Torabora, Nekem nem adatott meg a lehetöség, hogy Mumu nagymultú zárt osztályában kiélhessem magam. (Valahogy túlélem.) Ezért van szerencsém ezt a kis semmitmondo topikot használni közlendöm továbbítására.
A son of a bitch-röl lenne szó, amit a szpellolni nem tudó magyarjaink "szonofabics"-ként használnak. De tárjünk a tárgyra: A kifelyezés a magyarokhoz hasonlóan az anya státuszán keresztül akarja megbántani a célszemélyt, azaz te a fia vagy egy szukának. Ergo az anyád egy szuka. Leegyszerüsítve" a "kurva anyád". Csak ennyit akartam mondan.
Igazán sajnálom hogy nem folytatjuk itt a beszélgetést, még ha ritkábban is, igazából nem értem az okokat, a kifogásokat persze igen, de az mindig van elég, csak le kell hajolni érte. Amennyiben megbántottalak volna Benneteket, akkor elnézést kérek. Bennem nincs neheztelés. Befejeztem.
Kedves Brunnthaler, az idézet, amit nem találtál (legalább is az eleje): a végén van a név, ami érdekes egybeesés volt a korábbi nickeddel.
"A világ leghíresebb kristálykoponyája a felfedezőjéről kapta a nevét, Frederick Albert Mitchell-Hedges-ről (más források szerint Frederick Arthur Mitchell-Hedges). A férfi afféle Indiana Jones előkép volt a XX. század elején. A Ki kicsoda Nagy-Britanniában könyvben állítólag hosszabb cikkely foglalkozik vele, mint Sir Winston Churchillel. Élete nagy szerelme a régészet volt, a hétköznapi városi létet túl unalmasnak találta, így expedíciókat szervezett a tengeren túlra, miközben gyémántkereskedelemből, tanításból, kalandjainak megírásából és újságírásból tartotta el magát. Karizmatikus személyiség volt, aki a szerencsejátéktól a mélytengeri halászatig mindent szenvedélyesen csinált. Egyéniségéhez érdekes adalék, hogy örökbefogadott – és nevére vett – egy árva kislányt, Anna Le Guillont. Anna gyakran elkísérte nevelőapját különböző kutatóútjaira, így neki is kijutott kalandokból.
Az 1900-as évek elején híre ment, hogy Brit-Hondurason (Közép-Amerikában, ma Belize) a dzsungelben romváros rejtőzik. Mitchell-Hedges expedíciót szervezett, és mivel szinte rögeszmésen hitt Atlantisz legendájában, úgy gondolta, ezen a helyen bizonyítékot tud szerezni a valamikori kontinens létére. Erre az útjára elkísérte Anna, valamint üzlet- és élettársa Lady Richmond-Brown. Az expedíció kalandregénybe illő körülmények közepette érkezett célba, életben maradásukat az egyik helyi törzs segítőkészségének köszönhették. Hihetetlen nehézségek árán dzsungelirtásba kezdtek, az aljnövényzetet felégették, és szemük elé tárult egy – nagyobbrészt romba dőlt – ősi város. A látvány csodálatos lehetett: falak, lépcsők, kőrakások, kisebb lakóépületek, sírhelyek, és egy, a környező vidék fölé emelkedő, nagyjából harmincöt-negyven méter magas piramis. A várost Lubaantun-nak, Hullott Kövek Városának nevezték el.
Anna Mitchell-Hedges és a kristálykoponya
A továbbiakban Anna Mitchell-Hedges beszámolójára támaszkodom, mivel a legtöbb forrásban ez található, és némely szakértő véleményével szemben én elfogadom hitelesnek. A feltárás nem hozott túl sok eredményt, egészen addig, míg egy forró délutánon, amikor mindenki a hőségtől elgyötörten aludt, Anna úgy nem döntött, hogy felmászik a piramis tetejére, mivel állítólag gyönyörű kilátás nyílik onnan. Igaz tilos volt az efféle akció, mivel a földrengések és erózió által megrongált építmény meglehetősen balesetveszélyesnek tűnt, de egy tizenhat éves lányt ez nem tudott visszatartani egy izgalmas kalandtól. A gondolatot tett követte, Anna nem sokkal később az épület tetejéről szemlélődött. A kilátás tényleg csodás volt, és ahogy nézelődött, a kövek közötti hasadékból csillogást látott kiszűrődni. Visszatért a szállásukra, és elmondta nevelőapjának, mit látott, ám ő nem adott hitelt szavainak. Ennek ellenére a másnap reggel Mitchell-Hedgest is a piramis tetején találta. Közel három hétbe telt, mire ki tudtak emelni annyi követ, hogy hozzáférjenek a csillogó tárgyhoz. Anna a megtaláló jogán pontosan a tizenhetedik születésnapján ereszkedett alá a piramis belsejébe, felkapta a tárgyat, és már húzták is fölfelé. Amikor letörölték róla a port, kiderült, hogy egy teljesen átlátszó, hegyikristályból faragott, alsó