IGEN LÁTTUNK MÁR NAGY GYÁSZMEGEMLÉKEZÉSEKET! A LEGJOBB SZERINTEM A '29-44 KÖZÖTT ÉVENETE MEGRENDEZÉSRE KERÜLŐ MUNCHENISCHER FESTIVAL VOLT. A HANGULATFELELOS TESTE KESOBB MEGEGETT. MELLESLEG KEZDUNK RAEBREDNI, HOGY TUDOTT VALAMIT!
Tizenötezer ember vett részt a MIÉP-es gyászmegemlékezésen a Hősök terén.
A mintegy háromórás rendezvény folyamán a szavalatok, zeneszámok, beszédek között, de nem egyszer ez utóbbiakat megszakítva is többször skandálta a tömeg a "Nem, nem, soha!" és a "Vesszen Trianon!" jelszavakat.
attól tartok kintről egy picit máskép látszik. Orbán miniszterelnök úr senkit nem árult el. Nagyon sok mindent megtett. Rendszeresen elmegy Erdélybe stb.
Három körülményt kell figyelembe venni:
1. Az elmúlt 40 év agymosása sok mindent elhalványitott a nemzet kollektív emlékezetében. Csak olyan programmal lehet kiállni, amely idehaza nem szül komoly és sokszor igen vehemens ellenreakciókat. Egy megosztott nemzettel elég reménytelen lenne a teljes nemzet egységének helyreállításért kardoskodni.
A kollektív amnézia kezelésben jelentős előre lépés, hogy ma már lehetett Trianonról beszélni, hogy lehetett Trianonról a közszolgálati TV-ben beszélni és lehetett öszintén beszélni.
2. Sajnos a maga idejében is elég tájékozatlanok voltak az emberek. Számos megalapozatlan legenda kering a trianoni döntés motivációjáról. Az sem ismeretes az emberek elött, hogy Horthy sem törekedett soha a teljes revizióra, mindössze a magyar többségü területek visszaszerzésére. A szükséges tényfeltárást és felvilágosítást, ami hosszadalmas és aprómunka, törtészeink nagy szorgalommal végzik, amióta lehetőségük van rá.
3. Ismert a kormány álláspontja is. A nemzet egeysítése a határok megváltoztatása nélkül. El kell ismertetnünk a szomszédokkal Trianon igazságtalan voltát és ha ez sikerül úgy kell "aprópénzre váltanunk", hogy abból meglegyen a teljes kultúrális és gazdasági autonomia, a magyar nemzet intézményeibe való bekapcsolódás, a határok légiesítése, a Komáromi és a Kolozsvári Magyar Egyetem stb.
Természtesen más elképzelések is vannak, amelyek a területek visszaszerzését tekintik talpkövüknk. Csakhát emlékezni kell arra, hogy mikor Észak-Erdély visszatért, akkor kaptunk egy jó csomó románt is, miközben nagyszámú magyar maradt román impérium alatt. Fel kell ismerni, amit már Kosuth is felismert, nem tudunk itt a Kárpátmedencében használható etnikai határokat húzni. A Dunamenti Köztársaság elve ma is megoldást jelent, csak a megváltozott körülmények közt kell alkalmazni. Erősen reméljük, hogy ez az Eu keretei közt lehetséges lesz.
From: Ábrahám Dezső irta:
"Ahhoz viszont jogom van, hogy minden évben kimenjek Édesanyám sírjához,
virágot vigyek áldott, elhamvadt testére, mert érzem, hogy lelke ott fenn a
menyekben rám figyel."
Kedves Dezso!
Koszonet meghato leveledert!
A Magyar Nemzet-nek is joga volt tegnap kimenni a 80-eves trianoni sirhoz!
