Szerintem semmilyen "új értékrend" nem alakult ki. A vélemény a pénzszerzésről, mint "életerős/életrevaló emberek képességéről" már régebben is jelen volt, csakúgy, mint másoknak a megítélése pusztán az általuk birtokolt javak alapján.
Ami változott, az az, hogy az árubőség miatt ez a szemlélet igen szembetűnővé vált.
"Mi az amit az embernek meg kell feltétlenül venni ahhoz, hogy jól érezze magát? "
Ízlések és pofonok.
Számomra természetes, hogy a szellemi javakon (könyvek, újság, net, mozi, külföldi út) túl a családnak materiális dolgokra is jut pénze, s nem minimális szinten. Egyszer élünk, s pénz hiányában hadd ne kelljen lemondani: zöldségről-gyümölcsről, minőségi ruhákról, autóról, jól felszerelt háztartásról.
Nálam ez a minimum, kényelmem és egészségem miatt nem tartom őket luxusnak.
Családi szinten min. havi nettó 200e kell ehhez.
Számomra az a felháborító, hogy 2000-et írunk, s mindez nem lehet minden ember jussa - már ha egyáltalán szüksége van rá.
Ja, luxus : ami a célszerűség (és a hobbi:-)) felett van.
Es milyen igazad van...
En is ugy vagyok vele, hogy eleg a penz amit keresek, mert a sajat igenyszintemet ki tudom vele elegiteni, tobbre meg ugyse szornam ki a penzt. Autom nincs, de azert, mert nem is akarok. A legtobb cuccbol tudom megvan egy olyan minosegszint, amivel mar meg vagyok elegedve. Nem csucs, de nem is kapalozok, hogy ket naponta ujabbra csereljem.
Ugyhogy nagyon sok elegedetlenkedo bajat az okozza, hogy nem kepesek felallitani egy ertelmes szintet, ami mar jo nekik, es meg el is erheto.
Ne gizdulni probalj, megelni.
Nekem például elég a fizetésem. De komolyan! Az ember (gyk: normális, kultúrált homo sapiens) nem attól boldog, hogy mindenkinél nagyobb autója, magyobb mellű nője satöbbije van. (Persze egy minimumszintje azért mindenkinek van.) Sőt, tovább megyek: nagyon úgy néz ki, hogy lesz még nekem pénzem A8-asra, de nem fogom megvenni. Miért? Mert engem úgy neveltek, hogy nem az az értékes, ami drága. Mindig is jobban örültem, ha pl. egy jó könyvet kaptam ajándékba, a drága bóvlikat nem igazán tudtam respektálni. Sok mai státuszszimbólummal (mobil, autó, óra stb.) úgy vagyok, hogy nem más, mint egyszerű eszköz, ami azért van, hogy használjam, nem pedig azért, hogy villogjak vele. Ezért bármennyi pénzem is lesz, soha nem fogok státusz autókat venni stb.
Nem tehetek róla, de merek álmodni. Azaz egy lottónyereményt is izzadság nélkül elkötlenék. Most persze kevesebből élek, de ez nem gond, megvan az igényszintem és ha megtehetem hát megszerzem ami kell. Mindenből igyekszem a középkategória felső részét beszerezni. Nem a márkákra hajtok inkább a megbízhatóságra. És ha tehetem, hát minnél olcsóbban gyűjtöm be a dolgaim, mert igy többre jut. Viszont az eldobható dolgok gyűjtéséről lassan leszokom. A csúcskategória számomra még távol van, pedig sokak élete szól erről.
(V)
ui.: Amugy mintha lett volna egy ehhez hasonló topic már errefelé, de a cimére nem igazán emlékszem.
Sziasztok.
Ez a pénz-dolog is csak egy olyan, hogy kitölti a rendelkezésére álló teret: a vágyaidat. Amit megkapsz érte, az azonnal természetessé válik és elkezdesz új, extrább, nagyobb valamire vágyni. Ez az, amikor a szerzés jelent örömet és nem a birtoklás, és ebből nehéz kiszállni, mert minden (tíví, rédijó, haverok, Világ...) erről szól. Én rohadtul elégedett vagyok a kocsimmal, a qurvajó bringámmal, a karórámmal, a laptopommal, satöbbi, mert egyik sem hagyott sohasem cserben, sőt, a lehetőségeiket sem használtam még ki makszimálisan, ugyanakkor nem múlik el nap anélkül, hogy ne jutna eszembe, hogy valamelyikből jobb lenne egy újabbat, kúlabbat, drágábbat, márkásabbat beszerezni. Sőt, azt is tudom, hogy egyszer majd ezeket a dolgokat megengedem magamnak. Valahol ott lehet a lényeg, hogy nem a pénzzel kéne foglalkozni, hanem azzal az "örömmel", vagy "megelégedettséggel", amit érte megkap6unk.
