Khaosmage,
sajnálom ha így tűnik a dolog. Arról akad szó, hogy érteni szeretném a másikat, ezért kérdezek s talán ezért tűnhet úgy az állandó visszaválaszokból "kötözködésekből", hogy kérdőjelt biggyesztek a másik hite után.
Nem is arról beszélünk, hogy az Adonai-t kell-e Jehovának mondani. A Jhvh betűkről volt szó. Nekem mind a mai napig furcsának tűnik Istent : Istennek hívni. Pedig a Jehova név nem egy elterjett-rettegett név. Helyettesítették. Szokásból. Igaz. Egyetérteni vele mégsem tudok.
Szeretném pontosítani információidat. JHVH az a név, amit isten Mózesnek nyilatkozott ki, mint az a név amivel a leghatékonyabban lehet hozzá imákat mondani. Egyébként az EL szót használták minden istenre, az Adonai annyit tesz: Úr, és ADNI betűkből áll. Nehéz lenne Jehovának ejteni.
Kedves didé!
Már egy ideje figyelem a topicot, és meg kell, hogy kérdezzem: milyen alapon kérdőjelezed meg mások istenképét? Neked megvan a sajátod. Helyes. Hadd legyen másnak is.
Nem kizárólagos.
A dolog egyszerű. Nincs ellenlábasa e névnek, senki nem vitázik rajta. Bizonyíték hiányában és amennyire ki lehet belőle ókumlálni : így használjuk(-ják, többen is)
Ha jól emlékszem aranyviktor már leírta a névvel kapcsolatos problémákat egy másik topicban, de mint új beszálló talán elmondom véleményem. Ahogy én tudom, ti is a Károli-féle fordítást olvassátok (javíts ki ha nem így van). Eddigi hozzászólásaid alpján úgy látom gyakran vetted a fáradságot, és utánnanéztél a titeket ért tévtanítási vádaknak. Ha a névkérdés előkerült, akkor
értelmes választ csak az eredeti szöveg tanulmányozása adhat. Előkapom a héber szöveget, és olvasom: JHVH. A punktuációt csak a farizeusok hozták divatba. Mivel Isten nevének kimondása halállal járt, valahogy ki kellett védeni a sorozatos "agyonkődobálást". Hogy nehogy valaki mégis kimondja, ezért az Adonai - szó magánhangzóit pontozták alá. Ebből lett tévesen a Jehova fordítás. Mégis így használjátok? Nem bűn, csak ne legyen kizárólagos. Ha pedig egy protestáns az mondja "Istenünk", akkor azt vedd megtiszteltetésnek, mert nem mindenki gondolja ugyanígy.
Alig akad elfogadható magyarázat.
Nem csupán a fizikai dolgokról beszélek, begyem nem épp ezt nyomja. Kimondom hát: zavar ama hegynek a példája - mindannyian Istenhez igyekszünk, egy hegyen küzdünk csupán külön utakon.
Az út adott. Miért másznak mégis veszélyes területen az emberek? Miért mondja azt a prtoestáns, hogy "Istenünk"? Nem! Az én Istenem nem az övé, v. mondjam így: Jehova nem az ő Istene.
Folytatom.
Aranyviktor áldást osztott. Jehova nevében. Kisebb - ha nem NAGYOBB - szentségtörésnek tűnik az én szememben.
Bár már régen (nov.-ben) irtál, most válaszolok röviden.
Isten számomra egy valóságos, létező, gondolkodó és érző személy. Tőle származik az élet, Ő egy kimerithetetlen energiaforrás.
Van terve az emberiséggel és a Földdel.
Tudom, ezt nem mindenki igy képzeli és fogadja el. Azonban a Biblia olvasásából ez tűnik ki számomra.
