Egy időben sokat foglalkoztak az emberek azzal a problémával, hogy mennyiben mondható Jézus zsidó származásúnak.
Ha a zsidó név fajt jelent, akkor biztos, hogy Szűz Mária testén és vérén keresztül zsidó származású. Szent Pál ezt kifejezetten hirdeti: ... test szerint közülük származik Krisztus (Róm 9,5). Jézus ,ezzel betetőzte a zsidó nép választottságának kiváltságát, és az Izraelnek tett ígéreteket átvezette az egész emberiségre, amelyet lélekben való Izraellé, azaz Istenért küzdővé tett.
Némelyek a zsidó névvel vallást, mások szellemiséget, erkölcsi magatartást akarnak jelezni. A vallás tekintetében egészen újat hozott Jézus. Amit viszont egyesek a zsidó szellem gyengéjének szoktak mondani, az minden más fajnál és népnél szintén feltalálható általános emberi gyengeség. Ilyenektől nemcsak Jézus maga volt mentes, hanem minden embert egyszersmindenkorra meg akart szabadítani tőlük. Bővebbet erről Szent János evangéliumában és a Galatáknak írt levélben, valamint a II. vatikáni zsinatnak az Egyház és a nem-keresztény vallások viszonyáról kiadott Nyilatkozatában olvashatunk.
"akik Jézus zsidóságát kétségbe vonják azok mind antiszemiták"
Ez teljesen egyértelmű. Zsidó volt-é Jézus, nem merült föl ez a kérdés addig, míg nem reménylett föl az a vágy, hogy bárcsak ne lett volna Jézus zsidó ...
Szerintem ember mivoltában az volt, ezen kár vitázni. Hogy valóságos mivoltában nem volt sem zsidó, sem keresztény, sem buddhista, stb. az biztos, hiszen Istennek nincs "vallása", (bármennyire is szeretné minden vallás kisajátítani magának) így fiának sincs. Az egy más kérdés, hogy a kereszthalál nyomán tanításaiból a kereszténység vallása született. Az őskereszténység, amiről tudunk, nem azonos azzal, amit ma kereszténységnek nevezünk. Tehát, amikor Jézus megkereszteltetett János által, akkor pusztán a lelki megtisztulást kapta meg, mint ember - tekintettel arra, hogy a mai értelemben vett kereszténység még nem létezett!
Értem a nézőpontját, csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy egyrészről Schütz a két világháború közötti időszak jelentős katolikus teológusa volt, aki olyan korban írt, aminek kezdetén még Prohászka tollából zengtek ennél sokkal véresebb szájú kirohanások a zsidóság ellen, vagyis e korban a katolikusok körében ez - szerintem - viszonylag finom megfogalmazásnak számított, és akkoriban igenis napi szinten írtak zsidó lelkületről, mégha ennek nem teológiai, hanem politikai okai is voltak. Másrészről pedig nekem az antiszemita felhangjait nem tisztem e kérdéskörben megítélni, különösen ha a kérdés csupán annyi, zsidó volt-e Jézus. Ezért nem tettem hozzá a személyes véleményemet (ami egyébként meglehetősen távol áll ettől, és a reformátusokat sem csupán ifj. Hegedűs hagymázas ámokfutásán keresztül kellene megítélni), hanem csupán a kérdés szempontjából releváns állítását próbáltam magyarázni. Sajnálom, ha benned ez hiányérzetet okozott.
A nácik sem modernek már, ez tény. Azonban szerintem nem érted az ő nézőpontját: eszerint Jézus a zsidó szellemet támadta és arról beszél, hogy "még a jóakaratú zsidókat is" megszabadította tőle. Tipikus antiszemita érvelés, de szerintem ez amúgy is nyilvánvaló volt, ha előtted nem, hát az a te vagy egyházad szégyene. (amúgy is a magyar reformátusok már kiragasztották magukra ezt a bélyeget).
A nyelvezete valóban nem mai, de a lényeget kihámozhatod belőle: Test szerint zsidó volt. Lélek szerint meg Isten.