>már nem nagy csoda ha egy egyetemi tanár opellel vagy suzukival jár
Hat ha van KF is akkor nem csoda. De ha csak a fizetesebol fizeti pl. egy Suzuki reszleteit az igenis csoda!
Egyebkent semmi penz nem eleg.
pl. szoba kerultek az karorak. Nekem regen felhuzos Poljot-om volt, nagyon szerettem. Majd lett 7 zenelos kvarcoram, aztan egy igenyes Atlantic, most meg mar az 1998-as Citizen chronographom lecserelesen gondolkodom (TAG Heuer-re), mert nagyon kommersz lett a marka. S hol van meg a csucs...
Autonal ugyanez. semmi->kispolak->R5 GTT-> ???
hifi ugyanez.
Es eszrevettem masokon es mar magamon is, hogy minel tobb a penzed, annal inkabb sporolos vagy! (legalabbis bizonyos hatarig + kivetel erositi a szabalyt)
Kedves fluxman! Örülök a véleményednek, jól eltaláltad a dolgot. A félreértések elkerülése miatt jelzem, én sem nosztalgiából említettem az átkos időket, csak a viszonyítás kedvéért. Gondolhattam volna Amerikára is, de azért nem tettem, mert ott szerintem hiányzik az a lavinaszerű vásárlási lendület, ami itthon jellemzi a légkört. Persze megértem, hogy 30 évet akarnak egycsapásra behozni.
A kulcsszó szerintem is a frusztráció, ami vagy úgy kerülhető el, ha az élboly legelején haladsz, vagy úgy ha nem veszel tudomást a többi versenyzőről. Az elsőre nagyon keveseknek van lehetőségük, a második viszont azért nem lebecsülendő, mert igy a saját értékek kerülnek végre mérvadóvá.
Örülnék,ha írnál arról, hogy megy ez odakint !
(Hiszen ott sokkal szélesebb a mezőny !)
Lacinak: Kedves Laci! Mi a véleményed antforce kérdéséről? És főleg milyen érzés - akár megvan,akár nincs meg a 150e ?
la esperanzának:
Akár figyelmen kívül is hagyhatnám.... de azért mégis megkérdezem ! Miért irsz bele, ha nem érdekel ??
kedves drBubóra, az hogy a kommunizmusban nem engedték jobban élni az embereket, nem azt jelenti, hogy a lada volt a legjobb autó, hanem a legjobb, ami számunkra kapható volt. most hogy lehet jobban élni, aki nem tud az élbolyban maradni költekezés terén, az baromi frusztrált lesz, és úgy éli meg hogy lecsúszott. pedig figyeljük csak meg: manapság már nem nagy csoda ha egy egyetemi tanár opellel vagy suzukival jár, de a ladára már csak keveseknek nem telik. a régi arisztokrácia (lángossütő-zöldséges-fodrász vonalon) sem ladával jár már, hanem toyotával. aki frusztrált lesz attól hogy más jobban él mint ő, annak ellenére hogy ő is egyre jobban él, az megérdemli a frusztrációját. a baj csak az, hogy az ilyenek romantikáznak annyira az antivilágról. (lásd még: rab király vs. szabad senki.)
namost pont ebből a "lemaradásból" fakad az irdatlan költekezési mánia, hogy mindig újabbat, fényesebbet vegyen az ember. én per pillanat Amerikában élek, és hidd el hogy az amerikaiak sem annyira materialisták mint mi magyarok. mi sem voltunk mindig így, de amióta lehet, mindenki abban éli ki a szabadságát hogy költi a pénzét, közben elfeledkezik valami nagyon fontosról, és utána csodálkozik hogy miért érzi rosszul magát a bőrében. :(
Azon gondolkodom mostanában, hogy jól felfordult a világunk ! A 80-as évek elejénk, közepén, de még a vége felé is megvolt a régi értékrend. Mindenki tudta mi mennyi, miért mennyit kell dolgonzni, hogy megvehesse, mennyiből lehet havonta kijönni. A Trabi vagy Skoda már autó volt, de ha valakinek kocka-Ladája volt az már gazdagnak számított- de hát ezt Ti is ismeritek. Most viszont a Lada már alig autó,
a Balaton sem a csúcsok csúcsa, amikor Mauritiusra hirdetnek utakat, tengerparton lehet házakat venni, karórát árulnak 2 milkó fölött és még sorolhatnám.
Mi az amit az embernek meg kell feltétlenül venni ahhoz, hogy jól érezze magát? Mi az új értékrend?
Mi van a szellemi gazdagsággal? (Képes kiadványt nem kapsz 5000 Ft alatt, moziba nem jutsz el 1500 alatt, a koncertjegyek 15 ezer fölé is mennek.)
Szóval, szerintetek mennyi pénz elég ?
