Tisztelt Csákat!
Én nem azt írtam,hogy a gyilkos senkit sem szeret.Vagy félreértettem amit írtál. Nekem űgy
tünt,hogy nekem kellene szeretnem az említett bűnnel terhelt embereket.
Való igaz,hogy szeretet nélkül nem lehet gyűlöletről sem beszélni. Természetesen.
Van Jó-Rossz,Napfény és Sötétség.
A szeretet nemcsak felemel,de erössé is tesz!
Egy politikus (bármennyire is jó lenne) nem "dolgozhat" csak szeretetből. Lásd Szent István
királyunk idevágó cselekedeteit
Megyek aludni.
Üdv
Írod: " Mert ezt én csillogószemű idealizmusnak tartom." Amikor a gyilkosokról beszélsz. Ez így valóban az aminek mondod. Én egy percig sem mondom, hogy szeretni kéne a gyerekgyilkost, vagy akár "csak" a szadizóst. Sőt jómagam is fel vagyok háborodva ilyen eset láttán. Az adott gyilkossal kapcsolatban úgy vetődik fel bennem a kérdés, hogy ha énnékem kéne megbüntetni, akkor mit tennék. És ez nagyon fogas kérdés számomra. - Konkrét úgy és ismeret hiányában ne várj ítéletet tőlem. - Nyílván való, hogy nem ölelném keblemre. Ám ennek ellenére még most úgy gondolom, hogy a gyilkosban is lappanghat valaki iránt szeretet.
" Bocs,de ez a topic nem a szeretetről szól?" - De igen, arról. Csakhogy a szeretet ellentéte nélkül ( gyülölet ) magárol a szeretetről sem lehet igazából beszélni.
A szeretet épít, felemel, megnyugtat ....
A gyűlölet pusztít és megsemmisít.
Ezért tartom fontosnak, hogy a cselekedeteink mozgatórugója a szeretet legyen. Főleg azoknál, akik közéleti szerepre vállalkoznak.
Tisztelt Csákat!
SZVSZ (Tőled tanultam) a profi politikus az aki NEM gyűlöl! A profiknak nincsenek,max.csak
elfojtott érzéseik. A profi politikus úgy vált "arculatot" ,mnt az egyszerű halandó a gatyáját.
Mert aki valóban gyűlöl, az nem haverkodik azzal, akire két nappal elötte még köpködött.
Emlékezz vissza quasi tíz évvel ezelöttre és nézd végig a palettát. Bevallom lassan bennem is
"ösztönössé" kezd válni a "gyűlölet" -pontosan a média hatására- ,de ellenkező előjellel mint
ahogy ők szeretnék. Természetesen mindenkit lehet többé-kevésbé befolyásolni,de aki már
"látott karón varjút" azt egy-két hülye riporter a szenzációhajhász "nyögeteivel" nemigen
tudja elkábítani.
Csak ismételni tudom amit az előzőben írtam:túl gyakran,más érzelmi állapot jelzójeként is
használjuk a gyűlölet,gyűlölködő kifejezést,olyannyira,hogy lassan már közhellyé válik.
Amúgy azokat akik másoknak valós,komoly (akár lelki,akár anyagi)sérúlést,kárt okoztak
legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudom szeretni. Mondod "minden emberben van sze-
retni való" tedd a szívedre a kezed, szerinted a rablógyilkosban,gyermekgyilkosban is ?
Mert ezt én csillogószemű idealizmusnak tartom.
Bocs,de ez a topic nem a szeretetről szól?
Üdv.
Írod: "A bűnt (mint azt bizonyára tudod) emberek követik el,tehát a bűn nem önmagától és önmagáért van." - Ez igaz! Én csak azt akartom jelezni, hogy minden emberben van szeretni való.
Írod tovább: "Szeretni-nemszeretni,gyűlölni-nem gyűlölni valakit ahoz kellő
megismerés szükséges.Akit nem ismerek arról hogyan alkothatnák valós vélenényt? " - Ez az állításod az ami igen is meg nem is.
Egy profi politikus megismerve ellenfelét valóban képes tudatos gyűlöletre, míg egy választópolgár esetében már nem mindig így van, hanem a média hatására lényegében ösztönössé válik a gyűlölet.
Tisztelt Csákat!
Ha már így szólítottál meg,akkor ám legyen. A bűnt (mint azt bizonyára tudod) emberek kö-
vetik el,tehát a bűn nem önmagától és önmagáért van. Nem "művészet a művészetért".
