Say your prayers little one
Don't forget, My son
To include everyone Tuck you in, Warm within
Keep you free from sin
Till the sandman he comes
Sleep with one eye open
Gripping your pillow tight
Exit: Light
Enter: Night
Take my hand
We're off to never never land
Something's wrong, Shut the light
Heavy thoughts tonight
And they aren't of snow white Dreams of war, Dreams of liars
Dreams of dragon's fire
And of things that will bite
Sleep with one eye open
Gripping your pillow tight
Exit: Light
Enter: Night
Take my hand
We're off to never never land
Now I lay me down to sleep
Pray the lord my soul to keep
If I die before I wake
Pray the lord my soul to take Hush little baby, Don't say a word
And never mind that noise you heard
It's just the beasts under your bed In your closet, In your head
Exit: Light
Enter: Night
Grain of sand Exit: Light
Enter: Night
Take my hand
We're off to never never land
Sajnos tavaly nyár óta nem tudtam managelni a dolgot, mert a Szörny nem tudott velem kapcsolatba lépni, de most ismét érkeznek hozzám naplótöredékek. Ja, a nickemhez tartozó pwd-t elfelejtettem, de remélem megszokjátok az újat.
Tavasz, március hava az Összeomlás után az elso
Most tudom csak folytatni a naplómat - idáig az életben maradásért kellett harcolnom. Mindenki készült ideát az összeomlásra, de ilyen erosen még sohasem következett be. Ezer évenként a világunk összemosódik az anyagi világgal és a következmények beláthatatlanok. Az országunkat teljesen romba döntötte egy dimenziók közötti vihar. A hajdanvolt tündérkirályságból csupán romok és pusztaság lett, tündérei és szörnyei egymás ellen fordultak. Birtokaimat és vagyonomat homokká olvasztotta egy furcsa szélvihar, sivataggá változtatva erdeimet és mocsaraimat. Az utolsó pillanatban sikerült átlépnem az emberek világába hu lovammal - Hidegleléssel.
Egy útszéli fogadóban húztam meg magam egy un. Motelben a Vigyorgó Sakálhoz. Rá kellett jönnöm, hogy az evilági emberek jóval gonoszabbak, mint nálunk a Rettegett Kínzómester vagy a Csendbol Elotüremkedo Sötét Féreg. Mindenféle démonokat imádnak a Stressz és a Szorongás nevu a legborzalmasabb mindközül. Ahogy észrevettem az emberek önként áldozzák fel magukat ezeknek a szörnyuségeknek és elméjüket minden nap feltöltik egy Televiziló nevu gépezet képeivel. Ez a mérhetetlenül gonosz "állat" - bár nem tudom nevét miért pont a vizilóról kapta - valami módon kielégíti az emberekbe befészkelodött démonokat, és ezálltal függové is teszi oket. Az evilági lét nehéz. Roppant módon nehéz. Nincsenek szolgáim, nincsenek sötét erdeim, buzös mocsarai a mélyükön lappangó Gonosszal, de legjobban a borok hiányoznak. A minap itt szállt meg egy Franc-fia(???) országból származó ember aki a Borok Nagymestere és Legfobb Tudora feliratú autómobillal érkezett és népének sajátos stílusával roppant sokra tartotta magát és tudományát. Este a bárban találkoztam vele és elhatároztam, hogy megbeszélem egy hozzáérto emberrel a borok mikéntjét - hogyanját ( a portástól hallottam ezt a szófordulatot). Úgy gondoltam, hogy illedelmes és jólnevelt leszek.
- Ne ez az estéd legyen az utolsó és amerre jársz ellenségeid hulljanak a porba ! - köszöntöttem ot.
Arca leginkább elégedetlenséget tükrözött, így tehát folytattam :
- Feredj szuzek vérében s lakmározzál elleneid testébol Ó Borok Nagy Tudora.
- Ezt ismerem - torzult el az arca - ez Shakespeare. - mondta önelégült hangon.
Nem vitatkoztam inkább, hanem leültem mellé és elkezdtünk a borokról beszélgetni. O a hatvankettes satu-lapu bort szereti és a negyvenhatos keszkeno-félo-t ha jól vettem ki a szavait. Én a Sötét Tornyokban érlelt Ó-Crestániait és a Feketevért - bár azt csak ünnep és vásárnapokon. Mino véletlen, hogy lovam nyeregtáskájában is lapul egy üveggel - gondoltam remek alkalom, hogy megkostoljuk.
Kitöltöttem a remek bort, amit harmicezer földi évvel ezelott termett a Sivár Dombság oldalában és odanyújtottam Jean - mert így hívták - barátomnak.
Sokáig forgatta és nézegette a bort, de valahogy tekintete határozatlanságot tükrözött. Belekezdett egy mondatba a déli fekvésu napsütötte lejtokrol, de aztán abbahagyta, mikor megpillantotta a bor esszenciáját. Eggyé lett vele mikor ajkához emelete és a bor íze úgytunt szinte felemeli a székbol. Szemei felakadtak, nyál folyt ki a szája szélén és kisvártatva rángatózni kezdett - lassan feketés vér buggyant ki a fülébol, szemébol és az összes pórusa, testnyílása vérezni kezdett. A vendégeg sikoltozni kezdtek és néhányan orvosért és rendorért kiáltoztak. Lassan kifakultam a térbol és átosontam a szobámba. Valaki kopogtat. Holnap folytatom.
neked feljött a web lapja? nekem valami stop.hu lap jött fel...
melyik az Ő oldala? lehet, hogy rossz helyen néztem (vmi túlvilágot néztem meg, csak a végén elvesztette a fonalat)
Na mi történt? Szörnyünket elkapta a Sors a múltkori kis akciójáért és most ő is egy viasszal lepecsételt kis üvegben ücsörög egy polcon a többi porosodó Szörny között?
