Amúgy az mtv programigazgatója is bekaphatja, hogy a topikkal egyező című sorozatot ilyen hülye elosztásban adják.
Mire észbekaptam, már el is vesztettem a fonalat...
Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal. (2Timótheus 6:10)
Hoppá.
Egy másik idézet
A cél kollegák: Minnél kevesebb munkával minnél több pénzt (Manáger 2:14)
Olvasta itt valaki az I love lóvé-t László Erikától? Olvastam ám! Szerintem zseniális. :-)
Valaki előttem helyesen jegyezte meg, a pénzhez való viszonyt nagyon meghatározza az egyén neveltetése, háttere. Én nem szégyellem bevallani, nekem fontos dolog a pénz, nagyon bírom becsülni. Talán azért, mert egész egyetemista korom végéig sosem volt. Szüleim mai napig rohadtul szegények, középiskolás és egyetemista éveim eleje (mikor még nem dolgozhattam egyetem mellett) igencsak a nélkülözésről szóltak. :-( Az hogy nekem a fenekem alá adjanak egy lakást és/vagy autót -- mint azt jópár ismerősömnek tették szülei -- teljesen elképzelhetetlen.
De én ezt abszolút nem bírom bánni, sőt bizonyos fokig örülni tudok neki, nagyon sok dologra megtanított ugyanis mindez. Fixa ideám pl, hogy angol nyelvtudásom (ami azért nem egetrengető) java részét annak köszönhetem, hogy fordítóként voltam kénytelen dolgozni, néha napi tizenikszórákban, meg egyáltalán az, hogy én dolgoztam meg mindenért sk. Ennek tükrében tudom marhára becsülni jelenlegi munkahelyemet, jelenlegi fizetésemet, pozíciómat. Érdekes látnom, egyesek milyen vehemenciával indultak neki fizetésük teljes elcseszésének. Én meg egész a mai napig a legolcsóbb ásványvizet iszom, a boltban megnézem mit veszek, továbbra is svindlerkedek a BKV-n, stb, pedig teljes mértékben megtehetnék egy "váltást". Egyedül a szórakozásra, barátaimra és családomra nem sajnálok semmit, ekkor nem bír érdekelni a pénz. Fura, de friss pályakezdőként kevesebbet költök mint egyetemista éveim alatt (mer' akkor jól ráért az ember bulikba járni :)). De utálom is ész nélkül kidobálni a pénzt, ez tény.
Sokat írhatnék még, de elég volt most ennyi belőlem. Jó a topic, Angi!
Egy kis vigasztalas... Cseppet se band, hogy "puccosan" kell jarnod, elobb-utobb hozzaszoksz es termeszetesen fogod viselni a ruhakat, munkahelyen kivul pedig azt viselsz, amit akarsz! Szerintem attol meg, hogy mas ruhat veszel, nem valtozik a szemelyiseged (nem a ruhat eszi az embert :-))! Eleve, a szemelyiseget megvaltoztatni nem igazan lehet! Csak az _attitudod_ (hozzaallasod, viselkedesed) valtozik. Jo esetben. Meg jobb esetben tenyleg valtozol, de jo iranyba, sajat magad es a kornyezeted hasznara! Rossz esetben (de ehhez szerintem alapveto jellemhibaja kell, hogy legyen az embernek), bekepzelt majomma lehet valni...
En is eleg koran kezdtem az oltonyos-nyakkendos munkat, par het mulva, ahogy alakultak a dolgok, ujra egyszeru pulcsiban, poloban, farmeringben + farmernadragban jartam dolgozni! Most a masodik munkahelyemen vagyok, itt is ugyanugy tortentek a dolgok, azzal megspekelve, hogy ha uj ugyfelhez megyek (tanacsado leven), akkor eloszor ott is szigoruan oltony-nyakkendo-en-vagyok-a-profi-tanacsado, utana pedig a korulmenyektol fuggoen szep lassan "visszavedlek" a kenyelmes viseletbe. Tehat fel a fejjel, ha tenyleg jol fizet a melo, vagj jo arcot es belul maradj meg olyan jonak, amilyen most vagy :-)))
Ha off voltam, bocsanat!!!
"személyiségünk egy részével fizetünk érte"..ez az én nagy bajom..kaptam egy olyan állásajánlatot amiért sokat kell változnom..de nagyon nagyon jól fizet,és nem egy túl nagy meló..
Én nem érzem magam érettenek arra hogy 20évesen minden nap kiöltözve járjak melózni...egy halál puccos irodába..de jó lenne tapétázni..kéne egy új hifi,és mindezt megvehetném.elmehetnék nyaralni,télen snowboradozni..