Attól,mert nem szeretek valakit,az még ugyancsak messze van attól,hogy gyűlöljem. Sőt,
ha valakinek dühödten írok,az nem is azt jelenti,hogy nem szeretem,csak épp az adott téma matt "kibuktam" az illetóre. Szeretni-nemszeretni,gyűlölni-nem gyűlölni valakit ahoz kellő
megismerés szükséges.Akit nem ismerek arról hogyan alkothatnák valós vélenényt?
Egyébként is túl gyakran,más és csakis a miénkkel ellentétes véleménnyvel kapcsolatban használjuk, a gyűlölet,gyűlöletes,gyűlölködó meghatározást,címkézést..
Emlékeztetni szeretnélek rá; én is odaírtam,hogy OK!
üdv:Espada
1. SZVSZ - (SZVSZ= szerény véleményem szerint Ezt azért írom, mert kezdő internettezőként mit törtem a fejem ennek a rövídítésnek a megfejtésén?!) minden emberben van szeretet. Csak a mértékkel, az irányúltsággal, és a forrással van baj.
2. Nem lehet mindekit ugyan úgy szeretni, ám az is nagy dolog ha nem gyűlöljök azt az embert, aki valami gyűlöleteset is tesz. Magát a bűnt kell gyűlölni! Ami persze így eggyűgyűnek hangzik, mivel megszoktuk, hogy az embert azonosítjuk tetteivel, pedig mennyire más ez a szemlélet
Értelek és egyet is értek ezzel a megállapításoddal:" Egyébként is minimum kettős jellemű az ember.
A szeretet önzetlen, és maradjunk meg ennél a szeretetnél. Mert így jó. "
Az én meglátásom: Ahol a szeretetlenség honol, ott a gyűlölet ver tanyát.
És én ezt látom e hazában, ami nem csak nyugtalanít.
Cigánymózes csak azért került ide, mert a szeretet topicban valaki elébb mindenáron állásfoglalást provokált. Szerintem sötyü gondolat volt itt is cigányozni.
Az idézet pedig a hívő szeretetre rezonált, nem az előítéletre.
Egyébként most, jelen életedben, otthon mindenkiről ugyanazt a véleményt mondod, mint a külvilágban, a szemébe?
Nem cigányjelenség, általános emberi jellemző, a külvilágban a túlélésért mutatott, és a biztonságos közegben őszintén elárult vélemény különbözősége.
Egyébként is minimum kettős jellemű az ember.
A szeretet önzetlen, és maradjunk meg ennél a szeretetnél. Mert így jó.
Sajnos előítéletesek vagyunk. Sajnos nagyon könnyű ráragasztani a másikra TE vagy az előítéletes, TE állsz elém, TE veszed el előlem az életteret, minden rossznak TE vagy az oka. Én jó vagyok, de nem hagynak élni, stb. És ezzel akár a likvidálás is magyarázhatóvá válik.
Én jól ismerem a romákat. Apám mellett kicsi korában, mivel gyenge volt egy roma gyerek volt, mint segítő társ. Az ő első gyerekeinek szüleim voltak a keresztszülei. Mint kisgyerek néhányszor voltam a roma családnál vendégségben egyedül. Mint kisgyerekre nemigen figyeltek rám, nem figyelték mit mondanak előttem. Meglepő volt, mint kisgyerekre szinte lelki traumaként hatott, hogy ez a látszatra baráti család, egymás között milyen természetes ellenségként kezelték szüleimet a hátuk mögött, egységesen az összes magyar emberrel.
Kb. 8. osztályos koromban kerültünk teljesen magyar környezetbe. Az utolsó bensőséges emlékem a romákról, amikor a pincénk előtt egy nagy, erős, köztiszteletben álló roma ember szónokolta a földön ülve a többieknek, hogy itt újmagyarok (romák) fogják lakni az egész országot. A többiek pisszegtek.
Tudom, ez nagyon kemény téma, nem igazán ebbe a jóindulatú topic-ba való. Kicsit röstellem, de azt hiszem viszont, az előttem szóló sem tartóztatta magát.
A fentiekkel csak azt akartam érzékeltetni, hogy az a bizonyos ellenséges viselkedés, amit a Cigánymózes átélt nem csak egyirányú utca. Ebben az utcában a másik irányból is hasonló szabályok szerint közlekednek.
"A tisztelendőnek"... (kezében a templom kulcsával) ..."szomorú mosolyra húzódott a szája.
- Mi vagy te? - kérdezte.
Az osztály kórusa egyre erősödött, vele együtt az Ő hangja is, a tisztelendő is kiabált:
- Mi vagy te?
- Cigánymózes! - válaszolt a kórus.
