A férfi/nő példájáról bennem az merül fel, hogy mivel valóban a "szeretet" és még sok minden más (mire van "szükségem" stb.) annyira egyedi, éppen ezek azok a dolgok, amiket egy értelmes kapcsolatban érdemes megbeszélni egymással. Én legalábbis így szoktam csinálni... így nincs meglepi, és a párom "boldoggá" tétele sem fullad ki abban, hogy éppen eltaláltam-e telepatikusan mit szeretne - egyébként általában azt is el szoktam találni :))) - vagy sem, és akkor bánat meg félreértés meg miegyéb van.
hianyzol. ercsd ahogy akarod :p
amugy szerintem, az hogy valakinek mit jelentenek egyes szavak abszolute szubjektiv. a szavak csak gondolataink/erzeseink lekepzesenek eszkozei. idonkent nagyon hianyos eszkozok. pont ezert, ha en azt mondom neked szeretlek, sosem fogja ugyanazt jelenteni, mint amikor te azt mondod nekem, hogy szeretsz. az pedig, hogy en mit gondolok arrol, milyennek kell lennie a szerelemnek szinten teljesen egyedi, attol fugg milyen kepet alakitok ki magamban rola, mesek, filmek, tapasztalatok, stb altal befolyasolva. es persze valtozik az ido mulasaval, sosem lesz allando. es sosem fog egybeesni a te elkepzeleseiddel. ezert ha te olyasmit csinalsz, ami nem fer bele az en szerelem fogalmamba, az fajni fog, es ketsegeket ebreszt. az ember nehezen szabadul ki a sajat fejebol.
ezert fogom feltalalni a telepatiat ;)
Fizikai szinten: borzolom a borzod, Borz, és nekem állat, ahogy a kicsi csikos
szőreid lágyan birizgálják becéző kacsóm ....
Lélek szintjén: elfogadom benned, azt, ami Én. Vagy épp keresem azt, ami nem az...
Szellem szintjén: dömdödöm...
Ui: Borz, én szellemi szinten szeretem a honlapod..:-)
Más véleményen vagyok.
1.) A férfi valóban igazat mondhat, amikor azt állítja, hogy "szeretlek", még ha közben szeret mást is (hiszen a szeretet nem kizárólagos).
2.) A férfi akkor is igazat mondhat, ha azt állítja, hogy "Csak Téged szeretlek!" - még ha közben meg is csalja a nőt (hiszen akivel megcsalja, azt nem feltétlenül szereti).
3.) A félreértés abból fakad, hogy a nő azon, hogy a "férfi szeresse őt" voltaképpen azt is érti, hogy:
- ne szeressen másokat és
- ne gerjedjen be másokra és
- egyéb okból se szexeljen másokkal.
Ez mind NEM a szeretetről szól, hanem éppenséggel arról, hogy a férfi NE szeressen másokat, semmiféle értelemben és mértékben. Ez a nő részéről csupán birtoklási vágy.
4.) Mert a szeretet NEM arról szól, hogy másokat nem szeretünk, sem arról, hogy másokat nem kívánunk meg, sem arról, hogy másokkal nem lépünk szexuális viszonyra.
A férfi-nő párbeszédhez én a következő hátteret gondoltam:
A nő szerelmes a férfiba. Egyszer csak rájön, hogy az megcsalja őt. Ez teljesen megdöbbenti, összetöri őt. Eddig meg volt győződve róla, hogy a férfi szereti őt. Csakhogy számára a "szeretni" fogalom teljesen kizárja a "megcsalni" lehetőségét. Neki eszébe sem jutna, hogy megcsalja a férfit. Ha tehát valaki megcsal, az nem szerethet igazán - a nő fogalmi rendszere szerint.
A férfi imádja a nőt, senki mással nem tudná elképzelni az életét. Meggyőződéssel hiszi, hogy szereti. Csakhogy vannak helyzetek, amikor nem tud ellenállni a csábításnak, és félrelép. Az ilyen eseteket mindig szörnyen megbánja, de nem tud ellene mit tenni.
