Az elmúlt 6 évben sokminden történt a boldogabb családokért. Megerősödtek különféle közösségek Magyarországon. És bár a válságjelenségek nem csitulnak, ezek a vlságjelenségek nem a család válsága, hanem a társadalom, az ember válsága. Épp a családok megerősítésével lehet a társadalom válságán segíteni.
Hát, az szentigaz, minden kezdet nehéz.
Ami talán eszembe jut nagyhirtelen, talán a net-ezést is fel lehetne használni - hiszen a mellékelt ábra is mutatja, itt is lehet szó kommunikációról.
Levelezési listák létrehozására gondolnék, hiszen sokan könnyebben értenek szót így, és személyes barátságok is talán könnyebben alakulnak ki.
Csak egy futó gondolat.
Kedves oncogito!
Kár, hogy az ilyen stílusú hozzászólás nagyon kevés az indexen…
Családközösségek olyan baráti társaságok, akiknek hasonló az élethelyzetük.
Hogyan jöhet létre?
egyrészt úgy, hogy fiatalok közössége kialakul, majd ezek a fiatalok családosakká válnak.
másrészt, hogy már családosként valamilyen szempont összehozza őket.
ilyen lehet akár az, hogy gyermekeik egy osztályba járnak, vagy hogy egy környéken laknak.
Sokféle összehozó szempont lehetséges, de kezdetben mindenképpen szükséges pár ember, aki igyekszik mozgatni a dolgot. Ugyanis szükséges, hogy a találkozásoknak legyen valami programja. Ez nem feltétlenül komoly, lehet kirándulás vagy közös mozi/színház.
Előnye lehet például az ilyennek, hogy a gyerekekre való vigyázás könnyebben megoldható.
Most nagy hirtelenjében ennyit.
Üdv!
satya
Többször is elolvastam a hosszu szöveget, azt már értem, hogy mit szeretnének, (meglehetősen általános érvényü igazságokról van szó) de egyetlen szó konkrétumot sem találtam a - hogyanról.
Esetleg, ha lehetne bővebben beszélgetni erről.
Pl.: "– Mivel a társadalom alapvető, élő és éltető sejtje a család, annak védelme és erősítése mindnyájunk érdeke és kötelessége. Ehhez feltétlenül szükség van a családok összefogására. A családközösségek létrehozása és erősítése kiemelt feladat az egyházközségekben, a lelkiségi mozgalmakban és a civil társadalmi szervezetekben is."
... ez milyen konkrétumban nyilvánulhatna meg, milyen ideologiával, milyen irányzattal, milyen alapokon, hogy jut el az egyénhez ?
Mert ez így olyan, hogy: "legyetek jók, ha tudtok".
A Neveléssel a boldogabb családokért című konferencia
Záróközlemény
Az egyház ma egyik kiemelt feladatának tartja az élet, a házasság és a család szolgálatát. Ennek jegyében adta ki a Magyar Katolikus Püspöki Kar másfél évvel ezelőtt a Boldogabb Családokért című körlevelét, hiszen napjainkra világossá vált: a magyar társadalom fölemelkedésének egyik fontos feltétele a házasságok és a családok megerősödése. A körlevél nem csupán helyzetképet adott és alapelveket tisztázott, hanem cselekvésre is ösztönzött, megjelölve az egyház, a társadalom és az állam néhány fontos feladatát. A Neveléssel a Boldogabb Családokért című konferenciát ennek jegyében szervezte a püspöki kar. A konferencia arra a felismerésre épült, hogy az egyház elsősorban a nevelés révén tudja segíteni a mai és a jövendő családok életét. A résztvevők ezért elsősorban az ifjúsággal foglalkozó pedagógusok és lelkipásztorok, és a családi élet erősítésében elkötelezett családközösségek és mozgalmak köréből kerültek ki.
A konferencia legmélyebb élménye annak megtapasztalása volt, hogy milyen sokan élnek boldogan saját családjukban. A résztvevők most együttesen kívánnak tanúságot tenni arról, hogy a család nem teher a családtagok számára, hanem az öröm és az emberi kiteljesedés élettere. Köszöntik mindazokat, akik tudatosan és elkötelezetten, ha kell, áldozatokat is vállalva törekszenek vagy készülnek szép családi életre. Ugyanakkor pedig együttérzésükről biztosítják mindazokat, akik széttört vagy feszültségekkel teli családokban élnek. Különös szeretettel és aggódással gondolnak azokra a gyermekekre, akik – önhibájukon kívül – a családi fészek biztonságot adó, növelő ereje nélkül, szeretethiányosan kénytelenek megkeresni helyüket az életben.
Az előadások és a szekcióülések sokoldalúan világították meg a családi életre nevelés hazai lehetőségeit és feladatait, színes képet adtak az e területen már folyó és most induló kezdeményezésekről. A külföldi előadók (Norvégiából, Franciaországból, Olaszországból, Németországból, Ausztriából, Lengyelországból) széles nemzetközi horizontba állították bele a hazai törekvéseket. Amint Trujillo bíboros, a Család Pápai Tanácsának elnöke fogalmazta meg előadásában: az emberiség történelmi órában él; az életet védelmező és támadó erők sorsdöntő küzdelmében a tét magának az emberiségnek a fennmaradása és boldogulása. A magyar társadalomban is jelentkeznek azok a nézetek, amelyek kikezdik a család és a személy értékét, de erősödnek a családokat védelmező törekvések is. A Magyar Katolikus Egyház az élet, a személy és a család védelmében összefogásra szólít minden jó szándékú embert, vallási közösséget és társadalmi mozgalmat. Örömmel nyugtázza, hogy a jelenlegi magyar kormánynak tudatos családpolitikája van, amellyel támogatja a családi életet. Az állami intézkedések azonban önmagukban elégtelenek. Az egész társadalom összefogására van szükség ahhoz, hogy családbarát közvélemény és jogrend alakuljon ki. A konferencia ezért felhív minden társadalmi erőt, egyházi közösséget és civil szervezetet: közös erővel, együttes vagy egymást segítő kezdeményezésekkel erősítsük a ma meglévő családok életét, különösen pedig támogassuk a jövendő nemzedékeket abban, hogy boldogabb és boldogítóbb családot alapíthassanak, mint az előttük járók. Csak így remélhetjük azt, hogy az egy évtizede visszanyert szabadság lehetőségével élve a mai fiatalok ne csak magasabb életszínvonalon rendezhessék be életüket, magasabban képzett emberekké váljanak, hanem valóban boldogabbá és teljesebbé tehessék egyéni és családi életüket, és ezáltal saját gyermekeik életét is.
