Nyman,
örülök, hogy ismét találkozunk, a ferjem a Westel o66o-nál dolgozik, így talán nem újságokból kapott információim vannak. Nos, a Westel 9oo GSM Rt. előfizetőinek a száma valóban megközelíti az egymilliót, a Westel 45o-é kb.65o ezer, de este megkérdezem Györgyöt.
Üdv
Elizabeth
Sz'al aki újságot rí az nem tud nem ferdíteni, hisz a vlóság mamá' oj bonyola, hogy nics aki átlássa. tehát Muss all 1szerüsíteni. Aki 1szerüsít az lényegébe' hasracsapva eldönt soktényezős problémákat. Itt állunk egy marhanagy intelektuaalis probléma kozepen.(Aggyuk oda egy ujsagirtonak!)
Vannak cikkek, vannak Írók, akik átjönnek. Akik képesek Á-t adni! Bezony!
A többi cask handzsala.
Persze, nem kék annyi lap mek iró.
Szegéyek.
Mi is hogy eltartyuk öket..
"Utoljara talan szaz eve irtak azert ujsagot, hogy tajekoztassanak. Azota az ujsaghasonlo, mint a fogpaszta. El kell adni."
Kedves McAtti!
Sajnos, ki kell ábrándítanom téged, bár gyanítom, tudod, te is, hogy már akkor sem kizárólag a tájékoztatás volt a cél. Már a múlt század hetvenes éveiben is könnyedén lelhetünk tájékoztató jellegűnek beállított, ámde megrendelésre írott tudományos és/vagy politikai cikkeket. Gyanítom, létezik ez, mióta a szakma, csak ennél korábbi újságokat nem olvastam, így tettenérni sem állt módomban ennél régebbi eseteket.
Az újságírók végzettségéhez (képzettségéhez). Tán Corporal fejezte ki a legjobban: tulajdonképpen semmihez sem értenek. Az újságírói képzettség igazából az, hogy el tudjál mondani valamit, különböző színekkel. (Mikor én tanultam, akkor az tipikus feladat volt, hogy most ennek-annak a szemszögéből láttasunk egy balesetet, mondjuk el két mondatban, fél oldalon, meg két oldalon.) Ez jó esetben fél-egy év érettségi után. (De helyesen írni már nemigen tudnak.)
Szaklapnál dolgoztam, és kollégáim 5%-a volt hozzám hasonlóan elsősorban szakember, másodsorban újságíró. Más lapoknál is ez a helyzet, ez a sajtótájékoztatókon elhangzó hülye (sztereotip) kérdéseken, majd a megjelent még nagyobb marhaságokon le tudtam szűrni.
Aki figyelemmel olvassa a lapokat, meg hallgatja a híreket, az nemhogy egymással, de a tényekkel ellentétes közléseket láthat. Olvassátok csak el mondjuk a Népszabi írásait Schumacher visszatéréséről. Három doboz Guinesst nyertem vele! Kollégám mondja, hogy no, a fiú indul Mogyoródon, írja az újság. Mondom öreg, a Sumi beteg ember, fáj a lába, bottal jár, nem indul. De, erősködik, a Népszabi egy német szakemberre hivatkozik. Elolvastam a cikket, a kamu iskolapéldája volt, javaslatomra fogadtunk. (Hát, nem voltam úriember, mert a cikk alapján biztos voltam...) Érdekes módon, a verseny előtti napon hasonló vehemenséggel bizonygatta a lap, hogy Sumi természetesen, mindenki által előreláthatóan nem indulhat, mert sebesülése súlyos.
A keddi (Aug 31) Nepszavaban azt olvasom, hogy a statisztikak szerint "Tisztálkodási szokásaink nem érik el a nyugati normákat". Par honapja meg volt egy cikk arrol, hogy az pl. furdesben az europai atlag felett vagyunk a napi 1,??-el, mig sok Ny-Eui orszagban pedig 0,?? az atlag. Az elso cikk
Erre a kis technikai kérdésre is lehet alkalmazni a topic címét: ... (nézd meg).
Hogyan bízzunk egy olyan hírforrásban, amelyik egy nyamvadt BUX-ot (így, index nélkül, mert az benne van) sem képes emberi módon megadni?
