A téli álmát alvó topikot egy ajánlóval szeretném felébreszteni. Hogyan viselkedjünk az asztalnál, hogyan együnk meg illendően egy tál levest? A 19. században ezeket a tanácsokat adták ebben a kérdésben:
Illetlen evés közt a hajfodrítással s cifrázattal játszani, a szomszéd arcára trüsszenteni, oldalvást beszélleni, s más tányérja fölött porzott fővel lenni; a nagyobb társaságokban az ételbe kenyeret aprítani, a mártást tányérszínig kimártani és azt mintegy lemosni; a kanalat nyalogatni, csemegéket zsebbe tenni s.a.t. A finom életmód mindezt kárhoztatja. folytatás:
Egyszer már írtam arról , hogy milyen fontos az, hogy az asztal (még akkor is, ha csak reggeliről van szó) helyesen legyen megterítve. Ezután pedig egy villásreggeli menüsorát is bemutattam. Ma egy másik fogásról, a levesről szóló bejegyzést készítem elő egy kis[...] Bővebben!Tovább »
Hát így tényleg nem lehet... Nekem fogalmam sincs, hogy mindezt most mire mondtad. Ne képzelj engem a ló túloldalára; senki nem beszélt anarchiáról meg hippikről. Talán hiába jegyeztem meg: nem azt mondom, hogy a szokások és mentalitások csupán másmilyenek, és ne volnának közöttük kártékonyak is meg gyümölcsözők is. Csak azt állítom, hogy ez egyáltalán nem olyan külsődleges dolgokon múlik, mint amilyen például a köszönés.
Ha érdekel, hogy valami hasznos-e vagy káros, akkor végiggondolod a következményeit. (Persze csak akkor érdekel, ha ez egyáltalán mérce.) Szimplán csak arra hagyatkozni, amit belénk neveltek, nem tűnik túl ésszerűnek.
Talán neked nem tűnt fel, de az emberek körülbelül fele tekint úgy a többiekre, mintha azoknak is az övéhez hasonló nevelést kellett volna kapniuk. Miután édesanyád intelmére hivatkoztál, okkal tételeztem fel, hogy te is így teszel.
Azt írod, addig tolerálod más kultúráját, amíg nem próbálja rád erőltetni. Ez rendben van. Én úgy vettem észre viszont, hogy az emberek ingerküszöbe egészen változatos ebből a szempontból. Van, akinek már az is erőltetés, ha tudomására jut a létezése. Van, akinek az, ha a szeme elé kerül. És így tovább.
Röviden a lényeg: nem merev szabályokat kell betartani és számonkérni, hanem igyekezzünk átérezni egymás helyzetét és a lehető legtöbb jót kívánni mindenkinek.
Te most komolyan nekiallsz kivesezni egy olyan altalanos mondatot, mint az "anyukam mindig mondta.."?
Valami hihetetlen szellemvilagban elhetsz, ahol mindenki szepen bekesen egymas mellett el, mindenki elnezi a masik viselkedeset, szoval valami totalis anarchiaban.
Egy gond van az anarchiaval, tortenetesen az, hogy nem letezik.
Mutass nekem egyetlen hippi, punk vagy valami egyeb koloniat, ahol nincs vezer. Mar az elso reggel megdol ez az allapot, amikor el kell donteni ki menjen kenyerert es mibol?
A kulturak szepsege. Igen en egeszen addig toleralom mas kulturajat, amig azt nem probalja rameroltetni. Pl. amikor elalja az utam az aluljaro lepcsojen es beleuvolt a fulembe, hogy "cigi,cigi!", nos ez a kultura szinten nem vonz. Meg az sem, amikor vonyit a villamoson, buszon.
Nem lehet veled vitatkozni, mert valami hihetetlenul elszallt gondolkodassal vert meg teged a sors.
Nagyon érdekes édesanyád szerepe, több szempontból is.
Az anyák mindenféle ürügyet kitalálnak, hogy rakoncátlan csemetéjüket erre-arra szoktassák. Nemcsak gólyamese van ám, hanem komolyan és tartósan beetethető mítoszok is, például a "kultúremberek" kasztjáról, ahová majd bevesznek kisfiam, ha rászoksz a köszönésre. Kik azok a kultúremberek, és miért fontos közéjük tartozni?
