Én azt hiszem, hogy itt van a liberális és a konzervatív felfogás közötti egyik különbség. A liberális felfogás mítoszokba kapaszkodik. Ha a gyakorlati tapasztalat az, hogy a villamoson dolgozó 10 zsebtolvaj közül 8 cigány, akkor egy konzervatív - márcsak ökonomikus-utilitarianus alapon is - vigyázni fog a pénztárcájára, hogy egy csoport cigány fellép a villamosra. A liberális ugyanúgy tesz, de a szerkesztőségbe rohanva ír egy cikket, amely elítéli az előítéleteket. Ezt én képmutatásnak, dogmatizmusnak és strucc-politikának tartom. Azt főleg, ha a konzervatív magatartást - amely az empirikus megfigyeléseknek megfelel - "populistának" bélyegzik. E miatt a populizmus rendkívül népszerű lesz.
Az emberekkel való kommunikáció során mindenütt sztereotípiákba ütközöm. Az etnikai csoportokat, más nemzetek polgárait, vallásokat, nemeket és szexuális preferenciákat, más csillagképekben született egyéneket előre gyártott sémákba csomagolják.
Ha elnézően akarom kezelni, akkor ezt az eljárást egy bizonyos intellektuális lustaságra foghatom. Ahelyett, hogy mindenkit érdemei és hiányosságai szerint ítélnének meg, inkább megelégednek egy-két bitnyi információval.
Ezzel megszabadulnak a gondolkozás terhétől, még azon az áron is, hogy számtalan esetben teljesen igazságtalan ítéletet alkotnak.
Kedves Eto Demerzel, teljesen igazad van - meg kellene vizsgálni a premisszákat. Nekem úgy tűnik, hogy riverain-nek és emberhegynek feltevéseikben van egy nagy adag igazság. Amikor otthon vagyok, papír formában olvasom az összes országos - és nem bulvár vagy félbulvár - napilapot, máskor pedig mindazon érdekesebb cikkeket, amelyek internetes kiadásukban elérhető. A közel-keleti tudósításaik nekem nem igen tűnnek pro-palesztinnek. Vagy tévednék?
Kedves barátaim !
E szokatlan témakörben számos olyan kérdés (és egyszersmind reakció is) fogalmazódott meg, mely elfogadott tényként kezel meg nem fogalmazott állításokat, anélkül, hogy ezeket előzetesen tisztázná:
1. A Népszava és a Magyar Hírlap ... zsigerileg pro-izraeliek.
Kérdés: mi az ok?
Nem kellene-e a kérdés alapjául szolgáló feltevést is előzetesen tisztázni?
2. Talán az hogy amerika civilizált ország, ahol nem illik egy rasszista politikát folytató rezsimet kritikátlanul dicsőíteni, még "faji szolidaritásból" sem.
A válaszadás anélkül, hogy ezt kimondaná, logikailag magában foglalja annak megállapítását, hogy nem amerikában viszont gyakorlat a "faji szolidaritás".
Kérdés:
- Létezik-e a faji szolidaritás ?
- Létezik-e kritikátlan dicsőítés ?
- Ennek "faji" alapja van-e ?
- Hogyan határolható el az itt megfogalmazott jellemzőkkel felruházott célcsoportot ("zsigerileg pro-izraeli, kritikátlanul dicsőítő, a pénz oldalán álló, évtizedeken át megalázottak, nemzetgyalázók, pénzéhesek, hazudnak" etc.)az emberi nem más csoportjaitól ?
- Van-e olyan jellemző, amely az adott közösség minden tagjára érvényes és alkalmas-e ezáltal más csoportoktól történő megkülönböztetésre ?
- Személyekre bontva vagy származási alapon körülhatárolható-e azok köre, akik identitást degradáló cikkeket írtak ?
- E téma kontextusában mi a "tisztességes ember" kritériuma ? Ki az (miért ?) és ki nem az (mely tette alapján nem az ?)
