A Vulnicura is 10 éves lett egy héttel ezelőtt. A nagyon átélhető témája miatt ez talán a legnépszerűbb Björk lemez az utóbbi 20 évben, legalábbis a közösségi oldalakon. A hangzását tekintve egyébként ez egy letisztultabb lemez, illetve sok szempontból hagyományosabb zeneisége van. A lemez első fele egyébként tényleg nagyon jó. Az első 6 szám tényleg tökéletesen hozza, amit a koncepció alapján el lehet várni, a Stonemilker, a Lionsong és mondjuk még a Notget is ráadásul könnyebben fogyasztható is, a szomorú téma ellenére. Persze a csúcspont egyértelműen a Black Lake, ami egyszerűen fantasztikus, gyönyörűen felépített, magával ragadóan drámai, nekem egy unalmas pillanata sincs, az a 10 perc olyan, mintha 3 lenne. És itt tényleg át is lehet élni, amit a rajongók leginkább szeretnek ebben a lemezben, hogy az elvont, művészi Björk itt tényleg minden elvontabb körítést mellőz és az egyszerű, lecsupaszított emberi lényét mutatja meg, akinek éppen most zuhant szét a családja. Viszont a lemez utolsó 3 száma szerintem nincs olyan erős, mint az addigiak, témákat tekintve is más irányba indul és ezért valahogy jellegtelen lesz. A harmadik harmada a lemeznek egyszerűen nincs azon a szinten. Pont ezért van, hogy bár jól tudom, hogy egyedül vagyok és leszek ezzel, de nekem továbbra is az a véleményem, hogy a Biophilia a legjobb Björk lemez az utóbbi 24 évben, egyszerűen csak mert az tartalmazza a legtöbb új, eredeti ötletet. Ennek ellenére a Vulnicura is élvezhető, jó lemez, szóval érdemes újra meghallgatni annak, aki az utóbbi 10 évben nem nagyon tette ezt.
Elég régóta nem adott kamerák előtt interjút. Az már önmagában jó hír, hogy turnézás helyett inkább ki akarja adni magából a még benne maradt zenét. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen irányba fog elmenni most, hogy lezárta azt a bizonyos trilógiát. Tudom, hogy sokan konvencionálisabb dallamvilágot szeretnének hallani. Nem mondom, hogy én ellene vagyok, de engem inkább érdekel, hogy hangszerelés terén valami újat halljak, amit eddig nem.
A Spotify-ról mondott negatívuk is érdekesek. Bár az is biztos, hogy sok fiatal ismeri meg ott a zenéit, de valóban nem túl korrekt a zenészekkel. Eszembe is jutott, amikor Jean-Michel Jarre arra panaszkodott, hogy a Spotify nyomást helyez rá, hogy a dala elejét-végét fade-in fade-out-al oldja meg, mert az algoritmus azt jobban szereti. Valójában ezért kellett az Amazonia című lemezét feldarabolnia. Nem tudom, hogy Björkkel konkrétan mit csináltak, de ez van, ha egy cég teljes uralomhoz jut egy adott piacon.
Az Isobel a nagyzenekari kíséretével disszonanciát tartalmaz? Szerintem te kevered az Enjoy-jal, az disszonáns, meg az Army Of Me. Az Isobel szerintem a legszebb és legérzelmesebb Björk-dal.
Csak arra gondoltam, hogy dallamvilágát tekintve az Isobel szerintem több disszonanciát tartalmaz és hosszabb is, mint pl. egy Joga, ezért szerintem egy Joga vagy Unravel kifejezetten kellemes kezdet, ott még nincs az a durva zörgés, ami a lemez második felében már ott van. De persze csak azért írom így, mert én ezeken keresztül ismertem meg és ráadásul ezek inkább készítenek fel arra, hogy mi várható. A Debut nem rossz lemez, de Björk munkásságának nagy része bizony nem ilyen könnyed. Lehet, hogy a Post több pop elemet tartalmaz, de szerintem egy Army of Me is olyan, hogy nem reprezentálja híven Björk munkásságát, a legtöbb dala nem ilyen sötét, ipari, márpedig a Post ezzel a dallal kezdődik. De lehet, hogy neked van igazad és az is lehet, hogy egy új hallgatónak valami egész más módon tetszik meg a munkássága, nem úgy ahogy én gondolom, te vagy bárki aki már szereti.