A fenti cél érdekében a családi értékekre nevelést tartjuk a legfontosabb és leghatékonyabb eszköznek az élet minden területén. Ennek ki kell terjednie:
– a házasságban és családban élő felnőttekre (a felnőttképzés nem szorítkozhat csupán szakmai továbbképzésre, hanem át kell fognia az élet minden területét),
– a gyermekekre és fiatalokra,
– és a velük intézményes vagy szervezett formában foglalkozókra (pedagógusok, az ifjúsággal foglalkozó világiak és lelkipásztorok).
A konferencia során a következő konkrét igények és feladatok fogalmazódtak meg. 1. Az iskolai oktatás körében: – Hatékonyabban és kiterjedtebben kell alkalmazni a NAT-ban és a katolikus kerettantervben a családi életre való nevelésre vonatkozó irányelveket.
– A katolikus iskolákban rendszeres – az iskolai munkatervben rögzített – alkalmakat kell biztosítani a családi életre nevelésre. Az arra alkalmas pedagógusok bevonása mellett létre kell hozni olyan tanácsadó-nevelő hálózatot is, amely tevékenységével segíti az iskolák ez irányú törekvéseit.
– Kívánatos volna hasonló rendszer bevezetése az önkormányzati iskolákban is. Készségesen vállaljuk az együttműködést ennek megszervezésében és elterjesztésében.
– Szervezettebben és hatékonyabban kell gondoskodni a pedagógusok ez irányú képzéséről és továbbképzéséről.
– Gondoskodni kell olyan kiadványokról, audiovizuális anyagokról, amelyek a gyermekek, fiatalok életkori sajátosságaihoz igazodva segítik őket a helyes önnevelésben, személyes kapcsolataik alakításában, a sikeres házasságkötésben, a családi életre felkészülésben.
2. A családok körében: – A családi életre nevelés elsődleges színtere maga a család, ezt a feladatot senki, semmi nem tudja maradéktalanul pótolni. A házasságra vállalkozó fiataloknak és a házasságban élő felnőtteknek át kell érezniük felelősségüket élő és születendő gyermekeikért, a jövő nemzedékért.
– A gyermekeket és a fiatalokat tervszerűen föl kell készíteni a házasságra és a szülői hivatásra. Ebben részt kell vállalniuk az oktatási intézményeknek, az egyházközségeknek és egyházi mozgalmaknak, az ifjúsági- és családközösségeknek.
– Mivel a társadalom alapvető, élő és éltető sejtje a család, annak védelme és erősítése mindnyájunk érdeke és kötelessége. Ehhez feltétlenül szükség van a családok összefogására. A családközösségek létrehozása és erősítése kiemelt feladat az egyházközségekben, a lelkiségi mozgalmakban és a civil társadalmi szervezetekben is.
– Az egyházi családközösségeknek a civil szervezetekkel együtt fontos szerep jut az állam szociálpolitikájának kontrolljában és az érdekérvényesítésben. Föl kell emelniük szavukat mindazon tendenciák ellen, amelyek a társadalmi nyilvánosságban, különösen pedig a médiumokban a család értékeit lejáratják, rombolják.
– Elsősorban maguknak a családoknak kell szerepet vállalniuk a társadalom családbarát szemléletének kialakításában, meg kell azonban hívniuk a médiumokat is arra, hogy ebben vállaljanak szerepet.
3. Az ifjúsági pasztoráció körében: – A gyermekekben és a fiatalokban igen eltérő tapasztalatok, nézetek élnek aszerint, hogy milyen családi környezetben nőttek fel. Akik gyermekkorukban nem tapasztalhatták meg a jó családi élet szépségét, azok hátrányos helyzetbe kerülnek személyes kapcsolataik alakításában, esetleg eleve kételkednek a sikeres házasság lehetőségében, értetlenül fogadják a házasság előtti tisztaság, a felelős családtervezés, a házassági hűség keresztény tanítását.
– A házasságra való felkészülés az érett és felelős személyiség kialakításával kezdődik. E nevelői feladatban részt kell vállalniuk a családok mellett az iskoláknak, a hitoktatásnak, az ifjúsági közösségeknek.
– A házasságra való közelebbi felkészítést szolgálják a jegyesiskolák, jegyeskurzusok. Örömmel tapasztaljuk jelenlétüket az ország több régiójában, mégis meg kell állapítanunk, hogy az egyházi házasságra lépőknek csupán kis hányada részesül ilyen alapos felkészítésben. Nyomatékosan kérjük a felelős lelkipásztorokat jegyeskurzusok indítására, vagy legalább a részükre ebben felkínált segítség elfogadására.
– Különösen fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek és a fiatalok a média eszközein keresztül is találkozhassanak a boldog házasságról és a családi életről tanúskodó hiteles életpéldákkal. A közszolgálati és kereskedelmi csatornákban megjelenő műsorokon túl hasznos volna audiovizuális anyagok készítése, könyvek, füzetek kiadása a házasság és a családi élet szépségéről, az erre való felkészülésről.
A személyiség formálódásának leghatékonyabb eszköze a közvetlen élettapasztalat.
Elsősorban tehát azokat a tevékenységeket, találkozási alkalmakat ajánljuk az ifjúsággal foglalkozók figyelmébe, amelyek erre lehetőséget adnak (kirándulások, táborozások, lelkigyakorlatok, zarándoklatok stb.).
