Ma délután, zöldbabfőzelék-melegítés közben, egy gondolat futott át rajtam, ami megvilágosította elmémet. A gondolat pedig az volt, hogy minden perc, minden óra, amit itt ISTEN-ről való eszmecserével, sokszor vitával töltök, az ISTEN-nel való kapcsolattartástól veszi, lopja, rabolja el az időt. Ha valaki, Isten Szentlelke Szent Szelleme vezethet Önmagához, nem pedig mi egymást. Nem mi fogjuk egymással Istent megismertetni, hanem Ő fogja megismertetni magát velünk. Épp elég időbe kerül létfenntartásunk, ezért a maradék időmet ezentúl az ISTEN-nel való beszélgetésre, azaz imára, és az ISTEN-re való hallgatásra, azaz meditációra fogom fordítani.
Köszönöm, hogy köztetek lehettem, s azt hiszem, minden velem szemben tanúsított megnyilvánulásotok a javamat szolgálta. Búcsúzom Tőletek! Áldjon meg mindnyájatokat az Úr!
Kedves hope!
A tolerancia nem elcsépelt szó, ha igen, minden szó az. "Bánjatok úgy, ahogy szeretnétek, hogy veletek bánjanak!" Ki nem szereti, ha tlerálják? Ki szereti, ha nekiesnek, támadják, ráerőszakolják a nézetüket, a hitüket? Ki szereti, ha (lelkileg) megerőszakolják?
üdv: aranyvik
A János 14:12-ben a 'nagyobb' utalhat a következőkre.
Jézus egy bizonyos ideig, egy területen, valamennyi embert tanított,- hírdette Isten országát, királyságát (Máté 6:9,10 "Ti pedig így imádkozzatok... Jöjjön el a te országod...")
Konkrétan, kb 3 és fél évig, Judeában, Galileában, Szamáriában... néhány száz, ezer embernek.
A tanítványai, (I. századtól, napjainkig)
ha személyenként nézzük: akár évtizedekig, nagyobb országokban, több embernek. Például, Péter és Pál apostol
ha a teremtő földi szervezetét nézzük: évszázadokon keresztül, az egész lakott földön, minden embernek.
Az intézményesített forma - amely annakidején kellett ahhoz, hogy kialakulhasson egy keresztény közösség a világban, ma már bizonyos mértékben gúzsba köti a szellemet. Külsőségeket kínál,bűnbocsánatot és szertartásokat, amik hajlamosak elfeledtetni azt, hogy a lényeges az egészben egy lelki folyamat, egy folyamatos spirituális fejlődés.
Rá kell jönnünk, hogy ezt az utat magunknak kell bejárnunk.
És talán ez az a "nagyobb",, amire Jézus gondolt, hiszen Ő jobb alapokkal, tiszta tudattal öltött testet a Földön ellenben velünk, akik meg vagyunk áldva az eredendő bűn minden bajával. Tehát valóban nehezebb a feladat......
Valóban nehéz ezt itézményesített formában okítani, de sokat meríthetünk mások életéből. Itt van mindjárt Jézus. Nem volt olyan nagy butaság a katolikus egyháztól a boldoggá és szentté avatás: tanulságos életekre hívja fel a figyelmünket. Persze nem feltétlenül egy szent élete visz közelebb a "szeretetben élés" megvalósításához, ez csak egy intézményesített próbálkozás.
"A bűn a lélek fogvatartója"-Egyetértek veled. Jézus mondat valahol: nem az betegít meg minket ami bemegy a szánkon, hanem ami köjön rajta.
Sekter Pádi
Kedves Juzer!
Nem tudom pontosan mit érthetet Jézus a "nagyobb" alatt. Az idézet végén utal rá, hogy már nem sok ideje van hátra itt a Földön és megy az Atyához. Mintha azt sugallná, hogy van még mit tenni bőven, de nem neki mert az Ő ideje lejárt. Vagy ezzel is tanított: emberi szemmel nézve bármilyen nagy dolgokat is viszel véghez, még véletlen sem gondold különbnek magad mindenki másnál? Nem tom.
Ezeket a dolgokat nem lehet mérni mint a távolságot. Egy Teréz anya nem mérhető össze egy Szent Ferenccel! Bármilyen rangsorolás igazságtalan és pontatlan lenne! Az benne a szép, hogy ez a "versengés" nem a helyezésekért folyik(mert nincsenek ilyenek).
A püspök urat illetően:
az én hitem szerint Isten maga a teremtő értelem, aki bennünk anyagból alkotta meg magát. Az embernek azonban magának kell felfedeznie isteni mivoltát, ami nehéz az anyagi világ csapdái között.