Hasonlókat a legtöbb anya mond a gyerekének, bár lehet, hogy pont nem a köszönésről és a kultúremberekről.
Aztán ebből meg az lesz, hogy a csemete még felnőttkorában is kellemetlenül érzi magát, ha olyannal találkozik, aki másféle nevelést kapott. Te komolyan azt gondolod, hogy mindenkit édesanyád nevelt? Miért kellene úgy viselkedniük, mintha?
Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az értékek relativisztikusak, hogy nincs jobb vagy rosszabb ember, jobb vagy rosszabb nevelés. Hanem azt, hogy az ilyen külsődleges dolgokon, mint pl. a köszönés, semmi sem múlik. Sokkal többet jelent, hogy mit kezdünk a kulturális különbségekkel, mennyi megértéssel, nyitottsággal fogadjuk.
A háborúkat például tipikusan az olyanok robbantják ki, akik azt hiszik, hogy amit a szüleik mondtak nekik, azt az egész világra nézve érvényesíteniük kell. Nem a nem-köszönő meg a kurvaanyázó emberek, hanem akik elhivatottnak érzik magukat valamilyen fajta kultúra terjesztésére.
Nezd, engem nem zavar igazan, hogy az az ujsagarus, akitol mar harmadik eve minden csutortokon ujsagot veszek, meg sohasem koszont vissza, ettol en meg koszonok, mert az edesanyam azt mondta, hogy a kulturember koszonni szokott. : )
Nem igazan erdekel a lelkivilaga, foleg, hogy ennyi ido alatt akar mar a lelki gorcseit is feldolgozhatta volna, ami gatolja a koszonesben.
Szerintem o egyszeruen a tobbi bunko ember visszatukrozodese, akik "sportot!", "kiskegyedet!" mondatukkal lerendezik a bekoszones/vasarlas/elkoszones faraszto procedurajat.
Nem vagyok bölcsészkaros, csak embernek tekintem az embereket. Nem lehet megérteni őket csupán annak alapján, hogy mennyire passzolnak sémákba, mennyire teljesítenek elvárásokat. Végül is nem énértem van a világ, és azok sem az én jó közérzetem érdekében születtek meg, akik benne élnek.
Tehát nem arról van szó, hogy a téma milyen mélységig érdekel és mennyire filozofikusan állunk hozzá. Az emberek mennyire érdekelnek, ez a kérdés.
Érdemes vigyázni az ilyen sztereotípiákkal, mint pl. hogy milyenek a "normális" emberek. Ha ennél jobban nem akarod megismerni az ismeretleneket, akkor sosem fog eszedbe jutni például az, hogy mondjuk aki nem köszön vissza, az nem feltétlenül azért nem köszön vissza, mert nem az a természetes neki. És a többi tünet mögött (mert hiszen te csak a tünetekkel szembesülsz) is vannak okok, amikre nem gondolsz. Talán csak azzal foglalkozol, hogy téged bosszant vagy nem bosszant, és nem érdekel, hogy csak egy tünetegyüttes egyetlen oldalával szembesültél. Lehet, hogy a dolog a másiknak sokkal több problémát jelent, mint neked - vagy a vissza nem köszönés, vagy az okai, vagy a következményei.
Engem ilyen melysegig sohasem erdekelt a tema, mert en a normal hetkoznapokban szeretnek normalis emberek kozott elni, akiknel termeszetes, hogy ha koszonok, akkor visszakoszon, nem lepodik meg rajta, hogy az ujsagvasarlaskor megkoszonom az ujsagott, nem lokom felre a masikat, hogy ingyenes Metrohoz jussak, nem kerulom ki a sort es nem pofatlankodok be elolre, mert a tobbi ember is azert all sorba, hogy tovabbjusson.
Nem kerem, hogy mindenki hasonlitson ram, de az szerintem nem oly meglepo, hogy az anyazos "szubkultura" taszit. Valaha jartam szakmunkaskepzobe, nem fogott meg az a felemelo legkor...
Azért ez a "képmutatás" kétélű dolog. Egyfelől konfliktuskerülés, így valóban meglehet a közvetlen, rövid távú haszna.