* * *
„A konferencia a Boldogabb Családokért című körlevél folytatásaként jött létre. Sikerét azonban csupán az igazolhatja, ha nyomán cselekvési programok születnek: mind egyházi körökben, mind civil szervezetekben ténylegesen megindulnak vagy szélesebb körben elterjednek olyan kezdeményezések, amelyek boldogabb családi életre igyekeznek nevelni mind a mai családokat, mind a jövőben születőket. „
„Adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet” Budapest: Nagy László örök szépségű soraival (előadta Vitai Ildikó és Sinkovits Vitai András) és Bíró László püspök elmélkedésével a Bara Hotelben május 17-én megkezdte munkáját a nemzetközi család konferencia.
Történelmi jelentőségű időket élünk, az egyházaknak és a társadalomnak együtt kell megóvniuk minden emberi közösség alapsejtjét, a családot. Ezt hangsúlyozta Alfonso López Trujillo bíboros, a Család Pápai Tanácsának elnöke. A bíboros a család alapvető értékeit megkérdőjelező riasztó tényeknek nevezte, hogy egyes országokban a törvényhozás a házassággal egyenértékűnek ismeri el a különféle együttélési formákat, legalizálja a homoszexuális párkapcsolatokat, sőt gyermekek örökbe fogadását is lehetővé teszi számukra. Teszi mindezt az emberi jogokra hivatkozva, ám valójában megsérti az emberi személy méltóságát. Mindez hatalmas kihívást jelent állam és egyház számára egyaránt. A húsz éve megjelent Familiaris consortio és más vatikáni dokumentumok egyértelműen leszögezik a család védelmének fontosságát. A család jogainak, az élet védelmének törvényi szabályozása a törvényhozók felelőssége. Az egyház életében a családpasztoráció kiemelt helyet kap. A megyéspüspök feladata a Familiaris consortióban olvashatók szerint a pasztoráció kereteinek megteremtése, az egyházmegyei család építése. Akik a családért fáradoznak, azok az egyház legelkötelezettebb hívei.
A konferenciát Harrach Péter szociális és családügyi miniszter nyitotta meg. Beszédében többek között azt kérte az egyháztól, hogy nyisson a társadalom felé, adja át következetesen, világosan és egyértelműen azokat az értékeket, amelyeket vall. A nyitóelőadást Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK) elnöke tartotta. Beszédében a nevelés és a család fogalmáról is szólt. Amint fogalmazott, a nevelés a mulandóság felett aratott győzelem, hiszen értékeket ad át az új nemzedéknek. Leszögezte: a család a férfi és nő közössége az élet szolgálatában. A nevelés színtere a család az egyházi közösség, az iskola. Az MKPK elnöke a nevelésben az értelem, akarat és érzelem hármasának egységét hangsúlyozta. Szólt arról is, hogy a családok autonómiáját államnak és egyháznak is tiszteletben kell tartania, ám a segítségnyújtás mindkettőnek egyaránt kötelessége. Mivel minden embernek joga van a neveléshez, az egyháznak az egész társadalomhoz, minden jóakaratú emberhez szólnia kell.
A családi nevelés semmi mással nem helyettesíthető A Neveléssel a boldogabb családokért című konferencia második napján, május 18-án a külföldi előadók közül Eva Petrik az ausztriai modellt mutatta be. A család gondozása, kísérése számukra egyszerre jelenti a gyermekes családokkal és a házaspárokkal való foglalkozást. A jegyesoktatás formáinak folyamatos javítása mellett nagyon fontosnak tartják a házastársi kapcsolat egész életen át történő követését, gondozását. A házasság olyan szakaszaival – így például az özvegységgel - is foglalkozni kell – figyelmeztetett az előadó, amelyekről ma elfeledkezünk. Eva Petrik hangsúlyozta: kiemelten fontos, hogy a plébániai közösségek különösen nagy szeretettel foglalkozzanak a magányossá vált elváltakkal, és törekedniük kell arra, hogy az újraházasodottak is megtalálják helyüket a közösségben. Foglalkozott továbbá a vegyes felekezetű házasságokkal és hangsúlyozta mindkét érintett egyház felelősségét.
Balás Béla püspök személyes hangvételű előadásban elevenítette fel az ifjúsági pasztoráció, és a házasságra való felkészítés során szerzett korábbi és jelenlegi tapasztalatait, biztatást és bátorítást adva a jelenlévőknek.
A konferencia további külföldi előadói a szekcióüléseken elsősorban a területükön megvalósított családi-házaspári képzési – nevelési lehetőségeket mutatták be. A kitekintések alapján a résztvevők megismerhették a dél-tiroli, Lengyelország – Kielce, Franciaország – Strasbourg kezdeményezéseket.
A konferencia harmadik, zárónapján J. H. Matlary asszony (Oslo) a nők megváltozott szerepéről és e megváltozott szerepnek, valamint a családi életnek összeegyeztetéséről beszélt. Amint hangsúlyozta, nagyon fontos, hogy a kormányok családpolitikája figyelembe vegye a megváltozott helyzetet, és rugalmas családpolitikával igazodjon ehhez.