Khaosmage,
a pénzt, hatalmat, saját mgadat, egy kalap alá tolod: istennek nevezed. Kevered Istennel, a nagybetűs Istennel? Becsülöm, hogy szerinted is létezik Isten. S melyiket tiszteled jobban? Lemondasz valamiről valamelyik javára? Egyeseknek az a gondjuk, hogy Isten sokat kíván tőlük; holott nem többet, nem kíván több lemondást, mint amennyiről a saját magad érdekében mondasz le. Sőt. Kevesebbet szeretne. Kevesebbet. "Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből," - 5Mózes 10:12. Éljünk ezzel a csoda-nagy közhellyel: a saját utadra Isten mellett is rátalálhatsz. Talán gyorsabban is.
Bár már idézték ezen a fórumon, de nagyon ide illik Müller Péter Sziámi egyik verse:
"Hogy van-e Isten, vagy nincsen, hogy te hiszel, vagy nem hiszel/
Az mindegy. De az élet arra van, hogy te úgy éld le, mintha lenne."
Isten létéről nem érdemes vitát nyitni, mert van. Több is. Mindenkinek sajátja. Legfeljebb nem így hívja. Van, aki egónak. Van, aki pénznek. Mindegy. Minden egy.
Vannak, akik többisten-hívők. Pl. én. Ez ugyanaz.
Mivel Isten maga az Egység (mint unió, nem mint unit). Mindenki másként látja. De ha egy színes gömböt különböző irányokból közelítesz, akkor más színeket fogsz látni.
A feladat annyi, hogy megtaláld a sajátodat és elindulj felé.
Üdv.
Kedves didé,
A természet nem isten, ezt írtam én is.
Akkor elismered, hogy nem mindenki imád valamilyen istent?
Mert én a természet mögé már nem képzelek senkit/semmit.
Frankie,
a természet nem isten. Leht, annak tartják, mondván: a természet ajándékozot meg bennünket ezzel, egy nagy karikát, a természetet hatalmasan nem érdekli, hogy épp hol pisilsz egy fa mögött, vagy épp milyen fát ültetsz.
A természet tényleg nem tud gondolkodni. Amit te említettél, talán a teremtésmű érzete. Isten zengete.
Természetesen igyekeznék életben maradni, ha van rá mód.
És Istenhez is szólnék. Hogy pontosan mit, azt szószerint nem tudom, de az benne lenne, hogy, ha most meghalok vagy meghalunk, ne felejtesen el minket. Én ugyanis hiszek a feltámadásban. Ide erre a földre.
Mérges egyáltalán nem lennék Istenre, mert a tragédia nem neki köszönhető.
„Kedves Ulysses!
Ezt írtad: Istenben azt fogod meglátni, amit helyesnek tartasz, nem pedig mások véleményét
Ez mit jelent? Ha valamivel nem értesz egyet, akkor azt nem fogod, nem akarod meglátni Istenben? Valahogy így érted?
Udvarias”
Sziasztok!!!
Ez a hozzászólás válasz akart lenni Udvarias kérdéseire, aztán túllépett ezen. Viszont híven tükrözi nézöpontomat a világról, vallásról, létezésröl. Igaz szük keretek között.
Kedves Udvarias!
Mit jelent számodra ISTEN????????????????????????????????????????????????????
/ezen gondolkodj el, ha van kedved hozzá/
Számomra nem létezik ilyen fogalom. Érzés van! Bennem van! Én alkotom meg, hozom létre. Az érzéseim hozzák létre azt a képet, amelyben létezésem és lényegem okát, célját látom. És az, amivé majd válni akarok, az a jövökép önmagamról, ami lehet maga Isten./ha ragaszkodunk ehhez a fogalomhoz/
A tökéletesség felé vezetö út igéjét követi minden ember./ezt nevezhetjük vallásnak is, itt a valódi igére/lényegre, és nem mesékre, példázatokra/ gondolok, ami minden létezö természete/ Ez az út valójában a megértés utja, /cogito, ergo sum/ tudni mi miért van./beleértve önmagamat is/ Megérteni és megérezni minden dolog lényegét.
