Az utcai lámpák fényénél nézem a havazás. Ezt látom már 4 napja. Hideg van. (Ez nem látszik, ezt tudom.) -20 fok. Holnapra még hidegebb lesz. Egyébként mindenfelé hó. Hó hegyek. Kisebb nagyobb fenyôfák. Roskadoznak a hótól. Már csak néhány autó parkol az irodaház elôtt. Mindenki hazament. Hamarosan én is indulok. Felöltözöm és megmászom néhány hóhegyet itt Helsinkiben.
Az irodai ablakom semmi különös, az utca másik oldalán lévő ház falát és ablakait látom, de a szemközti ház földszintjén pont velem szemben egy rockeres cuccokat és bigyókat áruló bolt van, néha áthallatszik hozzám is a zenéjük, nem is olyan rossz gépelés vagy fordítás közben egy kis heavy... :)
Otthon sokkal tutibb: ha a kisszobám ablakain nézek ki, még az üveg előtti párkányon látom a télire behozott flórámat, ahogy békésen ülnek a cserepeikben, az őrült korallvirágom még új bimbókat is hozott... Na és ott bujkál közöttük-alattuk a szürke cicám, összekuporodva, csapkodó farokkal, meredten nézi a hátsó udvari kerítés tetején a galambokat, akik direkt az ő kedvéért tollászkodnak ott, vagy a fejét szinte teljesen kicsavarva néz fel a szomszéd ház tetejére, szintén a galambokat fixírozza, pedig csak apró pontoknak látszódnak innen... A hátsó udvar eléggé szürke, de majd tavasszal ismét kiteszem a növényeket, és már kezd felfutni a vadszőlő és a borostyán a falra... Jobb kéz felé az egyik közeli házat lebontották, most újabb világméretű csatazaj bontakozott ki: valamit építenek helyette, talán parkoló- vagy irodaházat...
A nagyszobám ablakában nincs növény, sajnos kicsit sötét ehhez a szoba. De egy darab macsek itt is eltakarja a kilátást; ha megunja a galamblest, a belső udvar eseményeit ellenőrzi: fent, az elsőemeleti kutyát most viszik sétálni, boldogan csahol a körfolyosón, a valaki elment az ablak előtt, ilyenkor kissé összehúzódik a macsek, megint esik a hó az udvart beborító borostyánra és a gesztenyefákra. De ez nem is igazán hó, csak dér. Érzem a csontjaimban, hogy nemsokára tavasz lesz.
Most eppen 2:15 am van (GMT+01:00), igy aztan sotet van, es leginkabb semmit sem latok a kozelben. A tavolban narancssarga utcai vilagitas, sok-sok parkolo auto, nehany gyer lakotelepi fa, meg egy rakas panel haz. Villany ossz. 4 ablakban eg, minden ertelmes ember ilyenkor alszik...
megjött a nyárdélutáni vihar, úgyhogy kicsit lehült a levegő is. A közeli favellából hallom amint a dobosok készülnek a karneválra, rendesen püfölik a dobokat (úgy, mint valamelyik Michael Jackson klippben). Az utca üres, mert ma ünnepnap van, mindenki lehúzott a tengerhez.
Az irodaablak: Télen magot evő madarak, veréb, cinke, de ha jön a meggyvágó, akkor mindenki őt nézi ahogy köpi a szotyolamagot, mint a meccsen szokás. Van itt sok fa az udvaron, a szemközti nyírfán fülesbagoly gubbaszt amikor nincs tél. Távolabb látszik az egyik helyi jómódú lányának az épülő háza, már két éve épül, nagyon eredeti, ízléses, mindig nézzük, hogy de jó lenne belül is megnézni, egyszer majd bekéredzkedünk, hátha beenged valami vajszívű bizt. őr vagy a munkások - mondogatjuk. A másik ablakon látszik a parkoló, az egyik piros Ford Escort mindig csillog a tisztaságtól.
Otthon: Az udvaron a sápadt fű, a szomszéd ház szürke tűzfala, rajta sóvirágok. A macskánk ül az kint a párkányon, ha arra kalézol egy másik, akkor vagy megszaglássza vagy elkergeti, a szomszéd néni kinéz a konyhaablakon, hogy mi történik odakint. A birsalmafáról szégyellősen lógnak a szomszéd néni műanyagpalack-madáretetői. Nyugis.