Ezt a jogot ORBAN VIKTOR miniszterelnok ur elrabolta a magyar neptol gyava
magatartasaval! Nem erdekel, hogy o maga nem mert reszt venni egy TRIANON
80 megemlekezesen meg egy kis faluban sem! A VAD ellene, hogy nem tette
2000 jun. 4-diket nemzeti emlek/gyasz nappa! Ha ezt tette volna, akkor a
Karpat Medence 10,000 magyar helysege/iskolaja nagy resze rendezett volna
megemlekezest. ORBAN VIKTOR miniszterelnok ur elrabolta a demokraciaban
felnovo fiatalsagtol, hogy megismerkedjenek tortenelmi hagyatekukkal. En
telefonon beszeltem egy gimnaziumi igazgatoval aki szeretett volna
megemlekezest rendezni, de mivel nem volt hivatalos emleknap, de mivel
TRIANON meg mindig tabu kis-Mo-n, allasat kockaztatta volna. Mennyibe kerult
volna a miniszterelnoki hivatalnak a Karpat Medence Biborosat es puspokeit
felhivni s harangozast kerni a deli harangszo utan Trianonert? Egy perces
nema csendet rendelni az egesz orszagban? A zaszlokat felarbocra? Ennyit
ORBAN "polgari" es "nemzeti" kormanyarol! Felemem az MSZP/SZDSZ-tol es a
romanoktol nem fogadhato el mint standard kifogas! Mindenkinek joga van ki
menni a temetobe akar tetszik az MSZP/SZDSZ-nek es a romanoknak, akar nem!
Edesanyad halala tortenete, az anyai nagyanyam halalat hozta emlekezetembe.
A Voros Hadsereg harom tisztje koltozott be a hazukba, s ment a nagy
kenyszer BULI, kenyer, szalonna, hagyma, bor, s a szomszed meg kis
harmonikan is jatszott az orosz tiszteknek. A magyar honvedseg Sastotol
(Matrahaza kozeleben kb 600m magaslat) aknavetokkel bombazta az oroszokat.
Egy akna felrobbant a hazteton, nagyanyam rogton meghalt. Az egyik orosz
tisztnek a kabatjat elnyirta egy szilank, de semmi baja nem lett. Na en kire
haragudjak? 50 korul lehetett, sose volt alkalman megismerni.
Ebben teljesen igazat adok. Trianon a saját tragédiánk, és ezzel kell foglalkozni.
Azóta a Holocaust-ból üzletet csináltak (lásd Ausschwitz-ba pénzért visznek turistákat)
Mo. tragédiájával meg senki sem (külföldi, de egypár magyar se) törődik.
Ezért kell megemlékeznünk erről a napról.
HA túl sok van az sem jó,mert az csak útálatot vált ki a diákságból.
Inkább legyen a legnagyobbnak,legtragikusabbnak és abba értsük bele az összes többit.
Ebben teljesen igazad van, de ne legyünk vakok. A Holocaust Mo.-on messze túlmutató tragédia volt, amely tartós nemzetközi figyelmet indukált (némi lelkismerte furdalástól vezéreltetve a VH gyöztesei által). Sokat lehet tanulni belőle, hogy hogyan lehet felébreszteni a nagyhatalmak lelkisimeretfurdalását is szimpátiát kelteni magunk iránt.
Magam részről (szintén székely felmeőkkel), csak egyetérteni tudok. Ebben a Holocaust napban a jó értelemben vett "árukapcsolás" lehetőségét látom. Azaz persze, hogy legyen Holocaust nap, de akkor evidencia, hogy Trianon napnak is lennie kell.
Tudom hogy nem vigasz, de elvesztett székely rokonaidat nem csak Te gyászolod, sokaknak fáj, akik tudnak róla.
A holocaust naphoz azonban szeretnék annyit hozzáfűzni, hogy nagyon nagy részben magyar anyanyelvű magyar állampolgárok pusztultak el, akik nagy része nem is zsidó volt. Ezért aztán bármiféle "mi" és "ők" megkülönböztetés hm.... legalábbis nehéz.
Holokáosz-nap?
Ne vicceljünk már!
Mindenki sírjon a saját bajáért! Én emlegethetem kintrekedt székely rokonaimat, akiket románok gyilkoltak meg, senkit se érdekel. Ha Trianont említünk, már fasiszták vagyunk. Ilyen a világ. Legyen holokáosz-nap Izraelben, Magyarországon legyenek MAGYAR ünnepek. Bárki másért is ejthetnénk könnyeket, nekem pl vannak kellemes emlékeim a lengyelekről, róluk miért nem emlékezünk? Talán azért, mert ez nem Lengyelország. Persze, hogy nem az. Ez az ő dolguk.
Trianon a mi dolgunk, a holokáosz a zsidóké.
Hát teljesen igazad van!