Ez egy teljesen hipotetikus példa, nem számít, van-e ilyen. A lényeg, hogy lássuk: ugyanaz a szó egyik fejben más jelentéssel bír, mint a másikban.
Én csak a gyakorlati részéhez tudok hozzászólni. A példában szereplő férfi nem szereti azt a nőt. Az a nő ugyanis egyértelműen megmondja: ha szeretnél, nem csalnál meg. Tehát az a nő vágya, azt szeretné, ha olyan férje lenne, aki csak vele...
Ezért az a férfi igazából nem a nőt szeretni, hanem önmagát. Azaz egyik nőt se akarja elveszteni, magának akarja mindegyiket.
Ilyen gyakorlati kérdésekről érdemes beszélgetni, nem pedig homályos elvekről meg ideákról.
Én pl. szó szerintinek gondolom a teremtés leírást. Te azt mondod, a vallásos szövegeket nem kell szó szerint értelmezni.
Csakhogy én a teremtés leírást nem vallásos szövegnek gondolom, hanem egyszerű tényleírásnak. Ugyanúgy Jézus szavait is (persze amire azt mondta, hogy példabeszéd, az akkor példabeszéd... de nem tudom észrevettétek-e, hogy példabeszédei is olyan események, amik megtörténtek vagy megtörténhettek, megtörténhetnek. Tehát sosem példálozik fantasztikus eseményekkel, mesékkel.)
Számomra a próféták, Jézus és az apostolok sosem "vallásos" szövegeket mondtak, hanem tényleírásokat, igazságot.
A "tű foka" példád: ha jól tudom, ott egy konkrét helyről van szó, Jeruzsálemben így hívtak/hívnak egy kaput, ahol a teve épphogy átfért. Tehát szó sincs arról, hogy egy kis varrótű lyukján mászna át egy nagy teve. Még olyan is eszembe jut, hogy a teve csak akkor fért át, ha a terhet lepakolták róla - tehát Jézus példája tökéletes a gazdag emberre.
Kedves Borz,
Meg szerencse, hogy ott volt, hogy monolog, mar aszittem tudathasadasod van:)
Egyebkent ez erdekes kerdes, de az igazsag ismerete nelkul elegge megvalaszolhatatlan. Es az pedig nem nagyon van senkinek a birtokaban, barmennyire is ugy gondolja. Illetve helyesbitek, nem tudhatjuk, hogy az o birtokaban van e.:)
Aztan a Biblia "szo szerinti" ertelmezese is ezer fele verziot eredmenyez, a nem szo szerintirol meg ne is beszeljunk:)
Mindebből levonható a következtetés: a kicsit is elvont fogalmaknak önmagukban nincs szószerinti jelentésük. A beszélő pillanatnyi belső állapota ruházza fel konkrét jelentéssel a kimondott szót. Ahhoz, hogy megértsük, mit akar mondani, nem a szóra kell koncentrálni, hanem a beszélőre. A szószerinti értelmezésből át kell váltanunk a beszélő szerinti értelmezésre - itt jön régi vesszőparipám, az empátia.
A vallásos szövegek, beszédek szó szerinti értelmezésére áttérve. Szerintem az igazi hangsúly nem ott van, hogy a "teve a tű fokán" most arról szól-e, hogy a Mennyben nincs helye a tevéknek, vagy valami másról... vagy hogy a teremtéstörténet hét napja tényleg hét nap-e, vagy hét korszak, vagy valami egészen más... a hangsúly ott van, hogy a Bibliában szavak vannak, a Biblia egy kommunikációs aktus, és mint ilyen, csak úgy érthető meg, ha a beszélőre figyelünk, nem a szavakra.
A "szó szerint értelmezzük-e, vagy sem" kérdése tehát szerintem nem azt jelenti, hogy a szavakat szótári jelentésük szerint nézzük-e, vagy metaforáknak tekintsük őket - hanem azt, hogy a szavakban keressük-e a beszélő szándékát, vagy a beszélőben keressük a szavak értelmét.