Látom a fák között megbúvó házat, a hegyeket, ahogy lemegy a nap mögötte, a parkot a vidáman futkosó kutyákkal, a madarakat, ahogy boldogan szemezgetik a fa tövébe szórt búzát, azt a pár autót, mely a házunkhoz tartozik, az öreg nénit a szomszédból, aki minden délután leül egy picit a padra, gyerekeket a homokozóban… szóval látom az év minden szakában az életet, melyben mindenkinek meg van a feladata, mindenki megy valahová… csak én állok az ablaknál és nézem őket.
Esténként az észak-pesti áramelosztót, villodzó fények, hatalmas tekercsek, zúgás, szögesdrót, ehhez képest a Szárnyas fejvadász aggasztó jövoképe, csupán közönséges kofalárma.
Eloszor a cime alapjan azt hittem, hogy ez a topic a Windowsrol szol:))) Meg arrol, hogy mit gondolsz, amikor reggel (delutan, este) bekapcsolod a gepeket es meglatod a baranyfelhocskeket. Hogy milyen reflexeid moccannak be.
Egy sötétszürke-mocskos, magas épületet, mellette a foghíj-beépítést toronydaruval, munkásokkal, betonkeverővel stb..... Nem fontos. Fontos mindaz, amit viszont nem látok: távlat, tágasság, messzeség, lehetőség, sokszínűség (egyik sem anyagi).... És akit nem látok, de akinek ez most mind megadatik, talán. Legalább neki!
A hivatásom miatt az egész életemet egy sarokig tárt ablak elött élem.Télen, nyáron, éjjel, nappal nyitva - tárva. Mindíg azt látom, amit akarok, vagy amit észre akarok venni.Ha pihenni akarok,legfeljebb behúzom a függönyt. Sosem zárom be.Gyakran megvisel...
Nohát, milyen mélabús ablakaitok vannak... Egyébként meg tudom érteni, hogy az ilyesfajta szürke napok, mint ezek a januáriak, lenyomják az ember kedélyét.
Ami pedig a konyakosüveget illeti: fogalmam sincs, hogy apám miért tette oda, de az ő baja (én ugyanis nem szeretem a konyakot, kifejezetten faízűnek érzem).
Szemben egy hétemeletes ronda ház, ha nem lenne, rálátnék a Dunára. Tőle balra éppen épitkeznek (asszem, valami bankot), most tartanak az alapoknal. Mire fölépül, elfogja a napot. Velünk szemben van egy kövér nő, ő reggelente kitesz egy kis tükröt az ablakába, (éppen odasüt a nap), és csipesszel tépkedi a szőröket az arcáról. Amikor késő éjjel, vagy hajnaltájban kinézek az ablakon, látom hogy a szemközti házban sok helyen még világos van, égnek a lámpák. Az utcára csak akkor látok le, ha félig kimászom az ablakpárkányra, mert nagyon széles. Van szemben a földszinten egy (gyerek) orvosi rendelő, onnan sokszor hallatszik a gyerekek sírása. A párkányon három virágláda, bennük elszáradt növények haldokolnak. Vannak szemben erkélyek is, néha látom (így télidőben) amint az asszonyok kiteszik az erkélyre a lábosokat, fazekakat, biztosan igy tárolják az élelmet. Meg néhány évvel ezelőtt, nyáron, amikor kánikula volt, láttam egy meztelen nőt, aki nyitott ablak mellett járkált a szemben lévő ház egyik lakásában. Ja, és a jobbra lévő utcasarkon gyakori a koccanásos autóbaleset, mert rosszul van elhelyezve a tábla, ezért az autósok nem tudják, kinek van elsőbbsége, szinte minden nap egymásnak mennek. Ilyenkor (a csattanás, meg fékezés hatására) a szemben lévő ház ablakai megtelnek a bámészkodó fejekkel. Meg néha látom, hogy hullik valami az égből, neha meg besüt a nap (délután). Meg vannak időnként galambok is, azokat nem szeretem, mert annyira buták. Csak totyognak, meg búgnak, meg ideszarnak.
az itteni hot dogot az igazából forró kutya, mer' lefordították.
Mustáron és virslin kívül raknak bele kukoricát, hagymát, majonézt,majd mindezt összefogják krumplipürével és leszórják krumpliszirommal. Finom.
