Mitől fog gyarapodni a képvásárlók száma? Hogy szoktatjuk oda az közönséget?
A szokásos módon, ebben nem különbözik a hagyományos galériától.
Itt a fogadás lehetősége egy plusz vonzó erő lehet.
Mecénások fogadjatok!
Minimális kockázattal támogathatjátok az alkotóművészeket!
Itt jobban kamatozik a pénzetek, mint a bankban!
liska,
"a galériás nincs eléggé érdekelve" - lehet, hogy nincs az automata galériából kiugró haszna, de az elindításához és fenntartásához sincs szükség akkora tőkére mint mostanság. Ezzel megnyílik a pálya olyanok előtt is, akik csak szerettek volna ilyesmivel foglalkozni, de nem volt hozzá anyagi tehetségük.
N.b. a keresletről még nem nagyon beszéltünk. Mitől fog gyarapodni a képvásárlók száma? Hogy szoktatjuk oda az közönséget?
r_b.
Tegnap meséltem a szemináriumon erről a galéria ötletről.
Úgy tűnt, nem minősítették használhatatlannak az elképzelést (ez nem olyan meglepő, mivel eleve csak lelkes fiatalok járnak).
Az volt a legfőbb kifogásuk, hogy a galériás nincs eléggé érdekelve.
Mivel ez már itt is felmerült, felsorolnám (vélt) érveimet:
A galériásokat gyakran cikizik, ha egy-egy nagy üzlet sikerül, de a sok-sok rajtuk ragadt, eladhatatlan alkotásért senki sem sajnálja őket. Ez a cikizés itt elmaradhat.
A galériás lemond a nagy haszon lehetőségéről, viszont az ezzel járó kockázatot sem kell viselnie.
A helypénz révén tisztes haszonra tehet szert. (A METRO üzletlánc is csak a polcokat adja bérbe.)
Sokkal kevesebb tőkével működhet a galéria.
Ha a galériás mindenáron kockáztatni akar, akkor fogadhat is (bár ez nem túl nagy kockázat és a várható nyereség sem fergeteges).
Ha a művészek választhatnak egy ilyen és egy hagyományos galéria közt, inkább ezt fogják választani (?), ezért nem lesz érdemes a hagyományosat üzemeltetni. Végül is a koncepció nem a galériások finanszírozását akarja megoldani, hanem a művészekét.
Babe,
most éppen itt csücsül felettünk a reklámjuk: www.vituartnet.hu
A katalógusra visszatérve. Amíg a galéria forgalma fel nem fut és anyagilag meg nem erősödik, mellőzném. Részben össze kellene várni jó pár művet, mire összejön egy katalógusra való /de mi lesz az utána befutókkal?/, részben tetemesek a költségek /fotó, grafikus, nyomda/.
(grafikai minimum irányárak /a másik kettőről nincs infóm/: tipografált címlap 40.000, belső old. tördelés 7.500, színes illusztráció 50.000)
monet,
interneten megnézhető vhol a kép?
tisztelettel
r_bendegúz
Srácok,
ki is ment a fejemből, létezik egy eladással is foglalkozó galéria a neten:
a Virtuartnet. Bára működési elvét nem ismerem, de virtuális és némi támpontot adthat.
"Aki korábban fogad, az jobban jár mert a betétje közben kamatozik!"
- Hogy is van ez? A jegybanki alapkamattal (most kb. 15%) kamatozik a letét. Tehát aki egy évvel ezelőtt fogadott, annak a pénze már 15%-kal többet ér.
Ha mondjuk csak ketten fogadtak 100-100 ezer forinttal, de az egyik egy évvel korábban, akkor 115:100 arányban részesednek.
Ez a kamat számítás mindenképpen indokolt, esetleg azon lehet gondolkozni, hogy nem érdemes-e még magasabb kamattal számolni.
Egyébként a kamat a művészre is vonatkozik, hiszen nem mindegy, hogy most kap 100 ezret vagy egy év múlva. Ebből az is következik, hogy ha az előbbi példában a kikiáltási ár 300 ezer és 515 ezerért adták el, egy év múlva, akkor a művész kap még 85 ezret (215+85=300) és a fogadók pedig 230 és 200 ezret (230+200+85=515).
Ha 515 helyett csak 300 ezerért adták el (tehát a kikiáltási áron), a művész akkor is 85 ezret kap és a fogadók visszakapják tétjeiket (115+100).
Babe,
A letétek összegét nyílvánosságra lehet-e hozni, mondjuk a katalógusban? Sőt, a falon kifüggesztett képekre is állandóan ke kell írni a pillanatnyi állást.
A katalógus nem tudja ilyen rugalmasan követni a fogadásokat, de azért tájékoztatónak jó.
Ha ez lehetsége akkor a letétek leadási határidejét ki kellene tűzni, mondjuk a katalógus nyomdai leadásának időponjában.
(Ezzel egyfajta reklámot biztosítanánk a képeknek, hogy akik nem fektettek bele pénzt, azok is lássák, hogy mások látnak benne fantáziát.) Azt gondolom, fogadni még közvetlenül az árverés előtt is lehessen, hiszen az jó, ha sokan fogadjanak. Aki korábban fogad, az jobban jár mert a betétje közben kamatozik! A katalógus csak egy korábbi állapotot mutathat.
Technikailag mennyi az esélye annak, hogy egy árverésen valamiféle csoportosítás alakulhasson ki.
Legyen ez akár stílus, akár árfekvésbeli csoportosítás. (Esetleg indkedttő.) Ez az árverésrendező (=galéria-vállalkozó) feladata. Neki nyilván érdeke, a nagyobb forgalom és majd kitalálja, hogy lesz a legjobb. Valószínű a művészek is beleszólnak majd. Gondolom minden árverésen a képeknek csak egy része kerül kalapács alá, amelyik iránt volt érdeklődés.