Sajnos a szénégető és a Norton összeszedi magát nem az én novelláim, akartam is írni - de sajnos nem követtem, hogy Gw hogyan frissíti az oldalát így nem vettem észre, hogy két vagy három novella "becsúszott" az enyémek közé.
Kwisatznak nagyon megköszönöm, hogy bepasteolta a novellákat, több életet mentett meg vele :))))
Hogy ne unatkozzatok, ideteszek egy novellát amit tegnap írtam :
Péntek utca 13.
A világ egyik fővárosában élek lassan a tizenkilencedik éve - teljes magányban. A szüleim még kiskoromban életüket vesztették, később a nagymamám is meghalt így rokonok híján egyedül kellett megélnem egy olyan világban ahol a felnőtteknek sem sikerül mindent előteremteniük. A hétköznapjaim szinte semmiben sem különböztek egy átlagos ember hétköznapjaitól - eltekintve persze a magánytól és a félelemtől.
A félelem mindíg éjszaka jött. Lassan kúszott be az ablakon mikor a nap lebukott a város füstös házai mögé, araszolva mászott lefelé a redőny műanyag rácsán, hogy aztán ragadós fekete erekben a parkettán folytassa útját az ágyamig. Izzadtan és mozdulatlanul feküdtem az ágy nyirkos ölében, a remegéstől testem alatt hurkákba gyűrődött a lepedő és az ágytakaró. Éreztem ahogyan a félelem ráhurkolja hűvös csápjait a bokámra és a csuklómra, hogy aztán emésztő sötétségével nyúlós fekete péppé zúzza akaraterőm utolsó morzsáit is. Minden éjszaka meghaltam álmomban a halál hétezer arcát láttam már és mégis jöttek újabbak és újabbak - kíméletlenül meneteltek elmém kiégett kopár szírtjein, nem volt hová menekülni az álmok elől.
Aztán egyszercsak eljött Ő. Ő volt nekem az első és éreztem Ő lesz az utolsó is. Amikor együtt voltunk eltüntek a rémálmok, mikor mellette feküdtem elmém tisztulni látszott - eltakarodtak lelkemből az ocsmány lidércek és a halál sötét özvegyei. Egyik nap fejfájásra panaszkodott, majd rá egy hétre azt mondta rémálmok gyötrik. Október első keddjén halt meg,
vérbefagyva találtam rá a fürdőkádban - öngyilkos lett. Ekkor elhatároztam, hogy elköltözöm erről a gonosz helyről. Egyszerűen ment a dolog, egy öreg temetkezési vállakozónál kaptam munkát a Péntek utcában aki kiadta nekem a padlásszobát - így viszonylagos nyugalomban teltek a napjaim, kivéve persze az éjjeleket. A rémálmok új serege gyötört - már nem csak én
haltam meg az álmaimban, hanem sokan mások is. Ezrek léptek be a holtak seregébe nap mint nap a világ legkülönbözőbb helyeiről és a halál legkülönbözőbb módjain - mintha én pusztítottam volna őket ezerszám. Egy téli reggelen meghalt az öreg temetkező is, végakaratában meghagyta, hogy vigyem én tovább a vállalkozást, mert nincsenek rokonai és bennem megbízik.
Miután átvettem a munkáját lassan barátaim is akadtak John a szemközti járványkórházból, William a közeli kifőzdéből és az öreg Tedd a temetkezés melletti fegyverboltból. Furcsa volt, de ők is álmodtak éjszakánként és néha sokkal szörnyűbbeket mint én. John állandó jelleggel beteg volt álmaiban - allergiák, vírusok, gyulladások és fekélyek gyötörték. William éhezett és csontsovány emberek közt járt, miközben ők élelemért könyörögtek. Tedd pedig a háborúkat élte át. Ott harcolt Nagy Sándor mellett, ő vezette győzelemre Atlantis harcosait, Hannibál provinciáiban szított lázadást, sőt egyszer atombombának álmodta magát. Egyszóval teljes volt a csapat, egy rakás komplett őrült - mondogattuk egymásnak nevetve. Aztán, hogy ne félelemben töltsük el az éjszakákat bridzseztünk, vagy együtt mentünk szórakozni - és úgy éreztük valamilyen fura módon kiegésztjük egymást.
Így jött el az 1999.-dik én szilvesztere Megbeszéltük, hogy az Armageddon étteremben töltjük az éjszakát - hangulatos kis hely volt.
És akkor, Azon az éjszakán felültem fehér robogómra - elmentem a mulatóba.
Ott már várt az Apokalipszis három lovasa A Járvány, Az Éhínység és A Háború.
Engem. A Halált.
Hát ennyi, bár még csiszolgatok rajta - a pagéra majd a végleges verzió kerül fel.