Karl-Josef Rauber érsek, apostoli nuncius előadásában felhívta a figyelmet: a korunkban zajló hatalmas gazdasági, társadalmi változások a családot sem hagyták érintetlenül: a családban élők régebben sokkal jobban összetartottak, a mai, két generációból álló kiscsalád új jelenség, de ez nem változtat azon, hogy a társadalom alapsejtje változatlanul a család, amely az iskolája az egyszerű életnek, a vendégszeretetnek, nyitott ajtó kell, hogy legyen a társadalom perifériájára szorultak számára. A nuncius figyelmeztetett: mivel a gyerekek a családban tapasztalják meg először, hogy mi a közösség, rendkívüli a szülők felelőssége. Ha egy család jól működik, akkor a fiatalok egész életükre megtanulhatják, hogyan éljenek felelősen a szabadságukkal. A családi közösség megóvhat a bűntől, segíthet a betegségek elviselésében, szolidaritásra, önkritikára nevelhet, és a más véleményék tiszteletére. A családi neveléssel megvethetjük a békesség alapjait, az őszinteség, igazságosság szeretete, a kiengesztelődés, megbocsátás által. A harmonikus, keresztény családi nevelés semmi mással nem helyettesíthető, előfeltétele, hogy az egyén be tudjon illeszkedni a társadalomba. Így a család a társadalom emberibbé, személyesebbé válásához vezető út is, örök emberi erényeket őriz és közvetít Ennek pedig különösen korunkban van hatalmas jelentősége, amikor a világot az elszemélytelenedés, az eltömegesedés fenyegeti, s az emberek alkoholba, kábítószer-fogyasztásba menekülnek elviselhetetlennek érzett problémáik elől – mondta Rauber érsek. Az apostoli nuncius külön hangsúlyozta, hogy a keresztény családoknak kötelességük megnyitni szívüket a társadalom perifériáján élők felé, és részt kell venniük a közügyek intézésében. A keresztény családok szövetségéből, mások felé nyitásából megszülethetnek azok a kezdeményezések, amelyek egy igazságosabb, békésebb világot eredményezhetnek.
Családbarát kormány, családszerető nép A rendezvény záróelőadását Orbán Viktor miniszterelnök tartotta. A kormányfő hangsúlyozta: 1998-ban a polgárok arra szavaztak, hogy családbarát kormányuk legyen. A polgári kabinet számára rendkívül fontos a család, és az általa képviselt értékek. Felhívta a figyelmet: a sajtóban megjelent hírek jelentős részével ellentétben szó sincs arról, hogy a család idejétmúlt intézmény lenne. Ma a világ legjelentősebb országainak kormányai felismerték, hogy a család szétesése nemzeti tragédiához vezet. Így például a Föld legjelentősebb demokráciájának tartott Amerikai Egyesült Államokban szerepel a kormányprogramban: ösztönözni kell a családalapítást, az együttélések közül előnyben kell részesíteni a házasságot, családbarát adópolitikára van szükség, és nélkülözhetetlen az egyházak szerepvállalása. A polgári kormány tehát a történelem főutcájában halad – szögezte le a miniszterelnök. Felmérésekre hivatkozva rámutatott: hazánkban az emberek számára a legfontosabb a család, a magyar családszerető nép. Bár a válások száma nagy, az elváltak többsége is a családot tartja a legfontosabb intézménynek. A válaszoló szülők 84 százaléka pedig azt várja el az iskolától, hogy gyermeke kapjon erkölcsi nevelést, a gondolkodás megtanításának fontosságára 81 százalék mondott igent. A kormányfő arra is emlékeztetett, hogy a kommunista diktatúra rombolásait két intézmény élte túl, a család és az egyházak. A jövő egyik legizgalmasabb kérdése, hogy ez a két intézmény képes lesz-e értelmet vinni a szabadságba is. A történelmi egyházakkal az állam hosszabb távra gondolja az alkotó, építő együttműködést. Orbán Viktor arra is figyelmeztetett: ahhoz, hogy a világ megváltozzon, először bennünk kell, hogy pozitív változások menjenek végbe. A rendszerváltozás óta Európa egyik legszervezettebb, legígéretesebb állama lettünk. Az, hogy az eddig elért eredmények valóban egy szebb jövő megalapozását jelentik-e, elsősorban az egészséges, sok gyermeket nevelő családokon múlik – szögezte le a kormányfő, nagy sikert aratott előadásában. A konferencia résztvevői záróközleményt fogalmaztak meg, amelyben leszögezik: „A konferencia a Boldogabb Családokért című körlevél folytatásaként jött létre. Sikerét azonban csupán az igazolhatja, ha nyomán cselekvési programok születnek: mind egyházi körökben, mind civil szervezetekben ténylegesen megindulnak vagy szélesebb körben elterjednek olyan kezdeményezések, amelyek boldogabb családi életre igyekeznek nevelni mind a mai családokat, mind a jövőben születőket. „ MK
Engedtessék meg kivételesen rendhagyó módon (még sosem tettem ilyet) hogy egy másit topicbol (a szabad akaratról szól) idézem ide más szavait.
Azonban annyira idevág és annyira nekem is ez a véleményem, de jobban nem is tudnám megfogalmazni.
Madcat szavai:
"Nem lehet hármasával mászatni a lépcsőket valakivel, ha egyesével is alig tudja. Márpedig sok vallás éppen ezt tenné a híveivel. Miért nem lehet hagyni az embereket saját ütemükben fejlődni a szabadság, a szeretet és az egység felé?"
Bocsi, satya, most jutott az eszembe: az, hogy valaki óvszert használ, még nem zárja ki, hogy gyermeket vállal. Csak éppen akkor vállal gyermeket, amikor ő dönti el - anyagi és érzelmi körülményeinek megfelelően. Úgyhogy nem értem, hogy jön a képbe az, hogy "a gumi használata kizárja a gyermekáldásra való nyitottságot. ezért nem fogadja el az Egyház". Ezenkívül, ha a gyermekáldás tisztán csak Isten műve lenne, és embernek semmi beleszólása nem lenne, akkor valószínüleg az ember számára nyomonkövethetetlen módon történne, nem ilyen körülményesen és nehézkesen. Az pedig, ha az ember tudatosan vállalja vagy nem vállalja - időszakosan - a gyermekáldást, hogy zárná ki Isten beavatkozását? Tudtommal a kereszténységben tudatosan kell ellenálni a bűnöknek, egy olyan fontos kérdésben, mint az üdvösség, Isten megköveteli tőlünk a tudatosságot. És épp a kereszténység az a vallás, amely elismeri, hogy az üdvösség Isten nélkül lehetetlen. Miért ne lehetne, hogy egy legalább olyan fontos dologban, mint egy új ember világrahozatala, most, amikor van rá lehetőség, Isten éppúgy megköveteli tőlünk a tudatosságot? Nézd meg a cigányokat (elnézést, nem vagyok rasszista), akik mindenfajta tudatosság nélkül szaporodnak. Már elnézést, de meg is van az eredménye.