A pénzes pasikról annyit hogy nekem mindig fontosabb volt a saját anyagi biztonságom,és színvonalam mint a barátomé..az a legjobb ha egy szinten vagy vele..
Nem! Semmiképpen nem primitívségről van szó. Azt hiszem feri9 írta (nagyon bölcsen), hogy a pénzhez való viszony a fő kérdés. Ha ebben összhang van, akkor nem teheti tönkre a kapcsolatot a pénz, ha nincs, akkor igen. (Persze ugyanígy van sok mással is: szex, barátok, időtöltés). Ha a viszony csak egy kicsit tér el, akkor tanulhatnak egymástól a partnerek, ha nagyon, akkor szétfeszíti a kapcsolatot. Így megy ez. (SZVSZ)
Monthy,
Nem értek egyet az első mondatodban foglaltakkal, feri9 véleményét idézném: a kapcsolatot SZVSZ csak akkor teheti tönkre a pénz (vagy a hiánya), ha a két ember markánsan különböző módon viszonyul a témához. SzVSz igaza van, és ennek semmi köze a primitívséghez. Én nem tartom magam primitívnek (persze ki az, aki annak tartja magát??), de ha Te a hozzászólásaimból más következtetést vontál le, akkor szomorú vagyok. Hidd el, nem állnék le primitív pasikkal soha. :-) Ex sem volt az. Egyik ex sem. Valamilyen szempontból mind (mind az összes 3 db :-)) különlegesek (különösek) voltak, de izgalmas egyéniségek és intelligensek. Legalábbis nagyon remélem. Volt köztük 1 hatalmas szemétláda is, akinek komoly jellemhibái voltak és nulla pénze, mégis vele volt a leghosszabb kapcsolatom... Na igen. A szerelem vak madár, a véletlen ágára száll. :-(
Tényleg. Olvasta itt valaki az I love lóvé-t László Erikától?
OFF ON
Zoárd, kedves, nekem most enyhe férfiallergiám van. Gondolod, hogy ki tudnál belőle gyógyítani? :-)))))))))
Ha tényleg írnál, a hotmail-es címem nem él, a l_brooks@egon.gyaloglo.hu-ra légy szíves. :-)))
OFF OFF
Énszerintem:
Kell ahhoz egy bizonyos fokú primitívség legalább az egyik fél részéről hogy egy akármilyen kapcsolat tönkremenjen a pénz okán.
Én inkább felfelé lógtam ki a környezetmből, de soha semmijen konfliktusom nem adódott a lé miatt. Sőt. Előbb kezdtem el dolgozni mint a barátaim zöme, így az első komoly melóm alatt, (főként a lány) barátaimat néha meghívtam (nem felszedés céljából) egy vendéglős ebédre. Tök pozitívan vették.
Én mindent a saját erőmből értem, érek el, de ha valaki felajánlja a segítségét az mindig jól esik, bár nem szoktam elfogadni.
Ha valakinek az anyagi szintje hirtelen ugrik meg, akkor ha nem elég erős tényleg károsan befolyásolhatja.
Én egy olyan suliba jártam ahol a diákok szüleinek átlagjövedelme igencsak a topon volt. Hááát, elég gázos volt, rengeteg felhúzott orrú, üres tag mászkált a papitól kapott vadiúj gépével. A haverjaim az ottani viszonylatban inkább a szegényebbek közül kerültek ki, pedig én soha semmilyen szempontból nem diszkrimináltam. Szóval nem biztos hogy jó nagyon pénzes családban felnőni. De volt olyan is aki kifejezetten jófej pedig a családja igencsak tehetős. Szóval kivételek itt is vannak.
Csak még valami. Januárban akartam valami drágább dolgot venni, és nem értettem, hogy miért olyan kevés a pénzem. Addig nem figyeltem fel rá. Szóval, összeszámoltam, és karácsonyra közel 300,000 forint értékben vettem ajándékokat (10-nél kevesebb embernek). Akkor ez fel sem tűnt, mert számolja a fene, én legalábbis nem. Szóval, a pénz akkor tűnik csak fel, ha éppen kell valamire - de egy fél perc alatt tettem magam túl rajta, hogy azt a marhaságot most nem fogom megvenni, és egyáltalán nem zavart.
Először a topic eredeti kérdéséről, aztán majd én is elkanyarodom, ahogy néhányan tették, mint észrevettem.
Szóval, eddigi kapcsolataimban mindig nekem volt több pénzem, de ez csak most jutott eszembe, hogy ez feljött itt, addig nem számított.