Érdekes, én az Isobelt az egyik legkönnyebben fogyasztható és ugyanakkor nagyon is mérvadó dalának tartom. Örülök, hogy kislemezdal lett és Gondry óriási klipet gyártott hozzá. Két zseni újabb találkozása. Direkt megvártam a válaszodat, mert biztos voltam benne, hogy a keményebb albumokból fogod a kezdőt választani. Én azt mondanám, hogy a Post album még az a popalbum, amely már kikacsint a noise, a techno, az electro, a triphop irányába, de összességében még olyan poplemez, mint a Debut. Szóval szerintem ennek az albumnak a befogadása könnyebb, viszont a már furább hangzásokat is itt meg lehet már ismerni (Enjoy - noise, Hyperballad - techno, Army Of Me - big beat, Possibly Maybe - triphop/downtempo, stb.), innen a Vespertine minimaliumusa, a Homogenic durva zajos (LFO-s) techno döngölése, vagy a későbbi, már sokkal absztraktabb zenei megoldásai könnyebben befogadhatóak. Szerintem. :)
Szia Robi19831219, a Jarre topikban kérdeztél, hogy melyik hogyan kezd Björk lemezeit megismerni.
Nos, nyilván mindenki ízlése más, mindenki másképp szeret meg egy előadót. Először is szerintem tisztázni érdemes Björkkel kapcsolatban két dolgot: az egyik, hogy a hangját és kiejtését meg kell szokni, ehhez idő kell, az éneklési stílusában és disszonanciákban látni a művészi értéket csakis akkor lehet, még ha elsőre furának, akár kellemetlennek is tűnnek bizonyos dolgok, akkor is térj vissza és hallgasd meg újra. Nekem is így sikerült, eleinte nem volt könnyű megszokni, de volt annyira különleges, hogy mégis visszatértem újra és újra, majd ahogy lenni szokott, már kevésbé könnyen fogyasztható dalok is elkezdtek megtetszeni. De számolj azzal, hogy Björk esetében ez sok idő lehet. A másik, amit el kell mondani, hogy Björk öltözködése és témái ne tévesszenek meg, nagyon különleges képességei vannak hang és komponálás terén, képes rá hogy órákon át a hangszerek, számítógép előtt ülve dolgozzon. Csak ő emellett a zenéje prezentációjában is különleges, azaz hiába furák a ruhái, ez nála hiteles, mert tartozik hozzá valóban különleges művészi tartalom is. A mai popsztárok nagy része próbál művésziesen öltözködni, de közben a zenéjük a leggagyibb ócska semmi.
Ami a jó kezdőpontot illeti, én leginkább a Homogenic lemezre mondanám, hogy jó kezdőpont, először mondjuk az első 4 számot (Hunter - Joga - Unravel - Bachelorette), illetve a lemezt lezáró All is full of love single, videoklipes verzióját ajánlanám, ezek könnyen megszerethetőek. Mellettük pedig a Hyperballad vagy az Army of Me című számok a Post lemezről és a Stonemilker a Vulnicura-ról. Ha ezek megvoltak, akkor jöhetnek "haladóbb" szintűek is, amik kevésbé könnyedek új hallgatóknak, mint mondjuk az Isobel szám vagy a Vespertine lemez dalai, de innentól tulajdonképpen haladhatsz kronológiai sorrendben is akár a lemezekkel.
Vajon lesz idén új lemez? Szerintem 3 év után ez már jogos kérdés. Kíváncsi vagyok, hogy milyen irányba menne szívesen a Fossora után, ami szerinte lezárt egy korszakot.
