Ha jelentéktelen emberként szabad volt valaki, akkor jelentősként is az lesz.
Az lehet a kétségbeejtő, ha a társadalmi/vagyoni/személyes változások sem hoztak áttörést a szabadság megtapasztalásában.
Mindig is tudtam, hogy Te egyáltalán nem vagy hülye! Ugye sejted, kitől van az alábbi vers?
Most így akarom
Most így akarom,
és mióta így akarom,
minden kedvem szerint van -
ez volt legmélyebb okosságom :
azt akartam, amit muszáj,
lebírtam így minden muszájt
azóta nincs nekem muszáj...
Van pozitív és negatív szabadság, azaz valamire való és valamitol való szabadság. Ha valaki mindenáron szabadnak akarja érezni magát, bármelyikre találhat valami öncsalást.
Ráadásul az is korlátozás, ha szabadnak mondjuk magunkat, ha meg szabadok akarunk lenni, az a rabság teteje. Éljen a rabság, komplexusok nélkül! A0
Szerintem a szabadság semmiképpen nem csupán függetlenség, mert abból ordít a magány. Én Istentől szeretnék mindenképpen függeni, nem légüres térben lebegni.
2 Kor. 3.17 Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
Itt most minden emberről beszélek. A hiba bennem van, ezzel eddig nincs baj. Az emberi butaság, kielégíthetetlenség az ami akkor a fejemben motoszkált.
Először is a helyzet az, hogy engem nem nagyon érdekel az, hogy ki fogad el, és ki nem. Nem az a dolgom. Azért húzom meg ott a határaimat, ahol mások határai vannak, mert így lehet a legszabadabban mozogni. Nincs szükségem arra, hogy mások szférájába lépjek, de ezt én sem hagyom másoknak. Ezzel szemben, ha nem húznék határokat, akkor kénytelen lennék értelmetlen harcokba bocsátkozni.
Másodszor is, annak ellenére, hogy nem teszek azért, hogy mások elfogadjanak, engem általában el szoktak fogadni, úgyhogy a hiba a te készülékedben lehet, ha neked ellenkező tapasztalataid vannak.
Pl. a nyelvünk szabadsága
Szeretem a fura szójátékokat, és az utóbbi néhány szólásban
megfigyeltem, hogy a "szab" igével mint gyökkel
miket lehet alkotni (ragodni) a kérdésünk körül.
Aki egyre tudatosabban szab szabóvá lesz.
Hát ne becsüljük le ezt a réges-régi szakmát.
( Habár jól tudjuk: " Nem ruha teszi az Embert ! " )
Ha viszont nagyon elmerülök a szavakkal való játékban
könnyen a szavak rabjává válhatok...
A határtalanság : butaság.
A Világegyetemnek nincs vége sem térben, sem időben, Istennek nincs eleje se vége. A szabadságnak mindenképp van. Igazatok van, a határhúzás a szabadság egy része. Ezen belül mozogni, megtalálni mindent, ami reánk szabadott s kaptuk mint jó tulajdonságot, nem zavarva ezzel másokat - bár ebben kissé kételkedem Khaosmage, ugyanis eddigi tapasztalataim azt sejtetik, hogy nem tudsz olyatcsinálni, amivel elfogadtatod magad az emberekkel - ez a való. Aranyviktor (hol is vagy) ha nem függsz semmitől, ez majdne egyenlő azzal, hogy bármit megtehetsz. Ez közhelyes szabadság.
Engem az tesz szabaddá, hogy saját határaimat pontosan ott húzom meg, ahol mások határai végződnek, tehát nem korlátozom magamat jobban, mint feltétlenül szükséges.
Másik oldalról viszont igaz az is, hogy minden függés megszüntetése a végső szabadság elérése.
Ok, hogy elered a szabadsagot, barmit megtehetsz, de MIHEZ KEZDESZ vele?? Mindenki az ahitott szabadsagra vagyik de fogalma sincs mi lenne ha TENYLEG megkapna. Aki szabad (nem fugg senkitol, semmitol) az maganyos. Persze totalis szbadsag csak elmeletben letezik. Egy altalam kevesse szeretett rap egyuttestol ideznek bucsuzoul:
"Kixeretik hogyha nincs hataaar..."
Tíz év a börtönben szabaddá tud tenni! El lehet meditálgatni az uncsi dutyiban az élet dolgain, és akkor má' nem is tűnik unalmasnak.
Nekem is az volt az első gonsolatom, mint aranyviktornak: akkor vagy szabad, ha úgy érzed nem korlátoz senki, semmi godolataidban, kimondott szavaidban és tetteidben. Itt természetesen bele kell érteni saját magadat is, mert a legtöbb ember saját maga korlátja. :(
Ha úgy érzed nincsenek korlátok, akkor bármit megtehetsz. Ha úgy véled bármit megtehetsz, ahhoz hitre van szükség ill. az maga a hit a mindenható istenben.
Én azt hiszem, hogy a szabadság az egyén gondolkodásmódjából indul ki...
Ha saját fejedben helyére tudod tenni a dolgokat, és nem hagyod magad beskatulyázni mások vagy bizonyos körülmények által, akkor szabadnak érzed magad... Legalábbis én így érzek :)
Hű, hát vannak hozzászólások! A piroska nem semmi!
beorny barátunk már majdnem azt írta le, amit gondolok.
Legtöbbünk azt tartja szabadságnak, ha korlátozás nélkül azt tehet, amit akar, senki, sem gátolja semmilyen cselekedetében.
Én úgy gondolom, akkor vagyok szabad mindentől, ha nem függök semmitől.
Függést vágyaim, és elutasításaim okoznak, tehát akkor nem függök semmitől, és senkitől, akkor vagyok teljesen szabad, ha nem vágyom semmire, és nem utasítok el semmit, ez esetben vagyok egy a Mindenséggel, Istennel.
"És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket." - János 8:32
Ez jutott eszembe a szabadságról. Kérdése: pótolhatja-e Jehova által adott szabadság a többit, a teljes tapasztalatot, tudást, ismeretet? Nem haszontalan egyik sem.
A szabadság szerintem abban is áll, hogy válogatni tudunk az ismeretben.
