Es erdekes, amit irsz. Pl. en a parommal tisztara olyanok voltunk, mint a kamaszok, akik mar tudjak, hogy a masik is tudja, es nem lenne semmi baj, ha mondana, vagy mondanam, es megsem jon ki. Aztan egyszerre csak megis, es ezzel nem nagyon lett tobb, mert ezt enelkul is ereztuk, tudtuk. Ettol fuggetlenul vannak helyzetek, pillanatok, amikor olyan jo, ahogy ez a 8 betu osszeall egy halk suttogasban
Ki kell azt mondani az embernek, ha szeret valakit? Mert ha azt mondom "szeretlek" az, ha úgy vesszük, csak egy szó. Szerintem ez egy olyan dolog, amit az embernek nem kell megfogalmaznia, mert minden egyes porcikája azt "mondja", de legfőképpen a szeme, a mozdulatai, a hangja, az ölelése, a szorítása, a csókjai...olyasmi, mintha valakit igazán nagyon-nagyon szeretünk, akkor ott meg sem kell fogalmazni ezt a szót (persze be kell vallani, hogy azért mindenkinek jó kis bóknak hat az ilyesmi) szóval azt nem kell megfogalmazni, érezni kell, és a másik is érzi, épp ezért nincs szükség arra, hogy ki legyen mondva - persze megint hozzáteszem, hogy jól tud esni a dolog.
jó volt ezt így leírni
Szerelem = barátság + szexuális vonzalom + X tényező?
SZVSZ X tényező=elvarázsoltság, egy kis őrület.
A szerelem nem teljesen normális állapot. Az ilyenkor felvett szemüveg mindent szebbnek, színesebbnek mutat, mint a valóság. Az ember idealizálja a kedvest, a külsejét, a tulajdonságait. Veszélyes állapot, de jó.
Persze az utóbbi sem egyértelmű. Mert többféle szerelem van: reménykedő (még az elején), viszonzott, és viszonozatlan. Na ez utóbbi inkább gyötrelmes.
Lehet, hogy még nem emlitettem: Halak vagyok. Józan ész? Hmm.
Lehet, hogy úgy van, ahogy gondolom. Lehet, hogy nem úgy van. Viszont van esélye a dolognak, úgy érzem. Akkor csak azért gondolkodjak józanul és ne vállaljam fel a sérülések, fájdalmak kockázatát, mert lehet, hogy még erősebben pofára esek? Hiányoznak belőlem az önvédelmi reakciók? Lehet.
Az érzelmeidet nem tudod kontrollálni, de azt igen, hogy mennyire lovalod bele magad olyan helyzetbe, ami egyáltalán nincs is úgy ahogy gondolod.
És az, hogy szerelems vagy, még nem jelentheti azt, hogy a józaneszed kikapcsol.
nem irigykedek, örülök, ha jó a kapcsolatod. Ennek annyi köze van az állításaidhoz, hogy - és ezt nyilván Te is tudod - máshogy látja az ember ilyen helyzetből a dolgokat. (Emlékszel még? Ilyenkor minden annyira semmi és annyira minden egyszerre.)
Amit igazából mondani akartam, az az, hogy az ember nem tudja kontrollálni az érzelmeit - és itt valóban nem számít, hogy egy- vagy kétoldalú-e a dolog - , értsd: a szerelem az jön és ha már ott van, akkor nem tehetsz ellene semmit. Én sem bele akarok esni, mert most ez lenne a jó, hanem beleestem és ez nagy különbség. Persze nyilván nem várhatom el Tőled, hogy velem vagy helyettem higgy abban, amit érzek. Gyakorlati alkalmazás nélkül sem csak leirások vannak, hanem érzések is. Ez egy olyan magánügy, belső ügy, amihez furcsamód a Kedvesnek sincs köze. Egyébként nagyon szép is tud lenni egy ilyen érzés, akár éveken keresztül is. (Átéltem nem egyszer.) Na, valami ilyesmi.
Szeretem az édest,
Aki ma xx éves!
Isten éltesse sokáig,
Míg a tenger szárad bokáig!
Ő tudja, kiről van szó,
Néz engem, s ez nagyon jó!
Boldogságot, egészséget kívánok!
S majd puszit kapok, kivárom!
Ezer rózsát küldök,
És csókolom szőke fürtöd
S nézem szemed,
Tudom, engem szeret!
