Csináltam is egy weblapot, a trakl.atw.hu -t. A küllem és a tartalom még hagy némi kívánnivalót maga után, de ha lesz némi időm, előbbit majd kipofozom, is mindenképp gépelek még be verseket.
és vagyunk, néhányan, akik ebben az örökben megtaláljuk azt, amiért lenni, amiért tűrni érdemes, ha csak mondatok, szavak idejére is, mennyire gyenge elitizmus ez, és mégis mennyire zsigerbe vágó.
Egy este
Este felhőfátyolos volt az ég.
A csönd- és bánat-ülte berken át
borongás űzte sötét-aranyát.
Estharangszót hozott a messzeség.
A föld jeges víz hűséből ivott,
az erdőszélen izzott tűz-zsarát,
és angyalhangú szélnek dala szállt,
s magam borzongva hulltam térdre ott,
hol seprűvirág s kányafű terem.
Ezüst kacajban úsztak elveszett
szerelmek őrei, a fellegek.
Magányos volt a puszta s végtelen.
Egyszerű, gyermeki mondatokban ott az éj. Miért vágnak meg a mindennapi jelzők, miért próbálnak a hétköznap főnevei bensőnkből kikelni? Miért? Ez az örök kérdés. Trakl nem válasz, megnyugvás csupán.
Béke. Örök béke legyen vele. Őrzöm őt. Őrizzük együtt.
Én sem szeretem, ha effajta dolgok alapján írnak kritikát versekről, dehát mindegy....mondjuk lehet, hogy igaza van pár dologban, mert elképzelhető, hogy egy-két általa "lehúzott" vers nekem sem tetszene, csak én vele ellentétben nem tudnám megmondani, miért.
Az viszont, ami Báthori Csaba fő kifogása, hogy "az új szöveg nem idézi meg Trakl hallatlan intenzitását, expresszív lobogását és csonka mondatainak döbbenetes pörölycsapásait" még látatlanban is furcsa kifogás nekem, mert én nem hiszem, hogy az eredeti hangulatot valaha is teljesen át lehetne vinni a magyar nyelvbe....
Arról, amit a barátod mondott; tutira biztos vagyok, hogy ezt valamennyien (magyar emberek:) ugyanígy ítélnénk meg, (mert hát sokkal gazdagabb, ritmusosabb nyelv a miénk), de én szerintem csak akkor lehetne ezt igazán megmondani, ha anyanyelvi szinten túl tudnánk németül, tehát ha képesek lennénk szinte úgy is gondolkodni.....
Vélemény? Báthori Csaba f.sz. Vagy kulturáltabban: túlművelt tahó. Imádom, mikor verseket az alapján minősítenek, hogy pl. a 4. versszak 3. sorában sántít a jambus vagy mi, bla-bla-bla.
(egyébként fura, beszéltem olyan, németül elég jól tudó, barátommal, aki szerint németül nem olyan "éxprésszív" Trakl költészete...;
Amúgy meg nem izgat (nagyon:), én jónak tartom Erdélyi fordításait, a rímtechnikájával néha valóban van baj(om), de, szerintem, Trakl-nek nem a 'rímes' versei az igazán 'jók', a 'rímtelenek' esetében meg 'nagyot nyújtott' E.Z.J.
(mennyi idézőjel, a fenébe is:)
A francba, pont a minap vittem vissza a könyvtárba egy Trakl-kötetet, amiben (ki tudja miért?) sajnos nem tettek bele egyetlen egy Erdélyi-féle fordítást sem.
Ja, azért mondom hogy francba, mert ez Amen épp benne volt, ha jól emlékszem Dsida Jenő által magyarítva, és ha még itt lenne, akkor most begépelném, összehasonlítás végett....
(Mellesleg nekem jobban tetszik az Erdélyi-féle változat.)
Feltámadás folyamatban:)
Nekem egyébként sokkal jobban tetszenek Erdélyi 'értelmezései', nem tudom, miért, a "nagyok" fordításait döcögősnek érzem picit;
Igen, megjelent a Trakl-összes, remélem, valóban az, a 'látványtervező'-vel nem vagyok túl elégedett, ez az ömlesztés kicsit zavar, "A halál hét éneke" sokkal jobb ilyen szempontból (szerintem)
Amen
Korhadó szobán átsurranó enyészők;
árnyak a sárga tapétán; sötét tükrökben
domborodik kezük elefántcsont-szomorúsága.