A BUX körüli bizonytalanságot az okozza, hogy a záróárral való manipulálás elkerülése érdekében hátulról számítva a harmadik kötéseket veszik alapul. De ezt még nem mindegyik internetes rendszerben vezették át, és a különböző adók különböző forrásokból tájékozódnak.
Aczél Endre rulez.
IMHO Corporal jól beszél.
Viszont belőle is egyfajta újságíró-ellenességet érzek ki (az újságíró félművelt, nem intelligens, nem udvarias, baromságokat ír, nincs erkölcse).
Tényleg ennyire drámai a helyzet?
Én sem mondom azt, hogy egyet kell érteniük! A többivel egyébként egyet értek, bár én lehet, hogy egyes esetekben nem tájékoztatnám leegyszerűsítve a "tömeget".
Boldogok a lelki szegények...
Igen, a felkészületlenség az, amit nem bírok az újságírókban.
Láttad a Frei-dossziénak azt a részét, amikor delfinekről volt szó? A Frei Tamás addig egy felkészült, normális fickónak tűnt. Ezt egy pár buta kérdéssel sikerült lerombolnia.
Újságot én is szoktam olvasni és gyakran jó az újság, tetszik. Egyszóval kicsit felhúzam magamat legutóbb, de most már jobban vagyok. Mindenhol vannak hülyék. Pechem volt. (A cikk nem is került be az újságba, haha - jobb is.)
(bocs az elozo hozzaszolasban a kisbetuert), szakertoknek utoljara a szocializmusban kellett egyeterteniuk. Az valoszinuleg tok termeszetes, hogy nem ertenek egyet. Jobb helyeken eppen ezert igyekeznek minel tobb szakertot/erintetttet megkerdezni.
Persze ez visszavezet a kiindulopontra: kell-e az atlagolvasot minden szirszarrol aprolekosan tajekoztatni. Vagy eleg egy tobbe-kevesbe korrekt, de megiscsak leegyszerusitett kep?
Én legtöbbször csak azzal találkozom, hogy az "átlagember" csodálkozik, hogy a szakértők sem értenek egyet. Így nem a hírre koncentrálnak, hanem arra, hogy NEM értenek egyet. Az még a jobbik eset, ha egy cikken belül szembesül a két különböző véleménnyel. De mi van akkor, ha külön cikk, külön ujság, külön szakértő?
szerintem Te azon vagy felhaborodva, hogy pont hozzad egy felkeszuletlen arcot kuldtek. Ez tenyleg szar lehet, de hidd el, az ujsagirok kozott is mukodik termeszetes kivalasztodas, a nagyon hujek altalaban nem sokaig huzzak, plane nem szaklapnal.
rohi,
azt irod: "gyakran a szakértők sem értenek egyet, és egy-egy broblémát máshogy oldanának meg. Mit lehet ebből kihozi?"
Mit? Jo cikket. Az ujsagiro ilyenkor szepen felvillantja a kulonbozo opciokat, es akkor az olvaso legalabb tudja, hogy mi (milyen nezetek) kozott lehet valasztani.
Nem akarok nagyon beleszolni, de pontosan erről van szó.
Vannak olyan hírek, amik nem hírek a nagyközönség számára, mert nem értik meg. Ha "leegyszerűsítik" , akkor meg pláne nem fogja megérteni. A legnagyobb baj szerintem azzal van, hogy hírt csinálnak abból is, ami nem az. Arról nem is beszélve, hogy nagyon gyakran a szakértők sem értenek egyet, és egy-egy broblémát máshogy oldanának meg.
Mit lehet ebből kihozi?
hat igen, erre mondtam azt, hogy a szakujsagironak tessek naprakesznek lennie a sajat szakteruleten.
Egyebkent ha a Te velemenyed erdekelte a T. kollegat az orszag eroteljes koltsegvetesi politikajarol es a tobbirol, az azert eleg megtisztelo.
Meg egy gondolat: van nekem egy autoszerelom, aki allati jol el tudja az en szintemen magyarazni, hogy mi a baja az autonak, anelkul hogy duzniket, szelepszarakat, szilentblokkokat meg egyeb olyasmit emlegetne, amihez semmi kozom. Erted mire gondolok?
Hogy a fenébe lehetne a közgazdasági helyzetet éthetően elmondani, amikor az alaptételekről már évtizedek óta folyik a vita integrálok, axiómák és tézisek szintjén.
