Nincs rálátásom a sajtóattasék világára. Emlékezetem szerint valamelyik leköszönt USA sajtóattasé hölgy ismert volt arról, hogy csak a ballib újságírókkal tartott fent kapcsolatot. Nem emlékszem, történt-e ezügyben valaha is változás - bár valaki a sajtóból rá is próbált telefonálni, hogy megkérdezze.
Elképzelhetonek tartom, hogy nincs explicit szabályozás arra nézve, hogy kiket hivjon meg egy sajtóattasé, gondolom azért is fizetik, hogy kapcsolatokat létesítsen és tartson, tehát valszeg rá van bízva. Így nem hiszem, hogy megtilható lenne neki, hogy kisebb körben fogadásokat rendezzen. Persze, ha az adófizetok pénzén teszi ezt, akkor már meg lehet kérdezni, hogy miért bizonyos politikai preferenciák alapján teszi ezt.
Megoldást jelentene viszont, ha néhány újság, akinek újságírói nem tudnak eljutni az USA sajtóattasé tájékoztatóira, levélben kérné a követséget, hogy vegyék fel a listára. Ha nincs vagy nemleges a válasz, akkor viszont lehetne cikket vagy olvasói levelet írni valamelyik amerikai ujságnak. Szerintem nem a NY Timesnek kellene írni, hanem valamelyik olyannak, aki le is hozza :-)
Jesszusmária. Feltaláltam a fordított bélaweyerizmust (In English: Reverse belaweyerism). Szerintem ez puliccerdíj-gyanús :-)
Nem akarom lebuktatni. Kérdezzétek meg nyilvánosan Ed Kempet. Az amerikai nagyköv. honlapján van a telefonja. Miért is tagadna? Hiszen az amcsik annyira erőltetik a nyílt társadalmat. Meg az átláthatóságot (transparency). Lássuk át őket is. Kérjetek tőle listát, hogy milyen újságírókat támogattak 1990-től. Pontos névsort kérjetek. Mondjátok meg neki, hogy ne hivatkozzon a személyi adatok védelmére. Mondjátok meg neki, hogy a támogatott jobboldali újságírók biztos nem szégyellnék.
Ed Kemp amerikai sajtóattasé rendszeresen meghívja igaz barátait. Aczélt, Avart és társait. Ez az amerikai sajtópolitika. Kár, hogy Farkas Vladi és apukája nem újságíró. Többen innák nála a koktélokat. Szuszlov-Ed Kemp. Szép örökösödési vonal.