Ő föléjük emelkedett hanggal:
- Mózes, Mózes, Mózes!
A tisztelendő egyre közelebb ért hozzá.
Tovább már nem lehetett fokozni a hangzavart, a gyerekhad torkából már csak sivítás, hörgés jött ki, ő már saját magát sem hallotta, azt tudta csak, hogy túl kell őket kiabálni. A pad szélébe kapaszkodott, így tudott állva maradni.
Ekkor csattant a templom kapujának a kulcsa a fején. Belezuhant a padba. Csend lett egy pillanat alatt az osztályban. Ő felállt, a töltőtollát és a ceruzáját a tolltartójába rakta, majd a táskájába tette. Becsukta a hittankönyvét, és ott hagyta a padon. Felállt.
- Nincs Isten - mondta,
és kiment az osztályból."
Holdosi József: Cigánymózes
Tudod, a vesztettnek kikiáltott csatát azért szokták elveszteni, mert maguk is elhiszik, hogy esélyük sincs a nyerésre.
Már az is nyereségnek számítana, ha többen mennének el választani, és fel tudnák ismerni a sok rossz közül a kevésbbé rosszat.
Akkor megérkeztünk.
Bölcs lemondással több millió ember távoltartja magát, kivonul, örül, ha csak hetente idegesíti
fel magát (idegesítik fel), hogy az élete felét avval tölti, amivel csak 4 évente kéne foglalkoznia...
Miről is beszélünk mi itt ketten? Ugyanarról.
Mégis azt gondolom, ha megráznánk magunkat (nem Te beszéltél fehér foltokról?, felületekről)
akkor még nem lenne veszve minden. De látod, hogy a net is mint igazi civil(?) dolog, milyen
hatástalan, mennyire nem nyúl bele semmibe, egymást anyázzuk, ahelyett, hogy őket küldenénk a vérbe!
De, ha el is küldenénk...nem állunk a helyükre, az általad leírt okok miatt. De el is buknánk, ezt Te is leírod, tudod.
Politika, piac, üzlet és Szeretet. Fából vaskarika.
Még a HAZASZERETET jöhetne számításba, de látod, hogy avval is mennyi baj van.
üdvözöl
Aurora
1. nem vagyunk tülekedők,
2. magán véleményük megegyezne politikusi véleményünkkel,
3. elhitették velünk, hogy a politika mocskos dolog, ( - pedig csak az emberek teszik azzá -)
4. pátjaink többsége kettős sáncba szorultak, felső szintek zártak, a középszerűség ellenáll a belső megújúlásnak,
5. az egyívásuak nehezen találnak egymásra - és lám itt van az internet.
M indannyian tudjuk, hogy a civil szerveződés lenne a megoldás.
Ilyen nincs, vagy alig-alig.
Szakszervezeti vezetők buknak meg, alapítványok nyelik le a lét,
mindenki aki a hatalom közelébe kerül elbukik vagy erkölcsileg, vagy
ténylegesen. (Tisztelet a kivételnek)
Ahol az Alkotmánybíróság, ombucman, Nyilvánosság Klub és (sorolhatnánk
a szervezeteket) ilyen súlytalan, támadható a mindenkori hatalom által, ott a
civil önszerveződés méginkább babacipőben első tétova lépéseit teszi.
Más kérdés, hogy már hány éve tanul járni a bébi....
De tényleg, ha van felület, oda bárki, aki tisztességesnek gondolja magát, odamehet
és csinálja!
Vajon miért nem mi ülünk ott?
Nem szerencse!
A közélet terepén minden egyes felület, amit átengedünk a tisztességtelen, önös érdekeket szolgáló embereknek, az nem csak vesztesége a demokráciának, hanem saját felelőtlenségünk bizonyítéka is egyben.
Egyetértünk.
De az utolsó hozzászólásom bizonyította, hogy milyen esendőek vagyunk.
Ha belőlünk politikus lenne, hidd el ugyanígy!
Más kérdés, hogy semmi affinitásunk hozzá.
Szerencse?
Tisztelt hajnalpir!
A topic indítatásának lényege valóban ez volt.
Felhívni az emberek figyelmét arra, hogy nem lehet egy hazát, egy népet úgy szolgálni, hogy annak szeretete még igényként sem merül fel. Hidd el ha megkérdeznénk egypár politikust, hogy szeretik e Magyarországot, a szemekben meglátnénk a meglepődést és a bizonytalanságot.
Üdv.
Bocsánatot kérek, még nem olvastam el az egészet. Pótolom!
Az újszövetség (Jézus), szinte egy dologról beszél. A Szeretet Parancsa.