Ilyen körülmények között fel kellene sorolni azt, hogy ki mikor miért mit állított az összes ellenvéleménnyel egyetemben. Nekem megvan a magam elképzelésem, de ezt erősen befolyásolják az általam olvasott szerzők. Most mondjak egy irodalomjegyzéket, amire nem is lennék képes, mert van, ami bew sem ugrik, hogy hatott rám?
Te hogyan válaszolnál egy olyan jellegű kérdésre, hogy az országnak jó-e az erőteljes költségvetési politika és ez milyen jegybanki lépéseket követel, továbbá a mai helyzetben mi a teendő.
Erre mit mondanál? Én azt, hogy olvassál el ezt-azt, aztán érzésből csináld azt, amit tenni kell, és ne magyarázkodj.
Egyébként (tisztelet az szerencsére nagy számú kivételnek) a gazdasági újságírók nagyjából a gazdaság = pénz szintjén állnak.
Hogyan mer valaki előképzettség nélkül szakmai cikkeket írni? (Majdnem azt írtam, hogy publikálni, de ezért a gondolatomért minden kollégától elnézést kérek. Nem mosom össze őket az újságírókkal.) Erre értem az előképzettség hiányát.
drhv ezt irta: "A riporter feltette a kérdést: "és ezt hogyan tudná elmagyarázni az átlagolvasónak"? Nem akartam mondani neki, hogy ha kiküldik egy ilyen riportra, akkor nézze már a szakirodalmat."
drhv,
tekintve az "eleg specialis temat," azert ez nem tul rossz kerdes. Ha tudniilik utananez a szakirodalomban, nem feltetlenul fogja megerteni. Mert ami neked a szakteruleted, azzal te minyimum evekig foglalkoztal, hogy azt ne mondjam "foallasban." O meg nem. Es az olvaso sem. A riporter arra gondolt, hogy esetleg te, mint szakerto, ki tudod emelni a lenyeget. Es inkabb egy szakerto emelje ki a lenyeget, mint egy nem-szakerto. (Persze lehet, hogy a konkret szituaciora vonatkoztatva ez hulyen hangzik, dehat nem mentel bele a reszletekbe.)
Az ujsagirok iskolai vegzettsegerol: nem lenyeges. Nem art ha gazdag a szokincse, pontosan, gordulekenyen fogalmaz, de ezeket ugysem lehet iskolaban megtanulni. Sot ;) Viszont legyen erdeklodo (micsoda kozhely!), es sokmindenhez ertsen egy kicsit. Ha un. szakujsagiro, akkor azert a sajat teruleten legyen naprakesz. Ja, es legyen munkabiro. Ha mindez adott, a tobbit egy jo szerkeszto mellett harom het alatt meg lehet tanulni.
Ha már valaki abból él, hogy híreket csinál az eseményekből, akkor ezt tegye szakszerűen.
Volt szerencsém szerepelni néhány újságban, egy eléggé speciális témában kérdeztek meg. A riporter feltette a kérdést: "és ezt hogyan tudná elmagyarázni az átlagolvasónak"?
Nem akartam mondani neki, hogy ha kiküldik egy ilyen riportra, akkor nézze már a szakirodalmat. Mondatam néhány általánosságot és kész. Aki szakértő, az tudja mi a helyzet, de a lakosság 95%-a még a kérdést sem érti. Nem az ő hibájuk, inkább azé, aki hülye kérdéseket tesz fel.
Egyébként milyen az újságírók átlag iskolai végzettsége? Gimnázium + fizetős újságíró-iskola?
Nem akarok demagóg, vagy életuntnak tűnni, de szerintem csak arról vagyunk informálva, amiről akarják, hogy informálva legyünk. Elég ha végignézitek a Tasztal topicjait. A hír nem csak HÍR, hanem egyeseknek EGÉLHETÉS is. Ezek után azt hiszem semmin sem kell csodálkozni.
A sci-fi es fantasy magazinokban nincsenek hirek, se ellentmondasosak, se masmilyenek. Ugye.
Pucros Macko:
azert az ujsagirok nem _mindig_ tok hulyek am (meg megsertodom). A hir fogyasztojanak egyebkent IMHO tok mindegy, hogy hany kilo trotil vagy trotilnyi robbanoanyag robbant, mert ugysem szakerto, nem tudja hova tenni. Ha azt irod, hogy akkora volt a robbanas, hogy a robbanastol 100 meterre is betortek ablakok, akkor abbol barmelyik olvaso megerti, hogy a robbanas _bazi_nagy_ volt.