Lett légyen keresztény, muzulmán, zsidó vagy buddhista az ember. S bár a minta változik, más lesz a karcolat, a lényeg változatlan marad./a minta az ember által életrehívott vallás példázatai és képei, ezeknek kellene visszaadni minden ember számára úgy a lényeget, hogy ne értödjön az félre/ A minta már csak az embertöl függ, rajta múlik milyen jel- és eszmerendszerrel mutatja be másoknak saját hitét./biblia, korán, kabbala, bhagavad-gita/
Tagadhatatlan veszélyeket rejt egy-egy út mintája. Valahol korlátok közé tereli az emberi entitást, és ezzel kizárja a másság, a különbözö világfelfogás lehetöségét egy csoporton belül./a baj az, amikor a lényeg feledésbe merül, míg a szép mesék megmaradnak/ Az egyén megkapta a napi sültkrumpli adagját, legyen azzal elégedett, és imádja a sültkrumplit, mert az szerintem finom és jó. Csak aztán idövel vannak akik megunják, és maguk keresnek eledelt a nagyvilágban, nem törödve az én gasztronómiai ízlésemmel./az ateistáknak bélyegzett emberek nagy része ilyen/ A vallásokban az a legvonzóbb, hogy leveszi az emberek válláról a felelösség terhét./gondolkodni azon, hogy ez e a helyes út számomra/ Kövesd ezt az utat –hirdetik- és akkor bármit is csinálsz az életedben az jó és elfogadott./és ezzel te megtetted a lehetö legtöbbet önmagadért/ Készen kapsz mindent és még csak meg sem fordul a fejedben, ez lehetne másképp is. ÉS EZ NEM ROSSZ!!! Nem elvetendö dolog, hanem hozzátartozik az élethez. / De semmi sem marad változatlan. Semmi ami létezik. /
Nincs tökéletes vallás és nem is lesz soha, mert az emberek akaratlanul is ragaszkodnak nézeteik helyességéhez. És ez a legnagyobb hibája az emberiségnek./tisztelet a kivételeknek/ Nem veszi figyelembe azt az egyszerü tényt, miszerint a világ állandóan változik./az emberek számára a biztonságot az állandóság jelenti, és ez az állandóság változatlan állapot, egyetlen táplálója a félelem. Minden újtól, ki nem probálttól félünk. Nem akarunk változni, mert félünk attól az ismeretlen valamitöl, ami még várhat ránk. Itt most arról az érzésröl beszélek, amikor tudjuk, hogy valami nem jó az életünkben, de a félelmeink miatt nem merünk változtatni./ A világ változó, a rend múlandó dolog, egy idö elteltével érvényét és jelentöségét veszti./azon emberek számára, akik már maguk mögött tudhatják, magukba olvasztották a régi ismereteket, régi rendszereket/ Réges-régen elavult képeket kerget a világ./amelyet viszont mindenkinek meg kell érteni, de leragadni náluk nem lehet/ Mert miképpen akarod megérteni az Egészet, ha csak egy pontot bámulsz egy képen? És egy képet egy galériában. Hogyan ismerhetsz engem, ha csak egy-egy hozzászólásomat olvasod. Nem látod más oldalaimat, nevetésemet nem hallod, mosolyom nem látod, érintésemet nem érzed.
Fontos, hogy keresd a valóságot, az okokat. Megértés. Ez mindennek a lényege. Hogy elérd a célod az életben, próbálod mindig az általad helyesnek vélt utat járni? Az uton pedig néha-néha vannak dombok, völgyek, tavak, amelyeken át kell kelned? Igen ez így is lehet. Söt, így is van. Ha magadra raksz még pár tonna felesleges terhet, nem biztos, hogy sikerül elöre haladni az úton. Ilyenkor el kell engedni a terheket, a hátráltató tényezöket, csak igy mehetsz tovább. Vagy könnyíteni kell rajtuk, le kell dobni néhány kilót, akkor talán könnyebb lesz. A kötöttségek a változni nem akaró embernek valók… aki változni akar, el fogja hagyni azokat./mihelyt túllép rajtuk/ Ez az engedés müvészete. Én nem vitatom az egyházak szükségességét, de csak addig van szükség rájuk, amig tanulhatunk tanaikból. Jó alapiskola a lét megértéséhez, de semmi több. Ahogy talán az életünk is az. A saját szintjén létfontosságú, de késöbb beleolvad egy nagyobb egységbe, ahol Isten már valami más… talán önmagad.