Tudnátok ötleteket és tanácsokat adni ? Lassan lassan tervezek egy novellás kötetet :))
Szeptember havának 15. napja - Még mindíg esik
Sajnos ezideig nem tudtam a naplóval foglalkozni, mert kommandíroznom kellett a kastányt körbevevő árok javításán fáradozó manókat és egyéb erdei szerzeteket. Az árok tegnap délután elkészült és nem kell attól tartanom, hogy a kastély a lezúduló esővíz martaléka lesz és elmossa mint a közeli falvakat. Egyébiránt pedig most töltöm negyedéves szabadságomat, melyre a Sorssal történt összetűzés után határoztam el magam - mondván : Mindenkinek kell egy kis pihenés. Először is rendbehozattam az kastély körül elterülő erdőt. Mindenféle szörnyű élőlényt telepítettem bele és a közepére pedig egy hatalmas mocsarat varázsoltam. Később kicsit sötétebbé tettem a fákat, rengeteg árnyat idéztem meg a Sötét Világból, hogy tegyék kicsit mozgalmasabbá az erdőmbe merészkedő szerzetek életét - egyszóval ki sem látszottam a munkából. Azonban így is maradt közel hét nap amíg nem kell semmit sem csinálnom, csak feküdnöm a dohos cihák között és sötét gondolataimba mélyednem. Ezt néhány óránál tovább nem bírtam, ezért úgy határoztam, hogy körbenézek a másik világban - kiprobálnók az ottani életet - egy éjszakára.
Befogattam új szellemlovaimat a hintóm elé (sokkal jobban néznek ki ezek a fehér lepelbe burkolt, kissé áttetsző állatok mint a csontváz és lúdvérc lovak) aztán kiadtam nekik a parancsot - bele a másvilági, nagy szabbat esti éjjelbe ! Ahogyan haladtak a lovak a Sötétség Legsötétebb Erdejében az emberek világa felé, úgy változott kocsim és úgy változott a ruházatom. A hintó kerekei gumiabronccsokká vátak, fényes belső faburkolata bőrré, a lovak gépekké, fekete köpönyegem hosszú bőrkabáttá, fekete ingem pedig kötött fekete pulóverré. Aszfaltúton száguldottam, a sebbességmérő szerkezet közel 350 kilóméter per órát mutatott. Uatsítottam a kompakt diszk lejátszót, hogy szolgáltasson zenét - valmi dübörgő mély hang tört elő a hangfalakból, mintha egy őskori vadászat rítuson lettem volna, valahol a sárga homok földjén. Nem mondom azt, hogy rossz érzés volt. Aztán valami elhaló villanást láttam magam mögött és éreztem, hogy követnek - lassítottam és bevártam az engem üldöző biztonsági közeget.
Éreztem azt akarják, hogy álljak le az út mellé mert valami papírokat akarnak tőlem. Leálltam. A rendfenntartó odalépett az ablakomhoz :
- Jóestét kívánok. Száguldozunk, száguldozunk ? Na, kérem a papírjait.
- Legyen rövid utad a pokolba. - köszöntöttem a legjobb kívánsággal a Rend Fenntartóját.
Erre arca elkomorult és rámüvöltött : - Na kiszállás a kocsiból Te bedrogozott állat ! Szét a lábakat ! Így ! Feküdj a csomagtartóra !
Megpróbált a lábamba rúgni, de én egy láthatatlan mozdulattal elkerültem a támadást, aztán engedelmesen a kocsi motorházára feküdtem.
- Honnan loptad a járgányt, te csatornatöltelék ?
Mivel nagyon szimpatikus volt nekem a Rend Fenntartója így ajánlatot tettem neki :
- Mondd Rend Fenntartója, nem akarsz Sötét Gnómjaimnak a vezére lenni ? Mindennap ihatnál a fekete unikornis véréből !
Erre az arca nagyon eltorzult és nekem esett egy gumiból készült fegyverrel, mellyel sebeket nem tudott okozni, viszont ütéseitől a földre estem.
A csomagtartóhoz lépett és feltépte azt. Szólni akartam neki, hogy ne tegye, de elkéstem. Olyan dolgot látott benne ami végképp elvette a józan eszét. Örökre megbomlott elméjében a valóságot és a világot összekötő kapocs, a síró emberi roncs habzó szájjal esett mellém a földre. A társa kiugrott a kocsiból és rámfogta a fegyverét : - Most meghalsz patkány ! - és azzal meghúzta a ravaszt. Klikk. - mondta a pisztoly. Klikk, klikk klikk klikk.
- Nem. - mondtam én és beszálltam a kocsiba.
Nagyon nagy sebességgel értem be a városba. A többi gépjármű vezető csak elmosódó vörös folt volt az éjszakában - az autóm egy hatamas sárga épület előtt állt meg. Az épületből ki-be járkáltak az emberek - éreztem, hogy be kell mennem. A hímekből iszonyatos gyűlölet áradt felém, de a nőstények szíve szaporán kezdett dobogni mikor megláttak engem. Éreztem a szagukon, hogy kívánnak. Elmosolyodtam, aztán beléptem az épületbe. Odabent jobbra és balra üvegfalú fülkék voltak ahonnan papírpénzért jegyeket lehetett venni és én vettem kettőt, biztos ami biztos. Beazonosítottam a jegyen található terem számát és affelé vettem az irányt. A lépcsők mellett könyveket árusítottak, odébb valami koffeinból és cukorból készített italt. A könyveket szemügyre vettem, de egyben sem voltak varázslatok, vagy gonosz praktikák - úgyhogy inkább felmentem a lépcsőn a terem felé. Sokan álltak már ott, leginkább fiatalok - kezükben az un. Coca Cola szénsavas üdítőitallal és sajtos pattogatott kukoricával. Sodródtam velük befelé. Az ajtónál egy fiatal suhanc elvette a jegyeimet, majd kérdőn nézett rám : - Kivel vagy ?
Én már mondtam volna, hogy egyedül, amikor egy lány azt mondta mögöttem, hogy vele - és beléptünk a hatalmas csarnokba. Belémkarolt és az egyik székhez vezetett : - Ugye még sohasem voltál itt ? - kérdezte.
- Téged a jegyhez adtak ? - kérdeztem vissza, mert nem szerettem ha kérdeznek tőlem. Ezen meglepődni látszott, majd elengedte a karomat és leült a mellettem található székre. A "mozifilmnek" gyorsan vége lett - nem is igazán értettem miről szólt, viszont a lányon éreztem, hogy mennyire kíván.