Nekem talán szerencsém volt, hogy a pénz (vagy a hiánya) soha nem volt tényező kapcsolataimban; talán azzal is magyarázható, hogy nem érdekel, és nem is tudnék tartósan együtt lenni valakivel, akinek ez fontos. Mármint a pénz. Mindjárt megpróbálom elmagyarázni.
Nem vagyok gazdag; annyi pénzem azonban mindig volt, hogy amit akartam, megvegyem magamnak/családomnak/partneremnek. Persze, a kérdés, hogy mennyit akar az ember. Soha nem vonzott, hogy legyen kocsim, pl. Egyszerűen úgy érzem, nincs rá szükségem. Helyette ott a taxi, ha kell. Akármilyen távolságra, akármikor. Ha arra van kedvem, beülök, és nem érdekel, hogy csak fél órát nyerek vele. Viszont mindig tudom, melyik a legolcsóbb taxistársaság, és figyelek, hogy ne verjenek át - megvannak a módszereim.
Szerintem a pénzt ha eszköznek tekinti az ember, akkor nem ronthat meg semmilyen kapcsolatot. Nem számít, hogy esetleg több pénzem van, mert nem úgy élem meg, hogy ez most bármit is jelentene. És fordítva sem érdekelne, csak az lenne a baj, ha a barátnőmnek ez lényeges lenne. De olyannal úgysem jutnánk el odáig, hogy ez lenne a probléma, mert már ki sem alakulna komolyabb kapcsolat.
Szóval, hogy megmagyarázzam az eredeti kérdést, a kapcsolatot SZVSZ csak akkor teheti tönkre a pénz (vagy a hiánya), ha a két ember markánsan különböző módon viszonyul a témához.
Dehogynem ide. Hidd el, nem olyan konnyu idegen orszagban elni.
Egyebkent meg szerintem a penz egy bizonyos szintig igenis fontos, meg egy parkapcsolatban is, sot, foleg. Zavarna, sot, flusztralna, ha neha nem tudnam meghivni a baratnomet pl. vacsorazni.
(hat mar meg is fogadtad? leallsz poenkodni?)
ha nincs szellemi alap, akkor a targyak semmik. de ha van szellemi alap, es nem tudsz hozza targyakat szerezni, na akkor baj van. az idealis a szellemi alapon targyak, de meg mindig jobb szellemi alap nelkul targyalni, mint szellemi alappal nem jutni sehova...
Tigris
Vélemény a -11-09-es (önzetlenség határai, stb.) hozzászólásodhoz: két dolog van, amit ebben a kérdésben én nagyon fontosnak tartok. 1. Viszonosság. Azaz a kettőnk (akár valamely, akár "A" barát/nő) kapcsolata legyen olyan, hogy ne merülhessen fel bennem a kétség afelől, hogy fordított esetben ő ugyanigy cselekedne-e. 2. A segítségnyújtást ne várja el tőlem a barátom/párom, ne vegye azt automaikusan biztosítandó szolgáltatásnak.
Éppen ezért én TERMÉSZETES-nek tartom a segítségnyújtást (azaz nem érzem/érezném magam kitartottnak stb.), de nem TERMÉSZETES annyiban, hogy az nem magától értetődő.
Vegigolvastam a topicot, hozza is szolok :-)
A lotton nyertesek, majd penzelvesztokrol annyit, hogy az embernek mindig annyi penze van, amennyit _elhisz_! Ha en most hirtelen a duplajat kezdenem kapni a havi beremnek, nyilvan addig koltenek, amig arra a szintre all a bankszamlam, mint korabban. Ez nem egy hulyeseg, az embernek igenis hozza kell szoknia ahhoz, hogy sok penze van, akkor talan meg is marad.
A penz pedig nem elegendo a boldogsaghoz! Szerintem akkor boldog az ember, ha
1.) ugy erzi (ez esetben akar foldonfuto is lehet, a lelke a lenyeg);
2.) ido + penz + szeretet (csalad, baratok) + kiegyensulyozottsag.
Ha a masodik pontot nezzuk, nem is olyan egyszeru boldognak lenni... Mert ott van pl. egy sztarugyved, akinek rengeteg penze van, szuper kocsija, villaja, de mit er vele? A kocsijaval munkaba jar, a villajaban kevesebbet tartozkodik, mint a munkahelyen, a csaladjara (ha meg egyaltalan van neki) nincs is ideje! Ez az ember tehat gazdag, en azonban nem szeretnek a helyeben lenni!!! Mi ertelme van, ha kogazdag vagyok, de nincs idom es energiam kielvezni a gazdagsagot? Ebbol kovetkezik, hogy igazan gazdag csak az lehet, akinek van is ra ideje. Tehat a pelda-ugyved nem gazdag. Jo kis paradoxon, ugye? :-DDD
Na, remelem nem voltam tul zavaros, meg off, ha igen, akkor bocs!