A szó szerinti értelmezés nem más, mint az én fogalmaim szerinti értelmezés - ha a szótári jelentéshez ragaszkodok, vagy ha a saját metaforáimat találom meg a szövegben, egyre megy. A szó szerinti értelmezés mindig rólam szól, nem a beszélőről.
Kis monológomnak ezennel vége. Kiváncsi vagyok a Ti véleményetekre. Szerintetek?
Nem, nem átvitt, csak más. Mindannyian különálló, végtelen univerzumok vagyunk, és egymás között a kommunikáció, azon belül is elsősorban a beszéd segítségével teremtünk kapcsolatot. A beszéd az elsődleges eszköz, amivel feltárom a saját világomat Neked - és a beszéd az elsődleges eszköze annak is, hogy a Te világodat megismerjem.
Amikor érzek irántad valamit, és ezt tudtodra akarom hozni, megkeresem azt a szót, ami leginkább illik erre az érzésre - azután kimondom. Amikor meghallod ezt a szót, Te értelmezed. Te is szoktad érezni ezt az érzést, számodra is van jelentése ennek a szónak. Csakhogy éppen itt a bibi! A Te belső tartalmaid mások, a Te univerzumod másmilyen - a szó ugyanaz, a jelentés eltér.
Minél elvontabb egy szó, annál eltérőbb értelme lehet számodra és számomra. Az asztal Neked is, nekem is nagyjából ugyanaz, ha mégsem lenne az, vannak konkrét szavak, amikkel közelíteni tudjuk az erre vonatkozó belső tartalmainkat: piros, fa, két méter átmérőjű, ovális, stb. Az elvont fogalmak jelentésének közelítésére is vannak szavaink, nem véletlen, hogy általában nem csak egy-egy szót vetünk oda a másiknak. Csakhogy ezek is elvont fogalmak... Amikor a "szeretlek" jelentését próbálom magyarázni, mondhatom azt, hogy "szükségem van a gondoskodásodra", de akkor meg kell magyarázni, mi az "szükségem van", és mi az a "gondoskodás"... a sor végtelen...
férfi: Szeretlek!
nő: Nem szeretsz! Ha szeretnél, nem csalnál meg!
férfi: Mit tegyek, hogy bebizonyítsam? Csak Téged szeretlek!
nő: Ha szeretnél, nem csalnál meg.
Szereti a férfi a nőt? A "szeretem a kedvesem" jelentésű szerettel? Tegyük fel, hogy a férfi úgy érzi, igen. Jogunk van kétségbe vonni az érzéseit? A nő megteszi, kétségbe vonja, és felhoz egy példát, ami a "szeretem a kedvesem"-be nem fér bele. Akkor most mi van? Talán a férfi nem szó szerint érti a "szeretlek"-et, hanem átvitt értelemben? Mi az az átvitt értelem? És mitől átvitt?
Amikor azt mondom Neked: "szeretlek!" - ezt szó szerint kell venni, vagy átvitt értelemben? Mi az, hogy szó szerint? Mit jelent a szó maga? Szeretem a csokifagyit, szeretem szüleimet, szerelmeimet, Istent, a munkámat, a lakóhelyemet, a háziállatomat... Ha ennyi különböző helyzetre használhatom ezt a szót, hogy "szeretem", melyik a szó igazi jelentése? Netán ezek mind különböző szavak, csak azonos alakúak, ahogy a "légy ott" és az "ott egy légy" legye? Amikor szó szerint akarom értelmezni, mit is mond a "szeretlek", csak rá kell jönnöm a szövegkörnyezetből, hogy ez most melyik szeretlek: a szeretlek fagyi, a szeretlek mama, vagy a szeretlek kedvesem, és ha ezt megállapítottam, már tudom, mit ért a beszélő szeretlek alatt?