Van egy paradoxális gondolatom: az Internet éppolyan mesterséges, mint az óvszer, és éppúgy nem illeszkedik a természet rendjébe. Mégis használjuk, Te is használod. Nem tudom, a Katolikus Egyház anno tiltakozott a telefon ellen?
Kedves Vigor!
Ebben a topicban még nem volt szó ilyenről.
Miután a Bibliában legtöbbször olyan esetek kerülnek elő, amelyek akut problémát okoznak az adott közösségben, különösen a levelekben, és a levelekben van leginkább szó konkrét esetekről, érthető, hogy nem kerül elő a szex kérdése. Sőt az utóbbi időkig semmilyen szinten nyilvánosan nem esett szó erről.
Éppen ezért az a kérdés, hogy mi az Isten szándéka a testi kapcsolattal.
A testi kapcsolat funkciója kettős az ember életében. Egyrészt az örömszerzés, másrészt a gyermekek nemzése. Mindkettő egyformán fontos. Ugyanakkor a nemi kapcsolat a teljes önátadás kifejezője. Éppen ezért csak a házasságban lehetséges.
A gumi használata kizárja a gyermekáldásra való nyitottságot. ezért nem fogadja el az Egyház.
A naptármódszer nem zárja ki a gyermekáldást. A természet rendjét veszi figyelembe.
Üdv!
satya
Nem tudom, kitárgyaltátok-e már a témát, de szerinted hogy tartozik a boldog családhoz a boldog szexuális élet? Azonkívül hogy lehet bebizonyítani a Bibliából vagy Szent Hagyományból az óvszer használatának betiltását, valamint az orális szex - amely néhány szexológus szerint rendkívül pozitív hatással van a fogamzásra és szexualitásra mint olyanra - elutasítását? Az óvszer például kifejezetten az egyik legbiztonságosabb, káros mellékhatásoktól mentes, magzatot nem gyilkoló fogamzásgátló módszer. Ráadásul nem értem, miben rosszabb a naptár-módszernél. Azt hiszem, egyszer már kifejtettem, hogy ha már elutasítjuk a fogamzásgátlást, utasítsuk el a naptár-módszert is, mert ezt még - azzal az érvvel, hogy a gyermek Isten ajándéka - még meg lehet magyarázni, mint huncutkodást Istennel. Az orális szexnél pedig egy kevés higiéniai szabály betartásával nem csak nagyobb örömet, hanem nagyobb születési arányt is lehetne elérni.
Szóval valami ésszerű magyarázatot kérnék, lehetőleg a saját fejedből (esetleges idézetekkel alátámasztva).
És elnézést, ha ez már lerágott csont. (Bár azt hiszem, ezt soha sem lehet igazán lerágni, olyan sok embernek vannak ilyen kérdései)
A családok jubileumáról:
Magyar püspökök szentmiséje a családok jubileumán Vatikán: Október 14-én, szombaton délelőtt Róma történelmi központját a világ minden részéről érkezett családok békés serege vette birtokába. A várakozáson jóval többen, 300 ezren zarándokoltak el az Örök Városba, hogy részt vegyenek a családok jubileumán és a pápa és a családok harmadik világtalálkozóján. Az előre kijelölt hat fogadóközpont számát így 19-re kellett emelni, hogy helyet tudjanak biztosítani mindenkinek. Szombaton délelőtt került sor a város különböző templomaiban az egyes nyelvek szerinti szentmisére, illetve katekézisre. Az olaszon kívül angolul, németül, franciául, spanyolul, portugálul, a Fülöp-szigetek nyelvén, valamint lengyelül és magyarul imádkoztak. A magyar nyelvű szentmisét a Magyar Akadémia tőszomszédságában lévő Mária-templomban Ternyák Csaba érsek, a Papi Kongregáció titkára mutatta be az ötvenfős magyar zarándokcsoportot kísérő Bíró László püspökkel, Németh László prelátussal, a Római Pápai Magyar Intézet rektorával, valamint Rómában élő magyar papokkal koncelebrálva.
Homíliájában Ternyák püspök idézett a szentatyának október 9-én, a magyar nemzeti zarándoklathoz intézett beszédéből: „Legyetek tudatában a család központi szerepének a rendezett és virágzó társadalom érdekében. Karoljátok fel ezért a családi élet szilárdsága és egysége védelmében hozott bölcs kezdeményezéseket. Csak az egészséges és szilárd családokra épülő nemzet képes fennmaradni, és nagy történelmet írni, erről tanúskodik a ti múltatok is. A családok iránti különleges gondoskodás eredményeként segítsétek minden fórumon az élet kultúráját, védelmezzétek az emberi személyt a fogamzástól egészen a leépülésig, értékeljétek az apaságot és anyaságot, becsüljétek meg a nőknek a házimunkában, valamint a gyermekek nevelésében betöltött alapvető szerepét.
Az olasz híveknek a lateráni Szent János bazilikában Camillo Ruini bíboros, a pápa római helynöke mutatott be szentmisét. Homíliájában mindenekelőtt a család szociális értékét hangsúlyozta. A családban tapasztaljuk meg az önátadást – mondotta Ruini bíboros, a názáreti Szent Család példáját állítva a hívek elé. Ebben találjuk meg az igazságot, az élet értékét, a jövőbe vetett reményt. Bocsánatot kért mindazokért a bűnökért, amelyeket napjaink társadalma, kultúrája, a tömegtájékoztatási eszközök, a politika követnek el a család, az élet ellen, majd arra buzdította az olasz híveket, hogy imádkozzanak a család válságának leküzdéséért.
