Hitre neveltek, és ez nekem mindig tetszett. Sohasem voltam ateista. De annak ellenére, hogy Istent szerettem/szeretem voltak nagy változások a felőle való
gondolkozásmódomban.
Mint a pálforduláskor/szemléletváltáskor az Istent szerető Saul élete gyökeresen megváltozott, úgy az enyém is többször.
A mikor megnősültem azt mondtam a feleségemnek, hogy az Urat jobban szeresse mint engem, mert akkor nem lesz semmi baj! Tehát felült mögém a "motorra", és kapaszkodott a rendőrkanyarokban, és ezért ma is együtt vagyunk 36-évi házasság után.
Mert az Igazságban (Jézus az Igazság) való járás nem sétaút! Az igazságért sok mindent el kell hagyni, amit az ember szeret. (Apját, anyját, feleségét gyermekeit, szántóföldjét, sőt a maga lelkét is meg kell gyűlölnie. Persze ezek mind az igazsággal szembenálló, ezért, vagy azért, ettől, vagy attól bevett, addig igaznak látszó hamisságoknak, a felismerésükkor való elhagyását jelentik.) Ezek fájdalmas szakadásokkal jártak, barátok elvesztésével, kiközösítéssel, haragos tiltásokkal a
hitelvek nevében.
-Az első nagy szemléletváltást az hozta, hogy gyülekezeti tanítás híján belekeveredtem okkult dolgokba, ahol majdnem ott hagytam a fogam. Mire ebből
kikászálódtam, megtanultam, hogy nekem kell utánanéznem az Igazságnak, és nem bízhatom vakon mások meglátásában, és hallgatásában, még ha Jézus nevében
jönnek, akkor sem.
-A második nagy szemléletváltást, a Szentlélek ajándékainak keresése, és megszerzésének a vágya okozta (karizmatikus mozgalom). Ez együtt járt az addigi
"hivatalos egyház"- és gyülekezet elhagyásával. Nagy lelkesedéssel vetettem magam bele, ágait, bogait bejárva, művelve, és hirdetve vélt Bibliára alapozott
tanításait. Mig fel nem tűnt, hogy az addig nem látott csodák, amik Jézus nevében történtek, emberi kezdeményezés eredményei (rejtett okkult tudomány).
Vagyis az itt tapasztalt jelek, és csodák azok a csodák, (kevés kivétellel), amit a Jelenések könyvebeli "hamis próféta" művel, hogy ha lehet elhitesse még a
választottakat is.
Ebben az időben akadt a kezembe egy könyv, ( Swedenborg Emánuel: A menny és a pokol a látottak és hallottak szerint. emanuelswedenborg.tripod.com), ami kisöpörte a kereszténység körében pusztító szentháromság tant az elmémből.
-így megint csak új szemléletváltás következett, aminek következtében elhagytam a "konzervatív" vonalba illeszkedő, az isteni személyek háromságát valló, (rejtett többistenhit=Jézus a személyében egy igaz isten ellehetetlenítése), tehát hamis karizmatikus vonalat.
A fent említett könyv írója közel harminc évig kapott lehetőséget az Úrtól arra, hogy a szellemvilágba bejárhasson. Azt mondja, hogy az angyalok mind emberek voltak valamikor, és a mennyben is állandó a változás, és a jobbá, és igazabbá létel, ami az Istenhez való hasonlóság növekedése az örökkévalóságig.
Egy evolutiv világban természetes,hogy minden változik.
Az Abszolutot nem annak állandó birtoklása,hanem a belőle áradó v o n z á s jelenti. "És lám,a csillag,melyet napkeleten láttak,előttük haladt,... Amint megpillantották a csillagot,igen megörültek." Máté 2,9
Mi is változunk. "Az Embert folyton-folyvást arra ösztökéli valami,hogy állandóan hagyja el önmagát,hogy saját maga végpontjához jusson,vagyis elérkezzék a Világ Végpontjához.... Minden hűségesen élő egyéni létezés tele van elhagyott 'csigaházakkal',amiket egymásra következő átalakulások során vetett le magáról;s maga a Világmindenség is mindig a háta mögött hagy egész sor olyan állapotot,amelyben szívesen tetszelgett volna,de amelytől a növekedésnek kérlelhetetlen szükségessége folyton elszakította.Felfelé tartani ilyen szüntelen megfosztódásban: ez már a kereszt útja." "Hogy valamiképp végleg belénk hatolhasson,Istennek belénk kell vájnia,ki kell minket üresítenie,helyet kell készítenie bennünk maga számára.Hogy önmagához alakítson,át kell minket formálnia,újra kell minket öntenie,szét kell törnie létünk molekuláit." "Egyesülni:ez minden esetben annyit jelent,hogy az ember kilép valamiből és részben meghal abban,amit szeret."
Nagyon megtetszett a topic témája. Kár, hogy lefulladt.