A hirek nagy reszenek, megint csak IMHO, az a nagy bajuk, hogy nem erintik a hir fogyasztoinak nagy reszet. Funkciojuk: egyszeru infotainment (az information es az entertainment = szorakoztatas szavak kombinacioja).
Vegyuk ezt a "rombadolt" szegedi hazat. Ez miert kerult be a hirekbe? Kit erint? Nyilvan azt a szerencsetlent, akinek, hm, finoman szolva is megvaltozott az elete. Meg persze a kozeli ismeroseit. De Teged? Engem? Es a vulkankitores a tobbezer kilometernyire levo kis szigeten? A Granada-Dakar rali harmadik napjanak futamgyoztese? Pedig ezek mindig szerepelnek a hiradoban: vizualisan jol neznek ki. Egy olyan igenyt elegitenek ki, amire igazabol a szepirodalom, vagy ugy altalaban a muveszet lenne hivatott. Nem nyujtanak hasznos informaciot, de elszorakoztatnak, jobb esetben elgondolkodtatnak.
A telefontenderrel detto ugyanez a helyzet: korlatozott hirertek az atlagember szamara. A PGSM meg a Westel + a tobbi palyazo menedzsereit biztosan erdekli a megterules, de ok tutti hogy nem a nyman altal emlitett ket forrasbol fognak tajekozodni.
Egy megoldas: az aktiv hirolvasas. Ha tudod, milyen lapot olvasol, milyenek a szerkesztesi elvei, nagyjabol be tudod merni, hogy a) mi az ami valoszinuleg igaz, b) mi az ami abbol erint teged. A Magyar Nemzet vagy a Nepszabadsag pl. biztosan nem kozolne le a tyukolban talalt atombomba tortenetet, se eletkorral, se anelkul. Viszont amit lekozolnek, es amilyen kommentart ahhoz fuznek, az adott esetben valoban segitheti a vilag jobb megerteset (de szepen mondom).
Tyu, de k*rva hosszu lett. Stevie Wonder monnyon le!
..tehát, a technológiai sor: a nyelvtani szerkezeteket le kell képezni a valóságra, és úgy értelmezni (és netán összevetni) őket. Ha még mindig hülyeség, akkor vagy kitaláljuk, hogy mit érthetett félre a szerencsétlen tudósító, vagy hagyjuk a francba az egészet.
Példa.
Szakértő: bár még nem találtunk semmit, de a hatás alapján a robbanóanyag X kg trotilnak felelhetett meg.
Újságíró: Tehát X kg trotil robbant...
Szakértő(ingerülten): Nem! Nem tudjuk, milyen robbanóanyagot használtak.
Újságíró(már mindent ért, elmegy, X érték beírva a noteszbe)
nyman,
Törődj bele! Senki, az újságirók sincsenek a igazság biztos ismeretének birtokában, nem is ambicionálják szerintem. A mobilos példában nincs semmi ellentmondás, különböző források eltérően értékelik a mobiltelefon-piac lehetőségeit, nem is kell nekik egyformán értékelniük. A tied lehet egy harmadik fajta értékelés, ami ezekre a tök különböző meglátásokra és a saját tapasztalataidra támaszkodhat.
Szerintem az információ torzulásának leggyakoribb oka a rövidségre törekvés. Képzelj el egy fél A4es oldalnyi jelentést, amelyet több szakértő írt, netán markáns különvéleményekkel. A sajtó munkatársainak az a feladatuk, hogy rövid, emészthető híreket produkáljanak. A tudományos alaposságú, esélylatolgató okoskodás túl terjengős és ködös, a népnek konkrétumok kellenek. A konkretizálás pedig teljesen különbözőre tud sikerülni olykorolykor.
(Mellesleg szerintem a B csatorna állítása nagy valószínűséggel a baromság.)
En leginkabb a fantasy es sci-fi magazinokat szoktam olvasni. A politikai temaju lapok nem tudnak lekotni. Neha-neha elolvasok egy-egy cikket, de ugyis csak befolyasolni akarnak vele... akkor meg minek?
