Örülök, hogy itt vagy!
Én is gyógyulgatok ám: Kevesebb net, több program a barátokkal.
Jövő csütörtökön teljesen el is tűnök, mert elutazom, de utána visszajövök... és nem hagyom nyugodni az őrülteket, kiközösítetteket!
Ami mostanság történik, azt mi is megbeszéljük, és tényleg nincsenek olyan dolgok, amik a mi beleegyezésünk nélkül történnének. Csak a régi dolgokat ne emlegessük. Anyu ma már jól tudja, mekkora hibát követett el akkor. Nem csoda, ha őt okolom a történtekért, elvégre miatta volt nálunk az a kretén!
te ezt ugy hordozod magadban mint egy serulest amelyert anyad a felelos?
meg szerencse hogy en meg tudom beszelni az ilyesmit anyammal - sot, anyu nem is hozna fel ide pasit ha en nem szeretnem/nem akarnam/elleneznem! meg jo hogy ilyen isteni anyam van.
Hát nem semmi. Most, hogy eszembe jutott, fel is hoztam ma Anyámnak, aki erre azt mondta, bocsássak már meg neki végre, és ne emlegessem egész életemben.
Eszembe jutott valami: Egyszer megütöttem egy férfit, ill. pontosabban beletéptem a (vállig érő) hajába. Az illető Édesanyám élettársa volt. Én 16 éves voltam akkor. A pasinak már nagyon kifelé állt a szénája abban az időben. Egyébként utáltam, mert terrorizálni próbált, és sokszor rajtam (és védtelen kis húgaimon) próbálta "megbosszulni" félresiklott élete miatt érzett elekseredését. Egyszer felhozta hozzánk egyik barátját, aki már ránézésre is gusztustalan volt. Megpróbált engem ugráltatni, hogy lássam vendégül a barátját, amikor én siettem dolgozni (életem első munkahelyére). Én elkezdtem szitkozódni (már nem fogtam vissza magam, elég volt az évekig tartó szenvedésből...), ő leöntött tejjel, erre én megtéptem. Mindezt a húgaim szeme láttára. Ő nem ütött vissza. Még szerencse! (Valószínüleg Apám ellátta volna a baját). Ezek után nem sokkal vége lett a mizériának. A férfit pár nappal ezután Anyám is meghütötte (illetve a fejéhez vágott egy telefonkészüléket). Anyám a mai napig bánja, hogy ilyen helyzetbe kerültünk e miatt a rosszul sikerült kapcsolat miatt. Soha nem szidott meg azért, mert megtéptem az élettársát. Most aztán jól kiteregettem a család szennyesét...
Fenyegettek már veréssel, de nem ütöttek.
Egyszer egy kínai (férfi volt, de kb. a vállamig ért) megpróbált taszigálni, de én nem tágítottam. Rosszul járt volna, ha megüt. Velem volt egy biztonsági őr és egy testnevelőtanár ismerősöm. Őket sem érdekelte túlzottan, hogy a kis "kínai maffiózó" mennyi pénzzel, befolyással rendelkezik...
A szembeszállás verbális volt. A "megúsztam" azt jelenti: Nem fajult verekedésig a dolog. A vakmerőség azt jelenti: Nem ijedtem meg attól, hogy esetleg a másik megüthet...
Én sok mindent elviselek, eltűrök, de az a típus vagyok, aki ha égbekiáltó igazságtalanságot lát, nem nézi, hogy a szembenálló fél kétszer akkora, férfi, de még azt sem, hogy pénzzel, hatalommal rendelkezik, kiáll a maga (és a bajba jutottak) igazáért. Igen, hajlamos vagyok - nő létemre - nem számolni a következményekkel és bárkivel szembefordulni. Eddig még mindig megúsztam, maximum kisebb idegkárosodást szenvedtem...
Video: Mikor darwin tanai kezdtek nyilvánosságra kerülni vagyis az iskolában is tanitották, megy haza a gyerek, a szobában nagy hévvel momdja: édesapám tudja hogy a majomtól származünk?
Erre az apja: hát fiam te lehet, de én biztos nem.
en sosem lennek kepes megutni egy not...ebben az esetben ugytunik diszkriminativ vagyok... bar szerintem ezert a nok sem panaszkodhatnak, nem? az 1etlen negativ diszkriminacio ami pozitiv ,)
ha egy no felem lenditene a karjat akkor max. vedekeznek es meggatolnam abban hogy tamadjon. de utni sosem tudnek.