Azt hiszem, pánikba estem!
Úgy néz ki, feleslegesen. Ígyhát jöjjön a lényegi mondanivalóm:
r_bendegúz,
véleményem szerint egy katalógus nem felesleges, gondoljunk csak a reklám kiemelkedő szerepére! Az árverésre remélhetőleg nem csak a letétesek mennek majd el, és a többieket is tájékoztatni kell a felhozatalról.
liska,
volna néhány kérdésem:
1. A letétek összegét nyílvánosságra lehet-e hozni, mondjuk a katalógusban?
2. Ha ez lehetsége akkor a letétek leadási határidejét ki kellene tűzni, mondjuk a katalógus nyomdai leadásának időponjában.
(Ezzel egyfajta reklámot biztosítanánk a képeknek, hogy akik nem fektettek bele pénzt, azok is lássák, hogy mások látnak benne fantáziát.)
3. Technikailag mennyi az esélye annak, hogy egy árverésen valamiféle csoportosítás alakulhasson ki. Legyen ez akár stílus, akár árfekvésbeli csoportosítás. (Esetleg mindkedttő.)
liska,
remélem a lényegi javaslatokat valahol rögzítetted. Igen elkeserítő lenne, ha az egész elveszett volna.
Holnap új problémákkal állok elő, de addig is írhatnál valami megnyugtatót.
Babe, liska,
talán olyan 20-30 közötti is megteszi, ha rendszeres az árverés (katalógus felesleges és az ilyen kiadvány az, ami megdrágít egy-egy aukciót).
r_b.
minimálisan hány darab képpel indulhat egy árverés? Nem tudom. Gondolom leglább 50. Attól is függ, hogy mennyire önálló ez a galéria. Ha egy hagyományos galérián belül möködik, akkor a fenntartási költségeknek is csak egy részét kell viselnie. Egy önálló galéria eltartásához valószínű több száz kép kell.
liska,
a feltételezett 2000 képet sokallom. Tapasztalataim szerint egy-egy galéria 20-100 közötti képet tud kiállítani egyszerre, hogy még élvezhető is legyen a látvány. Az árveréseken sem szokott nálunk ilyen nagyságrend előfordulni.
Jó esetben a kép nem is töltene egy egész évet a galériában, hanem csak egy negyedet, mert elkelne az első árverésen és átadná helyét egy újabbnak.
r_b.
Babe,
Ha sok kép van a galériában, akkor lehet olcsóbb is a helypénz.
Mondjuk évi 10 ezer képenként és van 2000 kép az 20 millió évente, abból már egy 200-300 m2-es galéria üzemeltethető (helységbérlet, személyzet, biztonsági berendezések stb.) és még belépőjegyet is lehet szedni. Persze ha kevesebb a kiállított mű, akkor mindenképpen drágább lesz.
liska,
nem definiáltuk még az átlagos méret fogalmát, de ettől függetlenül 25 - 50 ezer forint egy évre művenként kibírható. Persze itt megint apelálnom kell arra, hogy egy kezdő -illetve ismeretlen- művész egy átlagos méretű olajképet60 - 70 ezer felett nem fog tudni eladni, és így ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk.
r_bendegúz,
nem tudok ilyesmiről. És ha van (volt) is, csakis tiszavirág életű lehet.
All,
bár ez is részletkérdés, de egyszerűsítené a lebonyolítást, ha a letétek csak a minimális letét (jav.: 5000 Ft) egész számú többszörösei lehetnének.
Babe,
volt már vagy van-e most is olyan művészcsoport, amelyik saját galériát működtet?
r_b.
Babe,
Nem válaszoltál arra a kérdésre, hogy mennyi lehet a reális helypénz egy átlagos méretű kép vagy kisplasztika kiállításához egy ilyen galériában.
... az önszabályozásról ... A tipikus önszabályozó a termosztáttal vezérelt fűtési rendszer.
A folyamat eredménye visszahat az irányításra (ti. ha meleg van kikapcsol, ha hideg, akkor be).
A lényeg az, hogy a szabályozás külső beavatkozás nélkül megy végbe.
Az automata galéria is önszabályozó: menet közben nincs döntés kényszer, a játékszabályokból következik, hogy mikor mi a teendő.
Sajnos a közgazdasági szabályozás nem mindig ilyen, lépten-nyomon külső beavatkozást igényel.
Egy játékszabály (szabályozórendszer) akkor jó, ha:
- egyszerű (könnyen megérthető, nem túl bonyolult),
- betartatható (olcsó az ellenőrzése, vagy drága a megkerülése),
- önszabályozó (negatív visszacsatolások),
- vonzó (vannak játékosok, akik szívesen elfogadják).
Ezek szükséges feltételek, de nem biztos, hogy elégségesek.
Az "Automata galéria" játékszabály - szerintem - eleget tesz az első három feltételnek, és - tapasztalatok nélkül - a negyedik sem zárható ki
liska,
a tőzsdézésben azért léteznek az ilyen jellegű ügyleteket korlátozó szabályok (én eredetileg erre gondoltam, de a reklám nyereményjátékokban sem vehetnek részt az érintett cég dolgozói, még a rokonaik sem).
Tiltani persze lehet, azt ellenőrizni már nehezebb.
r_b.
liska,
kibújásnak annyiban tartom, hogy más köntösbe öltöztetjük a pénzt.
Egyszerűbb és a művészek számára is átláthatóbb, ha a "zsebeket" nem keverjük és nem rakosgatjuk át egyikből a másikba az összegeket.
A saját műre fogadást is kerülni kellene (hamis kereslet).
r_b.