Sajnos a kisiskolások azt hiszem hetedikig? semmit,majd nagyon keveset,leegyszerűsítettet,átalakítottat,elferdítettet tudnak trianonról!
Kb. gimnázium 2-3-ra kezdik felfogni,mi is történt valójában akkor Hazánkkal;de akkor már sokaknak késő...
Az eredeti kérdésre: Nincs, mert akik az ilyen napok kijelölésére hivatottak, azoknak fontosabb a zsidó sérelmek felemlegetése, mint a magyar sérelmeké. Nem kérdőjelezem meg a Holocaust-nap bevezetését, de csak akkor tartom elfogadhatónak, ha vele együtt pl. visszaállítanák június 4-ét nemzeti gyásznappá.
1. Még 7. osztályos koromban hívtuk így az osztályfőnökünket. (Borzalmas vastag bokái voltak.)
2. Az I.világháború előtt a parlamentben joga volt minden egyes képviselőnek a saját anyanyelvén szólani. A nemzetiségek által lakott vidékeken pedig az ügyintézési gyakorlatban nem jelentett gondot, ha valaki nem tudott magyarul.
3. Erdélyben az 53% románnak több iskolája volt, mint a moldovánoknak, vagy a havasalföldieknek összesen.
4. A korabeli nemzetiségi lapokban nyíltan le lehetett írni az országtól való elszakadás szándékát. Csak egyetlen ügyvédet fogtak ezért perbe. (Az már igazán durva dolgokat írt le.)
Ítélet nem született...
5. Ugyanebben a korban pl:Franciaországban ugyanez nem volt igaz az ottani nemzetiségekre. De általában az európai hatalmakra sem volt jellemző az ilyenirányú tolerancia. Azóta a nyugat-európai gondolkodás ezen a téren igen sokat fejlődött. Ezzel szemben az utódállamocskáknak még azóta sem sikerűlt legalább a Monarchia nemzetiségpolitikáját elérni. Röhejesnek, felháborítónak tartom, hogy Európában, a XXI.században még mindíg azzal kell foglalkozni, hogy nem lehet egy magyar egyetemet alapítani egy egyébként ízig-vérig magyar történelmű országrészben. Az itteni 'liberális, szabadságszerető, mindennemű származási-vallási okú elnyomást elvből elutasító" politikusoknak, újságíróknak, gondolkodóknak ez egy csöppet sem szúrja a szemét? Hát igen.
...Az írástudók árulása... Azt azért elvárnák, hogy legyek fölháborodva pl:Haider politikáján, hoott az még nem próbált tettleg ártani.
6. Szóval XIX. századi magyr nemzetiségi politika sok tekintetben volt a maga korában, mint az utódállamoké a mai korban. Gondolom ezzel mindenki egyetért. (Ennek tényét misem bizonyítja jobban, hogy az nagyantant hatalmak a háború után egyszerűen kénytelenek voltak némi önigazolásképp lazítani saját nemzetiség-, ill. gyarmat-politikájukon.)
Szóval ne hivatkozzék senki sem Trianon okainak keresésénél elsősorban a nemzetiségi politikára, hisz a fő ok nem ez volt, -csak az indok. Ha ez lett volna a valódi ok, akkor ki merték volna írni a népszavazást is. Tudták nagyon jól, hogy ez mire vezetett volna, hisz a nezetiségek (!!!) többsége sem akart elszakadni. Már javában tartott az antant katonai offenzívája, amikor a cseh és román ügynökök azt voltak kénytelenek sürgönyözni, hogy egyre nő az ellenállás a saját nemzetiségükben a bevonuló csapatokkal szemben...
A fő ok -ezt állítja minden elismert szakember (baloldaliak is)- más volt.
Mégis a balos köztudatban ez szerepel.
A hozzászólásod második felében írottak teljesen igazak, én tévedtem, elnézést érte mindenkitől. Ezért most pontosítok.
Tehát a cseheket kiverő hős Balassagyarmat valódi címe a "Legbátrabb város - Civitas Fortissima".
A rongyos gárda nyugat-magyarországi harcai révén kieszközölt velencei szerződés, illéetve az ennek eredményeként megrendezett soproni (Balf, Nagycenk, Fertőrákos, Ágfalva) népszavazás eredményeként kiérdemelt cím pedig a "Leghűségesebb város - Civitas Fidelissimus".
