iselmo. Hober Mallow polgármesternek igaza vagyon. (Volt. És lesz.) A gond az, hogy itt szépszerével nem lehet megoldani a dolgot. Ha jön az állat és fröcsög, akkor meg lehet kísérelni szépen, finoman elküldeni a búsba (mert, ellentétben Wágner úrral, nekem pölö nincs cérnám békítgetni az ilyen alakokat:-), csak éppen az illető nem érti. Aztán, ha konkrétan is felhívják a figyelmét a tahóságra, akkor bevadul és rombol maga körül.
A topicnyitó kérdéséhez visszatérve, nekem nem okoz élvezetet, ha - nagy ritkán - rászólok valakire. Elküldeni a búsba meg még nem küldtem el senkit. De a legkisebb összezördülés is bánt. Nem élvezetet, hanem kínt okoz. Az alapkérdés ilyenkor: Hát kellett ezt? Mé' nem tudok elmenni mellette úgy, mint bárki más...?
Há' mer' nem úgy kell aztat csinálni, hogy csak úgy általánosságba' bele, hogy aszongya, "ki akar velem beszélgetni?" Hanem konkrétan szólni valakihez, mondjuk, hogy "te, Wágner, aggyá' má' egy Söröt, de azonnal!" - persze nem a bemutatkozásos ruhatárba'... és akkor máris öntöm ide nektek belétek :)))) Egészségtekre!
Iwo:
Nem.Igen.Nem.
Bővebben: Én is új vagyok, és eleinte alig-alig vettek észre.(Néhány Öreg is írta, hogy nem reagáltak a megjegyzésére új korában.) Leálltam kötözködni, (fölöslegesen) nem nagyon válaszoltak. Aztán egyszercsak "emberszámba vettek" és azóta nincs is semmi problémám. Egyébbként 3 hét alatt kialakult kik azok akikkel közös topicokat látogatok, és velem nagyon udvariasan társalognak.
Fel fejjel! Jó lesz!
Még eléggé új vagyok errefele, kb. két hónapja olvasgatom a Törzsasztalt, és ezidő alatt az alábbiakat vettem észre:
- a társaság többsége intelligens és kultúrált humanoid létformából való (csakhát, a kivételek...)
- éppen ezért, az ilyen típusú emberek sokkal jobban favorizálják azt a megoldást (hozzá kell tenni jogosan), hogy az elküldendő delikvenssel finoman éreztetik, hogy mekkora tapló, tirpák stb az illető, majd fölényes mosollyal az arcukon elkönyvelnek maguknak egy újabb pontot a sikerkönyvükbe.
Más : Nem szóltam hozzá eddig túl sok topichoz, próbáltam előbb jó vendég módjára megismerni a szokásokat, viszonzásképpen azonban nem kaptam túl sokat... Kérdem én, az nem bunkóság, ha egy newcomerre ügyet sem vetünk? Többen írták, hogy sokan a társaságot szereti a Tasztalon. Ilyen nehéz elnyerni a bizalmát a tisztelt társaságnak. Esetleg valamit rosszul csináltam?
Igen az erőszak szüli az erőszakot.
Az ugy kezdődik hogy a másik visszaütött.
Ez van.Amikor az emberfia ugy érzi hogy megtámadták,visszatámad.A másik is vissza és jöhet a háború.
Pedig lehet hogy az emberfiát meg sem támadták.
Ha szándékosan provokatíve támadtak jogos a háború.
De vegyük észbe,ahol a józan ész csődöt mondd ott nyer teret a harc!
Nem szoktam es nem szertek anyazni, sokkal inkabb szeretek tulzott udvariassaggal, ironiaval es maro gunnyal bantani embereket. Bar neha belolem is elojon... Mikor valaki elkezd anyazni velem, es nem tud egy csoppet sem tolerans lenni, vagy egyaltalan nincs is igaza, de azert karomkodik,... olyankor legszivesebben jol torkon ragadnam, es sziszegve az arcaba mondanam "hallott mar arrol uram/holgyem, hogy az eroszak eroszakot szul?"
A múlt héten láttam a jópofi Sanyi műsorában Xantus Barbarát. Őt is kimoderálták - az autójából.
Egy szó nélül betörte az orrát valami protein agyú vaddisznó, mert állítólag hozzáért / nekiment / ?? az autójához.
Állítólag egyszer egy újságíró elküldte De Gaulle- t is, a nagy orra miatt. Sajtósai egymást verték le, hogy ki válaszoljon az illetőnek. -Talán möszjö Cyrano, mondta De Gaulle.
Szóval tessék nyugodtan elküldeni, de ha lehet úgy, hogy szívesen, önként és dalolva menjek.
Moderáltak már adekvátan is, bár nem sok precedens volt rá... (de szép magyaros volt).
Nem szeretek elküldeni senkit. Utálok trágárkodni. Nem is tudok. Úgyhogy inkább a szép, finom megoldások híve vagyok, ha már muszáj. Segíteni asse szokott, de szerintem az anyázásverseny sem. :(
Köcc, neduddgi, bár én jól viselem a 0-sokat. De ami a kimoderálást illeti: nem is egy ilyen jellegű beavatkozást láttam, "moderator" fedőnéven. Akkor az mi?
Valljátok be, milyen érzés fog el titeket, amint valakit elküldtök a bús p****-ba? Mennyire jó indulatlevezető ez? Nagyobb eséllyel írtok-e agresszívan, ha tudjátok, hogy a sértett fél hevesen fog reagálni és/vagy borzasztóan a lelkére veszi? Magyarán: provokálni jobb, vagy egyszerűen következmények nélkül élvezkedni egy kicsit?
Ja, és előfordult-e már, hogy kimoderáltak valakit a hangneme miatt?
Egészségtekre!