Együtt töltöttük az éjszakát, iszonyatos rémálmai voltak alvás közben, de eltüntek az első kakasszóra. Akárcsak én.
Augusztus havának 17.napja, napfogyatkozás óta az első kedd
Ma a lovagteremben vagyok kénytelen a naplómat írni, mivel irodám beázott a hosszú esőzésektől. A napfogyatkozás miatt ideát 66 évig teljes sötétség fog uralkodni és kiteljesedik a gonosz, ami talán az emberek világában furcsaságnak számítana - azonban itt megszokott dolog, mint odaát az esős évszak. Felnézek a naplóból és intek a zenészeknek, hogy menjenek - holnapig alhatnak, nincsen szükségem rájuk. Apró szolga jelenik meg egy üveg nyolcszáz éves borral és csontkupámba tölt belőle, majd visszatipeg a konyha felé. Kitöntök néhány cseppet az olaj-szerű folyadékból a tenyeremre és hosszan figyelem hogyan változnak rubinokká és mesélik el másodpercek alatt az elmúlt évszázadok történetét. A tegnapi éjszaka jut eszembe és érintetlenül tolom el magamtól azt az italt, aminek csepjei olyan drágák mint a legdrágább ékkő.
Hintómmal macskaköves úton álltam meg egy pislákoló gázlámpa alatt, mellettem kopott bérház, rántás és ázott föld szaggával. Lassan kifakultam a térből és felkerültem a ház második emeletére egy idősödő férfi konyhájába. A gáztűzhelyen aluminium lábasban állott káposztás tészta volt, az asztalon poharak, a koszos hűtő mellett pedig egy műanyag kannában fehérbor. A férfi hortyogását a konyha melletti szobából hallottam - a földön ült, kezében olcsó vodkásüveg, szájában végigégett cigaretta, nyála a padlóra csöpögött. A falon lévő esküvői képre néztem, egy nem túl szép nőt és egy fiatal férfit ábrázolt, éreztem a nő már régen halott.
- Mesélj ! - parancsoltam rá a képre.
- Húsz éve kezdődött - mondta a kép - a szokványos történet. Két középszerű ember romantikája - házasság, gyermek, aztán egy törés. Az asszony meghalt rákban, a gyermek elköltözött és most magányosan él. A férfi, amint látod alkoholista.
- Halgass ! - mondtam, majd a férfihez fordultam - Ébredj !
A férfi zavartan kinyitotta a szemét, majd letörölte a nyálat a szájáról.
- Mi a franc ? - nézett körül.
Nem szoltam semmit, csak tettem egy mozdulatot, mire ő belekerült a kezében tartott üvegbe.
- Eressz ki ! Mit tettél velem ? Azonnal engedj ki ! - kiabált, miközben két kézzel ütötte az üveg oldalát.
- Nem jöhetsz ki, hiszen rab vagy. Az alkohol rabja. - vigyorogtam rá az üvegen keresztül - Figyelj csak, kezdődik a móka.
Lassan, cseppenként kezdtem feltölteni az üveget a hűtő melletti borral és közben néztem a férfi elkeseredett kínlódását. Úgy festett mint valami hatalmas lódarázs egy üveg cukros vízben, aztán hírtelen megállt az idő.
Köpenyes alak bontakozott ki mellettem a tér szövevényéből, kezéhez hatalmas könyv volt odaláncolva.
- Mit csinálsz Szörny ?? - kérdezte a Sors - Ez nem a Te dolgod. Nincs jogodban megváltoztatni azt, ami ebbe a KÖNYVbe meg van írva. Ha végrehajtod rajta amit elkezdtél, akkor ez az ember többé nem tud ránézni az alkoholra.
- Sajnálom Sors. Ez a dolgom. - kissé összeráztam az üveget - Ez az ember fél. Nekem fontos a félelem..
- Ne tedd ezt Szörny !
- Sajnálom Sors. Meg kell tennem. - odaléptem a könyvhöz és néhány szót átírtam benne - Senki nem fogja észrevenni, most pedig menj !
A Sors megrázta fejét és apró pontá zsugordott az éjszakában. Befejeztem az üveg feltöltését, majd tartalmát az apró emberrel együtt az ágyra öntöttem.
- Légy jó és ha reggel felébredsz, meglátod más lesz a világ. Jobb vagy micsoda.
Augusztus havának 5. napja, hajnal van, odakünt zuhog
Ma sem tudtam rendesen aludni, mert esett az eső egész nap. Kísérteties volt hallgatni a patkányokat ahogyan megpróbálnak küzdeni a falakban egyre terjedő esővízzel. Ilyenkor úgy vettem észre elönti a járataikat az ár és kénytelenek lemenekülni a pincékbe és a kastély alatt húzódó csatorna és katakomba rendszerbe. Délutánig forgolódtam a hatalmas ágyban, amikor is egy szolga kopogtatott a háló ajtaján.
- Lépj be ! - parancsoltam.
A kékes derengésű lúdvérc belépett az ajtón és síri hangon beszélni kezdett: - Mester ! A Halál közelg a Homály szurdokban.
- Rendben - mondtam - Készíttesd elő a fekete szalont és kísértsétek, akarom mondani kísérjétek be a Sötét Urat oda, majd szolgáljátok, ahogyan megilleti őt.
- Mester, igen Mester ! - sziszegte a lúdvérc majd szétfolyt a márványpadlón és lassan elszivárgott a repedésekben.