Családok jubileumi találkozása a szentatyával Az öt világrészről érkezett családok délután két órától gyülekeztek a Szent Péter téren, a szentatyával való találkozásra várakozva. A családok és a pápa először éppen Rómában, a Szent Péter téren tartották világtalálkozójukat, hat évvel ezelőtt, majd a második összejövetelre 1997-ben Rio de Janeiróban került sor. A mostani találkozó – jelképesen – a téren elhelyezett óriás képernyőkre vetített názáreti képsorokkal kezdődött, miközben egy zsidó és palesztin zenészekből álló zenekar szolgáltatta a zenei aláfestést. A szentatya érkezése előtt elhangzott tanúságtételek között volt egy 21 éves brazil fiatalember, volt utcagyerek, aki 9 éves korában maradt árva. Megismerte a riói utca poklát, a kábítószert, az erőszakot, a bűnözést. Élete akkor változott meg, amikor egy katolikus atya gyermekmentő központjába került. Nehéz volt elhinnie, hogy van, aki szereti.
Egy olasz házaspár, akik áprilisban ünnepelték ezüstlakodalmukat, vallomásukban elmondták: földmérők és tanárok voltak, s két gyermekükkel, Chiarával és Ceciliával élték a hétköznapok sokszor szürke életét. Gyerekeiket gyakran hagyták a nagyszülőkre. Az egyik nap, egy régi újságban, mellyel éppen a kályhában akartak begyújtani, megakadt a szemük egy felhíváson: egy beteg és elhagyott kislány, Simona orvosa nyilatkozta: „Megoperáltuk a kislányt, de most már nem kórházi ellátás kell neki, hanem egy család melege.” A házaspár úgy döntött, hogy magához veszi a kis Simonát, így harmadik gyermekük lett. Simona azóta már felnőtt, húszéves leány, együtt él az őt befogadó házaspárral, testvére a másik két leánynak. Jóllehet betegségéből nem épült fel teljesen, de tudnak vele beszélni és ő is megérteti magát velük. Nagyon szereti a muzsikát és ha olyan közösség veszi körül, ahol otthon érzi magát, önkéntelenül is énekelni kezd.
A szentatya és a családok jubileuma az augusztusi ifjúsági világtalálkozó folytatásának tekinthető. Hozzájárult ehhez a 28 fokos meleg is. A szentatya a Via della Conciliazionén érkezett pápamobiljával, amely alig tudott utat törni magának a sugárutat és az egész Szent Péter teret ellepő ünneplő tömeg között. A nyári melegben a 300 ezer hívő a názáreti házra utaló színes kendőt lobogtatva köszöntötte a pápát.
Beszédében a pápa emlékeztetett rá, hogy a közelmúltban Názáretben tett zarándoklatot, ott, ahol az Ige testté lett. Akkori látogatásakor minden családot a szívébe fogadott, magával vitt és imádkozott értük a szent családhoz, minden család legfőbb példaképéhez. Isten Fia emberi életének tavasza Názáretben indult rügyezésnek, abban a pillanatban, amikor Mária szűzi méhében a Szentlélek erejéből megfogantatott. A názáreti Ház vendégszerető falai között vette kezdetét Jézus örömteli gyermekkora. Itt növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt. Ma a názáreti Ház lelki légkörét kívánjuk ismét átélni. A Bazilika és a Bernini-oszlopsor közötti térség most olyan, mint egy nagy ház a nyílt ég alatt – mondotta a pápa. A szentatya utalt a jubileum témájára: A gyermekek, a család és a társadalom tavasza. A gyermekek jelentik a reményt, amely tovább virágzik, olyan jövő, amelynek nincs vége. A házastársi szeretet virágzását jelképezik, az élet üzenetét továbbítják, amely végső fokon az élet Szerzőjéhez irányít bennünket. A gyermekek, természetüknél fogva szolidaritásra szólítanak fel minket. Ma a családok hálát adnak a gyermekek ajándékáért és ugyanakkor befogadják azt az üzenetet, amelyet Isten küld nekik a gyermekek léte által. Sajnos a világ sok részén a gyermekek nem élnek mindig úgy, ahogyan megérdemelnék. Paradox módon éppen a jóléti társadalmakban a gyermekeket olykor inkább fenyegető veszélynek, mintsem ajándéknak tekintik. Mit mondjunk a kihasznált, kizsákmányolt gyermekekről, akikre a Gyermekekhez írt levelemben felhívtam a világ figyelmét? – tette fel a kérdést a pápa. Hozzátette: az itt összegyűlt családok azonban azt tanúsítják, hogy meg lehet változtatni a mai tendenciát. A gyermekek helyzete kihívás az egész társadalom számára, amely közvetlenül a családokhoz szól. A szülők tudják a legjobban, hogy a gyermekeknek mindkettőjükre szükségük van. Azok a tendenciák, amelyek ezt elhomályosítják, és ezt jogilag is szentesíteni akarják, nem jelentenek előrelépést a civilizációban. A gyermekeket már így is nagymértékben bünteti a válás csapása. Milyen szomorú, amikor egy gyermeknek bele kell törődnie, hogy meg kell osztania szeretetét egymással veszekedő szülei között. Hány és hány gyermek hordja örökre magában a válás megpróbáltatásának lelki jeleit. A szétzilált családokkal szemben az egyház nem ítéletet hoz, hanem az emberi drámákat Isten szavának világosságával kívánja áthatni. Ez a családpasztoráció lelkisége, amely törődni kíván azokkal a hívekkel is, akik elváltak és újraházasodtak. Nincsenek ők sem kizárva a közösségből, sőt arra kaptak meghívást, hogy vegyenek részt életében. Az egyház, anélkül, hogy elhallgatná az igazságot az objektív erkölcsi rendetlenségről, anyai közelséggel kíván mellettük állni.
A szentatya arra buzdította a szülőket, hogy mindig gyermekük javát tegyék az első helyre, legyenek mindig az élet forrásai, sohasem a halálé. Ne féljenek az élettől! Hirdessék, hogy a család értéke az élet értéke. Ezek nélkül az értékek nélkül nincs emberhez méltó jövő. VR/MK
A nehézség is a szépség része. Bármilyen nehéz, nem szabad a kettőt élesen szétválasztanod, ezt számtalanszor megtapasztaltam. Persze isten ments', h sokat kapjak!
