Szvsz. Horn lett előre tolva pofozó bábunak, és amikor minden puskapor elfogy előmászik "tisztán" "makulátlanul" Némethmiki, mint a "haza megmentője"
Ócska bolsi trükk, figyeljetek a mikire, ő a fő veszély, gyulus csak ripacskodik...
Horn? Kovács? Németh? Az MSZP-ben elszabadult a pokol. Németh Miklós és Horn Gyula önállósították magukat, mindketten megindították a saját kampányukat. Mindketten nagyobb szerepre vágynak az őszi MSZP-tisztújítás után. Mivel ez belső pártügy, a harcot nem a nyilvánosság előtt, hanem a belső pártfórumokon vívják. Mindketten teljes gőzzel dolgoznak.
Ez egyébként nem baj. Demokráciában az a rendjén való, ha az egész közösséget vezető pozícióba kívánkozik valaki, akkor előbb a saját elvbarátai között kell bizonyítania, hogy úgy mondjuk, hazai pályán kell győznie. Mert ugyan kinek kell olyan ász, aki már a megyei másodosztályban is leszerepelt?
Nézzük hát a versenyzőket. Rang szerint Kovács László az első, mivel ő birtokolja a verseny díját, a pártelnöki széket. Hatvanegy éves, időtlen idők óta pártember, közelebbről külügyes. Tapasztalatai okán, no meg saját vérmérséklete miatt is, ő a leghiggadtabb, a trióból ő veszíti el legritkábban a fejét. Diplomatarutinja és persze kommunista előélete egyaránt segíti abban, hogy a kényes kérdések elől kitérjen, illetve hogy szükség esetén semmitmondjon, a valóságot relativizálja. Személyes adottságai garantálják, hogy a választásokon ő szerezze a legtöbb voksot a szocialistáknak a budai hegyvidéken, ahol úgyis veszíteni fognak. Sorsdöntő lehet viszont Kovács László számára az a hátrány, hogy tökéletesen nélkülöz minden kreativitást, azaz még az életben nem jutott eszébe semmi új, így teljesen kiszolgáltatott a háttérembereinek.
Kor szerint a 68 éves Horn Gyula az első, de ettől még erőben, munkabírásban bátran felveszi a versenyt nem egy fiatalabbal. Óriási élettapasztalatát megfelelő kreativitás és a kamaszokét meghazudtoló, agresszív győzni akarás egészíti ki. Esélyeit nagyban növeli, hogy már az MSZP-ben is mind többen teszik fel maguknak a kérdést: miért is kellett őt 1998-ban lecserélni a saját árnyékára? Az is lényeges fordulat, hogy a jelek szerint megvonta tanácsait Kovács Lászlótól, aki leginkább belőle élt. Horn a tegnapi Magyar Hírlapban nagy cikkben fejtette ki, hogy miért is volt jó az ő kormánya, ezzel gyakorlatilag nyilvánosan is pártelnökjelöltnek nevezte ki önmagát.
Ám az elnökválasztási versenyt indító startpisztolyt az 52 éves Németh Miklós sütötte el, néhány meglepő kijelentéssel, ami azt tanúsítja, hogy vagy nagyon hebehurgya, vagy nagyon is átgondolt stratégiával operál. Németh Miklósnak előnye, hogy az ő ténykedését felejtették el a legjobban a választópolgárok, sőt körülbelül egymillió szavazónak nincs is felnőttkori emlékképe róla. Hátránya viszont, hogy ha nincs stratégiája, akkor a mostani bejelentése a saját miniszterelnöki ambícióiról azt bizonyítja: ugyanolyan hirtelen és türelmetlen maradt, mint 198990-ben volt. Az MSZP körüli szóbeszéd azt tartja, hogy stratégiájának lényege pillanatnyilag egyszerű: mindenkinek megígér mindent, mivel csapatot épít. S hosszú sorban jelentkeznek nála az elégedetlenek, akik vérmes reményekkel távoznak.
Nem az az igazán lényeges persze, hogy ki lesz az MSZP elnöke, hanem hogy ki lesz 2002-től Magyarország miniszterelnöke. E tekintetben viszont egyértelmű a helyzet: e három jelölt egyike sem alkalmas a nagy feladatra. Mindhárman nyakig bele vannak gabalyodva abba a szövevényes kapcsolatrendszerbe, amelynek tagjai a rendszerváltozás haszonélvezőiként most azért gyűlölik a polgári koalíciót, mert elzárta a pénzcsapokat. A láthatatlan hatalom birtokosai most azt szeretnék kideríteni, a trióból ki tudná jól eladni a pártot, hogy 2002-ben, a győzelmük után mindent folytathassanak a régi módon.