Minden jót mára,
De ne egyél sokat vacsorára:-)))
Boldog szülinapot,
Ajándékul a szívem kapod:-))))******
@>}----//--- @>}----//--- @>}----//--- @>}----//--- @>}----//--- @>}----//--- @>}----//--- @>}----//--- @>}----//--- @>}----//--- @>}----//--- @>}----//--- @>}----//--- @>}----//--- @>}----//--- @>}----//--- @>}----//--- @>}----//--- @>}----//--- @>}----//--- @>}----//---
Duck, te most irigykedsz? Mi köze van az állításaimnak ahhoz, hogy most boldog szerelemben élek-e vagy sem?
Mindössze azt óhajtottam kifejezni, hogy SZVSZ egyáltalán nem sötét verem a szerelem, nem is tudom hogyan nevezhettek el így egy ilyen nagyszerű dolgot. Annak sötét verem, aki nem nézi meg hova lép, de annak minden az, mert semmit nem lát.
A "szigorúan elméleti" felvetésedre pedig hadd ne válaszoljak semmit, mert már az sem stimmel, amit rögtön utána írsz zárójelben, miszerint irreleváns, hogy egy- vagy kétoldalú. Az "egyoldalú szerelem" legfeljebb rajongásnak nevezhető, egy csomó jellemzővel nem bír, amitől szerelem egy szerelem. Szigorú "gyakorlati alkalmazás" nélkül pedig semmi elméletnek nincs helye a szerlem körül, legfeljebb leírásoknak, amiket páran meg is tettünk már és még fogunk is.
Nincs mit értékelni mások próbálkozásain, merthogy ez nem olyan dolog, hogy na akkor most tapogatózom, mert én bele akarok esni. A vermet nem kell, nem is lehet keresni, és ha már ott van, akkor sem beleesni kell, hanem okosan beleugrani. Nagy különbség. Amíg csak úgy beleesel, addig igen jó eséllyel megütöd magad és mást is.
Na persze miről szólna a világirodalom, meg a romantikus filmek, ha az ember mindig pontosan tudná, hogy ez lesz az igazi, ezt most elkezdem. Lásd be Bagojj, az, hogy most éppen boldog kapcsolatban élsz, nem jogosit fel arra, hogy ennek fényében ne értékeld mások probálkozásait a sötét verembe esésre vonatkozóan. Ha teszem azt - szigorúan elméleti kérdés - vége lenne a jelenlegi kapcsolatodnak, akkor azt mondanád, hogy: "tévedtem, ez nem is volt szerelem". (Itt most irreleváns, hogy egy- vagy kátoldalú-e a szerelem. Én pontosan tudom, hogy mikor esek bele a verembe, akkor is, ha aztán egyedül kell kuksolnom benne.)
Persze, hogy szívesen beleesünk, de a gond akkor van, ha nem nézünk oda és valami másba esünk bele, aztán nyavalygunk, hogy ez nem is az. Nem minden sötét verem szerelem is egyben :)
A szerelem csak annak sötét verem, aki becsukott szemmel mászkál. De akkor minden az. Ne tessék saját hülyeségünket, konokságunkat, szemellenzősségünket a szerelemre fogni!
És amikor kisebb-nagyobb veszekedés utáni csendes durci van és egyszerre néztek egymásra, mosolyodtok el és indultok a másik felé, hogy átöleljétek egymást...na, az is nagyon az :)
És szerelem az is, mikor össszeveszel vele és közben azt kívánod, hogy hagyjátok már abba, mert milyen nevetséges ez az egész, hiszen szereted és nem akarsz vele veszekedni, és a végén már magadra vagy mérges, hogy képes vagy ilyankor az érzelmeidre hallgatni, mert már veszekedni sem tudsz.
Még mindig csak kel a szerelem!
Nem ébredt fel, kereshetem.
De tudom, hogy lassan kopogtat,
Boldogan engedem, hogy megfoghat!
Kéksége beburkol és felemel
És tudom, hogy minden érdekel
Ami Veled kapcsolatos....
Már szerelmes vagyok! Csodálatos!
Egyebkent lehet, hogy egyszeruen a belso gorcs a bajod, hogy egy-egy jel arra osztonoz, hogy azonositsd a ket lenyt. Pedig hidd el: biztos, hogy nem u.az, azt mar eszrevetted volna! ;)
Valahogy tenyleg igy erzem, ahogy mondod. Huh, no probalok reluxazni ...