Voltaképpen minden embernek saját utja és világa van. Nem jó, ha ráeröltetjük másra a gondolatainkat. Más az, ha valaki ugyanarra a következtetésre jut, mint bármelyik vallás.
Fogadjátok ezt a hozzászólást egyéni vélményként, hiszen az is. Tartsuk tiszteletben egymás hitét, Istenképét. Hiszen nem vagyunk egyformák.
Az utolsó kérdés, mely túl mutat mindenen/valláson, filozófián, szereteten/: Van e létezés, és van e az egésznek értelme?
Van LÉTEZÉS???????????????????????????????????????????????????????????????????
-nincs, mert önmagában nemlétezés sincs. Lehetségességek, lehetöségek vagyunk. Megfoghatatlanok, megérthetetlenek vagyunk. Semmik és mindenek vagyunk…
Csak az okokat keressük…persze tévedhetek is, vagy mégis igazam van?
Van e az egésznek értelme???
-magának a kérdésnek nincs értelme, de lehetséges, hogy tévedek…
Kedves hegedü,
Valószínűleg arra gondolnék, hogy meg fogunk halni. Ez valamelyest megnyugvással töltene el, nincs ez a sok macerára a világgal, meg az élettel. Ha van valami esély a menekülésre, akkor megpróbálom menteni a családomat és magamat.
Ha úgy látszik, hogy nincs kiút, menekvés, akkor,
- ha egyedül vagyok lehunyom a szemem és lazítok,
- ha nem, akkor esetleg annyit mondok nekik, hogy jó volt együtt, csók, búcsú vagy ilyesmi, ha van rá idő.
Minek az a sikoltozás? Rimánkodás? Anthony De Mellonak egy története ide illik, amelyet csak fejből tudok idézni, így lehet, hogy elég pontatlan lesz, de a lényeg kb. ez.
Egy haldokló hozzátartozója buzgón imádkozik Istenhez az illető gyógyulásáért. Isten mosolyogva mondja magában:
- Milyen balga ez az ember, én el akarom venni ennek az embernek az életét, ő meg azt hiszi, hogy imájával megváltoztathatja az akaratomat.
Vagyis maradnék ateista, ha hiszed, ha nem.
Voltam már életveszélyben. Nemrég munkából hazafelé menet elbotlottam egy vasban a sötétben és hasraestem. Ez így mókásan hangzik, de olyan pontosan sikerült a szegycsontom, gyomorszájam környékére esni, hogy amikor elkezdtem felfelé tápászkodni (mivel egyébként nem ütöttem meg magam komolyan) azt vettem észre, hogy nem kapok levegőt. Néztem körbe az utcán, sehol senki. Akkor lazítottam és megpróbáltam finoman lélegezni, ami kb. fél vagy 1 perc múlva sikerült, utána szépen, fokozatosan visszaállt a légzésem, de még percekig nehezen ment a dolog.
És Te mire gondolnál? Nem lennél mérges Istenre, amiért ezt teszi veled és a családoddal, a gyermekeddel? Szerintem azon a repülőn lenne néhány hívő is, aki meg elátkozná az Urat, amiért ezt teszi velük.
"Lehet hogy néhány ember még emlékezik rátok, de idő kérdése és elfelejtenek."
Ez egyébként is így lenne, ha ágyban, párnák közt stb.
Bocs de megint eszembe jutotott valami
(Nyomok a sátor körül, Stanley M....)