Milyen hatásvadász, gondoltam majd felöltöztem az alkalomhoz illően és lesétáltam a fekete szalonba. A Halál már várt, csontujjaival ütemesen dobolt az bőrszék ébenfa karján és mint rendesen fekete csuklyát viselt, kaszáját pedig illedelmesen az esenyőtartóba helyezte.
- Régi cimborám ! Ezer éve nem láttalak ! - léptem közel hozzá és ő is felkelt, hogy kezet nyújtson.
- ITT NEM VÁLTOZOTT SEMMI - mondta olyan hangon, mintha ódon lépcsőkon valaki koponyáka gurított volna lefelé a feneketlen mélységbe.
- NAGYON LAKÁLYOS - próbált udvariaskodni, de ez meglehetősen nehéz, ha az "ember" hangja olyan, mintha ezeréves kriptaajtók döndülnének valahol a mélyben.
- Mi járatban vagy erre? - kérdeztem.
A Halál az a fajta személyiség volt, aki rögtön a lényegre tér : - SAJNOS MA PROGRAMOM LESZ DÉL LIBANONBAN. TUDOD EGY KISEBB FELKELÉS, EMIATT NEM TUDOK ELMENNI EGY BIZONYOS HELYRE, AHOVÁ TE FOGSZ HELYETTEM ELMENNI. NEM NAGY ÜGY, VALAKIT LE KELL BESZÉLNED ARRÓL, HOGY VELEM RANDEVÚZZON. - dördültek mázsás szarkofágfedelek egy eltemetett piramis legmélyén.
Mindenesetre nyeltem egyet.
- MIELŐTT MEGKÉRDEZNÉD A LOVAK TUDJÁK HOVÁ KELL MENNI - omlottak be ázott sírgödrök.
A Halál nem is vesztegette tovább idejét, köpenye redőiből egy homokórát vett elő : - MOST MENNEM KELL SZERETEK PONTOS LENNI. AZTHISZEM JOBB HA NEM KÖSZÖNÜNK VISZLÁTTAL. - sziszegtek áspis viperák a kigyóveremben.
- Viszlát - mondtam zavartan majd lehuppantam a kanapéra, de a Halál addigra nem volt sehol - azaz valahol volt, de nem látótávolságon belül.
Felöltöttem éjszakai ruháimat és elindultam a hintó felé, hogy a Homály szurdokon keresztül az emberek világába repítsenek sötét hintóm lovai.
Egy elég szűkös fürdőszobában találtam magam, a falakat máló meszelés borította, örömmel vettem tudomásul, hogy itt-ott bizony penészes a fal.
Az öntöttvas kádba lassan csepegett a víz a rosszul elzárt falicsapból : csöpp csöpp csöpp csöpp csöpp... egészen elmerengtem ahogyan izzó szemeimet és borzas hajamat bámultam a megrepedt falitükörben. Nem is vettem észre a lányt aki hosszú fekete ruhában, mint valami fehérbőrű kísértet belibbent fürdőszobába és hangtalanul beleereszkedett a vízbe. Hosszasan figyeltem az árcát, beesett szemeit, vékony ajkait - alig lehet idősebb húsz földi évnél, gondoltam. Haja lágyan úszott a víz felszínén, arca lassan elmerült a víz alá és én egyre jobban kezdtem nem megérteni a Halált, hogy miért ilyen kegyetlen. Aztán arra gondoltam, hogy nem az ő hibája - csak a munkáját végzi, nem ő öli meg az embereket, hanem az emberek egymást. Vártam amíg a beszedett nyugtatók hatni kezdtek és a lány tüdeje lassan megtelt vízzel - éreztem amint lelke kilép a testéből, kilebeg a kádból és csodálkozva néz engem, ahogyan a mosógépen ülök.
- Te vagy a halál ? - kérdezte
- Nem, nem a Halál vagyok - válaszoltam - hanem a Te őrangyalod.
Hátranézett a kádban úszó testre : - Hiszen ott a testem, meghaltam. Nem?
- Nem - mondtam mosolyogva és megkértem, hogy lazítsa el magát.
- Valami problémád van. Igaz ? - kérdeztem.
- Tulajdonképpen, igen - bár fogalmam sincs, hogy mi az. - válaszolta a lány miközben letelepedett a szennyestartóra. - Valami nincs rendben a világgal, úgyhiszem.
- Ez a Ti világotok, Ti éltek benne és nektek kell szebbé és jobbá tenni. Ami itt van arról csak Ti tehettek és csak Ti változtathatjátok meg. Érzem amit érzel, tudom amit tudsz - és csak annyit szeretnék kérni Tőled, hogy változz meg. Azálltal nem lesz jobb semmi, ha véget vetsz az életednek, ám ha mégis megteszed kinyitsz egy apró kaput amin keresztül szivárogni fog a pusztulás a Ti világotokba. Ezt a pusztulást még nem vagytok képesek irányítani, úgyhogy térj jobb belátásra.
A lány szemébe apró könnycseppek szöktek, amik a fekete-fehér kockakövön gyémántokká változva gurultak a kád alá.
- Megpróbálom. - válaszolta és lassan elindult a kád felé, hogy visszatérjen oda ahova való.
A lány testéhez léptem, kiemeltem a kádból és a földre fektettem. Elhúztam felette a kezemet és sorra jelentek meg markomban a színes pirulák, mindenféle ismeretlen gyógyszerek amiket néhány perce beszedett. Lassan ébredezni kezdett, szemében boldogság és nyugalom csillogott.
- Most aludj. Sokat. - intettem és Ő gyógyító álomba merült. Felkaroltam a földről, rácsos vaságyához vittem és lefektettem.