Barna gyöngyök peregnek holt ujjak közül.
A csendben
felnyílik egy angyal mák-kékségű szeme.
Kéklik az est is;
elmúlásunk órája, Azrael árnya,
mely barna kertecskére ejti sötétjét.
Ha már Radnótinál tartunk, muszáj beilleszteni ide a másik Trakl-fordítását is:
GYEREKKOR
Fürösre ért a bodza; kék barlangja homályán
Aludt a gyermekkor. A tűnt ösvényen,
Ahol rőten suttog a vad fű,
Most tűnődik az ág. A lombsuhogás
Úgy harsog, mint a kék patak árja a sziklán.
Szeld a rigó szava. Hallgatagon
Megy a pásztor az őszi dombról guruló nap után.
Egy kék pillanat már csak a lélek.
Félénk vad bukkan elő a fák közül és
Távol alusznak a régi harangok és a sötét tanyák.
Most hívőbben ismered a homályos évek titkát,
A magános őszt, szobák hüvössét;
És az angyali kéken lábnyomok fénylenek át.
Csendesen zörren egy tárt ablak; könnyekig
Meghat az omladozó temető, ha látod a dombon,
Legendák érintik szived; de néha felderül a lélek,
Hogyha régi emberekre és sötétarany tavaszokra
gondol.
Ajánlom megtekinteni a
http://www.feketesas.hu/
honlapot. Ők adták ki nemrég Trakl összes versét Erdélyi Z. János "kongeniális" fordításában.
Én jobban szerettem a régebbi fordításokat, mint pl.:
Tündöklő ősz
Hatalmasan zárul az év,
arany borral, kerti gyümölccsel.
Erdőborította vidék
kísér csodájával, a csönddel.
A gazda mondja: ez derék.
Óh, halk és elnyúlt estharangszó,
adj a véghez is friss erőt.
Vándormadár szól a magasból.
A szív most jóságot tanul.
A kék folyón aláevezve
nézem, kép képhez hogy simul -
Hallgatva borul ránk az este.
(Szabó Lőrinc fordítása)
vagy pl.:
Magános ősz
Homályos ősz jön, telt s gyümölccsel édes,
a nyári nap halódó fénye sárga.
A széthasadt ködből még tiszta kék les;
madár ha száll, akár mesékben szállna.
Hordókra vár a bor s a csönd a széles
pincék homályán megdermedve áll.
Amott a puszta dombon egy kereszt ül;
rozsdás erdőn bolyong a nyár fehéren.
Egy felleg húz a tó tükrén keresztül;
a földmüves pihenni tér be épen.
Az este kékes szárnya halkan pendül
a száraz zsuptetőn s az árokszélen.
Most csillag székel már az álmos pillán;
hüvös szobákban csendes béke hallgat,
a szeretők szelíd szeméből immár
halk angyal lép elő, a szárnya lankadt.
És zúg a nád; kisértet hangja sír rám,
csupasz füzekről, hallom, hull a harmat.
(Radnóti Miklós fordítása)
Schlaf und Tod, die düstern Adler
Umrauschen nachtlang dieses Haupt:
Des Menschen goldnes Bildnis
Verschlänge die eisige Woge
Der Ewigkeit. An schaurigen Riffen
Zerschellt der purpurne Leib
Und es klagt die dunkle Stimme
Über dem Meer.
Schwester stürmischer Schwermut
Sieh ein ängstlicher Kahn versinkt
Unter Sternen,
Dem schweigenden Antlitz der Nacht.
Schlaf und Tod, die düstern Adler Umrauschen nachtlang dieses Haupt: Des Menschen goldnes Bildnis Verschlänge die eisige Woge Der Ewigkeit. An schaurigen Riffen Zerschellt der purpurne Leib Und es klagt die dunkle Stimme Über dem Meer.
Schwester stürmischer Schwermut
Sieh ein ängstlicher Kahn versinkt Unter Sternen,
Dem schweigenden Antlitz der Nacht.
Tud valaki bárhonnan bármilyen bármit szerezni Trakl-t? Versekre gondolok, alig jelent még meg magyarul, azt is kéri vissza a ... könyvtár, még meggondolom. De 'beszélgessünk' is róla/verseiről, nyüssz,nyüssz