De másrészt pedig "nyílt hazugság" is: benne van a levegőben az elvárás, hogy milyen képet kell mutatni. A "jólneveltség", az udvariasság, vagy nevezzük bárhogy, voltaképpen egy szabványosított pókerarc, amely mögött ki tudja, ki kedvel vagy gyűlöl kit. Végeredményben konzerválja az általános bizalmatlanság légkörét, az emberek közötti távolságtartást, közénk ékelődik, mint egy fal. Szerintem több a kára, mint a haszna. Nem a tartalma miatt - az természetesen nagyon hasznos, hogy a figyelmes emberek nem zavarják egymást szükségtelenül. Hanem a motivációval van a probléma: a leggyakrabban ez nem olyan figyelmesség, ami egymásra irányul, hanem a protokollra figyelnek, annak betartását követelik meg maguktól és egymástól is. A szűrőt tartják karban, ami kiszűrni hivatott az emberek közti zavaró különbségeket. Pedig ha ezeket a különbségeket nem zavarónak, hanem inkább érdekeseknek látnák, annak rengeteg haszna lehetne; egyszerűen gazdagabbá tesz, ha felismerjük, milyen sokfélék vagyunk, felszabadíthat képzelt kényszerek alól, ha felfedezzük, hogy tulajdonképpen mi magunk is milyen sokfélék lehetnénk.
Például te itt azt mondod, "nem vonz ez a szubkultúra". Kicsit ez arra utal, mintha az illem számodra azt jelentené, hogy neked úgy volna kényelmes, ha mindenki arra lenne idomítva, amire te. Erről szólna a topik? :-))
akkor technikai okból vagy tiszteletlen:-))
én rendszeresen írok awk meg c++ programokat, teli lyen jelekkel, hogy {}[]#&*;<>/= stb., és mégis magyar billentyűzetet használok.. a levlistákon más a helyzet, ott meg szoktak egyezni, mehet-e ékezet
A kepmutatasban igazad van, de ez is sarkalatos velemeny. Hiszen a mindennapokhoz hozzatartozik egyfajta kepmutatas, sot a hazugsag is.
Csak ezeket nem mondjuk ki ilyen nyiltan, es nem is lenne jo, ha ez nem lenne.
Mire gondolok? Pl. amikor valami negativ velemenyed van a fonokodrol, vagy pl. egy holgy arrol erdeklodik, hogy jol all-e neki a ruha...
Elobbi esetben teljesen felesleges a fonokod tudomasara hozni az ellenszenvedet, mert ettol jobb biztosan nem lesz a helyzet, a masiknal pedig lehet bunko az ember, de ebbol meg kevesebb jo dolog sulhet ki.
Szamtalan ilyen helyzet van, ahol a durva igazsagkereses csak es kizarolag konfliktusokat okoz.
Szerintem nem. Ha valaki udvariasan kérdez, akkor lehet, hogy tisztel, de az is lehet, hogy képmutat, mert erre nevelték - vagy mert konkrét célja van vele(d).
A jólneveltség bizonyos sémák gépies alkalmazásában nyilvánul meg. Ez csupán megnehezíti annak felismerését, hogy ténylegesen milyen az illető attitűdje. Egy jólnevelt emberről általában nem látszik azonnal, hogy ténylegesen jóindulatú-e, hogy csakugyan elismeri-e a másikat egyenrangú félnek. Csak annyit lehet látni rajta, hogy tud viselkedni, és hogy ebben melyik szabályrendszert követi.
Mellesleg lehetséges olyan szubkultúra is, ahol a "he köcsög..." megszólítás az általános. Azt, hogy elismer-e téged egyenrangúnak a szokatlan hangot megütő illető, akkor tudhatod meg, ha hasonló stílusban válaszolsz, és megfigyeled a reakcióját.
Azt hiszem a "tisztelet" szo valoban nem tul talalo, de nem tudok ra jobb meghatarozast.
Az is egyfajta tisztelet, ha udvariasan kerdeznek toled, pedig rafoghatjuk, hogy csak illendoseg es jol neveltseg kerdese. De ez is arra vezetheto vissza, hogy jol nevelt az, aki megadja a masiknak a tiszteletet az emberi meltosaghoz, egyenrangu felkent banik vele.