Sajnos nekem nincsenek tíz-húsz-harmincéves távlataim a gondolkodásban. Csak néhány évre visszamenőleg tudok emlékezni, hogy akkor éppen miként gondolkodtam.
De ami változott: régebben mindenáron szabályszerűséget kerestem a világban, rendet; hogy saját rendemet a világé által megértsem és igazoljam. Vagy hogy legyen egy biztos kapaszkodóm. Sokszor volt kétségbeesésem, mikor nem találtam, vagy nem azt, amit korlátnak hittem. És most azt hiszem, hogy az egész életem csak úgy van. Ha alkot is valami rendszert, az nem valami kívülről adott, adatott valami, hogy annak megfeleljen, hanem egy önmagától formálódó valami. Olyan nesze semmi fogd meg jól.
Kezdetben elhitették velem, hogy EGY, CSAK EGY egyház tagjai menekülnek meg, hiszen az összes többi rosszés pusztulásra ítélt.
Ezt ma már nem hiszem.
Elhitették velem, hogy ama egyház "kiválasztott" szellemi elitje JOBBAN meg tudja érteni az Írásokat mint én, "bizalmasabb viszonyban" van az Istennel, - úgyhogy nekem kicsit sem szabad rugódoznom, önállóan kutatnom, mert ha valamivel nem értek 1000 %-ig egyet, akkor vagy le vagyok maradva, vagy túl előre szaladtam, és mindkettő rossz nekem.
Ezt sem hiszem ma már.
Elhitették velem, hogy az a gyülekezet erős, ahol mindenki pontosan ugyanazt mondja és gondolja, és megpróbálja gőzerővel szürkére festeni az emberi egyéniségek különbözőségének gyönyörű színpalettáját, - hatalmas és gyilkos mindennapi feszültségeket ledugózva ezáltal, - amelyek persze nyíltan vagy leginkább alattomosan, - de előbb utóbb MINDIG kitörnek.
Aztán megfigyeltem, hogy Isten és Jézus mennyire KÜLÖNBÖZŐ embereket válogattak ki különböző feladatokra, (akik néha nyíltan felvállalták konfliktusaikat, összevesztek, kibékültek stb. és mégsem esett ki a világ feneke...), és mégis milyen gyönyörű tarka csokrot kötöttek ezekből a sokszínű, különböző emberekből.
Aztán megfigyeltem azt is, hogy Istennel lehetett vitatkozni (lásd Jákób, Jónás...), EMBEREK mégis képesek azt állítani, hogy esetükben az utca egyirányú...
Azóta már nem hiszek "a mindig egyet kell értenünk, mert különben gyengék vagyunk" szabályában, és az egyenarc, egyenöltöny, egyen mosoly jelentőségében sem.
Akkoris, ha ez gyakran nem tetszik a "guruknak", mert érdekeikkel ellentétes, - hiszen ha lehullik a "kiválasztottság" státuszának mítosza, varázserejük fogy...
Hi all,
igazából semmi nem változott. Nekem a régiek ismerösök az újak nem. De ugyanigy van vele mindenki. Hogy ez a mozgas mennyire változtatja meg az értékrended - az a fontos.
Szerintem most a régiekböl kevesebb van. Azokból a régiekböl akik újak akartak lenni és lettek is.
Akik régiek akartak maradni azok vannak többségben az újak között.
Társaim!,
egy biztos, egész biztos, hogy nem változott. A viszonylagosság. Fiatal vagyok nem tagadom, hiszek Istenben és író szeretnék lenni. Ebben a pillanatban így gondolom. Itt a klucsszó: pillanatban. S ez, nem változik csak az, amit hozhat.
A változott fogalmakról:
Barátom szerint, még mindig kommunizmus van. A következőt mondta:
- Nézd meg egy párt, akármelyik párt programját. Olvasd el figyelmesen, s dolgod végeztével helyttesítsd be a 'párt' szó helyett a 'kommunizmus' szót. Ugyanaz. A tervek nem változtak.
Ez politika s pusztán a gondolatmenet miatt írtam le.
Mondd big4 mi volt az OK? Hogyan változott a fogalomalkotásod? MIt láttál a techinkában, amit az ateizmustól nem kaptál meg?
A jó pap holtig tanul. Ugyanabban a témakörben, amit élete elején elkezdett...
Utózönge, mindannyiunkhoz:
"Hát vén vagyok már, ócska, gond-dúlt?
Nagy gyermek s pólyám újra fölveszem?
Én nem tudom, nekem ment el eszem,
vagy az egész föld megbolondult?"
Persze, persze, ez igaz, de nem egeszen errol van szo. Alapelvekrol van szo. Pelda: baratom akit emlitettem, kb 30 eves koraban, a kommunista Magyarorszagon elve, sziklaszilard modon kommunizmus ellenes volt, nemcsak azert mert ott elt es "egyszeruen nem szerette", hanem sok beszelgetesbol es vitabol kiderulve, teljesen elvi szinten vetette el a kommunizmus koncepciojat. Na aztan disszidalt, letelepedett Nemetorszagban, teltek az evek, evtizedek, es ma mar, ugyanaz az ember atcsusszant egy teljesen szocialista gondolkodasmodba, majdnemhogy homlokegyenest ellentetben mindazokkal az elvekkel amikben akkor sziklaszilardan hitt.
