-f-
Juciról jutott eszembe, hogy feltünően sok nő tevékenykedik manapság a csillagászat és az űrkutatás területén ami az elég jól működő női intuíciót figyelembe véve akár még azt is jelentheti, hogy a kozmkus expanzió belénk van programozva és lassan itt az ideje a kirajzásnak.
-n-
Aki látta a Man In Black cimü filmet, és látta a végét (távolodik a fókusz először a földet mutatja majd a naprendszert végül az univerzumot és mindez egy lény kezében lévő golyóban található...) az tudja mi a véleményem a világ mibenlétéről.
Egyébként meg a válasz a legvégső és legnagyobb kérdésre: 42
Hali!
Egy üveg konyak és senkit sem érdekel a robbanás....
Amúgy a saját teória:
isten (kisbetű) begyújtott a kemencébe, megteremtette a világot és csinált hozzá egy fizikát is és .. nincs és, soha nem jövünk rá, vagy ha igen, én nem akarok ott lenni
w
Beleőrülni semmi képpen nem kell:-))
Ez játék a gondolatokkal. A mi korlátolt képességű agyunk nyújtógyakorlata az ábrándozás, a logikai fejtörők és a lehetetlen dolgok elképzelése.
Valóban nem tudjuk igazán elképzelni azt, amit nem ismerünk, mert a mi világunkban, a mi gondolkodás módunkkal nem létező és felfogható.
Leegyszerűsíthetem , hasonlíthatom ahhoz, ahogy egy született vaknak próbáljuk megmagyarázni, milyenek is a színek?
Emlékszem, hogy egyszer épp a fürdőkádban feküdtem gyerekkoromban, és gondolkoztam ezekről.
Egyszer csak bevillant a tökéletes megoldás, és egészen megnyugodtam (előre elárulom, hogy sokkal nem leszel tőle okosabb, ha elárulom).
A megoldás pedig ez: a mi agyunk mostani állapotával nem bírjuk felfogni/megfejteni az igazságot. -Hmm, milyen destruktív válasz, mi? Mindenesetre lehet, hogy megóvott attól, hogy beleőrüljek :)
"Ezek szerint a világ tele van részigazságokkal?"
Az emberek világképe technikai okokból részigazságokkal van tele, de ez nem azt jelenti, hogy a világ maga részigazságokból állna. Egyszerűen arról van szó, hogy vannak általunk igaznak vélt modellek (fizikai képletek), amik jól leírnak minden általunk megfigyel eseményt. Aztán egyszercsak észlelünk valami olyat, ami kicsit eltérően viselkedik. Általában ebben van valami különleges paraméter is, például az eddigiektől nagyságrendekkel eltérő sebesség, tömeg, sűrűség stb.. Ha kiderül, hogy ez nem mérési hiba volt, akkor ki kell egészítenünk a modellünket úgy, hogy "jól" leírja azt a nagyságrendet is. A kapott új képletnek egy szélsőséges esete a régi képlet.
"Túl keveset vagyunk képesek érzékelni szerveinkkel vagy műszereinkkel a világból." (hWindy). Itt a kevés alatt sok nagyságrendbeli különbségeket kell érteni. Minél messzebb kerülünk a saját méreteinktől, annál felfoghatatlanabb az egész.
Hát ideje lenne előkeresni az olvasmányaimat....
a végtelennel kapcsolatban a dimenziók jutnak eszembe.
Állítólag mi valami olyan dimenzióban élünk, ami valamelyest egy nagy gömb felületére emlékeztet. Görbült tér, vagy mi?! Ha elindulnánk egy pontból, és nagyon sokáig haladnánk szépen egyenesen, lehet, hogy ugyanoda lyukadnánk ki, ahonnan elindultunk....
Kíváncsi lennék arra, nektek mi a véleményetek a világ keletkezéséről, vagy akár a mibenlétéről. Ha a világ ősrobbanással keletkezett, akkor lennie kell egy másik világnak, ahonnan valahogy átjutott..
Az emberiseg keptelen, abszolut keptelen azt kimondani, hogy "nem tudjuk". A vilag keletkezese is ebbe a kategoriaba tartozik. Osidok ota, meg ha egy korompiszoknyi alapja sem volt arra, hogy a vilag keletkezeserol beszeljen, akkor is beszelt. Es alkotott velemenyt. Es amikor bebizonyosodott, hogy nem, az UGY nem lehet, akkor egyszeruen atvaltott egy masik teoriara. Itt ul az ember a korompiszoknyi Fold bolygon, milliardnyi fenyevnyi vilagegyetemmel korulveve, de ugy hogy sem a veget nem latja, sem fogalma sincs arrol, hogy mi van az erzekelesi hataran tul (vagy mennyi), es MEGIS megprobal egy elmeletet alkotni az EGESZROL. Mi annak a valoszinusege, hogy akarmelyik elmelet is igaz legyen? Nem sok.
