Kortárs művészet senkinek sem kell, jelzi ezt a téma körül itt kibontakozott élénk vita és hatalmas érdeklődés is. Magyarországon biztosan nem, és szerintem nem pusztán gazdasági okoknál fogva. Arról van tudomásom, hogy külföldön Banksy képeket adnak el és vannak szabad művészeti vásárok is, de például az igen nagyszerű Jim Bloom viszont szart se ad el. Hát meg jónak is kéne lenni a nagy zséhez, nem igaz?wretzkywretzky
Az én tapasztalatom szerint igen is sokakat érdekel a kortárs művészet. Csak ez az a korosztály, és réteg, akik nem rendelkeznek lakással, ezért nincs hová kitenniük mondjuk egy képet, és sokkal inkább megélhetéssel, jövőépítéssel vannak elfoglalva, ezért nem tudnak áldozni rá. Külföldön van érdeklődés a kortárs dolgok iránt, sok lehetőség rejlik bene, talán lassan Magyarországon is felfigyelnek rá.
Valamennyit talán tudok segíteni: de adj te is néhány támpontot, mire gondolsz/kérdezel, mi érdekel, mi nem - mi az, ami miatt azt gondolod: nem találsz kortársat az "ún" művészetünkben itt MO.-on.
És persze az is kérdés, hol élsz kis hazánk területén.
Megjegyzés: a k.m. nálam leginkább a képzőművészetre korlátozódik (sajnos: ezredvégi szelektív emberlét) - legalábbis ehhez tudok igazán hozzászólni. De azt hiszem, nem csak ebből áll, bár erről a kifejezésről elsőre a képzőművészet jut észbe.
De a kortárs művészekről honnan tudsz ennyi sokat? Akikkel általában én találkozom, azoknak az alkotásai nem csak a pénztárcáknak szólnak. Noha kétség nélkül ma az élet minden területén sokan nyüzsögnek, akiknek alkotásai (vagy rombolásai) max. valaki pénztárcájának szólnak. Mindazáltal a kortárs az ingyen adja magát vajon? Bocsánat, ha nagyon együgyünek hat a kérdésfelvetés, de azt hiszem kevés erről a közbeszéd.) Neked is, és talán - ha szabad - másoknak is tisztelettel ajánlom a következő cikket: Protokolláris vagy kortárs művészet? - Beszélgetés Várnagy Tiborral, a Liget Galéria vezetőjével. Magyar Hírlap, október 2. szombat - sajnos linket nem találok hozzá, de több, mint figyelemreméltó írás.
A művészet mindig szól valakinek, ma óriási a választék a neked szóló művészetből, ami ráadásul kortárs. Keressd meg - ha eddig nem találtál: akkor pedig miről beszélsz? (:)) Konkrét példákat kérnék felhozni.
Nekem _kell_ a kortárs művészet, még több, még jobb, még inkább reprezentált, bemutatott, kiadott, leírt, dokumentált módon.
Ezek szerint tényleg nem kell a kutyának sem. Kár... Szegény Villont a Herceg nélkül igen korán fölakasztották volna. Vszinüleg a kortársaknak bitót kéne igeényelniük.
Éppen az imént sírta ki magát a vállamon egy kortárs művész, hogy neki és csapatának több mint megélhetési gondja van, merthogy az újgazdagok meg a menedzserek – ellentétben a klasszikus mecénásokkal – egy vasat sem áldoznak rájuk. (Megjegyzem sem nem újgazdag, sem nem kortárs művész nem vagyok.) Szóval: a kortárs művészek tényleg dögöljenek meg?
Sandorr