Ezzel együtt mindkét város, illetve mindkét város polgársága megérdemli a magyarság örök háláját, hiszen rést ütöttek a tervezett trianoni diktátumom. Ha annak idején hasonló módon jártak volna el máshol, akkor ma sok helyen máshol húzódnának a csonkaország határai. Ennek lett volna realitása, hiszen az új államok hadseregei korántsem voltak olyan erősek, illetve a magyar hadsereg korántsem volt olyan gyenge, mint azt ma sokan hiszik. Ehhez persze határozottabb akarat kellet volna a magyar kormány részéről és nem olyan impotens politika, mint az a Károlyi Mihály féle időkben ("nem akarok látni egy katonát sem").
Két apróság :
Annakidején volt egy mondás : "Trianonban csupán azt foglalták írásba, amit addig végrehajtottak rajtunk. Ha nem engedünk be senkit, akkor azt foglalták volna írásba." (A mondás helyességét Törökország példája mutatja a legjobban.)
A Civitas fidelissima azt jelenti, hogy a "leghűségesebb város". Lényegesen más . . .
Csak egy gondolatot, illetve idézetet szeretnék hozzáfűzni az előbbiekhez, annak igazolására, hogy a magyarok miként "magyarosították el", illetve miként "üldözték" a Magyarországon élő nemzetiségeket.
Kossuth Lajos 1858-ban, Glasgow-ban tartott beszédében mondta az alábbiakat:
"Tagadom, hogy az egész világ történelmében található volna még egy nemzet, mely a legrégibb időktől napjainkig olyan türelmesnek, olyan igazságosnak, olyan szabadelvűnek mutatkozott más nemzetiségekkel, mint a magyar."
Kossuth Lajostól autentikusabb történelmi személyiséget aligha találhatunk, aki jobban ismerhetné Magyarország akkori helyzetét. Tehát a fenti idézet után én semmi értelmét nem látom annak, hogy újabb-újabb, teljesen felesleges köröket fussunk annak bizonyítására, illetve ellen bizonyítására, hogy "üldözték-e" a nemzetiségeket Magyarországon, vagy nem.
a finnek nem viragoztak fel a szayad elejen.
izland: megfogtal
svedek: vaserc es acel
osztrakok: nem alltak jol 1938ig
portugalok,irek: most kezdenek(15 ev) feljonni
Szavadat ne felejtsd. Remélem sikerül kikeresnem.
Képviselők voltak (nemcsak horvátok).
Nyelvhasználtra is kidolgoztak egy törvény tervezetet a kiegyezés után (ha jól emlékszem Tisza és a liberálisok alkotása volt). A probléma ott keletkezett, hogy a Bécsi Udvar egy jó része ideiglenes kompromisszumnak, engedménynek tekintette a kiegyezést. Erről tájékoztatta a román politikai vezetőket. A románok ezért a magyar ajálattal kapcsan két problémával is szembesültek: a) ha a magyar önállóságot a Habsburgok visszaszívják, akkor semmit sem ér a magyarokkal kötött egyeszség, b) az ostzrákok többet igérnek, mint a magayrok. Ezekután románok nem fogadták el a magyar ajálatot és teljesíthetelen követeléseket támasztottak. A magyar kormány is bekeményített és a további egyezkedés lehetősége elveszett.
Mindamellett, legjobb emlékeim szerint az még így is biztosítva volt, hogy a törvény elött ki ki a saját nyelvét használhatta.
Ugyan melyik trianoni utódállamban hivatalos nyelv a magyar? Sőt nemhogy nem hivatalos, de kóülönféle nyelvtörvényekkel még a használatát is korlátozni akarják.
Alap- és középfokú nemzetiségi iskolák igenis léteztek a korabeli Magyarországon. Külön nemzetiségi egyetem ugyan nem létezett, de az akkori Európa melyik országában léteztek ilyenek. Nehogy már a XX. sz. végi, illetve XXI. sz. eleji nemzetiségi elveket, jogokat követeljük már meg a XIX. sz. végi, XX. sz. eleji Magyarországtól. Eltelt közben száz év, ezalatt jelentősen módosultak a nemzetiségekkel kapcsolatos elképzelések, jogok lehetőségei.