Ha mindezt belefoglaljuk a "jo pap holtig tanul" koncepcioba, akkor soha, senki, semmirol nem allithatja, hogy "enszerintem ez igy van" (akarmi), hiszen vissza lehetne vagni azzal, hogy "honnan tudod, hogy tiz ev mulva nem fogsz talalkozni valamivel, ami megvaltoztatja a velemenyedet?". Tehat valahol azert meg kell huzni egy vonalat, hogy "en mar tapasztaltam annyit, tudok annyit, aminek az alapjan van egy kiforrt velemenyem errol vagy arrol". Vagy ennek a masik szogbol valo vizsgalata: nem lehet elfogadni azt, amikor valaki minden nap mas velemenyt formal valamirol, azzal a kifogassal, hogy "tapasztaltam". Plane olyan dolgokban, ahol igazi tapasztalasrol nincs is szo.
Elismerem, nem konnyu a kerdes, hiszen meg en sem mernem kimondani, hogy pontosan mikortol fogva lehet az egyedtol elvarni, hogy egy kiforrt velemenye legyen alapdolgokban. De azt majdnem biztosnak latom, hogy mondjuk egy 60 eves embernek mar nem lehet alapdolgokban velemenyt valtoztatnia anelkul, hogy vagy ne neveznem "elvtelen"-nek, vagy ne mondanam azt, hogy "sem akkor, sem ma nem igazan ertette/erti a dolgot" (tehat mar a regi velemenye IS megalapozatlan volt).
Neveltetés hatására kiskamasz koromig azt hittem van egy szigorú öreg bácsi a felhők között hosszú, rőt szakállal, angyalkoszorúval röpköd.
És halálos bűn, ha nem hallelujázok a templomban.
Kamasz koromban teljesen elvetettem ezt a hitet.
És majd egy évtizedig ateista voltam.
Hamarosan tudomány-technika és agy "hívő" lettem.
Kb 5 éve ezt is feladtam és beláttam hogy van, kell lennie Istennek.
Kedves Mr Spock !
>>O ragaszkodik ahhoz, hogy egy ertelmes ember mindig tud valtoztatni. Ami elvileg ugyan igaz, de gyakorlatban nehez elkepzelni, hogy mondjuk 30 eves korra, alaptemakban valakinek meg mindig ne legyen egy kiforrt, informalt velemenye. <<
A "jó pap holtáig tanul" mondás nem alaptalan !
Hallotam olyanokról. akik haláluk pillanatában látták be hogy egész életükben szilárdan vallott elveik tévesek voltak.
Kiforrt vélemény persze valóban szokott lenni
30 körül, de attól még belátás hatására átalakulhat egy másik kiforrt véleményre.
Kinek milyen foglamak jutnak eszébe, amit ma másként látunk mint rég?
Erdekes topicnak latszik. Kivancsi vagyok mi lesz belole. De nehez, mert az emberek tobbsege nem szivesen ismeri el, ha fontos dolgokban velemenyt valtoztatott. De lehet.....majd meglatjuk....
En sem emlekszem sokra. Arra specifikusan emlekszem, hogy fiatalabb koromban elleneztem a halalbuntetest, amit ma nem ellenzek. Szinten fiatal koromban ateista voltam a szo szoros ertelmeben, amit kesobb (meg mindig fiatalkoromban) atvaltoztattam egy "nem tudom" allaspontta (tobben meg mindig ateistanak tekintenek, de nem gyozom magyarazni az alapveto kulonbseget, tobb topic-ban ez mar megjelent).
Ez a ketto jutott hirtelen eszembe, ha lesz tobb akkor ideirom.
Egyebkent ezzel kapcsolatban volt, meg mindig van egy nagy vitam egy baratommal (nem az interneten). O egy csomo alapdologban valtoztatott velemenyt, alapallast, es meg mindig, pedig mar 50-es eveiben jar. En, tobb dologban elvhuseg hianyaval vadolom. O ragaszkodik ahhoz, hogy egy ertelmes ember mindig tud valtoztatni. Ami elvileg ugyan igaz, de gyakorlatban nehez elkepzelni, hogy mondjuk 30 eves korra, alaptemakban valakinek meg mindig ne legyen egy kiforrt, informalt velemenye. Mit gondolsz/gondoltok?
Őszinte leszek.
Eleinte világmegváltó gondolatim voltak azzal akpcsolatban, hogy átelmélkedjünk bizonyos fogalmakat, olyanokat, amit ma másként látunk mint tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt.
Az információ bővűlt, az irodalom apadt. Kinek milyen foglamak jutnak eszébe, amit ma másként látunk mint rég?