(Lehet, hogy ezt inkabb az 'Ez egyszeruen nem er...'-be kellett volna irnod? ;D)
Nos: ne sz@rakodj itt, hanem hogyha majd' megveszel ezert a noert, akkor ne az ilyenek tartsanak vissza! Itt az ideje, hogy a kellemetlen emlekek felulirodjanak. (Ez meg azt a pozitiv hatast is elerik, hogy a regi Kedveseddel eltoltott idoszakkal, sot o magaval is megbekelsz esetleg)
Egyebkent lehet, hogy egyszeruen a belso gorcs a bajod, hogy egy-egy jel arra osztonoz, hogy azonositsd a ket lenyt. Pedig hidd el: biztos, hogy nem u.az, azt mar eszrevetted volna! ;) Na, hat ez van Veled. Relax!
Olyasmi, de nem olyan egyszeru am az eset. Gondolj bele: valamilyen veletlen folytan belefutnal egy olyan ferfibe (most transzponalom itt rad, felteve, hogy egy holgyet rejt a nicked), aki sok szempontbol (teljesen objektiv dolgokban, amikrol persze nem tehet, mert egyszeruen adottsagok) olyan, mint egy regi kedvesed, akinek az emleketol menekulnel. Es akkor jon O, es egeszen mas, mint az a rossz emleku pasi, es megis olyan kiserteties a hasonlosag, hogy beleborzadsz (pl. ugyanugy hivjak a kutyajat). Jozan esszel azt mondanad, hogy dehat ha egyszer csak objektiv dolgokrol van szo, akkor ezek mit szamitanak. Na egen, de hat az emlekek mar csak ilyenek: az erzesek mulnak, es az objektiv dolgok maradnak meg legtovabb. Sztahanovnak volt egy jo meglatasa holmi porcelan baglyok ropteteserol (emlekszik, bagojj kollega? ;-), ugyis mint az ex elfeledesenek leghatasosabb modozatarol. Hat ezt a materialis rendrakast meg is tettem, de mentalisan ez mar kicsit nehezebb.
Es ez az uj kedves pedig egyre jobban hianyzik, en meg csak szarakodok, lassatok. Ez egyszeruen nem er ...
Kolléga, hát volt eccer egy Madách nevű pacák, aki minden valószínűség szerint a Marsról jött, mert csak úgy fogta magát és lazán megírta egy sorban az egész földi szüttyögésünk értelmét. RÁadásul tett mindezt galád módon az utolsó sorban, így megint azok jártak jól, akik az újságot is a sportrovatnál nyitják ki, azok rögtön az elején megtudhatták, hogy mi is itt a lényeg. Küzdj és bízva bízz. Ha úgy érzed, hogy kitör a frász érte, akkor muszáj hinned is az egészben, különben nem ér egy kalap bódiszilvát. A benne való hit és bizalom nélkül csinálni egy kapcsolatot, olyan mint egy szakadékot két lépéssel áthidalni: Meg lehet próbálni, de nem fog menni. A 100 km nem egy túl kellemes adottság, de igazából csak egy mérce, egy léc, amit vagy lever a kapcsolatotok, vagy nem. Meg kell oldani, adott a feladat, közben azért nem árt tisztázni, hogy meg akarjátok-e oldani ilyen körülmények mellett.
Egen, ez most eppen egy ilyen bagojj mondja Bubonak tarsalgas, nem pedig kiabrandult szerelmetesek porbatiprasa. ;-))
Tudod fajtars, igazabol megveszek, hogy ismet lassam, a telefont meg most mar ugyis elcsesztem, mer' az elobb beszeltunk. De meg az is van, hogy olyan nehez osszehozni vele talalkat, mert hogy nem vagyok en egy Boing, hogy 100km repuljek egy nap, pedig most repulnek. Es ha meg nem a telefonjat varnam, akkor varnam az emiljet. Szoval varakozasbol nincs hiany. Lehet, hogy csak egyszeruen el kene fogadnom, hogy "he, huje madar, ez most talan nem az a palimadaras ugy, mint volt elotte". Es ha ebben tudnek hinni, akkor szarnyakat kapnek, tuti.