A hozzászólásokban tényként kezelt állítások személyes tapasztaláson avagy előítéleteken alapulnak ?
A fenti kérdések megválaszolása nélkül elhangzottak leginkább irányított kiválasztás körébe esnek, melyet Fancis Bacon így jellemzett:
"A találatokat figyelembe veszi, a tévesztésekről megfeledkezik mikor egy Állam dicsekszik az elnökeivel akiket adott, de megfeledkezik azokról a gyilkosokról, melyeket szintén adott".
SZVSZ úgy tűnik, hogy a NYT-nál és a WP-nál egyszerűen több a tisztességes ember. Mert szerintem teljesen mindegy, hogy valaki zsidó vagy nem zsidó, egy apartheidrendszert támogatni emberileg tisztességtelen. Mondjuk én se támogattam zsigerből a korábbi dél-afrikai rendszert, csakmert ott fehér, európai eredetű keresztények uralkodtak.
Ettől függetlenül el tudom képzelni, hogy egyes személyek csak azért védik mindenáron Izraelt, és minden józan ésszel, demokratikus értékkel szemben, mert zsidók.De ezek a kisebbségi fanatikus fajvédő zsidók (lásd Moledet, Kahane mozgalom stb.)
De a nagy többség -persze most újságírókról beszélünk- egyszerűen csak a pénzért -IMHO. megszokták, hogy pénzért bármit hazudnak, hirdetnek, bármit és az ellenkezőjét is.
Nofene, ti itt jól elvagytok, tudjátok hol hány százalék a zsidó és mit jelent Amerikában a baloldaliság. Nyilván abból a másfél napilapból, meg az egy+egy hetilapból, plusz a Vasárnapi Újságból. Gratulálok és jó szórakozást kívánok. Utánna, ha már vége a Schindler listájának az RTL-en, nézzetek át a Magyarországon nincs szélsőséges párt topikba is.
"Az amerikai lapok esetében nem szabad elfelejteni, hogy azok, amerikai értelemben, balosak és a szívük mindig is balos dolgokért dobog. A palesztin ügy kitüntetetten balos ügynek számít az óceánnak azon az oldalán. Elnyomottak ("underdog"), meg egyéb."- Írod
Ez is ettől jóval összetettebb dolog szerintem.
Az a véleményem, hogy az általad, Amerikában balosnak tartott ügyeket, Magyarországon a nemzeti liberális politikusok és újságírók látják úgy és képviselik hasonlóan, mint az ottani demokraták, vagy akár a republikánusok.
A hazai másfél napilapon, egy hetilapon és mégegy radikális hetilapon kívül a többi magyar újság írói, (és egy rádió- meg egy TV-műsor kivételével az összes elektronikus jobboldalgyalu szerkesztői) egymás csaholását használva igazolásul, a több évtizedes "megaláztatások"-ban jobbik oldalukat teljesen elvesztve, a balközepet tekintik centrumnak. Ehhez a centrumhoz nyilvánvalóan sokkal közelebb van a balszélsőség, ahonnét egyszer már házasodtak, mint a nemzeti jobboldal.
Nincs szerintem: "amerikai értelemben balos" és magyar értelemben az. Aki Amerikában középütt áll, azt Magyarországon is úgy kell tekinteni. Tehát ha a palesztinek partizánharcát Amerika kitüntetett balos ügynek tartja, akkor nem állíthatja róla egy magyar "szakértő" sem, hogy jobboldali terrorista merényletsorozat.
Vagy ha évekkel ezelőtt a válságba jutott angliai bánya- hajó- és vasipar sztrájkjait, a szakszervezeti pénztárak lefogyasztásával, (Keleteurópa munkásainak pénztámogatása ellenére) szélsőjobbos címkézése nélkül oldhatta meg a vaslady, akkor a mai hazai vasutaszsarolást is a fenti mintatörténet mellé tessenek sorolni a firkász uraknak.
