Ezt az érzést én is ismerem. Nem tudom, mi a jobb, felhívni a bénaságra a figyelmét valakinek, vagy szó nélkül hagyni. Ha jó az ismeretség, közeli a kapcsolat, akkor meg lehet beszélni, egyébként nem kell szóvá tenni, felesleges. Mega ztán ami valaki szerint hiba, más szerint erény is lehet még.
Hát, ha egészen őszinte akarok lenni, leginkább akkor szoktam megsértődni, amikor valami olyan dolgot vágnak a fejemhez (persze valami elmarasztalót...:-)), amiben sok igazság van, de nem és nem és nem akarom tudomásul venni. Ilyenkor ez a legkényelmesebb megoldás, önkritikát gyakorolni macerás...Mentségemre legyen mondva, ilyenkor élek a gyanúperrel, hogy talán azért sértődem meg, mert van miért szégyenkeznem, és mégiscsak jön az önkritika :-)). Ha alaptalanul bántottak, gyorsan elfelejtem, a más hülyeségén ne én idegesítsem magam...
Clea
Nyilván nem versenyezhetek veled;) Nem vagyok olyan régi, de számold meg, hány nullázásod volt és százalékban mond meg.. Én is megteszem...;)
akkor rajta...
cinquecento!!!
Légy oly kedves és érts meg, hogy nem versenyezhetsz egy 240Kb/s-os proxyval...;)
Nem én vagyok a hibás. Neked kellett volna belátóbbnak lenned, mielőtt nekilátsz 0-ázni. Lásd be, lassú vagy:)