Olyan ez, mintha minden szükséges szoftver ott lenn a fejünkben, de egyenlőre nem vagyunk képesek használni őket. A szeretet által elérhető magasabb szintű tudatállapot a kulcs képességeink mélyebb szintű megismeréshez. Ez pedig már életmódot követel, ami nem okítható intézményesített egyház keretében, erre az embernek magának kell törekednie.
A bűn a lélek fogvatartója, a magunkba fojtott negatív érzelmek bezárnak minket, és rongálják a "szeretetképességünket", így az egyházak valóban sokat tettek, például a gyónás lehetőségével, hiszen könnyítettek(és könnyítenek) az "eltévedt lelkeken".
A neheze azonban még hátra van, hiszen sok történelmi tévedéssel, dogmával és egyszerű félreérteélmezéssel kell még leszámolni (persze nem fegyverrel (:-) ), addig, amíg mindenki megérti, hogy hogyan lehet szeretetben élni... Jézus bebizonyította, hogy ez lehetséges, az embernek be kell tudni bizonyítania, hogy meg tudja valósítani!
Szia Sekter!!!
Nagyon köszönöm Neked a pontos idézetet, nagyon elgondolkodtatott.
Mire utal Jézus azzal, hogy nagyobbakat is?!
Ő sem volt még az út végén, de már látta azt?
Vagy meg kellett halnia, ahhoz. hogy végigérjen az úton?!
Egyáltalán mi lehet "nagyobb"?! Úgyértem, milyen mércével mérhetsz valamit, ami - feltéve, hogy tökéletes - abszolút?!
Sokat gondolkodtam, és sokszor elakadtam. Mit gondolsz?
Szia!
Erre gondoltál:
Ján.14,12 Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál;
mert én az én Atyámhoz megyek.
Kösz, hogy felhívtad rá a figyelmemet! Erre nem emlékeztem. Igazad van és asszem én voltam kicsiny hitű.
A piaci jelenet számomra nemJézus emberi mivoltát hangsúlyozza. Inkább azt, hogy milyen nagy volt az Atya iránti szeretete. Nem mérlegelt, nem sunnyantott, nem fordította el fejét csak tette amire a szeretete ösztönözte! Irigylem érte!
Vot egy püspök vmikor az első századokban(talán-már nem emlékszek pontosan) és valami olyasmit modott, hogy Isten emberré lett, hogy mi emberek istenné lehessünk. Szóval Isten nyakábe vette emberi voltunk minden koloncát és megmuttata hogy meg lehet ezt csinálni, hogy szabad a pálya előttünk. Összecseng azzal a mit mondasz.
Gyakran eltöprengtem azon, hogy Jézus - segíts, ha rosszul emlékszem - azt mondja:" Ezt mind Ti is meg tudjátok cselekedni.".....
Márpedig ez csak egy dolgot jelenthet, a szeretet tökéletes megvalósítása lehetséges!!!! A piaci jelenet amelyet felidéztél most Nekem azt súgja, hogy Jézusnak volt egy emberi mivolta, hiszen többször ragadják el indulatai...., ő elindult a tökéletes megvalósítás felé, és ezen - általa tapasztalhatjuk - ember is elindulhat... Talán nem is a példamutatás tökéletessége a lényeg... , hanem az, hogy megmutassa, hogy létezik ez az út, és Neked is elérhető.
Szia!
Valóban az emberi problémákról írtam.
Krisztusnak "abszolút" példát kellet mutatnia, még ha ezt nekünk szinte lehetetlen is elérni! Egy tökéletlen példa/egy lentebb szállított mérce sokakat elbizonytalanítana, Jézus mint Isten hitelét vesztené: mert mit akar ez tőlünk ha még ő sem tudja megcsinálni, Isten ez egyáltalán stb.? Ez egy egész életre szóló feladat: lépésenként közeledni e tökéletes megvalósítás felé.
Csak úgy eszembe jutott: ha Jézus nem ezt tette volna, hanem tökéletlenségünket látva nem egy tökéletes példával ált volna elő. Akkor biztos lett volna olyan, akinek ezt sikerül elérni/túlszárnyalni és akkor azzal mi van? Nagyobb Istennél? Na ennek itt nem sok értelme volt, csak beugrott...
Lehet, hogy nem határoztam meg elég világosan, hogy mit értek tolerancia alatt.