Ahogy én tudom, látom ez nem annak a lécnek az átugrásáról szól, hanem
a megközelítéséről.
Sokszor leverjük, újra nekifutunk. MEGPRÓBÁLJUK!
Jézus is leverte párszor, ő sem volt mindig türelmes, szeretetteljes, talán
néha agresszívnek, kirekesztőnek is tünt, vagy volt.
Ebből következik szerintem, hogy kitűzte a célt elénk és megközelítőleg
így kéne élnünk, müködnünk itt a világban.
Amíg vagyunk. De folyton törekedve.
T. Duda!
Kereszténységben egyetlen hivatalos álláspont létezik, az Isten igéje, de annak mi emberek csak gyenge interpretálói lehetünk.
Ha őszinte akarunk lenni, akkor azt kell mondanom, hogy a cigányak Istenhezhez való viszonyát visszatükrözi múltjuk és jelenük.
Hmmm...., tetszik. Ez egyebkent hivatalos allaspont?
"Talán a gyűlöletig is terjed?"
Nem gyulolom oket, de nem is szeretem. Beszelgettunk mar itt roma szarmazasu emberekkel
normalis hangon.
Egyszeruen az eloskodo, bunozo reszukkel kapcsolatban azt erem, amit minden egeszseges ember erez. Eros ellenerzest .Neha kisebb duhkitoresekkel. :)
Kényes kérdést tettél fel.
SZVSZ az Úr nem szereti a resteket ( Péld. 10/4 -van több igehely is), de a szegényeket kifosztókat sem (Ézsaiás 10/1) és ha ez egy népcsoportra jellemző úgy arra is érvényes lehet. Ám az Új Szövettséggel az emberek egyéni megítélése vált elsődlegessé, így minden egyes cigánynak van esélye.
Az természetes, hogy egyik ember sem szereti ha rajta élősködnek, így jogos és elfogadható az álláspontod.
A kérdés az, hogy a nemtetszésed milyen mélységű. Talán a gyűlöletig is terjed?
Aktuálpolitikai szempontok alapján már sokkal bonyolultabb a kép.
Esélyteremtés és ésszerű pozitív diszkrimináció az, amit társadalmilag tehetünk a cigányok beilleszkedéséért. Aki meg nem akar közüllük dolgozni, hanem jó neki a putri lét ám legyen, csakhogy ezt ne kényszerítsék a civilizáltabb környezetükre. Na most ekkor jönnek a liberálisok, hogy gettósítást. Csakhogy ők messze elkerülik a velük való együttélést. Mintahogy a nagyhangú cigányvédők, képviselők sem laknának szívesen egyházban lumpen cigányokkal, úgy ez az óckodás joggal megillet mindenkit is.
SZVSZ a cigánykérdés mindaddig kérdés lesz, amíg biztosak lehetnek abban, hogy feltétel nélkül megkapják a megélhetésükhöz szükséges támogatást.
Az az álszenteskedés, ami a cigánykérdés körül van az csak arra jó, hogy a szőnyeg alá seperjük ezt az egyre súlyosabb kérdést.
Kedves Csákat,
Hogy ki milyen indittatásból politizál, azt részben megtudhatod a Stanicli által indított "Vannak-e itt ép emberek" (remélem pontos) c. topicból.
Én is szeretem Pál apostolnak ezt a levelét, amiből idéztél. Husztik Péter nagyon jól adja elő.
Nem gúny, de Te komolyan gondolod, hogy közéletünk szereplői igazán szeressék egymást? Hogy cselekedetük mozgatórúgója a szeretet legyen. Bátran merem mondani, én elégedett lennék azzal is, ha odafigyelnének egymásra, a kellő és illő tiszteletet megadnák a másiknak, ha jóindulat lenne bennük, ha nem a gonoszság, a gáncsoskodás, egymás lebecsülése/becsmérlése folyna.
Nem kell gyülölködönek lenni, elég ha felsőbbrendűnek érzi magát, lenézi embertársait (ld. csőcselék, rémes tagság ill. egyéb kiszólások.)
Az érdekek képviselete megvalósul, de nem az emberek összessége érdekeinek képviselete :->>> (Ez egy gúnyos mosoly!!!)
Én drukkolok, hogy a jelenleginél finomabb változat érvényesüljön a közéletben - politikusaink között is.
A hit magánügy, mindenki hisz valamiben - erkölcsi normákban például.
(Önmagunkban való hit - hogy képesek vagyunk valamire!)
Azt pedig Te ne feledd: a nem Isten-hívő, vagy bármelyik Istenben hívő ugyanolyan embertársunk!