"karacsonyi vasarlasoknal, szulinapoknal, hohgy mit tudnak nekem venni, hiszen mindenem megvan."
Ehhez csak annyit, hogy a fenti mondat jól jellemzi, hogyan is viszonyulunk az ünnepeinkhez. Kis családomban már régóta megpróbáljuk megvalósítani az ajándékmentes ünnepeket, mondván, nem az ajándék, hanem az együttlét a lényeg, megérezzük jól egymást, meg ilyenek. Viszont a környeztünk ezt képtelen elfogadni, mert zsigeri reflex lett az ajándékvásárlás. És ebből könnyen következnek olyan dolgok is, amiket Te írtál.
Egyébként, nem csak az nézhet ki röhejesen, ha az embernek van pénze (és villog vele) de az ellenkezője is, amikor no zseton, de erőn felűl költ az eceri magyarember.
Jo volt olvasni a hozzaszolasokat, mert latom nehanyunknak eleg hasonlo problemaink vannak.
En is ugy latom, hogy en nem valtoztam meg attol, hogy penzem lett, legfeljebb a barati korom, tagabb csalad kezel maskeppen. Visszahallottam pl, a karacsonyi vasarlasoknal, szulinapoknal, hohgy mit tudnak nekem venni, hiszen mindenem megvan. Olcso ajandekot venni pedig mar cikinek erzik. Ez eleg nagy gond, (lehet, most sokan nevetnek) de igy en eltavolodtam a regebbi koreimtol es egy olyan korbe kerultem bele, akik gatlastalanul szeretnek kihasznalni a velem valo "baratsagukat" ismeretseguket. A valodi baratok hatrebb huzodtak es a parazitakkal valo talalkozasok teszik ki a tarsasagi eletem zomet. Es NEM TUDOK mit tenni ez ellen!!
Nalam is ugy kezdodot, hogy egyre tobbszor en fizettem a szamlat, olyan ajandekokat vettem, amik akkor nekik dragak voltak mar, nekem viszont nem es ezzel a hamis mertekkel rontottam el a dolgot azt hiszem. Míg a tobbiek balatoni, max gorog utakat tervezgettek mi evente tobbszor megyunk nyaralni es zavaro volt mondani, hogy mi hova keszulunk, ha megkerdeztek.
En azt terveztem regebben, hogy 35 eves korig dolozom es utana nyugdijba megyek. Valoszinuleg igy is lesz, de attol tartok, ezzel aztan vegkepp bezarom a kaput a regebbi, csoro korszakbeli baratok elott.
Egyetlen szerencsem van, hogy a felesegemet meg akkor ismertem meg, amikor csoro voltam:penteken nem tudtuk, hogyan megyunk at a szulokhoz(yalog vagy BKV) ebedelni, mert jegyre sem volt penzunk. Ha nem igy lenne, nem hinnem mar el, hogy valoban engem szeret es nem a penzemet.
Ugy erzem paran most tanuljuk meg viselni , elviselni a penzt.
Es nagyon sokat szamitanak a gyokerek, mert lehet "hordani" 10 milliot ugyis, hogy mindenki irigyel, utal es lehet 100-at ugy, hogy senki nem tudja, mert _ember_ maradtal.
szóval hogy válaszoljak, nekem nem okoz gondot, hogy kifizessek ezt azt a barátnöm helyett (pl. igen jelentös összeg is volt közte) de persze csak akkor ha a bizalom alapján állunk...nekem nem lenne problémás az, hogy gazdag barátom kocsiján megyünk...ha olyan gazdag, úgyis leszarja az egészet, ha meg gazdag de szarrágó, majd elémáll és aszondja, hogy ennyimegennyivel tartozol és készpassz...nem gáz ez, csak bizonyos helyzetekben, ezt mindig az adott ember személyisége dönti el
a barátnöm néha rosszul viseli, hogy tartozik nekem, meg ilyesmi, de - és most ne sértödjön meg senki - a nök általában elfogadják, hogy a férfi ott legyen mellettük és támogassa öket anyagilag ez egy természetes viszonyulás a dolgokhoz, évezredek alatt alakult így, nincs ebben semmi különös
Afffffrancba, most lebuktam. Pedig milyen ügyesen próbáltam titkolni!
Amúgy kedves topictársak a Keynes-1999-07-14-11-09 hozzászólással kapcsolatban nyugodtan megpróbálhattok választ adni Ti is. Mi lenne ilyen helyzetben?