Mellesleg ő maga is utal erre a Jn 4,22-26-ban, meg Pál apostol is elmondja róla, meg az összes prófécia amely e szempontból bármit tartalmaz (5Móz 18,18; Zsolt 69,8-9; Zsolt 132,11; Jer 23,5) is ezt mondta róla. Márpedig ha a próféciák nem teljesednek be, azzal megkérdőjelezhető lenne az is, hogy Isten a saját ígéreteit, akaratát valóra tudja-e váltani. Márpedig valóra tudja, hiszen ezért Isten. Ha tehát elfogadjuk, hogy Isten Isten, Jézus Krisztus pedig az ő egyszülött fia, ez per definitionem azt is jelenti, hogy Jézus test szerint zsidó.
Olyan sincs, hogy "zsidó szellem", kivált nem igaz, hogy ezt "pellengérre állította" volna. A farizeusokat és szadukeusokat bírálta, akik a korabeli elit voltak és nem a zsidóság maga vagy a zsidó kultúra, gondolkodás.
"Bizonyos-e, hogy Jézus test szerint zsidó volt?" Igenis bizonyos: minden komoly tanúságtétel így vallja. Az az őrült és káromló ráfogás, hogy Jézus egy Panterus nevű római kapitánytól származott, a krisztusgyűlölő s tudatosan gyalázkodó későbbi talmud-irodalomnak egyik szemérmetlen kitalálása, amivel a talmudisták tehetetlen farizeusi dühükben Jézus emlékét beszennyezni akarták. Hogy ezt az ízléstelen és semmivel sem bizonyított ráfogást azután bizonyos mai német újpogányok (Rosenberg) mint komoly valóságot felelevenítik, csakhogy a maguk elmélete kedvéért Jézusból mindenáron árját csináljanak: felháborítóan nevetséges irányzatosság, amelynek semmi komoly alapja nincs.
"Jézus Galileából való volt, ott pedig a zsidók mellett sok pogány, árja is élt, főleg skythák, a magyarok rokonai. Jézus tehát nem volt zsidó." Ezt a hajmeresztő okoskodást a német iskola egyik derék, de túlbuzgó magyar utánzója, Zajti Ferenc követi el. Azonban minden állítása merő önkény és gyermekes nagyzolás. Kezdve azon, hogy Jézus Galileából való lett volna. Tudjuk jól, hogy nem Galileából, hanem Júdeából való volt. A derék szerző csak éppen, hogy azt nem mutatja ki, hogy Jézus magyar volt! Holnap majd egy cseh, egy román, egy hottentotta író fogja kimutatni, hogy Jézus cseh, román, illetve hottentotta volt. Szükség van-e arra, hogy mi, magyarok ennyire naivak legyünk s ennyire kinevettessük magunkat? Jaj nekünk, ha ezek a zagyva elmeszülemények esetleg külföldre is kikerülnek!
"Ha Jézus zsidó volt, akkor nem lehet az árják Istene." Ez aztán nemcsak a legkáromlóbb, hanem a legfelháborítóbban tudatlan és esztelen ellenvetés is. Jézus nem volt egyszerűen "zsidó", hanem Istenember volt, az örök Istennek egyszülött Fia, aki mint ember jelent meg a földön s aki emberfelettien tiszta és nemes egyéniségével, tanításának isteni fennköltségével, főleg pedig csodatetteivel és feltámadásával kétségkívül bebizonyította, hogy csakugyan az, akinek ünnepélyesen vallotta magát: az Atyával egy természetű Isten. Mint ember igenis abból a népből akart származni, amelyet Isten a messiási ígéretek hordozójául szemelt ki. Jézus szenvedni jött értünk a földre s minden lépésében a szegénységet és alázatosságot kereste; érthető tehát, hogy emberi származásában is szerényen és alázatosan egy kicsiny és politikailag jelentéktelen népnek sarja akart lenni. De ez a nép aránylag romlatlan és tiszta volt, talán tisztább, mint bármely más nép a földön. S talán az egész ókorban nem volt oly tiszta vér, mint aminőt Jézus a Dávid király törzséből való Szüzek Szüzének ereiből vett. Csak a korlátoltság vagy gonoszság állíthatja Jézust eredete miatt egy sorba a későbbi talmudistákkal, uzsorásokkal, megromlott erkölcsű zsidókkal. Ami azonban az árjaságot illeti, legyünk kissé óvatosabbak. Mert tulajdonképpen mi magyarok sem vagyunk árja, hanem ural-altáji eredetűek.
