Aha.
Az a helyzet, hogy a japán rajzfilmeket jószerivel semmire sem tartom, ezért ebből sem néztem meg egy fél darabot, sem, pedig most kiderül, hogy esetleg lehetett volna ebben találni valamit. Ha mást nem, akkor egy jól bevált recept lemásolását :-)
Érdekes, nekem Szun Vu Kungról nem az arrogáns jut eszembe, pedig igazad van. Nekem inkább egy örökösen hőbörgő ember jut eszembe, aki csak nehezen hajlandó belátni, hogy vannak nála nagyobb hatalmak, megpróbálkozik nem emberkészített törvényeket is furfangosan kijátszani, hogy ő maga is minél hamarabb elérhesse a végső jót.
üdv,
Ghanima
Ez az a sorozat, igen és sztem van elég sok párhuzam. Most így fejből párat:
A NyU központi alakja Szun vu Kung a Dragonballé pedig Songoku. (neveik összecsengenek)
SzVK egy „majom” Songokunak majom farka van (ez eddig talán nem túl meggyőző :)) Mind2en varázsfelhőn száguldoznak (na ez már valami) csatában legyőzhetetlenek . A jellemük már különböző : a vén Szun egy eléggé arogáns fickó, Songoku meg naív és sík hülye. Mind2 alkotásban van túlvilág élmény, megdicsőülés stb.
Meg még sokminden más is, csak nem jut eszembe…majd folytatom, kicsit utánanézek a könyvben ( a rajzfilm frissebb élmény)
J sz, kedves!
A Dragonball az, amit letiltottak a délutáni adásokból a mo-i tévéken??
Mondjuk, ha a Nyugati-t fölfogjuk fejlődéstörténetként, akkor ez az izé is ilyen?
Getom nemhiszek neked, te titokban könyveket olvasol biztos, teljesen elástad magad előttem sütemény meg tea, neviccelj, üldözd csak az eltünt időt, alásszolgája.
Amúgy meg feltüntek valakinek az apró hasonlóságok a Dragonball c. rajzfilmsorozat és a Nyugati utazás között? :)
Milyen undorító könyvekből, haggyál már jehó, én az anyukám almáspitéjéről meg garzon teáról beszélek, nem tudom, engem folyton félreértenek, azt hiszik, hogy igen, amikor nem, és nem amikor igen, és amikor jobbra, akkor meg balra, ésígytovább, ráadásul nem is olvasok undorító könyveket, sőt alig olvasok, mert kinek van arra ideje, csak ülök a sarokban, és mindenféle süteményekre gondolok, amiket anyukám szokott sütni, és csorog a nyálam, most mi ebben a rossz?
jajj, a nyugati utazás gyerekkorom kedvenc története, annyit olvastam, hogy végül csömöröm lett tőle.
getom te meg lécci, ne idézz ilyen undorító könyvekből a teával meg a süteménnyel együtt olyan dagályos az egész mingyár rosszul leszek.
A Völgy szeleme nem hal meg soha.
Mondhatjuk rá: a misztikus Mama.
A misztikus Mama kapuja:
Ég és Föld gyökere maga.
Selyem, selyem mitha volna,
hagyatkozz rá, el sose fárad.
(a hszüen pin-t misztikus mamának fordítja Karátson, de lehetne – ugye nyilvánvaló – másnak is fordítani)
Getom!
Bocs! Félreismertelek. Óvatosabban fogalmazz! Jó, amit írtál.
Hahó!
Olvastam, meg a hozzáfűzött negyedik kötetet is, de nem ttűnt különösebben úgy, hogy kerete lenne a három kféle filozófiának. Elképzelhető természetesen, hogy bennem van a hiba, sőt. Valahogyan úgy képzelem, hogy a kínai filozófia sem sokkal könyedebb olvasmányokból áll, mint az ógörög szövegek, miközben azok még elvileg egy kicsikét közelebb is állnak a mai eu-i gondolkodáshoz, akár a mai kínai gondolkodáshoz képest is, hát még a 2-3000 évvel ezelőttihez. Gondolom én.
Talán Tőkei Ferencet kellene lapozgatni? :-)
Eljártam Karátson Gábor egyik Tao szemináriumára, roppant érdekes részleteket véltem megérteni, de hogy aztán ez mennyiben érvényes, meg nem tudnám mondani.
Egyébként azt hiszem, hogy konfuciánius "illedelmi szakkönyvnek" kiválóan alkalmas a nagyon kedves Virágos gyertyák c. könyv.
A Vízparti Történet viszont, ahogyan én értem, egyrészt nagyon jó kalandregény, másrészt pedig teljes valláskavar, a maga csillagisteneivel, akik leszállnak a földre, itt-ott némi buddhizmussal, taoista-sámánista csodák, meg mi.
üdv,
Ghanima
Persze, hogy jó megy, képzelheted, de van egy csomó tényező, ami rettentően megnehezíti, mert hol egyik, hol másik kollegám jön ide hozzám azzal, hogy: te getom, ezt kellene elintézni; vagy csak ülök a munkám előtt, és próbálok nem gondolni semmire, de akkor meg eszembe jut az a régi délután, amikor hosszú évekkel ezelőtt az apukám elvitt magával a céllövöldébe, és lőtt nekem egy nagy borzas játékmacit, vagy annak a süteménynek az íze, amit egy régesrégi vasárnap délután teába mártogatva, elfeledett emlékek sokasága tört felszínre bennem, az emlékezet általam már kiszáradottnak vélt kútjából ... ésatöbbi, szóval nem megy ez olyan egyszerűen, mint gondolod, rengetek vesződség van vele, és sokat kell gyakorolni, hogy tökéletesen működjön.
Igen a lajosnak igaza van, tökéletesen, de a nagy kérdés mellett elsiklott, így azt nekem kell megválaszolnom, mert én szakértő vagyok ebbe, mert olvastam gore vidalnak egy könyvét, aminek az a címe, hogy teremtés, és ő is ezt a témát járja körbe, de ő még belekeveri démokritost, ezt az atomfizikust is, meg zarathusztrát, ezt a tűzimádót, és azt kellett megállapítanom, hogy a látszat szót sem érdemel, mert csak az érzékszervekkel felfoghatónak lehetne értelme, ha az meg nem lenne egy 0, csak úgy mint az egész kínai filozófia, mert az meg egy még nagyobb 0, és szerintem a legjobb, amit tehetünk, az az, hogy ülön a sarokba, magunk elé meredve, és próbálunk semmire se gondolni, főleg nem kínai filozófiára
Kiváncsi vagyok, rajtam kívül érdekel-e valakit ez a téma. Ha nem, tőlem süllyedhet.
Kicsit beszélgethetnénk a három lábon – taoizmus, buddhizmus, konfucionizmus – álló, RÉGI kínai világszemléletről. Olvasta valaki a Nyugati utazás avagy a majomkirály története című könyvet, ami egyesek szerint ennek a hármas egységnek a foglalata?