Ha pedig már a családnál tartunk. Nem egy olyan anyukával-apukával beszélgettem már, akik ezt mondták, ill. így is éreztek; h Down-korós, autista gyermekük által értették meg, h mi is az az igazi gyermekszeretet (mindenütt volt egészséges csemete is), valami olyan belső érzelmi kincset, kapcsolatot kaptak a gyermektől, amit az egészségesnél nem vettek észre. Mondom, erről beszélni ien nehéz, meg azután a pszichológusok meg is magyarázzák, h mi ez, de ez nem igaz. Ez más. Vannak dolgok amik megbeszélésére a topic csak korlátozottan alkalmas.
Kedves Kopancsi!
Köszönöm, hogy megosztottad tapasztalatodat.
Azt gondolom, hogy fontos látni azt, hogy a másik ember hogyan old meg egy-egy helyzetet, látni, hogy mi szépség van egy család életében. Ugyanis sokan csak a nehézségeket látják. Tudom, az örömöket nagyon nehéz átadni.
Az is igaz, hogy az ilyen jellegű – nem vitatkozós, hanem osztozós – topicok nem nagyon mennek. Talán a beszélgetéshez kell a személyesség.
Sok áldást és örömet kívánok családodhoz!
Üdv!
satya
Ne szomorodj el. Nincs min. A családod és a hited annyira bensőséges dolog, hogy igen nehéz erről beszélnünk. Amellett, hogy sok mindenben egyetértek azzal amit írsz, kérlek vedd ezeket az egyszerű tényeket is figyelembe. Miért? Leginkább azért sem beszélünk hangos szóval magunkról (meghagyjuk másoknak a megtérések nagy élményeinek meséit), mert könnyen az öntömjénezés és az önigazolgatások csapdájába kerülnénk, bármerről is közelítsünk. De ebben Te is igazolsz, amikor közvetve azt mondod, hogy más a szóban deklarált hit és más cselekedeteid által az életedben realizált kereszténység. Satya idézete annyira szép és teljes (többször elolvastam), hogy nem igen van mit hozzátennem. Persze, hogy vannak és lesznek is problémáim. Hétvégén a temlomba természetesen elmegyünk a családdal, erről eszembe jut, hogy még sosem kaptunk elmarasztalást (csak mosolygást), ha a misén unalmukban elordítják magukat a kicsik vagy a lábukkal dübörögnek a padokon. Sokszor azt hittem, hogy nem figyelnek, de olyanokat tudnak utána kérdezni, illetve olyan megállapításokra jutnak amire én sose. Pl. a Kisjézusról az ajándékozás jutott a múltkorában eszükbe, erről meg az, hogy ha nekem is, akkor anyukájának is, és akkor mivel szereti a Kisjézust, akkor neki is adni kell az anyukájának valamit, letépett egy gyermekláncfüvet. Nos, számomra ez a katolikus hit és a család egysége. Direkt sosem tanítom rá. Mindig Ő kérdez. Én meg Tőlük tanulom. De mondom, erről igen nehéz beszélni, hiszen nekünk a válaszok belülről jönnek, másoknak meg máshonnan. Pl. Mária-topic "vita", de ezt sokan nem veszik észre, ill. nem ismerik el.
Kedves Satya !
Azt mondtad, megkaptad az ismertetőmet az E.N.D. házascsoportos lelkiségről. Hát nem úgy néz ki, hogy nagyon 'rápattantál' volna ! Ennyire nem tetszett ?
Pedig ez a dolog működik.
Üdv: tivadar
érdekes, hogy ennyire ezen a listán nincsenek hozzászólások. Kicsit az összes listatagra nézve elszomorító. Azt gondolom, hogy "véres" elvi vitáink mellett többet kellene írni a családjainkról, hiszen ez az a terep, ahol mindannyian a legtöbbször elvérzünk kereszténységünkben. Otthon mindeki legombolja a nagy mellényt, amikor szeretettelen házastársával, gyermekeivel. Azt gondolom, hogy senki se tud keresztény lenni csak attól, hogy felekezetbe, eseményekre jár. A Sándor, egy istentisztelet vagy egy mise (elég ökumenikus? :-) nem helyettesítheti a mindennapok kapcsolatait. A szolgálat és a feláldozódás akkor nem elmélet, ha egy családban, közösségben a mindennapok részévé válik. A katolikusoknál ennek komoly jelei vannak ill. sok helyen bántó hiánya. Hogy megy ez máshol?
Előveszem a témát.
egyik indok, hogy a hét végén a családok jubileumi találkozója lesz Rómában.
Másrészt a pápa a magyar zarándokonak hangsúlyozta a család fontosságát. Igy fogalmaz:
" 3. A Megtestesülés Nagy Jubileuma és a Magyar Millennium ünnepségei arra buzdítanak benneteket, hogy hálát adjatok az Úrnak azokért a csodákért, amelyeket népetek körében cselekedett. Kiváló alkalmat kínálnak ezek a megtérésre, és arra, hogy buzgón munkálkodjatok egy olyan jövő építésén, amely méltó hitetekhez és a dicsőséges múlthoz, amelynek a család volt egyik alapvető eleme.
Az emberi társadalomnak ez az alapvető intézménye manapság súlyos válságban van, olyannyira, hogy úgy tűnik, alapvető emberi és keresztény értékek mennek feledésbe, amelyek nélkülözhetetlenek az emberiség polgári és erkölcsi haladása szempontjából. Ez ugyanakkor feltárja a társadalom mélyén végbemenő átalakulást is, amely egy új kezdethez vezethet. Szükséges tehát, hogy a keresztények hittel és reménységgel kezeljék ezt a válságot. Azok az összetett problémák ugyanis, amelyek a család intézményével kapcsolatosak, arra kellene, hogy ráébresszék a híveket, hogy újra fölfedezzék és megéljék a házasság és a család értékeit, úgy, ahogy azt az Egyház elébük tárja, és így új lendülettel lássanak a szeretet civilizációja építéséhez. Meg kívánom ismételni a Magyar Millennium ünneplése alkalmából hozzátok intézett felhívásomat: "Legyetek tudatában a család központi szerepének a rendezett és virágzó társadalom érdekében. Karoljátok fel ezért a családi élet szilárdsága és egysége védelmében hozott bölcs kezdeményezéseket. Csak az egészséges és szilárd családokra épülő nemzet képes fennmaradni, és nagy történelmet írni, erről tanúskodik a ti múltatok is"(Uo. 4).