Képzeld el a következőt.
Egy repülőn utazol Honolulu-ba nyaralni a családoddal, vagy barátaiddal.
Szuper idő, szuper kedv, alig várod, hogy ott legyetek azután az óceán.
Ám valami baj történik a géppel. Akadozik a hajómű, meg-meg billen a repülő.
Kinézel az ablakon az egyik hajtómű, füstöl, lángol és leáll. A gép irányíthatalan, zuhanni kezd.
A szomszéd üésen, gyermeked, vagy kedvesed, kétségbeesetten néz "Most mi lesz!?"
10,000 méter magasan vagytok. Ez néhány percet jelent. Átzuhantok a felhőkön, már látszik a határtalan víz. sebesen közeledik. Hol a vizet nézed, hol gyermekedet vagy kedvesedet.
Aztán csattanás és csend. A roncs elmerül. Egy pár óra múlva, már nyoma sincs az egész tragédiának. Lehet hogy néhány ember még emlékezik rátok, de idő kérdése és elfelejtenek.
Ennyi volt.
Arra lennék kiváncsi, hogy egy ilyen helyzetben, milyen gondolataid lennének.
Persze tudom, hogy tudod, hogy mire gondolok.
Csak nagyon őszintén.
ui: pesze azt kívánom neked, hogy soha se kerülj ilyen helyzetbe.
De ha belegondolsz az életünk egy zuhanás lassított felvétele, és ennek a zuhanásnak a komolyságát, sajnos sokan már csak akkor fogják fel amikor pár méterre vannak a földtől, esetleg már 'féllábbal benne'. Vagyis a kérdés úgy tűnik elkerülhetetlen.
Kedves didé,
"MIndneki istent imád, a kérdés, hogy milyet!"
Én nem imádok semmilyen Istent. Mivel Isten nem létezik, ezért igazi Isten sincs.
Van a természet, aminek fel lehet fedezni bizonyos mértékig a működését. De ez nem rendelkezik tudattal. Nincs semmilyen szándéka az embert illetően Nem lát semmit sem előre. Nem ad parancsolatokat. Nem biztosítja senkinek sem, sem az üdvözülést, sem a bűnhődést. És még sorolhatnám mennyi mindenben eltér bármiféle istenképtől, így indokolatlan az isten kategóriába sorolni.
Miért van vége az életnek? Mi az élet? Molekulák összjátéka? Vagy van valamilyen szellemi háttere? Ha szellemi eredetű, akkor talán nincs is vége hanem örökké tart? Vagy ha vége van is milyen értelemben van vége? Mi a szellem? Van személyisége? A tudat az emlékezés hozzá tartozik a szellemhez? Vagy a szellem csak valamilyen mindent átölelő energia? Mi Isten, vagy ki Isten? Van Istennek személyisége, van akarata, emlékezete? A mi személyiségük örök, vagy csak időleges, valamilyen véletlen szadista játék eredménye? Miért van személyiségünk, ha az élet értelme az, hogy rájöjjünk: fel kell oldódni a végtelenben? Ha a személyiségünk nem örök, akkor mi értelme volt a létrejöttének?
Január
Frankie, igazad van. S remélem, most én sem fogom utaitok gyepét tapodni.
Mindenki beszél egy istenről, abban ami NEKI tetszik, amit MAGÁNAK talált meg, ami HELYESNEK tart. Ez a csoda-nagy, egyes szám első személy, eme énközpontúság nem értem, miként lehet Istennel - mert én Istenről beszélek, s nem istenről - összeférhetővé tenni. Te, magadat tartod istennek. Igen, ha neked tetszik, akkor az jó - holott egyáltalán nem biztos, hogy az. Hol a lemondás? Hol van az az alázat, amire Pál, Jézus, Dávid tanít?
Az, hogy valamit helyesnek tartasz, a te dolgod. Istened?