Hazafelé sokat tűnődtem azon, hogy mit is kell valójában egy Ijesztgetős rémnek csinálnia és elhatároztam ha hazaérek részletesen, pontról pontra átolvasom a munkaköri leírásomat.
Augusztus havának 4. napja - hajnal, kastélyom dolgozószobája
Tegnap este kialvatlanul ébredtem, mert a szél olyan erősen fújt nappal, hogy nem tudtam tőle aludni. Hogy a morcosságnak elejét vegyem, lementem a pincébe rendetlenséget csinálni és megfegyelmezni a svábbogarakat, akik egyre többet lazsálnak. Utasítottam őket, hogy ezentúl ne csak a pincében és a tornyokban, hanem a vendégszobákban és a konyhákban is teljesítsenek járőrszolgálatot. Összehívtam a fia tornyokból a denevéreket is és előadást tartottam nekik arról, milyen az igazán gonosz lény és mik a napi teendői, mivel lelkes - akarom mondani lelketlen - hallgatóságnak bizonyultak, megjutalmaztam őket egy éjszaka szabadfoglalkozással.
Majd, hogy a kondícióm megfelelő legyen, körbelovagoltam a birtokot ellenőrizve annak elő, halott és élőhalott lényeit - sajnos mindent rendben lévőnek találtam így nem maradt más hátra mint az indulás. Itt jegyezném meg, hogy a kincstári tulajdonból a mai éjszaka igényeltem egy nyerget, mivel hátasom erősen - a szó szoros értelmében - megromlott fizikai állapota miatt egészen feltört.
Az indulás a szokásos módon zajlott le, azonban most a Kétségbeesés ingoványán keresztül kocsikáztam át az emberek világába - egy lakótelepre szólt a mai rendelés.
Egy spájzban, miszerint éléskamrában eszméltem a Kökörcsin utca 16 szám alatt. A nagyobbik szobából a szülők egyenletes légzését hallottam, éreztem szívük szinte egyszerre dobban - most azonban nem őhozzájuk jöttem. Behúzódtam az árnyakba és egy kis lámpalázzal vártam az első embert akit megijeszthetek. A gyermek fel is tűnt az előszobában, lopva bepillantott szülei szobájába majd a konyha és a spájz - miszerint éléskamra - felé iramodott. A legfurcsább az volt, hogy a karján lévő élettelen medvebábhoz beszélt: - Látod Füles? Csak ilyenkor tudok Neked enni adni, mert anyuék nem szeretik ha etetlek vagy beszélgetek Veled.
Meglepő dolog volt, mert ugyan én is beszéltem élettelen tárgyakhoz, csontváz szolgákhoz, svábbogarakhoz, ám azok mindig válaszoltak: - Mester, igen Mester. Természetesen Mester. Úgy lesz Mester. Viszont ez a mackó nem válaszolt a lánynak, mégis úgy tűnt megérti. Hogy szavamat ne felejtsem az apróság kimerészkedett a konyhába, majd a fülét a spájz ajtajára tapasztotta: - Rendben Füles, mehetünk!
Minden olyan gyorsan történt, hogy szinte nem is kaphattam észbe. Kiléptem az árnyakból (szemem parázslott, köpenyem lobogott, tekintetem még egy harcedzett múmiát is megrémisztett volna) és pusztító erejű rúgást kaptam a gyomromba, minekfolytán beestem a cseresznyebefőttek közé.
- Kamehame! - kiáltott a kislány.
Egyenlőre azon gondolkodtam, hogyan kell levegőt venni, majd álmot bocsátottam az ébredező szülőkre és egy picit lelassítottam az időnek az ő folyását.
- Én vagyok Shongoku lánya, Shongolány! - mondta, amikor fölém hajolt.
- Megütötted magad? - kérdezte - Nem akartam olyan nagyot rúgni.
Köpenyem bugyraiba kotorászva elővettem jegyzetfüzetemet: - Ki az a Shongoku? - kérdeztem, majd folytattam: - Nekem itt az áll, hogy: Virág, 9 éves, nőnemű, megijeszteni mert lopja a mazsolát az éléskamrából, úgyismint spájzból.
- Te vagy az Ijesztgetős rém? Egy Mómár? - válaszolt kérdésemre egy újabb kérdéssel.
- Igen, de most mondjuk Te megijedtél és nem fogod többet lopni a mazsolát. Rendben? - próbáltam fegyelmezni.
- De akkor Füles éhenhal! Egyébként is az Ijesztgetős rém nem is így néz ki.
Éreztem ahogyan kezdek átváltozni az ő képzelete szerint.
- Hosszúkás feje van. - mondta és fejem megnyúlt, mint egy kutyának.
- Nincs ilyen borzas haja, hanem teljesen kopasz. - hajam eltűnt és szemem izzása kialudt.
- Hatalmas fogai vannak, meg karmai és pikkelyes a bőre. - úgy is lett, aztán megfogta a kezemet és kisegített a befőttek közül: - Gyere Krokó bemutatlak a többieknek!
Az éjszaka hátralevő részében volt szerencsém megismerkedni Plüsivel a birkával, Zsófival a háromlábú tehénnel, és Borkóval aki állítólag egér volt, de eredetileg kutyának készítették. Rengeteget beszélgettünk, de mivel közeledett a hajnal sajnos el kellett búcsúznom újdonsült ismerőseimtől és Virág hosszas kérlelésére megígértem, hogy majd szerét ejtem egy újabb látogatásnak.
Miután hazaértem és belekezdtem volna a naplóba, írtam egy feljegyzést Balangónak az álommanónak:
Kedves Balangó! Ha kérhetném, picit finomítson a stílusán, és ha lehet a gyermekeket szép álmokkal lással el bőven, hogy tudjanak gonosz és jó között különbséget tenni.