állkapocs nélküli koponyát tart a kezében. A Mitchell-Hedges kristálykoponya A maják megőrültek az örömtől, megcsókolták a földet, egymást ölelgették, örömtüzeket gyújtottak, és napokig ünnepeltek. Mivel a munkát teljesen elhanyagolták, Mitchell-Hedges úgy döntött, a maja királynak adományozza a koponyát, tekintve, hogy az eredetileg is ezen nép tulajdonát képezte. Így aztán helyre állt a rend, bár az örömtüzek sokáig égtek a szobor körül. Pár hónap kutatás után előkerült az alsó állkapocs is, nem messze a koponya eredeti helyétől. Amikor az ásatás véget ért, a maják odaajándékozták a kristálykoponyát a kutatónak, hálából a sok segítségért és emberséges bánásmódért, amiben az elmúlt években részesültek. A műtárgy így Angliába került, ahol Mitchell-Hedges gyakran mutogatta barátainak, és egész legendát szőtt köré. A Végzet Koponyájának (skull of doom) nevezte, állította, hogy ezzel hoztak halált ellenségeikre az ősidőkben a maja feketemágusok, és persze Atlantisz elveszett örökségének tartotta. A háború alatt – állítólag – a németek megpróbálták ellopni a koponyát egy brazil múzeumból – bár arra nézvést, hogy hogyan került oda, semmilyen adatot nem találtam –, és ismerve a náci vezérkar okkult szimbólumok, ereklyék – és koponyák – iránti vonzódását, nem elképzelhetetlen a dolog. Ma már tudott tény, hogy a Gestapónak parancsba adták a kristálykoponyák felkutatását, és az sem titok, hogy Ausztria bekebelezése után az egyik bécsi múzeumban őrzött „Végzet Lándzsáját” Hitler rögtön Berlinbe vitette, a többi elrabolt műkincs közé. Nem zárható ki tehát, hogy a náci vezér a Mitchell-Hedges-féle kristálykoponyának is hasonló sorsot szánt. Frederick Albert Mitchell-Hedges 1959-ben bekövetkezett haláláig a koponya az ő tulajdonát képezte, utána Anna örökölte. Anna Mitchell-Hedges Kanadában telepedett le, egy Torontó melletti kisvárosban, Kitchenerben élt 1996-ig. Unokaöccsére hagyta a koponyát, aki a mai napig tulajdonosa és gondviselője maradt a műtárgynak."
van még tovább is a cikk, ha a lap alján a megfelelő helyre kattintasz, akkor mégy tovább.
Ez volt, amire utaltam. Ha megtaláltad volna, akkor értetted volna az utalást, remélem így már sikerül.
A megjegyzésednek nincs érvénye, mert én vártam a 92-esre a választ, de nem jött, amiért nem értetted meg. Merthogy nem tudtad megnyitni a vonatkozást (kis trükkel meglehet egyébként). Így aztán nem válaszoltál. Így aztán én sem válaszoltam viszont. Akkor most én voltam megakadva?
Kedves Bóruma! Végtelen fájdalom, de a beírt linkre nekem a Restricted acces! felirat jelent meg így azon a vonalon nem tudtam elindulni. Arról nem is beszélve, hogy nagybátyám, a jó öreg Lord, mint említettem, meghalt. A szabadkőművesség egy érdekes téma, amivel egy külön topik foglalkozik, de ott nagyon hozzáértők vannak, akik nem igazán szeretik a profán érdeklődőket.
Hogyan lehetséges, hogy a mi beszélgetéscsonkjaink félreértések sorozatai, és emiatt többnyire csak egyoldalúak?
Kedves Brunnthaler, a 92-es Önnek szól, vártam rá valami reakciót. Úgy éreztem az Ön térfelén a labda. Aztán úgy véltem, hogy majd mexólal, ha lesz kedve... ennyi.
Egyedül minek beszéljek a pusztába kiáltott borsónak...?
SurvivR örökké a löszről beszél, de nem terem benne sok... (ez nem szemrehányás). Na mindegy.
Majd ha kialakul valami, akkor lesz egy púpos gyerek a présben, ha nem, akkor csak egy púpos prés, vagy esetleg préselt púp. Mindenesetre még ez is jobb, mint az időjárás, a vásárlás, a kutyák, macskák és rettenetes gyerekek, valamint saját belső szervrendszerünk állapatjának mindennapos, unos-untig tartó egyforma kiteregetése megállás nélküli szomorúsággal és ájtatos transzcendens mázzal való kenegetésénél...
Ha meg szeretnél győzni, akkor tedd meg, hogy részletezed. Enélkül gondolhatok akár szerény dollárcentnyi bevételre, vagy akár dollárezrekre. És ugye az nem mindegy.:-))
Ha a szabadkőműves utalásokat és ezt a cikket (http://www.sfportal.hu/content/view/1218/96/1/0/) összehozom - már legalább is a 2. oldal alján lévő városnevet, akkor biz lassan felrémlik Lord Kitchener ezoterikus tevékenységének nagysága és az Ön rejtőzködő színvallásának rendkívüli intelligenciája...