Ugyanakkor az akkori kor általános európai felfogásának megfelelően, a magyarországi nemzetiségek elismerten jó színvonalon éltek. Sokkal jobban, mint 100 évvel később az ottrekedt magyarok az idegen uralom alatt.
Kedves csülök, figyelemmel a másik, a nyelvekre és iskolákra vonatkozó beírásodra, tisztelettel kérlek, olvass már el néhány alapkönyvet a témáról. (Lehetőleg ne 1949 és 1975 között kiadottat.)
Most miért kell itt nekem magunk ellen beszélnem?
Volt-e valaha a román nyelv hivatalos a jelentős román lakossággal bíró magyar Erdélyben? Hány szlovák nyelvű főiskolát építettek a rengeteg tót által lakott magyar Felvidéken? Hány képviselője volt a többmillió nem magyar magyarnak a magyar parlamentekben?
A beolvasztás nem a korbáccsal történő magyarrá (románná, szlovákká) verés, hanem az anyanyelv, az oktatás megvonása.
Persze az élet sok területen kihozza az asszimilációt magából, mindenféle külső erőszakos ráhatás nélkül is. De ez elsősorban a városokban élő nemzetiségekre volt jellemző, a zárt közösségekben élő falusi lakosság nem volt kitéve ilyen veszélynek.
Az erdélyi szászok a magyar uralom 700 éve alatt megmaradhattak szászoknak, de a román uralom 70 éve alatt gyakorlatilag az utolsó emberig elűzték őket, így ma már csak mutatóba maradtak néhányan.
A kor sokat elfelejtet az emberekkel, s lehet, hogy az a bizonyos "önmagyarosodás" se biztos, hogy olyan enyhén zajlott le, bár erről megmondom nincsenek információim, de megigérem, hogy utánna fogok nézni.
Az hogy sokan ki mernek állni a magyarságuk mellet az nagyrészt annak köszönhető, hogy nagy számban élnek, s ha nem lettek volna ennyien( ha például annyian lettek volna, mint amennyien betelepültek ide), akkor ők se állnának ki a magyarságuk mellet, habár teljesen igazuk lenne, ha ezt tették volna.
Egyébként már a honfoglaláskor is elnyomták a betelepülő magyar törzsek az ott élő avarokat, s a Bécsi-döntés során visszaszerzett területek is tiszta magyarságot akartak, se ezért tettek is.
Az iménti példákkal nem mentegetni akarta egyik kedves szomszédunkat sem, csak fel akartam hivni a figyelmet arra, hogy egyik kormány se szent, vagy maga az ördög, egyébkéént sajnálom azt az ismerősödet, habár azt a kitételt, hogy "a magyar néptől annyi szeretetet és megbecsülést kapott" egy kicsit fellengősnek érzem.Üdvözlettel:
Madzsi
A magyarok az ide betelepülő nemzetiségeket (németek, szlovákok, románok, szerbek stb.) nem magyarosították el, hanem azok magyarosodtak el. Magyarország részéről erőszakos magyarosító politika soha sem folyt.
Ezzel szemben az elrabolt területeinken élő magyarokat az utódállamok erőszakosan asszimilálják, ezzel kívánják erőszakos módszerekkel csökkenteni a magyarok számát. Gondoljunk csak az ún. "reszlovakizációra" (már maga a kifejezés is hátborzongató). Itt különféle elvek alapján (pl. névelemzés stb.) próbálták kiszűrni a "szlovák nemzetiségűeket", majd kisebb-nagyobb zaklatások, retorziók révén próbálták rávenni őket a reszlovakizációra.
Egyik kedves emlékű ismerősöm, akinek neve szlovák hangzású mesélte pl. hogy hónapokig jártak a nyakára, hogy írja alá a reszlovakizációs okmányt. Nem volt nyugta sem otthon, sem a faluban, bárhova ment ott loholtak a nyomában. Ő ennek ellenére sem volt beadni a derekát (szlovákos neve ellenére kevés nála magyarabb érzésű embert ismertem eddig), azt mondta hívhatják őt akárhogy, lehettek az ősei akárkik, ő Magyarországtól, a magyar néptől annyi szeretetet és megbecsülést kapott, hogy ezt soha sem fogja elfelejteni és nem soha sem fogja megtagadni a magyarságát. Végül nem bírta elviselni az állandó zaklatást és 1946-ban (ekkor már túl voltunk a Benes dekrétumokon), egy éjszaka a legszükségesebb holmijaival, a családjával (pár hónapos lányával) egy éjszaka folyamán átkeltek az Ipolyon és a csonkaországban telepedtek le.