Ma augusztus havának 3. napja van, hajnal, a kastélyomban vagyok - itt írom naplómat.
A Tündérek Nagytanácsa a tegnapi nap éjjelétől úgy döntött, alkalmaz engem, mint Szörnyet az ágy alól, egyenlőre Ijesztgetős szörny beosztásban. Mit mondjak, nem igazán erre az állásra vágytam - de ideát a Tündérek birodalmában mindenkinek rendeltetése és nekem úgy látszik az a rendeltetésem, hogy ijesztgessem az embereket. Mondjuk nem rossz azért a kastély, amit kaptam, a hintó, a lúdvérc-lovak, csakhát ez a munka teljes tündért kíván, aki nappal alszik és éjjel dolgozik. Mielőtt indultam volna, körbejártam az ősi birtokot, ellenőriztem hogy a fák mohos kérge megfelelően mohos-e, a sötét tó vizében úszkálnak-é baljós árnyak és a padlásról meglehetősen hangosan lehet-e hallani az Apró Karmok zörgését.
Mivel mindent megfelelőnek találtam és már az emberek világába vezető utat is kivilágították a manók apró lidércfényekkel - beültem a hintóba és az meglódult, hogy még éjfél előtt Odaát legyek.
Egyenlőre úgy gondoltam nem fogom az embereket közvetlenül ijesztgetni - a rutintalanság néha komoly problémákat képes okozni a tér-idő szövevényben, úgyhogy egy padlásra irányítottam a hintót.
A padlás egy falusi ház padlása volt, tele ósdi holmikkal és darázsfészkekkel. A sarokban egy törött hintaló árválkodott, mindenféle üvegekkel körülvéve, odébb pedig néhány vászonzsákon hagyma volt kiterítve - gondolom száradni. Csendesen odaléptem a hintalóhoz és megszólítottam:
- Lakik itt rajtad kívül valaki?
A hintaló festett zöld szemei kinyíltak és rám nézett velük: - Olyan régen járt itt valaki, aki közületek való lett volna! Örülök, hogy itt vagy, ugye majd sokat beszélgetünk?
- Nézd Gyia, (éreztem, hogy így hívják) én csak azért jöttem, hogy embereket ijesztgessek, nem nagyon van időm a játékokkal foglalkozni. - láttam a szemében a szomorúságot, ezért hozzátettem: - Viszont szólok majd az Álommanónak, hogy néha látogasson meg. Rendben?
- Rendben! - válaszolta Gyia majd a sarok felé bökött fejével: - Ott alszik Nyaum a macska, ő többet tud a ház lakóiról.
Odaát sem szerettem a macskákat, mert ők azok, akik szabadon mozoghatnak a két világ között - de azért megszólítottam:
- Nyaum ébredj. Mit tudsz a ház lakóiról?
Nyaum abban a pillanatban felébredt de látszott mozdulatain, hogy nincsen magánál - egyenlőre még én irányítottam.
- A házban egy öregember lakik az asszonyával, valaha lakott itt egy kisgyermek is, de az már megnőtt és beköltözött a városba. - válaszolt a macska.
- Rendben Nyaum. Aludhatsz.
Leültem egy zsák dióra és gondolkodni kezdtem. Öregeket azért nem kéne ijesztgetni, mert még a végén baj lehet belőle. Talán szívszélütést kap az egyik, vagy valami hasonló. A Halál nem üzent nekem, úgyhogy nem kellene itt nekem plussz munkát csinálnom az öreg kaszásnak.
Kezdetnek annyi elég lesz, ha felborogatok néhány üveget és egy picit labdázok a hagymákkal.
A csörömpölésre odalentről csoszogó léptek hallatszottak és a kutya is elkezdett ugatni a ház előtt.
- Csöndesedj Vahúr. Ne szűkölj. - sziszegtem a fogam között és láttam a cserepek repedésein keresztül ahogyan a kutya betakarodik az óljába.
A csoszogás abbamaradt és lentről egy megfakult, öreges hangot hallottam: - Semmi baj asszony. Megint azt a rühes macskát eszi a fene a tetőn!
Megvártam amíg az öreg visszacsoszog az ágyához, aztán búcsút intettem Gyiának és Nyaumnak. Lassan megjelent hintóm a padlás végében és én úgy döntöttem visszatérek kastélyomba.
Jarvany...:)
Direkt egyenlorezel??:)
Ha igen, akkor lecci ne tedd, ha meg nem direkt, akkor se:))
Tudod... egyenlore osztottam fel a tortat, megpedig 8 darabra.
Egyelore pedig hianyoznak a novellaid:)))
De irgya' sokat, mert nagyon tetszenek
Sajnos ezideig nem tudtam a naplóval foglalkozni, mert kommandíroznom kellett a kastányt körbevevő árok javításán fáradozó manókat és egyéb erdei szerzeteket. Az árok tegnap délután elkészült és nem kell attól tartanom, hogy a kastély a lezúduló esővíz martaléka lesz és elmossa mint a közeli falvakat. Egyébiránt pedig most töltöm negyedéves szabadságomat, melyre a Sorssal történt összetűzés után határoztam el magam - mondván : Mindenkinek kell egy kis pihenés. Először is rendbehozattam az kastély körül elterülő erdőt. Mindenféle szörnyű élőlényt telepítettem bele és a közepére pedig egy hatalmas mocsarat varázsoltam. Később kicsit sötétebbé tettem a fákat, rengeteg árnyat idéztem meg a Sötét Világból, hogy tegyék kicsit mozgalmasabbá az erdőmbe merészkedő szerzetek életét - egyszóval ki sem látszottam a munkából. Azonban így is maradt közel hét nap amíg nem kell semmit sem csinálnom, csak feküdnöm a dohos cihák között és sötét gondolataimba mélyednem. Ezt néhány óránál tovább nem bírtam, ezért úgy határoztam, hogy körbenézek a másik világban - kiprobálnók az ottani életet - egy éjszakára.