"A keresztény vallásnak nagy szépséghibája, hogy zsidó eredetű!" Ez a jelszó a modern újpogányság egyik kedvenc jelszava és találmánya, amely látszólagos igazság álarca mögött felháborító valótlanságokat rejteget. A keresztény vallás először is nem zsidó, hanem isteni eredetű. Még ha Isten az ókori zsidóságon keresztül hirdette is ki kijelentéseit és parancsait, azért azok mégis isteni közlések, nem pedig zsidó találmányok. De azt sem lehet mondani, hogy a keresztény vallás egyszerűen az ótestamentumi zsidó vallásból eredt; mert nem annyira belőle eredt, mint inkább rája épült, mint Istennek tökéletes kinyilatkoztatása a kevésbé tökéletes, ószövetségi kinyilatkoztatásra. Érthető, ha a mai erősen zsidóellenes korban az újpogányok a kereszténységnek ószövetségi és zsidó kapcsolatait iparkodnak kihasználni, hogy hangulatot keltsenek Krisztus hite ellen. Azonban már az is teljesen történelemellenes dolog, ha valaki az ószövetségi zsidóságot összetéveszti a Krisztus utáni és a mai zsidósággal. A Krisztus utáni zsidóság messze eltért az ószövetségi kinyilatkoztatások útjáról, amikor hátat fordított az azokban oly ünnepélyesen hirdetett Megváltónak s Pilátus előtt magára és unokáira átkul hívta le Krisztus vérét. Ennek az Üdvözítőtől elfordult zsidóságnak kevés köze van ahhoz az ószövetségi zsidósághoz, amelyből a próféták, az apostolok, a Szent Szűz és teste szerint maga Krisztus származott.
"Az Ószövetség a zsidókat magasztalja." Ezt ugyan nem lehet mondani. Ellenkezőleg, sok helyen rettenetesen korholja, megszégyeníti, megbélyegzi őket. Nem is a zsidó nép kiválósága miatt juttatja nekik Isten a messiási ígéreteket, hanem az ő irgalmának és leereszkedő kegyelmének bizonyítására.
"Miért szemelte volna ki Isten éppen a zsidókat az ő választott népéül? Miért nem inkább a görögöket vagy rómaiakat?" Ez a kérdés úgy hangzik, mintha egyenesen az Úristent akarnók számon kérni, miért tett így, vagy amúgy. Nem szabad felednünk, hogy Isten gyakran a legegyszerűbb, legszegényesebb eszközöket választja ki a maga céljainak szolgálatára, talán éppen azért, nehogy bárki azt higgye, hogy a mi érdemeink vagy népi kiválóságunk, nem pedig egyedül az ő irgalmazó kegyelme az, aminek az isteni kijelentések adományát köszönhetjük. Egyébként az ószövetségi zsidókat nem szabad a Krisztus utáni s a mai zsidók erkölcsi értéke szerint megítélni, mert akkor a legnagyobb történeti tévedésbe esünk. A próféták szent írásai és a krisztusgyalázó talmud-irodalom között éppolyan ég és földnyi különbség van, mint akár Mózes, Dávid, Izaiás vagy a Makkabeus-hősök és a mai galiciánerek között. Amazok szentek voltak, hősök, igazak, hívek az egy Isten hitéhez, akik minden kísértés közt, egy sokisten-tisztelő pogány kultúrvilág minden incselkedése közt hősiesen ragaszkodtak, sőt sokszor vértanúságot szenvedtek az Isten szaváért, emezek pedig - nos, ne beszéljünk róluk. A zsidóság akkor fordult el önmaga jobbik felétől, attól kezdve lett "nemkívánatos elem", amikor Krisztust megtagadta, amikor az elvakult farizeusok pártja Krisztus vérét magára és fiaira hívta le. A farizeusok és mai követőik azonban egészen más irányt jelentenek, mint az ótestamentumi próféták. A görögökkel és rómaiakkal pedig kár előhozakodni, mert azok bizony, egy rövid erkölcsi virágzási kort leszámítva, a vallási és erkölcsi síkon a legszomorúbb lesiklás példáit mutatják (kegyetlenség, erkölcstelenség, pederasztia, rabszolgaság, stb.).
