Tegnap, 2000 március 6-án, volt balszerencsém színházba menni. Nem járok sűrűn színházba, egyedi alkalom volt. Meg is szívtam jól. A karzatra szólt a jegyem, annak is a jobb oldalára, a második sorba. Kurázsi mama.
A darabról nem tudok nyilatkozni, mert igen kis részét láttam csak. A színpad kb. felét a korlát, a maradék nagyrészét az előttem ülő feje, meg karjai takarták el, ahogy előredőlt a korlátra, hogy legalább ő lásson valamit. A darab nagyrésze a színpad közepén, és jobb szélén játszódott, és mivel a jobb oldalon ültünk, így láthatatlan maradt előttünk.
Jó, hogy olcsó jegy volt (300 Ft), de ezt mégsem így képzeltem. A moziban a legsz@rabb helyekről is látni legalább a vászont. Itt meg nem.
Véleményem szerint a karzatra szóló jegyeket nem szabadni pénzért adni, és rá kellene írni, hogy a tisztelt látogató valószínűleg csak hallani fogja a darabot, és látni nem.
A helyemről, ha előre neztem, amerre a székem szerint előre volt, akkor a képembe világított azon lámpa oldalfénye, amellyel a főszereplőt világították meg a színpadon. Ez is jól esett, de a csúcs az volt, hogy a darab bizonyos részein bekapcsoltak egy nagy fényerejú reflektort, amely a színpad hátsó felén volt elhelyezve, és a karzaton ülők szemébe világított. Amikor az előttem ülő felült, és nem a korláton lógott, akkor tudhattam, megint aktivizálták a reflektort, és nekem is védeni kell a szememet.
Tehát, ez a színházlátogatás nem volt életem legnagyobb élménye. Ami meglepett a darabból: káromkodtak benne. Furcsa volt. Egy pár percig egy pucér férfi rohangált a színpadon. Ezt azért láttam, mert a színpad bal oldalán is járt. :-)
A darab sajnos nem jött be, talán ha többet látok belőle, tudnám értékelni.
lanlafi@index.hu
