendelkező egyén. De ha belegondolsz, eme önbizalom nélkül épeszű programozó az életben nem vágna bele olyan őrültségbe mint egy több tíz (esetleg száz) ezer soros program előállításába.
Üdv:Micu
mit lehet varni valakitol, aki nap nap utan 10 (+/- X) orat tolt egy olyan instrumentum elott amivel nincs vita vagy ellenkezes es aminek mindig-mindig igaza van? termeszetes, hogy elemi erovel tor fel benne a vitatkozas kenyszere. tegyuk hozza, egy nem emberi munkatarsunk van akivel egyutt kell dolgozni, s mivel a vita az egyik leghevesebb emberi kapcsolatmod nem csodalhato hogy sokan rovid szabadidejuket arra aldozzak hogy minel rovidebb ido alatt minel tobb valodi 'emberelmenyt' begyujtsenek.
az elso talalkozasaimra a szamitastechnikus korokkel viszont hatarozottan emlekszem. ennyire cinikus, bekepzelt nepseget el sem tudtam kepzelni, hogy letezik. egybol felejuk fordult az erdeklodesem, es persze a szakma fele.
igy, en inkabb ezt kerdeznem: hogy lehet ennyire bekepzeltek egy szakma kepviseloi? nem hallottam meg olyan kivulallo velemenyt miszerint a szamitastechnikusok szereny, segitokesz, kedves, nyugodt emberek... es magam sem talalkoztam ilyen peldannyal -a tukorben sem. nem latom helyesnek a szakmai hozzaertessel magyarazni ezt, mert akkor mas teruleteken is fellelheto lenne ez a felsobbrendusegi komplexus.
Nahát, elgondolkoztattál! Még mielőtt elutazom sürgösen elmegyek egy szemorvoshoz. Lehet, hogy a napi 10-12 óra számítógépezés miatt sürgösen szemüvegre van szükségem:-o)
...és mivel nem számítástechnikusok, így aránylag kevesebben vannak és kevesebbet vitatkoznak a saját szakmai dolgaikról.
Devil Inside, aki szemüveges és enyhén szögletes a feje, de speciel windows-linux vita hidegen hagyja. (Nem úgy mint a kutyák megmérgezése vagy a férfi-női viszonyok... :-))
Igen, vannak ilyen számítástechnikusok is, amilyenekről írtál, de azért nem kellene általánisítani. Minden szakmának meg vannak a begyöpösödött, kockafejű, stb. egyedei, csak azokra még nem figyeltél fel, mert valószínű kiesnek a látokörödből..
Üdv, egy nem(!) kockafejű, stb. számítástechnikus:
