Figyelem! Hozzászólás csak legalább 100 fórumos hozzászólással rendelkező nickeknek! Elkerülendő bármilyen automatikus tiltás és törlés, célszerű a Sportmoderációs topikban érdeklődni először. Mivel a topik nem áll 24 órás felügyelet alatt, kéretik a kétesnek tűnő, újonc nickeket a Sportmoderációs topikban jelezni, különben magatokra vethettek...
Volt nemrég egy Ibra interjú (nem foglalkoznék a tartalmával mélyebben, egy dologgal viszont igen: a mentalitásról beszélt hogy az mindennek az alapja.) És ebben igaza van. Érdemes visszaemlékezni hogy egy Kakát vagy Shevchenckot hányszor látott az ember - hogymondjam - hitványan, ostobán, vagy egyértelműen a csapat kárára játszani olyan helyzetben amikor egyszerűen csak oda kéne tennie magát fejben a húzóembereknek. Tiszteletlenül viselkedni az edzővel úgy hogy elmész a pálya túloldalára, akárki is legyen az edző. Összeugatni, majdnem tettlegesen az edzővel, akárki is legyen az, egy megnyert meccs után.
Régebbi klasszisokat nem is mondok, mint Baresi vagy a sokat emlegetett Maldini. Rosszul vagy gyengén időnként ők is játszottak de a mentalitásuk mindig rendben volt. (nem a Milan szívre gondolok, hanem arra hogyha felment a pályára akkor nem történt 20 éven keresztül olyan egyszer sem, mint Theo Hernandeznek minden 2. meccsen kb.)
A problémánk is itt van. Lehet elemezgetni hogy Fonseca vagy SC mit csinál rosszul/jól hogy van-e játékunk vagy nincs, sztem egyik sem annyira gyenge edző mint amilyennek itt tűnnek. A játékosok mentalitása ugyanis nem edzői/szakmai kérdés, hanem pl. az hogy egy klub épít-e rájuk vagy sem, egy Leaora tesszük fel a szezont vagy sem.
Ha vki (bárki) 2025-ben egy Milannál nem érzi azt hogy ő van a Milanért, és áldja a sorsot hogy ebben a klubban játszhat, és nem fordítva, tehát hogy a klub pitizzen neki, meg a szerződéssel zsarolhassa közvetetten a klubot, akkor rég nagyon rossz a helyzet. Képességekben és állományban nagyon sima top3 vagyunk, még úgy is, hogy a Napoli úgy oldotta meg Kvara és Osimhen pótlását egy tier1 edzővel hogy öröm nézni, pedig ez a két ember mondjuk 2 éve legalább 50 gólt szállított nekik együttvéve kanadai pontban.
Mentalitásban viszont a liga leggyengébb csapata lettünk a teljesen összeeső Monza után. Ezt nemigazán lehet a wallstreeti kőkeményen üzleti alapon eljáró tulajra, vagy az edzőre, vagy Ibrára, vagy a pályára, vagy a bíróra, vagy a szerencsére fogni. Többen is nagyon nem profin viselkednek, vagy azért mert hangadók és el vannak tévedve hogy kik ők, vagy azért mert sokan fejben gyengék és hibáznak egyfolytában, pedig sokkal jobbak annál.
Én már nem emlékszem egyébként pontosan arra hogy Consi alatt hány meccsen szereztünk úgy pontot, pontokat, hogy egyébként a gyatra játékunknak köszönhetően hátrányba kerültünk, és onnan mindent egy lapra feltéve a játékosok végül begyűrtek gólt. Teljes tanácstalanság minden meccsen, és a kisebb csapatok ellen még néha összejön, hogy nem bírják el a nyomást a végén - persze egy Bologna már nem szarja össze magát
Hat teljes letargiaban voltam tegnap a meccs alatt
Oke hogy nyertunk vegul bar ezt inkabb a Lecce vesztette El, az ongol, tizi utan kicsit osszeestek.
Hat kegyetlen idok jarnak, meg nem birom mondani hogy minlehet a baj Amit hetek ota nem lehet kijavitani... A lelek az hianyzik az egyertelmu. Aligha van a palyan valaki akit a Milan erdekelne, max a sajat brandjuk epitesen dolgozbak.
Nalam ez erosen vezetoi hiba ha ennyire nem mukodik egyutt 11 ember. Na nem tudom, majd jovore :( addig is vehetunk akcios kotott sapkat :)
Elmondom, hogy mit láttam a Lecce ellen. Előrebocsátom, hogy nem szokásom károgni, most sem teszem, de győzelem ide vagy oda, több sebből vérzik ez az egész. Kezdjük azzal, ami az egyik legfájóbb, hogy – neveket nem említve – az ellenfél labdás játékosát sok esetben senki sem támadja, legfeljebb tessék-lássék módon, ez tulajdonképpen a pálya egészére értendő. Sokan csak ácsorognak, nem védekeznek visszafelé (sem), és nem támadnak le rendesen, amikor kellene, bambulás van megannyiszor, helyezkedés és bemozgás helyett. A középpályán sokszor úgy átszaladt a Lecce, mint kés a vajon; lehet, hogy túlzok, de Kaká óta nincs egy stabil ember, aki "god-mode"-ban szűr és osztogat.
A támadások pedig – részben a fentiek okán – a legtöbbször eléggé esetlegesek; jönnek-mennek a beívelgetések, ám tűpontos passzokat alig látok, se rövidet, se hosszú íveléseket. Az ellenfél kapuja előtt kb. 20 méterre a tanácstalanság lesz úrrá mindenkin, nem működik a kipasszolgatós-kifárasztós, földön tartó labdajáték, inkább a vaktában történő lövöldözést látom, megy, amerre megy, lesz, ami lesz alapon. Nem a céltalan tiki-takát hiányolom, de a passzpontosságot igen: 89 és 84%-os passzokat mutat a statisztika alapból és az utolsó harmadban, ami jól mutat papíron, és lehet, hogy rosszul láttam, de én bizony több pontatlanságra emlékszem. Az xG általában rendben van, a helyzetkihasználás, az eredményesség azonban korántsem: lásd a Lecce két gólját, bár ők sem álltak be mindig sündisznóba, mert hagyta nekik a Milan, 11 lövésükből 3 el is találta Sportiello kapuját. A Milannál a labdaérintés az ellenfél 16-osán belül 33 a 14-gyel szemben, ami a pontatlanságok tekintetében nem egy nagy truváj szerintem.
És nem a Barca vagy a Pool volt az ellenfél, hanem a Lecce. A Milan minden csapatnak tálcán kínálja az esélyt, hogy gólt szerezzen, aztán rohan az eredmény után, ami mostanság nem egy kifizetődő taktika. Nincs erődemonstráció, nincs magabiztosság sem elől, sem középen, sem hátul. Az xG meg a statisztika mutathat bármit, hogyha a játék képe és az eredmény(esség) azt bizonyítja, hogy jelenleg a 8. helyen tanyázunk 44 ponttal, 42 rúgott és 32 (!) kapott góllal, a BL-t érő pozíció meg egyre távolabb. Ami van: rohangálás, mint a mérgezett egerek, az épeszű, taktikus támadásépítést pedig az öltözőben felejti a csapat; ad hoc módon történő játék, a progresszív-innovatív agresszivitás és az összpontosítás hiánya. Mondhatjuk ezt a nyugalom, az önbizalom hiányának is.
Azt nem állítom, hogy ezek a srácok mindössze ennyit tudnak, mert azért párszor bizonyították az ellenkezőjét (győzelem a Real, az Inter vagy a Roma ellen valóban szép és eredményes játékkal, az sem volt véletlen), de összességében úgy tűnik, mintha az lenne a vezényszó a meccsek elején, hogy menjetek, rohanjatok, aztán csak lesz valami, ám lehetőleg gólt ne kapjatok. A tudatosság, amit nem látok jó ideje. És a karaktert. Amúgy én még adnék időt Consinak, vicc lenne elküldeni fél szezon után, nézzük már meg, mire képes valójában, noha azon is el kéne gondolkodni, hogy egyes játékosok vajon megütik-e azt a szintet, amit ildomos volna? És akkor már nem is beszélek olyan tényezőkről, mint a vezetőségbeli problémák negatív hatása, meg a többi. (Az egyre rusnyább mezek felbukkanását meg hagyjuk is – mintha a jelenlegi állapotnak mutatna tükröt.)