Az osrobbanas? Megvonom a valam, vagy igaz, vagy nem. Min is alapszik? Hogy minden amit erzekelunk az tavolodik egymastol. Na de hova van irva, hogy mindez nem kozeledik valami mas(ok)hoz, ami az erzekelesi hatarunkon kivul esik? Es mindez, az egesz vilagegyetem osszes anyaga, egy szinten korompiszoknyi valamibol "robbant". Nagyon "teremtes" szaga van ennek az egesznek, huszadik szazadi modern technologia leplebe csomagolva.
Az igazsag az (enszerintem), hogy nem tudjuk, hogy a vilag hogyan keletkezett. Az adott korumenyeket figyelembe veve, nem is tudhatjuk. Es talan soha nem is fogjuk tudni, de persze meg ez sem biztos. Semmi nem biztos, kiveve az emberiseg idevonatkozo arroganciaja.
"Vagy minden anyag hullám, és ez fordítva is igaz? "
Igen. Es nincs hatar a ketto kozott, a ketto ugyanannak a dolognak ket kulonbozo megnyilvanulasa.
Az egesz onnan jot, hogy bizonyos kiserleteknek (amikor pl.: elektronokat engednek at egy falona, amon ket lyuk van), olyan eredmenye lett, amit ha ragaszkodunk az anyag kephez, csak ugy lehet megmagyarazni, hogy azt mondjuk az elektron egyszerre ment at mind a ket lyukon. Nyilvan ez eleg hajmereszto, de azt mondtak, hogy a dolog megmagyarazhato egyszeruen, ha hullamkent fogjuk fel az elektront. Es hamar hullam, akkor van hullamhossza. Aztan ahogy tovabbmentek, rajottek, hogy minden anyaggal igy van.
Egyszeruen nehany jelensegnel anyagkent (testkent) viselkedik, mas jelensegeknel (mint a fenti) csak azzal lehet magyarazni, hogy hullam.
Ezzel a hullam keppel is meglehetne magyarazni elvileg a hetkoznapi jelensegeket (klassz. mechanika), csak felesleges, mert nekunk nagyon jol megfelel az egyszerubben szamolhato kep.
Amugy a konyv cime: Einstein alma. Vagy ilyesmi. Az eloadasait foglalja ossze, amik 'konyebben' emeszthetoek, meg Hawkingrol, meg a betegsegerol is tobbet tudhatunk meg. Jo. Idealis karacsonyi ajandek :)
O is latja ezt a problemat, hogy ha az egesz terido egyszerre kezdodott, akkor felmerulhet a kerdes, hogy miert kellett igy tortennie es egyaltalan miert kellett elkezdodnie valaminek. Szerintem innentol ez hit kerdese es nem a fizikae. Hawking viszont nagyon optimista, o azt mondja, erre is megtalalja majd a valaszt a fizika. Es akkor majd le lehet zarni az egesz. Haaaat..... Meglatjuk. Vagy nem.
Amugy ha erdekel ez a hullam-anyag kerdes, akkor R.P.Feynman-nak van egy kis konyve a kvantummechanikarol, ami szinten laikusoknak magyarazza el a klasszul a dolgokat. Persze a cimet ennek sem tudom, de ezt mar tenyleg regen olvastam.
Nincs határ a kettő között. Én is csak azt tudom mondani, mint Salsa, hogy a klasszikus mechanika nagy tömegek (pl. hétköznapi tárgyaink) esetén elég jó pontossággal ad választ mindenre. Kisebb tömegeknél egyre jobban eltér a klasszikus fizika által leírt világ viselkedése a valódi folyamatoktól.
Hasonlóan van ez nagy sebességeknél a klasszikus és relativisztikus fizika esetén. Nincs határ a két fizika között, a relativisztikus mindig pontosabban (de nem pontosan) írja le az eseményeket.
Hát igen..én ugyan nem olvastam a könyvet, de kíváncsi lennék rá, mert én is azt hiszem, hogy ami megtörténhet, az meg is történik... Hogy mi az ami megtörténhet, az külön topicot érdemelne; de hogy több, mint hinnék, és egyre több, az bizonyos.
Szoktam párhuzamot vonni a fizikai események, és a társadalmi, vagy szociális történések közé: az emberek is megcselekszenek egymással mindent, amit lehet... rosszat jót, végtelen fantáziával. Bár nem is tudom , kell-e nagy határvonalat húzni a két dolog közé. Az ember is a világ része.:-))
Kíváncsi lennék, hol a határ a hullám és az anyag között. Vagy minden anyag hullám, és ez fordítva is igaz?