A családok iránti különleges gondoskodás eredményeként segítsétek minden fórumon az élet kultúráját, védelmezzétek az emberi személyt a fogamzástól egészen a leépülésig, értékeljétek az apaságot és az anyaságot, becsüljétek meg a nőknek a házi munkában, valamint a gyermekek nevelésében betöltött alapvető szerepét."
Jó lenne beszélgetni a családról továbbra is.
Üdv!
satya
Nálunk a plébánián működik házas-hittan. Azt sajnos nem tudom, hogy mi minden történik ott, de mint kívülálló, egy jó közösségnek tartom.
A múltkor is az egyházközség báljára egy táncot tanultak meg. :-)
De a tánctól függetlenül - szerintem nagyon jó egy ilyen közösség, és jó lenne, ha minél több helyen lennének ilyenek.
Erre a kipróbálósdi-témára van egy kérdésem:
Mi van akkor, ha egy pár már jó ideje ismeri egymást, kellően kiismerték egymást, és házastársnak is el tudnák fogadni egymást. De ekkor úgy döntenek, hogy kipróbálják, hogy szexuálisan is egymáshoz illenek-e. És úgy tapasztalják, hogy nem.
Na, akkor mit tegyenek?
Én még annyit tennék hozzá, hogy a polgári és katolikus házasság között elég fontos különbségek vannak.
Ami nekem a leginkább kitűnik az az, hogy a polgári házasságban benne van a válás lehetősége, a katolikus házasság pedig egy teljes, az élet végéig tartó önátadás. (Vagy legalábbis e felé kell irányulnia.)
Szóval a pár nem csak együtt akar élni, hanem eggyé akar válni.
Kedves Mindenki!
A tavasz folyamán kollégákkal szeretnénk beszélgetni a családról a körlevél alapján. Komolyan szeretném, ha előállhatnék sokak véleményével, ötletével a családdal kapcsolatban. Fontosnak gondolom, hogy minél inkább tudjunk segíteni a családoknak.
Érdekelnének lehetőségek, működő csoportok,bármi, ami a családdal kapcsolatos. Üdv!
satya
A házasságnál valóban úgy van, hogy a pár egymásnak szolgáltatja ki a szentséget. A keresztségnél viszont csak halálveszély esetén teheti meg bárki a keresztelést, ilyenkor viszont még hívőnek sem kell lennie, csak azzal a szándékkel kell tennie, hogy azt akarom tenni, amit ilyenkor az egyház tenni szokott.
A polágri házasság szentségi voltánál különbséget tesz az egyházjog a katolikus és a nem katolikus között. Mégpedig azért, mert a katolikusok formára vannak kötelezve. Vagyis a katolikus egyház rendje szerint kell megkötniük a házasságukat. Miután a katolikus egyház nem kötelezheti a reformátust, evangélikust a katolikus formára, /persz, ha az egyik fél katolikus akkor éppen a katolikus fél miatt szükséges/ a házasság védelmében érvényes házasságnak tekinti a polgári házasságot.
Üdv!
satya
Én ugyan Evangélikus vagyok, de viszonylag hamar hozzá jutottam a kiadványhoz.
És mondhatom, hogy igazán korrektnek találtam.
A gondom nekem ott van, ahol Kősziklának.
Nem is olyan régen hallottam egy misét, egy Atyától.
Sajnos szó szerint nem tudom idézni, de körülbelül így hangzott:
Két olyan szentség van amihez nem kell pap: a keresztség kiadása és a házasság
kötés. Ugyanis a házasság szentségét a két pár adja ki magának azzal a szándékkal, hogy együtt akarnak élni! És ha ez igaz akkor házasságnak kell minősíteni a polgári házasságot is!
Kedves satya! (Látod fejlődök,odaírtam,hogy kedves:)
Én sem egészen arra gondoltam,hogy szabadon felpróbálhatom, kipróbálhatom a másikat.És az is igaz,hogy átsiklottam afölött a tény fölött,hogy előbb jön a szexuális kapcsolat azután az ismeretség. Sajnos ez manapság többnyire így működik.Szerintem az lenne az ideális,ha a futó ismeretségek nem így végződnének és csak a tartós eggyüttjárás után,amikor már valamennyire ismerik a másikat, akkor lenne köztük szexuális kapcsolat. Nagy fába vágtam a fejszémet ezzel a témával:)
Mert akkor hol a határ? Ha mondjuk volt egy három éves kapcsolata valakinek és nem lett belőle házasság. Szóval meddig érdemes várni és mitől lesz jobb a szeretkezés a házasságkötési ceremónia után?Mert mikorra ismered meg igazán a másik egyéniségét? És ráadásul, ahogy az életkörülményeink változnak, mi is folyamatosan változunk.
Persze nagyon érdekes dolog ez a házasság dolog. Szóval az ember együtt él hosszú-hosszú évekig valakivel és aztán rájön, hogy csak a kezdeti nehézségeket kell kibírni.Mert hát csak-csak szeretne valami önálló lakást meg gyerekeket,és ezek hajszolása, meg a pénz hajszolása közben szokott valahol elveszni a szeretet,az odafigyelés. Azután bizonyos év együttlét után meg már a másik gondolatát is ismerjük.
Egyébként én a zöldségesek réme lehetek, ugyanis nemcsak az almát, de a szőlőt, a narncsot, mandarint és amit csak lehet megkérdezem,hogy szabad-e és megkóstolom. Legtöbbször meg is engedik, ha nem,ott nem vásárolok. Nem viszek haza zsákbamacskát, mert aztán otthon derül ki, hogy mégis van mag a mnadarinban, hogy túl édes vagy savanykás az alma,stb.