"Az egész ószövetségi Szentírás a zsidó világuralom érdekében kieszelt csalás." Ezt csak a teljes tájékozatlanság állíthatja. Az ószövetségi zsidók sokkal kisebb nép voltak a hatalmas világbirodalmak: Egyiptom, Babilon, Asszíria s végül Róma között, semhogy világuralmi törekvéseik lehettek volna. Nincs ennek sehol semmi komoly, történelmi nyoma. Még vallásilag sem törekedett a zsidóság világvallássá lenni, mert nem ez volt a hivatása, sem nem ez volt a próféták utasítása. Ami pedig a "csalás" szándékát illeti, annak ugyancsak ellentmond a tény, hogy az ószövetségi Szentírás a legmagasabb erkölcsi emelkedettséget mutatja, sőt tele van éppen a zsidókat helyenkint ostorozó, megszégyenítő részletekkel. Ezek a részletek emberi számítás szerint valóban nem lehettek volna alkalmasak arra, hogy a zsidók számára világuralmi lehetőségeket nyissanak.
"Az ősi magyar vallás nem volt alacsonyrendű."
Az ősi magyar vallásról nagyon keveset, jóformán semmit sem tudunk. Mindenesetre elég alacsonyrendű lehetett, ha animizmusból vagy bálványimádásból állt. Olyan ősi vallásra, amelyről alig tudunk valamit, ráépíteni egy nemzet lelki világát már ebből az okból sem lehet. A "magyar ősvallásról" szóló regényes részletek, melyekről itt is, ott is hallunk vagy olvasunk, merő késői kitalálások, mint pl. a "hadúr"-isten meséje, amelyet 1823-ban Aranyosrákosi Székely Sándor talált ki a "Székelyek Erdélyben" c. művében, a gót hödur-isten átalakításával. A "hadúr" tehát maga is idegen eredetű s a régi magyarokhoz semmi köze.
"A kereszténység nem is eredeti vallás, hanem szír-zsidó-etruszk babonák keveréke." Ez a szépen hangzó összetétel; "szír-zsidó-etruszk" - bum-bum-bum - egy tudatlan németnek, Rosenberg Alfrédnak a találmánya, amelyre ez a vallásfilozófusnak felcsapott építészmérnök, úgy látszik, szörnyen büszke is, mert folyton ismételgeti, de amelynek történelmileg legcsekélyebb, legsoványabb és legvékonyabb alapja sincsen. Mert vajon mi közük volt valaha is a zsidóknak vagy a szíreknek pl. az etruszkokhoz? Ez az egész kapcsolat csak arra való, hogy egy tudatlan, de nagyhangú ember a még nálánál is tudatlanabbakat egy bombasztikus szóhalmazzal, egy nagyképű tudományos bolondériával elkápráztassa. Nevezetesen a kereszténységnek az amúgy is szinte ismeretlen etruszk kultúrvilággal való kapcsolata olyan vakmerő kitalálás, oly értelmetlen fából vaskarika, hogy tudományos körökben az ilyesmit még komoly cáfolatra sem lehet méltatni. Épp olyan, mintha valaki a Tejutat egy istállólámpával hozná kapcsolatba. Hasonlóképp naiv fecsegés a kereszténységnek a szír vallással vagy kultúrával való összefűzése. Egyedül (nem a szír vagy etruszk): az ószövetségi zsidó vallással van a kereszténységnek mély és szoros kapcsolata, de ez az ószövetségi zsidó vallás - amelynek kevés köze van a mai farizeusi és talmudista zsidóság vallásához csakugyan isteni kinyilatkoztatáson alapul s minden elfogulatlan tudományos kutatás szerint a vallások történetében kimagasló etikai és dogmatikai értékeket mutat fel. A mai újpogányság egyszerűen az újkori zsidóság ellen ébredt ellenszenvet akarja ügyes fogással kihasználni a kereszténység leszólására s ezért keveri össze állandóan az ószövetségi, tehát isteni eredetű zsidó vallást, a kereszténység előfutárát, a mai galíciánusok és talmudisták babonáival. Tudatlanság és nagyképűség!
