Hát nemt'om....
Én a vizes munkához azt a csapatot hívtam, aki szüleimnél gyönyörűen megoldotta a feladatot.
A két nap, amíg dolgoztak nálam, végig balhéval telt, hogy ne akarják jobban tudni, hogy én mit akarok, viszont ha azért lesz vmi szar mert én hülye voltam, az legyen az én bajom.
A vége az lett, hogy kértem állítsák össze a számlát. Első oszlop: anyag, második munkadíj.
Az elsőt kifizettem mint a katonatiszt, mert láttam, hogy végülis beépítettek mindent, amit felírtak. Aztán végigmentünk az összes általuk végzett szerelésen (paldóösszefolyótól mosógép csatlakozáson át a bojlerig + a full konyha) és végül az elvégzett munka kb. 30%-át fizettem ki. Volt nagy hörgés, de megmondtam, hogy lehet nyugodtan balhézni, de akkor igazságügyi szakértőt hívok, plusz emlegettem mindenféle kamarákat. Nem tudom, hogy ez hatott-e vagy csak hülyének néztek és megunták, de végülis 30%-ot kaptak.
Ez után elmentem a Vasedénybe, vettem ezt-azt és kijavítottam, csak úgy hobbiból amit elb-sztak. Ezt persze nem mindenkinek van lehetősége megtenni, de a munka végi MEO-t és a hibák megmutatását szerintem mindenkinek meg KELL csinálnia, egyébként elpofátlanodnak.
Így került anyaggal együtt kb. 70 rugóba a vizes szerelés, volt, aki meg kb. 250-et mondott, meg ami még rájön menet közben. Hát elmegy mindenki a francba.
en bizom benne, hogy nem csak az illeto iparban, hanem masban is _altalaban_ jobban kepzettek a Magyarok ami a szakmai felkeszulest illeti. Ezt tapasztalatbol is tudom, de eddig csak magamban remeltem, hogy nem vagyok egyedul.
De hogy jon ez a politika topicba?
Szóval szerintem nem a szaktudás különbözteti meg a keleti és a nyugati szakmunkást. Ami az építőipart érint, mindenütt csapnivaló. Ráadásul, ha legondolkodtok, iskolatársaitok közül ki ment pl. kőművesnek. A hozzáállás különbözik. De nem a szakmunkás hozzáállása, hanem a főnökéé. Az egyik festő ismerősöm (se jobb, se rosszabb az átlagnál, de két évet dolgozott kint hivatalosan) mesélte a múlkor a németországi élményeit. Egy kórházban dolgoztak egy felújításon. Valami falból kiálló tartóvasakat kellet 2 méter magasan ledrótkefézni festés elött. Egy darab vas lepucolására volt x óra. Szerinte szerint a vasdarabra elég lett volna kb. 10 perc, de nem jöhetett le a létráról, mert ha meglátják lent, abból probléma lett volna. Egyedül fent unatkozott, hát a rendelkezésre álló időben szépen komótosan csillogósra kefélte a tartót. De nem fért a fejébe a dolog.
Szerintem itt van a probléma. A munkafázishoz ugyanilyenek mifelénk is az előírt munkaidők, csak ha a munkás úgygondolja, hogy egytizede is elég, akkor elég. A maradék időben meg lehet cigarettázni, dumcsizni, esetleg elugorni egy sörre, vagy nemes egyszerűséggel hamarébb hazamenni. És nincsd az az atyaúristen aki azt mondja neki, hogy nem. Inkább az van: "Józsi tartsd a kéményt, én addig felveszem a pénzt".
Katasztrofalis "szakemberek" sorozataval talalkoztam szinte kizarolag. Szerintem ez a jo coci mentalitas miatt van: nyaljak ki a s@met ha elvegzem a munkat, hogy milyen minoseg lesz azt nem kell nezni kit erdekel. Olyan figurak, akik Nemetorszagban dolgoztak, azt meseltek: ha ott egy _villanykapcsolo_ nem vizszintesen volt beszerelve, vizmerovel ellenorizve, akkor volt hogy nem vettek at a munkat.
Kontra: ismerosomhoz kijott az acs, megnezte a teto tervrajzat es azt mondta: na ezt igy nem lehet megcsinalni, de en majd kitalalok valami mast es osszehajtotta, visszaadta a tervrajzot - mert kicsit bonyolultabb volt mind az atlag.
Katasztrofa, gyerekek.
Szerintem a magyar munkaerő nagy átlagban se nem rosszabb, se nem jobb, mint a többi. Megengedem magamnak azt a luxust, hogy kocsival járjak (igaz, 14 évessel), és az autószerelők között is csak azt tapasztaltam, hogy ha az ember jol kifogja, akkor tényleg megcsinálják a kocsit és nem is kell hozzányúlni, ha meg nem, akkor b@hatja. Szóval nagy a változatosság. Tudni kell, kivel dolgoztat az ember. De szerintem sem a szakmunkásképzéssel van baj, hanem a munkamorállal.
Ha valaki rosszul dolgozik, az nem azt jelenti feltetlenul, hogy nem ert hooza.
A szakkepzesben az uj eljarasokat amugy tenyleg csak elmeletben oktatjak, a gyakorlathoz nem mindig van eszkoz.
Nemreg olvastam, hogy pl. olyan eszkozokkel dolgoznak, amiket kulfoldon mar leselejteztek, vagy ami meg rosszabb, a magyar iparbol leselejtezett termekekkel.
Van a kornyekunkon egy vallalkozo festo ,akivel azert nem szoktunk festetni ,mert egyszeruen nem kepes vmi halvany fosszinu zoldon kivul mas szint kikeverni. Mikor apam megkerdezte, hogy miert nem hasznal mas fajta s foleg mas szinu festeket, azt felelte: en ezt tanultam meg annak idejen. Na ez volt az utolso, hogy o dolgozott ott.
Nem tudom, hogy mi a helyzet valojaban, de egy komuves baratom, azt allitja, hogy ok amikor nemetorszagban dolgoznak akkor a nemet munkasok lealnak es nezik, hogy ez cirkusz amilyen jol es foleg gyorsan dolgoznak... Es azt mondta, hogy ez allitolag mind-mind Sztahanov erdeme, mert o ujitott rettento sokat. Nem tudom, hogy igaz-e ez az egesz, de nagyon jokat meselt meg ezzel kapcsolatban...
Ja, ha meg az uj anyagokat nem tudjak hasznalni(amit elhiszek) akkor az nem az altalnos iskola hibaja, marmint azert, mert tan ott lehetne meg nemi ujdonsagszeretetet blenk, belejuk csopogtetni.
A fiatal szakmunkások már sok mindent tudnak, és az idősebbek között is rengeteg jó melós van nem véletlen, hogy reggelente tele van a soproni, hegyeshalmi átkelő munkásokkal.
Néhány hónapja illetékes forrás értékelése látott napvilágot, miszerint a magyar szakmunkások annyira jól képzettek, olyannyira felveszik a versenyt az uniós ifjakkal, hogy a hazai szakképzést kár bolygatni. Úgy jó, ahogy van.
Én úgy tapasztalom, hogy kontár áradat dolgozik pl. az építőiparban (festők, kőművesek, ácsok, burkolók, asztalosok). Az új és jó anyagokkal képtelenek normális munkát végezni pontosan azért, mert nem hallottak róluk, nem tanulták használatukat.
Tényleg ilyen jók vagyunk a szakképzésben?