Befogattam új szellemlovaimat a hintóm elé (sokkal jobban néznek ki ezek a fehér lepelbe burkolt, kissé áttetsző állatok mint a csontváz és lúdvérc lovak) aztán kiadtam nekik a parancsot - bele a másvilági, nagy szabbat esti éjjelbe ! Ahogyan haladtak a lovak a Sötétség Legsötétebb Erdejében az emberek világa felé, úgy változott kocsim és úgy változott a ruházatom. A hintó kerekei gumiabronccsokká vátak, fényes belső faburkolata bőrré, a lovak gépekké, fekete köpönyegem hosszú bőrkabáttá, fekete ingem pedig kötött fekete pulóverré. Aszfaltúton száguldottam, a sebbességmérő szerkezet közel 350 kilóméter per órát mutatott. Uatsítottam a kompakt diszk lejátszót, hogy szolgáltasson zenét - valmi dübörgő mély hang tört elő a hangfalakból, mintha egy őskori vadászat rítuson lettem volna, valahol a sárga homok földjén. Nem mondom azt, hogy rossz érzés volt. Aztán valami elhaló villanást láttam magam mögött és éreztem, hogy követnek - lassítottam és bevártam az engem üldöző biztonsági közeget.
Éreztem azt akarják, hogy álljak le az út mellé mert valami papírokat akarnak tőlem. Leálltam. A rendfenntartó odalépett az ablakomhoz :
- Jóestét kívánok. Száguldozunk, száguldozunk ? Na, kérem a papírjait.
- Legyen rövid utad a pokolba. - köszöntöttem a legjobb kívánsággal a Rend Fenntartóját.
Erre arca elkomorult és rámüvöltött : - Na kiszállás a kocsiból Te bedrogozott állat ! Szét a lábakat ! Így ! Feküdj a csomagtartóra !
Megpróbált a lábamba rúgni, de én egy láthatatlan mozdulattal elkerültem a támadást, aztán engedelmesen a kocsi motorházára feküdtem.
- Honnan loptad a járgányt, te csatornatöltelék ?
Mivel nagyon szimpatikus volt nekem a Rend Fenntartója így ajánlatot tettem neki :
- Mondd Rend Fenntartója, nem akarsz Sötét Gnómjaimnak a vezére lenni ? Mindennap ihatnál a fekete unikornis véréből !
Erre az arca nagyon eltorzult és nekem esett egy gumiból készült fegyverrel, mellyel sebeket nem tudott okozni, viszont ütéseitől a földre estem.
A csomagtartóhoz lépett és feltépte azt. Szólni akartam neki, hogy ne tegye, de elkéstem. Olyan dolgot látott benne ami végképp elvette a józan eszét. Örökre megbomlott elméjében a valóságot és a világot összekötő kapocs, a síró emberi roncs habzó szájjal esett mellém a földre. A társa kiugrott a kocsiból és rámfogta a fegyverét : - Most meghalsz patkány ! - és azzal meghúzta a ravaszt. Klikk. - mondta a pisztoly. Klikk, klikk klikk klikk.
- Nem. - mondtam én és beszálltam a kocsiba.
Nagyon nagy sebességgel értem be a városba. A többi gépjármű vezető csak elmosódó vörös folt volt az éjszakában - az autóm egy hatamas sárga épület előtt állt meg. Az épületből ki-be járkáltak az emberek - éreztem, hogy be kell mennem. A hímekből iszonyatos gyűlölet áradt felém, de a nőstények szíve szaporán kezdett dobogni mikor megláttak engem. Éreztem a szagukon, hogy kívánnak. Elmosolyodtam, aztán beléptem az épületbe. Odabent jobbra és balra üvegfalú fülkék voltak ahonnan papírpénzért jegyeket lehetett venni és én vettem kettőt, biztos ami biztos. Beazonosítottam a jegyen található terem számát és affelé vettem az irányt. A lépcsők mellett könyveket árusítottak, odébb valami koffeinból és cukorból készített italt. A könyveket szemügyre vettem, de egyben sem voltak varázslatok, vagy gonosz praktikák - úgyhogy inkább felmentem a lépcsőn a terem felé. Sokan álltak már ott, leginkább fiatalok - kezükben az un. Coca Cola szénsavas üdítőitallal és sajtos pattogatott kukoricával. Sodródtam velük befelé. Az ajtónál egy fiatal suhanc elvette a jegyeimet, majd kérdőn nézett rám : - Kivel vagy ?
Én már mondtam volna, hogy egyedül, amikor egy lány azt mondta mögöttem, hogy vele - és beléptünk a hatalmas csarnokba. Belémkarolt és az egyik székhez vezetett : - Ugye még sohasem voltál itt ? - kérdezte.
- Téged a jegyhez adtak ? - kérdeztem vissza, mert nem szerettem ha kérdeznek tőlem. Ezen meglepődni látszott, majd elengedte a karomat és leült a mellettem található székre. A "mozifilmnek" gyorsan vége lett - nem is igazán értettem miről szólt, viszont a lányon éreztem, hogy mennyire kíván.
Együtt töltöttük az éjszakát, iszonyatos rémálmai voltak alvás közben, de eltüntek az első kakasszóra. Akárcsak én.