(én csak egy kiskertész vagyok, szeretnék okosodni :))
Igen, a középiskola első osztályos kémiakönyve is már megtalálhatósági valószínűségekről beszél (legalábbis az én időmben így volt). Aztán a középiskola végefele jön mindenféle statisztikus fizika meg maga Heisneberg bácsi, és a végén már kettéáll az ember füle.
A pionokat is úgy fedezték fel (ha jól emlékszem akkori tanulmányaimra), hogy azt mondták, hogy kell ide valami, ami egyben tartja az atommagot, kiszámolták, hogy milyen paraméterekkel kell rendelkeznie, aztán "megtalálták", azaz kimutatták, hogy tényleg van pionnak nevezett jelenség. Ezekre a jelenségekre lehet statisztikai törvényeket alkotni és kísérletekkel ki lehet őket mutatni. Szóval a Bohr-féle atommodellben repkedő golyócskák valószínűségi hullámok. Ezeket aztán Anteris osztogathatja ameddig csak tudja.
Nem csak a legkisebb reszecskek, hanem a 'nagyobb' reszecskek is hullamok sot minden anyag hullam is. En is, te is, minden anyagnak van hullamhossza. Ez a tomegtol fugg, minel nehezebb annal kisebb a hullamhossz ezert nincs ennek jelentosege a mi hetkoznapi vilagunkban, sot a hetkoznapi fizikaban, pl: klasszikus mechanika.
Amugy Hawking-nak nemreg ket konyve is megjelent magyarul, az egyik a Vilag-Egyetem (azt hiszem ez a neve) sorozatban, masik meg csak ugy. Az elso az elvezheto es erdekes, a masik inkabb fizikusoknak, tele kepletekkel, brrr :). Ahogy az elsot olvastam (nem jut eszembe a cime), az jart a fejemben, hogyha a vilag tenyleg olyan amilyenek S.H. magyarazza, akkor nagyon hasonlit a Douglas Adams-os kepekre, ahol minden megtortenhet es tenyleg meg is tortenik.
Salsa
A legkisebb részecskéről azt olvastam, hogy már szinte nem is anyagi természetű, hanem hullám.
Érdekes érzés elképzelni, hogy amiből vagyunk, az valahol már nem is anyag...:-)
Köszönöm a bókot! :-)) De érzésem szerint, nem vagyok annyira ritka madár a nők között, akik ilyen gondolatokat forgatnak a fejükben. A legtöbb nő szeret a titkok birodalmában felfedező utakra indulni..:))
A válaszaid nagyon közel állnak az én véleményemhez a dologról. Bizonyára hasonló olvasmányokból , hasonló információk maradtak meg bennünk... vagy általában ilyen az emberek reakciója, ha a misztikum "földjére" tévednek?
Talán Italo Calvino-nak van egy írása arról, hogy milyen sz@r volt, amikor még minden egy pontban volt. Szörnyű volt a zsúfoltság, a meleg meg minden. Sajnos, nem emlékszem, hogy hol olvastam és mi a pontos címe. Nem tudna valaki segíteni?
off-t
Kedves Juci!
MIvel tudom, hogy lány vagy, minden elismerésem a tiéd, hogy ilyen téma foglalkoztat. Ritkaság, hogy egy nő figyelmét lekötik a kozmológiai kérdések és főleg az, hogy efféle tárgyban még topicot is indít.
Üdvözlettel: Anteris
on-t
Egy időben én is eljátszadoztam azzal a gondolattal, hogy a mikro- és a makrokozmosz talán egymás tükörképei. Azt gondoltam, hogy az atomok a körülöttük keringő elektronokkal olyanok, mint egy bolygórendszer. Már odáig merészkedtem gyermeki fantáziával, hogy elképzeltem az elektronok élővilágát, amint tesznek-vesznek, múlatják hétköznapjaikat. Aztán később persze rájöttem, hogy mennyire naiv voltam annak idején, mert olvasmányaimból aztán kiderült, hogy az atomok világa az univerzum végtelenül komplex rendszerének egy-egy lépcsőfokai és csak hellyel-közzel illik rájuk a régi mondás, hogy AMI FENT AZ LENT.
Kicsit elkanyarodva a témától, engem borzasztóan izgat az, hogy meddig osztható az anyag? Melyik az a legkisebb építőelem, amelyre nyugodt szívvel rámondhatjuk, hogy íme, ez az anyag fundamentuma, innentől nincs tovább?!
Vagy mégis van? Ami fent az lent?