Gondolom mindenki szivesebben valaszol, ha azt kerdezik, merre van a buszpalyaudvar, mintha "he k*cs*g, merre vannak a buszok?" hallatszik.
Az elozoleg emlitett peldak foleg akkor igazan zavaroak, ha valaki ilyen stilusban kerdez. El sem tudod olvasni, hogyan segitenel? Pedig az ember alapbol megprobal mindenkinek segiteni, peldamban egy jatekkal kapcsolatban, de ahhoz erteni kellene a kerdest.
Most eppen mirol is beszelunk?
A "tisztelet" es a "megtisztelem a masikat" nem teljesen fedik egymast. Viszont aki arra sem veszi a faradsagot, hogy ertelmes magyar mondatokat irjon, a magyar helyesirasnak megfeleloen, az mikeppen varja el, hogy pl. en kibogozzam, mit is akart irni?
Nem vagyok egy nyelvtani zseni, nem is kivallo a helyesirasom, de legalabb megprobalok helyesen irni, es ezt elvarom mindenki mastol is.
Szerintem ez normalis dolog egy forumon, vagy egy levelezo listan.
Pl. a Larkinor forumarol nehany pelda:
"hogyan es mie en vegzek ezüstot?"
"mar alitolag sikerul 5syor kb azt irja :mar loptal tole a tolvajok iratlan torveny nem engedi meg 1 szer ey a bajom"
"az ly pedig j irjuk mert gzorsab"
"a nagzbetukel nem syoktunk foglalkoyni"
"3-mas vagzok irasbol azon kivil 1 masjatekban a y=z z=Y ?=_ !=" "
Nem is kötött beléd senki. Csak megérdemelted volna:-)
Természetesen sejthető volt, hogy valamilyen ok miatt nem használsz ékezeteket. Immár azt is megtudtuk, mi ez az ok.
De amíg nem tudtuk, bárki kitalálhatott volna bármilyen okot rá, és a tiédhez hasonló bizonyossággal tudni vélhette volna, hogy amiatt. Mondjuk például hogy azért nem használsz ékezeteket, hogy könnyebb legyen kétértelmű dolgokat leírni, majd később kimagyarázni. Vagy gondolhatott volna rólad bármi mást - az emberi fantázia tartalékai kimeríthetetlenek.
Annyit akartam csak mondani, hogy szerintem bölcsebb egyáltalán nem alkotni véleményt arról, amiről szinte semmi információd nincs. Ugyan mi kényszerít rá, hogy megítéld mások indítékait?
Egyébként a "tisztelet" szerintem nem azt jelenti, hogy mindenféle formaságot be kell tartani, hanem hogy igyekszel olyannak látni a másikat, amilyen valójában, és erre vagy tekintettel. Tiszteletben tartod őt azzal, hogy nem vetíted bele a saját előítéleteidet.
Erdekes, rogvest ereztem, hogy ma meg valaki belekot az ekezetembe. : )
Szoval, ez egyszeru. Nem hasznalok magyar billentyukiosztast, mert rendszeresen kell az angol, es minden specialis karakter szerteszet van szorva a magyarban.
Ez nem tiszteletlenseg, csupan technikai ok.
Amit pedig irtam, az valoban az en velemenyem, miert, szerinted kiet kellene hangoztatnom? : ))
Megérdemelnéd, hogy valaki beléd kössön, mert nem használsz ékezeteket. Micsoda illetlenség! :-))
Szerintem nem jó ilyen könnyedén nyilvánvalónak tekinteni, hogy mi a tisztelet jele és mi nem. Esetleg aki elolvassa ezt a hozzászólásodat, az jobban tudja ezentúl, hogy részedről mi az, de ha mások jelzéseit meg akarod érteni, sose magadból indulj ki.
Masik dolog amit abszolut nem ertek. A forumokon egyre tobbszor fordul elo, hogy a nevemet kisbetuvel irjak, a mondatban sincs nagybetu, nincs irasjel hasznalat.
A ly helyett a j allitolag sokkal jobb, mert egy karakterrel kevesebb, igy allitolag gyorsabb...
Ez szerintem nonszensz!
A tulajdonnev leirasakor a tisztelet jele is, hogy nagybetuvel kezdem, meg mondjuk en nem engednem at magyarbol, aki igy ir.