Már korábban volt téma a Biophilia és a Vespertine közötti hasonlóság, amit felvetettem, szerintem érdemes megnézni a Biophilia Live koncertet és azon belül a Hidden Place-t, hogy mennyire tökéletesen simul a többi dal közé, hogy nem lehet megmondani, hogy nem ugyanarról a lemezről van. A Biophilia szerintem csak a kísérletibb, absztraktabb verziója a Vespertine-nek, de ugyanarra a visszafogott, álomszerű, csilingelős hangzásra épül, például a Moon, Virus, Cosmogony, persze vannak sötétebb dalok, mint a Hollow vagy a Thunderbolt, be hát Verpertine-en is ott az An Echo A Stain, ami szerintem az egyik legjobb dal:
Mostanában már nem mutatkozik sokat a nyilvánosság előtt, visszavonultan él, viszont még mindig dolgozik, szóval remélem újabb koncertek és akár lemez is készül hamarosan.
"He was chosen because of his work with Björk (pre- and post-Exciter) and obviously because of his involvement with LFO, who in turn remixed Home and Lie To Me."
És valóban, a Home (LFO Meant To Be) remixet Mark Bell és Gerard Varley jegyzi 1997-ből.
Valamint Malins DM könyvéből egy részlet:
Daniel Miller naturally was selected to make the phone call to Bell, as the LFO founder recounts: 'Daniel first contacted me in the second half of May 2000 and asked if I was interested in working on the new Depeche Mode album. I'd be lying if I didn't say I was really excited.
I've always loved their stuff. I met everyone about a week later. We all went to a restaurant and just had a laugh, really. We decided to start as soon as possible.'
'He's just so good with sounds,' enthuses Gore. 'He can visualise sounds in his head. He goes to a keyboard, and he creates that sound. It's not even just about the keyboard sound - it's the whole vision of the song. I just can't do that. I really have to test something out. If it works, keep it in; if it doesn't, take it out.'
Csak kíváncsi vagyok, hogy hogyan jött rá egy Violator-SOFAD-Ultra időszak iránt, hogy a Björk-el együtt dolgozó producerrel működni fog egy lemez, főleg figyelembe véve, hogy azért Björk nagyon aktívan részt vesz az instrumentális rész kidolgozásában. A ruhái meg a különcsége miatt sokan nem nézik ki Björkből, de ő éjszakákat ül a számítógép előtt a zeneszerkesztő szoftverek felett, Mark Bell el is mondta, hogy ők ott tényleg kollaboráltak és nem ő volt a producer egyedül, szóval nem az volt, hogy "Alan és Flood majd összerakják, de mi addig is elmegyünk inni meg szívni"...aztán meg mégis működött valahogy, igaza lett Martinnak ebben az esetben.
Ez jó kérdés, passz. Akkor ilyesmiket bírt. Kreidler, Luomo, Kid606, Thomas Brinkmann. Csupa faszagányos cucc. Kár, hogy azóta teljesen lement a stílusa konzumba.
Arról tudsz esetleg valamit, hogy Martinnak az Exciter előtt miért Björk zenéi tetszettek meg annyira, hogy a vele együtt dolgozó Mark Bell-el akarjon lemezt csinálni?
Ez nekem még megvolt VHS-en, én vettem fel a VIVA Zwei-ról, Dave Gahannek is volt egy ilyen Geschmaktzachéja, meg 2001-ben Martin Gore DJ setje. Imádtam azt az adót, kicsit a régi esti MTV-s adásokra emlékeztetett.
Egy 1997-es videó Björk akkori kedvenc zenéiről, Kate Bush-ról is beszél benne, hogy mennyire kár, hogy az emberek elfelejtik, hogy milyen magas minőségű stúdiómunkát végez a lemezein és sokan azt hiszik, hogy csak énekes.
Lehet, hogy egy másik dalt hallgattunk, sőt, a későbbi Björk lemezeket illető véleményeinket tekintve lehet, hogy más-más univerzumban élünk és ez a fórum a két párhuzamos univerzum közti kapcsolat. :)