Én folyton belepofázok Andris! Nem volt meg a háromosztatúság! Hiányzott a tetejéről a minden magára valamit is adó koronának az erő, a hatalom forrását (sámánkoronáknál pl. totemállatot) szimbolizáló jelképe. Gyula esetébe a vörös csillag! :))))
A tegnapi index-kikapcsolódásom ráment a Lovas-topicra (hozzászólások olvasására), így csak most válaszolok leveledre. Érdekesnek, de vitathatónak tartom Bradák könyvét, s egy előadásán ezt el is mondtam neki. Ha egyszer lesz erről egy fórum, szivesen kifejteném a véleményemet hosszabban is, most csak röviden egy gondolatot engedj meg. A középkori és koraújkori ábrázolásmódokban -- a hazai példákra gondolok elsősorban -- legyen az személy vagy egy város látképe, sokkal inkább az idealizált formát igyekeztek visszaadni, mint sem a valósághű ábrázolásra törekedni. Van persze ellenpélda, Schedel híres Buda-ábrázolása (1493), bár még folyik róla a vita, hogy mennyire adja vissza az akkori valóságot. De a vele egyidőben készült Thuróczy-krónika (1488) királyábrázolásai inkább idealizáltak, sőt egyes uralkodók ábrázatai azonos fametszetekről készültek, csak a feliratokat változtatták meg és legfeljebb máshogyan szinezték ki utólag. Régen olvastam róla, de mintha a Schedel esetében is ez lett volna: több városkép megegyezik egymással, mondjuk Nürnberg és Regensburg, vagy valami ilyesmi. Ha fontosnak tartod, utána nézhetek. Szóval Marsigli híres könyvének (Danubius pannonica-mysicus, 1726) hat kötete az első olyan munka, amelynek ábrázolásmódját teljesen hitelesnek tekinthetjük. Így lehet ma rekonstruálni a Habsburgok által felrobbantott várakat, mert ez a derék digó lerajzolta robbantás előtt és robbantás után is. Gyönyörű egy könyv, tele rézmetszettel, csak sajnos egyszerű halandó számára megfizethetetlen. Röviden, Bradák (és a többiek) állítása(i) bizonytalan alapokon állnak. Lásd még erre Óbuda problémáját. Bocs a hosszúságért, egyszer még beszélhetnénk róla. Viszlát, Andris
Utóirat: Gyula "koronája" tényleg zseniális volt, megvolt a "szakrális" háromosztatúsága :-))))))
Bekapcs.
Hello András,
Különösen azt találtam érdekesnek, hogy az egyik korabeli ábrázoláson egy "Vaczon" nevu hely tunt fel a folyó túloldalán...
Amúgy sem túl logikus Székesfehérvár, aminél már Esztergom is inkább szakrális hely, akkor inkább ott koronázhattak volna.
Mindenesetre legutóbb Horn "tette fel a koronát" az MSZP erofeszítéseire.
Mit mondjak:el tudtam volna képzelni jobban sikerült "koronázást" is :-)
Udv
aszora
Igen, sajnos kifelejtettem. Bár egy mentségem lehet: a koronázás a legkülönböző napokon ejtették meg pl. az Árpádkorban. Komcsi nézőpontból melyik számít jeles napnak? November 7-e vagy április 4-e? Látom olvastad Bradák Károly könyvét :-) üdv, Andris
Az inkriminált mondattal mindössze annyi bajom van, hogy efféle kifejezéseket nem használok. Az évszámot meg n-edszerre is elírtam: '94 májusáról van szó (a fene essen ebbe a hülye fejembe :-( n egyre inkább tart a végtelenhez).
Itt a megoldás! Bemegy mind a három a Parlamentbe, oszt fölpróbálja a koronát, akire paszol, az a király. A többi mehet a Duna jegére.
Lehetőleg még ma. Azt viszont, hogy kire paszol, döntse el az anyósaikból összeállított bizottság.
Már indulok is a Dunához, hogy lássam a három fuldoklót.
Egy királynak fejbőség kell. Vízből.
Miniszterelnök jelöltnek is.
Baráti körben már régóta erőltetem, hogy a Kicsi Gyula koronázása nem volt annyira legitim, s uralkodásával sok probléma adódott törvényileg is.
Először: nem a Szent Koronával történt az aktus.
Másodszor: nem az esztergomi érsek tette a fejére.
Harmadszor: nem Székesfehérváron történt az ünnepség.
Most azon gondolkodom éppen: lehet, hogy a Gyula ellenkirály volt? Egy biztos, a Gyula nem volt egy igazi gyula (d.zs.l). De szerintem még kündü (k.n.d) sem. Horkáról már nem is beszélve... :-)
Pernahajder 20, Lajos bács 21, PuPu 22 és Pásztorperc 23 egyaránt :-))))))))))))))))
Furcsa a világ, no.
Nem tudom hol olvastam, de Gál Zoltán talán azt is mondta a Szekeresnek akkor, hogy "a seggemet nem akarod kinyalni?" Gyula legitimálása pedig a koronázással sikerült, tiszta középkor volt. :-)
Jogos a két pont pásztörperc, hamut hintek a fejemre. Valóban a párt nevében nyilatkozott. Habár én akkoriban választópolgárként, másokhoz hasonlóan természetesnek vettem, hogy a pártvezér a miniszterelnökjelölt.
Amikor a baleset történt, éppen egy fontos döntésre vártunk egy választási ügyekben illetékes hatóságnál. A népszabis kolléga kapta elsőként a hírt rádiótelefonon. (Nekünk még akkor nem volt bunkofonunk.) Aztán jött a Szekeres nyilatkozat híre. És a baloldali kollegák rögvest kihámozták belüle, hogy akkor az Imre lesz a miniszterelnök.