"A kereszténység Jeruzsálem, Antiochia, Alexandria, Efezus és Bizánc mesztic lakosságától származik." Ezt a furfangos frázist meg már az a H. St. Chamberlain agyalta ki, aki maga is "mesztic" volt, amennyiben norman, kelta és angolszász vérű angol létére ő lett a német fajiság legbuzgóbb hirdetője. Egyébként a puffogó szólam ezúttal is közönséges történeti hamisítvány, mert a kereszténység sem nem Antiochiából, sem nem Bizáncból, sem máshonnan nem származott, hanem Jézus Krisztus alapította, az Isten Fia. Nem lehet nagy szavakkal egyszerű és kétségtelen tényeket meg nem történtté varázsolni.
"Maga Szent Ágoston "szétesett lelkű, basztard, rabszolgagondolkozású afrikai félvér" volt (Rosenberg.)" Ezeket a díszcímeket megint csak a század legnagyobb tudományos sarlatánja, Rosenberg Alfréd költi össze; ha éppen nagy szavakat és durva jelzőket keres, minden idők szennyirodalmában találhatott volna még különbeket is. Érdekes, hogy ezeknek a történelemtelen elnevezéseknek viszont éppen az a H. St. Chamberlain mond ellen, akiből különben Rosenberg annyira szeret ollózni s aki Szent Ágostont - minden művelt emberrel együtt - a legnagyobb szellemek közé sorolja, akik valaha a földön éltek. Érdekes az is, hogy ezek a mai újpogányok a szabadszerelmet hirdetik s a törvénytelen gyermekek (basztardok) egyenjogúsítása mellett szavalnak. Miért használják akkor a "törvénytelen gyermek" szót gúnyszó gyanánt, mihelyt a kereszténységnek egy nagy szentjéről van szó? Még hozzá olyanról, aki törvényes származású volt? Utcagyerekes tempó!
"A kereszténység fajkeveredés eredménye, ez pedig mindig romboló hatású." Mindkét tétel éppoly hamis, mint az egész újpogány mesemondás. Az első része nem igaz, mert a kereszténység nem fajkeveredés eredménye, hanem Isten kinyilatkoztatása. A másik része sem igaz, mert az ún. fajkeveredés a legnevesebb fajkutatók szerint (Boas, Hertz, Weidenreich) éppen nem szükségképp romboló, ellenkezőleg sokszor inkább nagyon is fejlesztő hatású, amint a közelrokonok közti házasság sem egészséges dolog. Nem jó az ha tudatlan szószátyárok csapnak fel vallásmagyarázóknak és csalhatatlan világnézeti újprófétáknak. Különben odajutnak, mint Rosenberg, aki szerint csak egyetlenegy igazi rossz dolog van a világon: a zsidóság; mégis "Mythos" című hírhedt, kereszténygyalázó művének megírásában egyik legfőbb forrásként a zsidó Corvin Ottónak Pfaffenspiegel című rosszhírű francia iratát használta fel. Szidja a zsidót, de a kereszténység elleni vak gyűlöletében maga is zsidó források után indul! Következetesség!
"A tudományos gondolkozás rég elintézte a kereszténységet" Így csak azok beszélnek, akiknek a kereszténységhez éppoly kevés közük van, mint a tudományossághoz: tanulatlan vörös-bolsevisták és félműveltségű kultúrbolsevisták. Jellemző pl. H. St. Chamberlainnek, a modern újpogányság és faji vallás egyik megalapítójának tudományosságára, hogy először csak azt mondja: "Jézus valószínűleg nem volt zsidó" (bizonyítékot persze erre nézve semmit sem hoz fel), majd ezt az állítását már oda módosítja, hogy "legkisebb ok sincs annak feltevésére, hogy Jézus szülei faj szerint zsidók voltak volna"; aztán egyszerre a valószínűségből a bizonyosságba ugrik át s azt írja: "Ez a valószínűség a bizonyossággal egyenlő" és végül ellentmondást nem tűrő biztossággal eldekretálja: "Tehát (!) aki azt állítja, hogy Jézus zsidó volt, vagy tudatlanságot árul el, vagy valótlanságot mond". Ilyen összevisszaságot már csak az vehet komolyan, aki mint az őrültek házában végzett "bölcs" Nietzsche azt vallja, hogy "az, hogy valamely tétel hamis, még nem bizonyíték az illető tétel ellen." Ez már a logika csődje, a józan gondolkozás kimúlása.