Az erőszakos magyarellenes lépéseknek hosszú sorát lehet felemlegetni (magyarok csehországi bányákba való deportálása, magyarok málenkij robotra hurcolása Kárpátaljáról, Maniu-gárda vérengzése Észak-Erdélyben, Tito-partizánok magyairtása a Délvidéken stb.). Ennyi kegyetlenkedés és megpróbáltatás ellenére szinte még az is csoda, hogy ennyi ember meri magyarnak vallani magát az elrabolt terülteinken, ahányan ezt még ma is megteszik.
A népszavazás eléggé homályos, ugyanis ahol edddig ugyan magyar többség volt, most már ott sincs, de ha sikerülne, akkor sincs semmi értelme, mert, ahogy Csülök mondta a kis államokkkal nem érünk el semmit, mert azok azdaságilag gyengék, és rá lesznek utalva a nagyhatalmak támogatására.
Egyébként ez a baj szerintem ezzel az egész
Kelet-közép Európával, mert etnikailag szinte sehol sem egységes, vagy ha azzá tesszük, akkor gyenge, s ez okozta a problémákat a hajdani "nagy" Jugoszláviában. A nagynyugati államok( elsősorban Franciaország) azért szerencsések, mert ott ilyen problémák nincsenek, ugyanis a történelem során nem, vagy csak nagyon régen éltek át nagy népvándorlásokat, határváltoztatásokat, s az olyan országok akik etnikailag nem egységesek ezt meg sem érthetik.
De vannak pozitív jelenségek is, például a német-francia kibékülés, s az EU.Üdvözlettel:
Madzsi
A magyarok az ide betelepülő nemzetiségeket (németek, szlovákok, románok, szerbek stb.) nem magyarosították el, hanem azok magyarosodtak el. Magyarország részéről erőszakos magyarosító politika soha sem folyt.
Ezzel szemben az elrabolt területeinken élő magyarokat az utódállamok erőszakosan asszimilálják, ezzel kívánják erőszakos módszerekkel csökkenteni a magyarok számát. Gondoljunk csak az ún. "reszlovakizációra" (már maga a kifejezés is hátborzongató). Itt különféle elvek alapján (pl. névelemzés stb.) próbálták kiszűrni a "szlovák nemzetiségűeket", majd kisebb-nagyobb zaklatások, retorziók révén próbálták rávenni őket a reszlovakizációra.
Egyik kedves emlékű ismerősöm, akinek neve szlovák hangzású mesélte pl. hogy hónapokig jártak a nyakára, hogy írja alá a reszlovakizációs okmányt. Nem volt nyugta sem otthon, sem a faluban, bárhova ment ott loholtak a nyomában. Ő ennek ellenére sem volt beadni a derekát (szlovákos neve ellenére kevés nála magyarabb érzésű embert ismertem eddig), azt mondta hívhatják őt akárhogy, lehettek az ősei akárkik, ő Magyarországtól, a magyar néptől annyi szeretetet és megbecsülést kapott, hogy ezt soha sem fogja elfelejteni és nem soha sem fogja megtagadni a magyarságát. Végül nem bírta elviselni az állandó zaklatást és 1946-ban (ekkor már túl voltunk a Benes dekrétumokon), egy éjszaka a legszükségesebb holmijaival, a családjával (pár hónapos lányával) egy éjszaka folyamán átkeltek az Ipolyon és a csonkaországban telepedtek le.
Az erőszakos magyarellenes lépéseknek hosszú sorát lehet felemlegetni (magyarok csehországi bányákba való deportálása, magyarok málenkij robotra hurcolása Kárpátaljáról, Maniu-gárda vérengzése Észak-Erdélyben, Tito-partizánok magyairtása a Délvidéken stb.). Ennyi kegyetlenkedés és megpróbáltatás ellenére szinte még az is csoda, hogy ennyi ember meri magyarnak vallani magát az elrabolt terülteinken, ahányan ezt még ma is megteszik.