A tolerancia szerintem a másság létjogosultságának elismerése, amit nem is kizárólag az emberek közti megnyilvánulásokra értek, hanem a tudást, a gondolatokat illetően is. Amikor szeretetről beszélek, annak alapja a tolerancia, mi nélkül ítéletek vezérelnék életünket, ami megnehezíti azt, hogy valóban szeressünk.
A szeretet relatív mivolta és mércéje emberi léptékű. Az abszolút szeretetben nem hiszem, hogy lennének határok szabva. A szeretet azon problémái, amikről Te beszélsz tisztán emberiek. A Krisztusi út azonban csak kis eséllyel valósítható meg a Földön.
Ui:
Talán meglepő lehet, de a Jézus Krisztus Szupersztár vizsgálta ezt a kérdést is , talán emlékszel, Júdásból beszél a tökéletlen ember, míg Jézus tévedhetetlen, viszont Júdásnak épp ezért sikerül néha szimpatikusabbnak lenni Jézusnál: emberibb, téved és ez hozzánk hasonló......
Szia!
Én nem érzek olyan nagy ellentmondást mondandód és János apostoltól idézett rész között. Szerintem János és Pál is másról beszélnek. Nekik a hit és az evangélium tisztaságának megőrzése lebegett a szemük előtt. Hirdették az evangéliumot, meg akarták ismertetni az emberekkel Jézust, de eleinte kevesen voltak, kevés volt a hiteles forrás. Egy ilyen környezetben a frissen megtértek könnyen eshettek tévedésekbe, hitelt adhattak hamis prófétáknak. Az apostolok ettől akarták megóvni a híveket. Ezért tettek ilyen erős kijelentéseket.
A szeretet nem feltétlen toleráns. Sőt a szereteted másokban ellenérzéseket is kiválthat! Gondolj Jézusra, mikor szétkergette az árusokat a templomban. Az Atya iránti szeretetből tette! Képzeld el, hogy egy öreg zsidő vagy aki már hozzászokott az árusok látványához a templomban(esetleg ismered is egynémelyiket, tudod milyen nehezen tartja el a családját stb.) és akkor azt látod, hogy jön egy épp csak felnőttkorba lépet "taknyos" és felborogat szétdobál mindent és szidalmazza őket. Ott te ezt a szeretet megnyilvánulásának gondoltad volna? Én valószínúleg nem! Sőt gyanítom összeférhetelen bajkeverőnek gondoltam volna. Pedig a szeretet motiválta!
Én azt gondolom nem a szeretetben keresendő a tolarencia, a nyitottság és a jóindulat, hanem a szeretet ez utóbbiak mércéje: a szeretet szabja meg, hogy hol a határ. A szeretet nem csak füligérő mosoly és a szivemben szétáradó befogadó melegség. A szeretet kötelez is, sokszor olyan lépésekre is ami némelyekből meg nem értést válthat ki, ami miatt hátrányt szenvedhetsz, esetleg ellenségeket szerezhetsz...
Én a szeretetben a tolranciát , a nyitottságot,és a feltétlen jóindulatot tartom a minimálmércének, aminek persze kevesen felelnének meg.
Úgy érzem, hogy amikor a teremtőt dícsérem, abba belefér a többi vallás megismerése is, hiszen minden vallás egyfajta utat kínál az igazi boldogság elnyeréséhez. Hiszek abban, hogy ha a toleranciát mindenki saját értékeinek elfogadtatása elé helyezné, akkor egy kicsit közelebb állnánk Pál apostol által elképzelt Krisztusi tudományhoz.
A szeretet emelkedettség, a magasabb szintű ember, aki szeret teljes életet él, s ezzel együtt, a k i s z e r e t , az mindenkit elfogad és meghallgat, ami viszont ellentmond néhányotoknak és János apostolnak.
Idézem, hogy mire gondolok:
"9. Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak
egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az
Atya, mind a Fiú az övé.
10. Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok
azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek: "
A szeretetről, az egymásra utaltságról, a tolarenciáról, valóban érdemes együtt gondolkodni. Szeretném, ha elgondolkodnánk János apostol szavain, amit a második levelében írt, hogy az ott olvasottakat hogyan tudjuk a gyakorlatban megvalósítani.
2.János
6. És ez a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, amint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok.
7. Mert sok hitető jött e világra, akik nem vallják a Jézust testben megjelent
Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus.
8. Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkáltunk, hanem
teljes jutalmat nyerjünk.
9. Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak
egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az
Atya, mind a Fiú az övé.
10. Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok
azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek:
11. Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.
Hol van a határ, mennyire lehetünk toleránsak, hogy ne legyünk részesek mások gonosz cselekedeteiben?