Aki pedig az elmúlt évtizedek után ma Magyarországon, a balos politikai jelzőt még pozitívnek gondolja, az vagy nem élt köztünk, vagy a Hárshegyen a helye.
"Viszont az is igaz, hogy az ottani újságírót azonnal kirúgná fajtestvér főnöke, ha olyan nemzetgyalázó és identitást degradáló cikkeket írna, mint amit kis hazánkban, az "évtizedeken át megalázottak", megengedhetőnek tartanak, szintén "megalázott" főnökeik pedig egyenesen elvárják tőlük."-Talált, süllyedt!
Talán azért nem ilyen egyszerű. Nem volt, és nem kötelező újságírónak lenni. És akik a magyarzsidó zsurnalisztákat évtizedekig megalázták, azok saját maguk. Kétszeresen is. Először, hogy nem dobták oda az igazolványukat a szerkesztőnek, amikor az önszembeköpéssel bízta meg őket, másodszor meg amikor a szerkesztő maga is, 95 %-ban, a hitsorsosa volt.
Ahogy írod, abból az következne, hogy a gengszterváltással minden helyrebillent a magyar újságíró társaság erkölcsiségében. Szerintem semmi. Gondolj például a Magyar Narancsnak, a mindenkori tulajdonoshoz igazodó, hűbéres szellemiségére. Szinte ugyanazzal a garnitúrával.
Amerika más eset. Ott már a harmadik egymást követő nemzedék agyát lúgozzák, és mára egy a sajtóval könnyen irányítható népességé váltak.(tisztelet a kivételnek) Tavaly, amikor a Szerbia elleni légitámadások megindultak, vették észre az amerikai hangulatszabályzók, hogy nincs meg az ország támogatása a tevőleges bombázásokhoz. Egy hétig elég volt mutogatni a boszniai menekültek síró gyerekeit és mellettük állt az ország.
Viszont az is igaz, hogy az ottani újságírót azonnal kirúgná fajtestvér főnöke, ha olyan nemzetgyalázó és identitást degradáló cikkeket írna, mint amit kis hazánkban, az "évtizedeken át megalázottak", megengedhetőnek tartanak, szintén "megalázott" főnökeik pedig egyenesen elvárják tőlük.
Nekünk is mosták évtizedeken keresztül a népidemokráciában az agyunkat, de a hazai hírek után meghallgathatta rádióján az átlagmagyar is, a nyugati szemléletét is a történéseknek. Ezért én csak elsőgenerációs agyamosottaknak tekintem a ma 25-35 körüli évjáratokat.
Ez a következőképpen látszik működni: itt a zsidó újságírókat - mely a nagy többség - évtizedekig megalázták. Pro-arab és anti-Izrael cikkeket kellett firkálniuk. Egy részük lehányta magát, más részük még a farkát is kiverte örömében, hogy mennyire asszimilálódott a nagy magyar újságírói majré közepette. Most átlendültek a másik oldalra. Akkor is a pénz oldalán, most is a pénz oldalán álltak. (Mármint a fizetésük oldalán.) Szánalmas. Az amerikai lapok esetében nem szabad elfelejteni, hogy azok, amerikai értelemben, balosak és a szívük mindig is balos dolgokért dobog. A palesztin ügy kitüntetetten balos ügynek számít az óceánnak azon az oldalán. Elnyomottak ("underdog"), meg egyéb.
Talán az hogy amerika civilizált ország, ahol nem illik egy rasszista politikát folytató rezsimet kritikátlanul dicsőíteni, még "faji szolidaritásból" sem.
Állítás: 1. A New York Times (és a Washington Post) inkább pro-palesztin lapok, mint pro-izraeliek. _Annak ellenére, hogy amerikai zsidó tulajdonban vannak és stábjuk nagy része amerikai zsidó.
2. A Népszava és a Magyar Hírlap - most kivételesen hagyjuk a Népszabadságot - struktúrájukban hasonlóak a NYT-hoz és a WP-hoz. Mégis zsigerileg pro-izraeliek.