Az ertelmes mondatok irasa pedig szinten egyfajta tisztelet az olvashatosag es az ertelmezhetoseg mellett. Megtisztelem a vitapartneremet azzal, hogy ertelmes kerek mondatokkal mondom el a velemenyem, ne kelljen mar Enigmat berelni az olvasasahoz.
Az elutesekbol eredo hibak nem tartoznak ide, bar egyszeri ujraolvasassal ezek kiszurhetoek, de erre nem mindig van ido, foleg, ha vitaban van az ember.
Egyre tobbszor tapasztalom, hogy az emberekbol teljesen kiveszik a jo modor.
Metron mindenki leparkol a leheto legkozelebb az ajtohoz, es ha megprobal az ember beljebb jutni, "bocsanat, beengedne?" mondattal, akkor ugy neznek ra, mint a veres kardra.
Az ulohelyeknel pedig uj divat, hogy foleg nok, maguk melle teszik a szutyukejuket, igy a normalis 6 ember helyett csak 5 fer el az ulesen.
Ugyanez jott szokasba a buszokon, kivulre leul es belulre teszi a taskajat. Ha szolsz, hogy le szeretnel ulni, akkor te vagy a bunko, de kerdem en, miert kell ilyenert szolni?
Valami olyan feltételezés lehet a dolog mögött, hogy az asztal alatt csak valami tisztátalan dolgot lehet művelni, nem?
Mondjuk lehet, hogy régen, amikor az emberek még keveset mosakodtak, gyakran vakarták az altestüket, hiszen viszketett a tetvek, gombák és a soknapos izzadságpálladék miatt. Étkezés előtt azért kezet mostak, és arra az időre higiénikusnak kellett lenni. Természetes volt, hogy akinek nincs fönt a keze, az nyilván nem bírja ki, és titokban vakaródzik.
Hehe, erre latatlanban valaszoltam ez elobb. :) Ismetles a tudas anyja: ha nagyon nagy a korkulonbseg, akkor az evek szama a mervado, ha a lovagiassag, akkor pedig a holgy tegezhet. Persze ennel sokkal arnyaltabb a helyzet: szamit az egymashoz valo viszonyuk, tarsadalmi rangjuk, a megismerkedes modja sotobo.
Szerintem az udvarias viselkedeshez leginkabb jo erzek szuksegeltetik es a kivalo helyzetfelismeres. Anelkul meg az alapszabalyok ismereteben is igen jol felre lehet csuszni... :)
Egeszen pontosan igy hangzik: jobb oldalon csak kardot, kutyat es kurvat visel az ember (bocsanat, de csak igy alliteral). Frappans. A torteneti oka pedig tenyleg a kard, hisz a ferfiember igy tudja megvedeni a not az oldalan.
Tegezes: engem idegesit, ha keretlenul letegeznek (es mindig letegeznek, mert kicsi vagyok es nem hasonlitok egy delnore :)). Valahogy ugy lenne illendo, hogy ameddig en magazom X-et, addig neki is kotelessege igy beszelnie velem, amig ezt valamelyikunk fel nem oldja (vagy en, mert no vagyok, vagy o, ha idosebb).
Szociolingvisztikabol anno tanultuk, hogy a magyarok zomenek gondja van a tegezessel/magazassal - a regi szokasok pusztuloban es egy csomo uj szempont van, ami alapjan eleve tegezodhetnek az emberek. Ilyen peldaul, ha azonos kasztba illonek erzik magukat es ezt hangsulyozni is kivanjak.
Tenyleg nehez, hiszen az illendo viselkedes egyes embereknek eleg konnyen atcsap modorossagba.
Mindketten kezdemenyezhetnetek szerintem, mert a kollegad joval idosebb, te pedig holgy vagy. Javasolnam, hogy te tedd meg ezt a lepest, mert a kollegad valoszinuleg ugy erzi, hogy egy 27 eves holgyet mar nem tegez le az engedelye nelkul, es igy elegge patthelyzet alakult ki.
Ha te ugy erzed, hogy mindenkeppen megadja azt a tiszteletet neked, ami szerinted megjar, akkor nyugodtan tegezodhettek, attol meg nem feltetlenul lesz valaki bizalmasabb.