Semmiképpen nem szeretnék mások gonosz cselekedeteiben részes lenni, és nem is leszek.
Kedves CSerfa!
Az említett idézet nem azt jelenti, amire te gondolsz. Pál a hit eltévelyedése ellen szól és nem tiltja hogy hitbéli kérdésekről más hitűekkel vitázz. Hogyan akarsz szerettel fordulni mások felé, ha tudomást sem akarsz venni gondolatairól és hitéről(hisz akkor nem őt szereted csak saját magadat). Ha a te urad Jézus, akkor szeretned kéne a többieket, de ha nem állsz szóba velük, akkor ez piszok nehéz lesz!
Igazad van. Akartam? Inkább szerettem volna. Engem is meglepett, hogy a szeretet megemlítése milyen indulatokat váltott ki. Nem könnyű elfogadni a másságot, nekem sem mindig sikerül, de együtt gondolkodva talán elérhetünk valahova.
Szia Echo!
Szeretetről, egymásra utaltságról akartál itt beszélgetni. Ehhez képest itt komoly indulatok szabadultak el. És a hozzászólók többsége elutasított. Vajon miért? Kapisgálod, hogy csak a keresztény egyházak között is miért van annyi feszültség? Süketen és vakon kell közelednem más hitű embertársaimhoz(hogy nehogy meghalljam kárhozatra vezető dumájukat), de közben tűzzel-vassal az igaz hitre kell térítenem?! Még Isten is megadata a lehetőséget, hogy nemet mondjunk rá, mint ahogy ezzel sajnos sokunk él(t) is! És aki nemet mondott azt Isten nem hallja meg, nem beszél hozzá?!! Dehogynem beszélget velünk, különben a sok tévelygő mint én is hogy talált volna vissza hozzá? Épp a szeretet az amin keresztül megmutatkozik Jézus igazi arca! És a szeretetbe beletartozik az is, hogy maradéktalanul és önzetlenül mindenféle önös érdek nélkül(hátha szerzek Istennél mégegy piros pontot ennek a "szerencsétlenek" a megtérítésével) elfogadom a másikat olyannak amilyen.
Fogadjunk el mindenkit, mint állampolgárt, mint a világ tagját olyannak, amilyen.
De, hogy hitbéli dolgokról beszélgessünk, sőt esetleg vitázzunk?!
Lehet a világ dolgairól vitázni a tanítványnak. De hitbeli dolgokról nem! Mert a más tanítás az Úrban nem fér be.
Ezért írtam, amit írtam. És semmi haraggal. Idézettel.
Mert a tiszta legyen tiszta. Az egyszerű legyen egyszerű. A hamis legyen hamis. A sötét legyen sötét.
Legyen elválasztva a világos a sötétségtől. A világosság meg fényljék a sötétségben, ne oldódjon fel.
Az elválasztott legyen elválasztott, a szent legyen szent, őrizkedjen a világ dolgaitól, tartsa magát tisztán.
A vitázó meg vitázzon.
Gal. 1.9 "... Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen." és 1 Kor. 16.22 "Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott!..."
Lásd még a Jelenézek Könyve végét!
Most Te eltörlöd Pált, aki az Úrtól vette mondanivalóját?
Mire kívánod rávenni a hívőket, halgassanak olyan vélekedéseket, melyek hozzátesznek, elvesznek vagy hamisítanak a Biblia állításaival kapcsolatban?
Aztán jöhet Allah, meg egyre több isten, meg nap, meg hold, meg Beliál?
Persze Te nyugodtan beszélgessél ilyesmiről, de akkor nem vagy az én Uram, Jézus tanítványa, mert a tanítványok engedelmesek Jézusnak, és apostolának, Pálnak, aki éppen Jézus dolgait írta le.
Se BAGY-os, se HIT-es nem vagyok, de szerintem az ökumené halott ügy. OK, keresztény felekezetek között nagyobb lehetőség van, a közös pont Jézus, ez nem semmi. Általában a felekezeteknek akkor OK az ökumené, ha az van amit ők akarnak.
Azt pedig el sem tudom képzelni, hogy egy megmozdulás anntire ökumenikus legyen, hogy Krisnások, Buddhisák stb. legyenek mellettem...ki van csukva!!!
Mert szerintem a kereszténység nem toleráns. Jézus sem toleráns volt. Ő nem topleranciát - mindenki azt csinál amit akar, kit érdekel? - hanem szeretetet hírdetett, ennek nevében pedig nem hagyhatom barátaimat és felebarátaimat elkárhozni...