Frankienek pedig igaza van, ha ebből indulunk ki, Istenhez nem jutunk, csak sok apró istenhez. Többhöz. Nem egyhez.
Január, évek kezdete!
"...mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?" - folytathatnám: mi köze van a halálnak az élethez? Csupán annyi, hogy a halál az élet vége. Utána - számunkra nincs semmi.
"Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é?" Prédikátor 3:21
Egy húron pendülünk! Írtam egy esszét "Hatmilliárd Isten van" címmel.
Kahlil Gibran
ISTEN
Amikor a kezdetek kezdetén ajkamra tódult az első remegő hang, fel kellett másznom a Szent Hegyre, hogy szólhassak Istenemhez. Azt mondtam: „Uram, a Te szolgád vagyok. Titkos akaratod a törvényem, s követlek Téged mindenkor.” De Isten nem válaszolt. Eltűnt előlem, akárcsak egy hatalmas vihar.
S ezer év múltán ismét felmásztam a Szent Hegyre, és ismét szóltam Istenhez. Azt mondtam: „Teremtőm, én a Te teremtményed vagyok. Hangból formáltál meg engem, ami vagyok, és amim van, mindenért Neked vagyok adós. De Isten nem válaszolt. Eltűnt, mint ezer sebes szárny.
S ezer év elteltével megint felmásztam a Szent Hegyre, s újra szóltam Istenhez. Azt mondtam: ”Atyám, én a Te fiad vagyok. Szeretetedből és könyörületedből teremtettél engem, , s én a szeretetben és tiszteletben akarom királyságodat örökölni.” De az Isten nem válaszolt. Eltűnt, mint pára a messzeségben.
S ezer év elmúltával ismét felmásztam a Szent Hegyre, és újra szóltam Istenhez. Azt mondtam: „Istenem, én célom, és beteljesülésem. Én vagyok a tegnapod, és Te vagy a holnapom. Én vagyok gyökered a földben, Te vagy a virágom az égben, és együtt növekszünk a Nap fényében.”
Akkor lehajolt hozzám Isten és fülembe szavakat suttogott. S mint a tenger, amikor magába öleli a patakot, amely beleömlik, úgy ölelt Ő magába engem. S amikor alászálltam a mély völgybe Isten ott is ott volt.
Minden ember maga választja meg Istenét. Ugyanúgy mint ahogy valakinek sötét a délután, másnak meg élettel teli. Istenben azt fogod meglátni, amit helyesnek tartasz, nem pedig mások véleményét. Hogy melyik az igazi? Az egyetlen és igaz isten? Egyiksem és mindegyik. A te világod úgy létezik, ahogy te látod, benne a saját istenneddel. Az én világom olyan, amilyennek én látom azt. Egy világban élünk, de belsö lényünkben, gondolatainkban különbözöek vagyunk. Mindenkinek a saját istene igazi. És ez az istenkép folyamatosan változik életed során. Ahogy lelkiekben, morálisan, szeretetben fejlödsz tovább - fokról fokra -, úgy változik a benned élö kép is. Ha egyetemes, mindenki számára ugyanolyan istenre vágysz, ebben a világban nem találod meg. Itt ugyanis mindig minden változik. És ha jól meggondolod ez az élet alapelve. És ha az élet maga Isten, akkor az övé is. Szerintem azok akik Istenröl vitáznak, mármint arról, hogy kié az igazi, még nem értették meg magát az életet. Nem keresték az okokat, nem tették még fel maguknak a kérdést, hogy mindez az élet miért van. Halgass a szívedre, kövesd mert sosem csap be. Mellesleg mi ebben a saját véleményed? Remélem nem gázoltam bele senkinek sem a lelki világába. Üdv:) Uly
Pál apostolt idézem ezen a sötét délutánon:
"Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr;" 1Kor 8:5
Sok emberrel "különböztem" össze emiatt. MIndneki istent imád, a kérdés, hogy milyet! S honnan lehet azt tudni, hogy melyik az igazi?