"Ludendorff szerint a modern államok legfőbb ellenségei ezek: Róma, a zsidóság, a jezsuiták és a szabadkőmívesek." Ez a már első pillantásra egészen bizarr állítás csak kettőt bizonyít; először: hogy az agg generális öreg korára teljesen elveszítette ítélőképességét, s másodszor: hogy milyen veszélyes, ha valaki olyasmihez szól hozzá, amit nem tud és nem tanult. Abból, hogy valaki jó tábornok és hadvezér, még csakugyan nem következik, hogy jó történész és vallásbölcselő. Rómát és a jezsuitákat a zsidókkal és a szabadkőmívesekkel egy nevezőre hozni elfogultság nélkül nem lehet. Hiszen, amikor még Ludendorffék maguk is a zsidóság és a szabadkőmívesség által kitermelt liberalizmus béklyóiban jártak, éppen csak Róma és a jezsuiták voltak azok, akik a zsidó hitetlenség és erkölcstelenség, valamint a szabadkőmívesség ellen az egész világon küzdöttek. Sokkal helyesebb összetétel volna ez: egyik oldalon kereszténység, Róma, jezsuiták, egészséges antiszemitizmus, védekezés a szabadgondolkodó liberális-szocialista mételyek ellen - s a másik oldalon: zsidó-szabadkőmívesség, szabadgondolkozás, bolsevizmus, liberalizmus, Ludendorff és Rosenbergi újpogányság. Ezek csakugyan tartalmilag lényegesen közös jegyeket viselnek magukon.
"A zsidó-keresztény Isten nem egyéb, mint a szír-arab sivatagi démon, a Jaho vagy Jahve, akit a zsidók nemzeti istenségükké emeltek." Ez az állítás is merő valótlanság. Először; a zsidóknak sohasem volt "nemzeti istenük" s éppen a Jahve név (a "Levő") maga is a legtisztább, legegyetemesebb Isten-fogalomnak, a tiszta létnek fogalmát fejezi ki utolérhetetlen tökéletességgel. Egyébként a német nemzetiszocialista istentagadók ezt a badarságot attól a Delitzsch Frigyes német bibliakutatótól vették át, aki maga is zsidó származású volt, az apja mint rabbinus tért annakidején a keresztény hitre! Milyen kormányozható logikával dolgoznak ezek a mai vallásrombolók! Ha egyszer nekik mindenki és minden dolog gyökerestől rossz, ami a zsidóktól ered; miért tartják akkor egyszerre tiszta bölcsességnek azt a vakmerő és bizonyítatlan állást, amelyet egy zsidó származású istentagadó tálalt negyven évvel ezelőtt a világ elé! Jellemző különben, hogy ugyanaz a Rosenberg, aki ezeket a bölcsességeket kihüvelyezte, más helyen megfeledkezik arról, amit itt mond s kijelenti, hogy a zsidók az egyistenhitet a perzsáktól vették át. Hát akkor zsidó nemzeti babona volt-e az egyistenhit, avagy a perzsáktól átvett kölcsönzés? Egyébként az Isten mint teremtő, kormányzó, jutalmazó és büntető nemcsak a zsidóknál vagy perzsáknál fordul elő, hanem minden kornak valamennyi népénél.
Dehogy követik, hisz nekik csak a neve kellene, mint referencianév, akivel legalizálhatnák a marhaságaikat. Világi lelkület szeretné kipipálni a vallásos érzületét. Pfff.
Olyanok, mint akik azt mondják, a bibliában benne volt a reinkarnáció, csak kivették belűle. De benne vót, esküsznek :D Meg Jézus védáktól tanult. (a vénákról) :)
Azt, akinek olyan mindegy, zsidó volt-e Jézus, mé zavarja, hogy az vót? ;)
Ha arra gondolsz amire célzol, akkor január elseje Jézus körülmetélésének ünnepnapja. A katolikus egyház sokáig ereklyeként imádta az ezt bizonyító apró mellékterméket. Bővebben itt: http://w.blog.hu/2006/12/27/isten_fasza
Ha annyira csípi egyesek szemit Jézus zsidó származása, hogy képesek azt megkérdőjelezni, akkor ezek szerint valóban nem mindegy, miféle származású az Emberfia...
