Azóta rengeteg embert öltek meg és lőfegyverrel ráadásul és főleg érthetetlen okokból:(((( Pl. belső hang által, hihetetlen:((( Mostanában megy az egyik csatornán az idegenek jelenléte a földön és hogy jók és rosszak is vannak közöttük!!!
Kedves elbéjé!
Ez nekem is gondot okoz, amit mondasz. Igaz, hogy törékeny a körülötted lévő erő, vagy éppen nem elég adott esetben. De mit tudsz mást tenni a körülötted lévő világgal, mint azt, ami erődből és jóérzésedből futja? Nekem volt egy nagyon komoly problémám azzal kapcsolatban, hogy tanulóidőm alatt sokan segítettek, anyagiakkal is. Mindig bennem volt a görcs, mikor és hogyan adom vissza. Nem tudtam a kérdést megoldani. Most azt csinálom, hogy aki a közelemben van, azt próbálom támogatni, ahogy csak tudom. Igaz, NEKIK személy szerint nem adtam vissza, de a jó átsuhant rajtam is, továbbmegy... MÁSNAK. Valahogy meg tudok így állni legalább önmagam előtt. Nem vehetem magamra az egész világ baját, mert én ahhoz kicsi vagyok. De én is lehetek egy szeme a láncnak. Olyan a helyzetem, hogy az is elképzelhető az életem folyamán, hogy egy híd alatt kötök ki, ha megöregszem (egyáltalán), persze az is, hogy nem ezt kell megélnem. Mindenesetre a szorongás ott van, bánt a másik baja, tehetetlennek érzem magas sokszor, és akkor meg kicsit dühösnek, ha valaki tulságosan nyafog, pedig egy rahedli sansza van az élettel szemben, ha más nem, az, hogy fiatal.
másikegylány,
Bocsi, felülbírálom magamat. A filmet meg akarom nézni, ha a fene fenét eszik is. Mindig is érdekelt a média "hírcsináló", tömegbefolyásoló szerepköre. Beismeréssel tartozom, emiatt néztem meg a Truman Show-t is, ami egy nagyon jó alapötlet nagyon rossz dramatikai kifejtéssel, vagy pl. ott volt a Kvíz Show címu alkotás is, hasonló visszásságokat bemutatván egy média-vezetett társadalomban.
Még egyszer bocs!
Paraj, nem is a film miatt, de a példa baromi jó; hogy vezet minket a média az orrunknál fogva. O.K., inkább ne nézd meg, elmondom az alapötletet.
Amcsi elnök és cserkészlány kis kalandját kell eltussolni, 11 nappal az elnökválasztás előtt. Az elterelő hadművelet egy ál-háború, amit műtermi körülmények között, erre szerződtetett filmproducerrel rendeztetnek meg. Műteremben: statiszta lányka szalad chipszes zacskóval a kezében, TV-ben: égő falvak közt macskával a kezében rohanó albán
menekült, akinek a családját kiirtották.
Erre a jól kitalált filmes manírra épül az egész történet, úgyhogy mostmár ne adj ki érte pénzt.
Köszönöm szépen az (empatikus) jótanácsot, valahogy igy próbálom enyhiteni a dolgot, meg a gyerekeimből, meg üde, emberi pillanatokból, amik azért persze adódnak, de a dolog sajnos nagyon törékeny, elég, ha csak egy sovány kóbor kutyát látok és aznapra már kész vagyok. Kocsival járok dolgozni, ezért amikor gyalog, illetve tömegközlekedve megyek valahova, akkor szinte sokkol az a rengeteg hajléktalan, koldus és szerencsétlen ember és talán még jobban sokkol, amikor másnap a kis huszonéves kolléganőm a mosdóban nyafogni kezd, hogy "jaj, kesztyűt kell fölvennem a buszon, mert annyi mocskos hajléktalan fogdossa össze a kapaszkodót, miért engedik fel az ilyet?"
Én kulcsnak érzem itt az empátia hiányát. Ez a sok cél-érdekű médiahatás is rombolja az emberben a beleérzést, a másikkal való együtt látni-akarást, aztán akiben mégis megvan, de úgy érzi, hogy egyedül van, annak pláne szorongás minden. Én valahonnan innen közelíteném meg a dolgot.
A másik megközelítés: nézz körül, minek örülhetsz. A jelen értékei kicsit enyhíthetik az ember szorongását.
Paraj,
Ha olyan szkeptikus vagy a "néppel" kapcsolatban, miért gondolod hogy a hiradós véres jelenetekben észreveszik majd a háttérben lévo egyéb információt? Igaz hogy egy csomó ok miatt az "átlag" nem túl muvelt, de a csomó ok között ott van a TV is. Tehát amikor azt mondják hogy "ez kell a népnek" akkor valahogy "elfelejtik", hogy éppenséggel részben ok az okai hogy ez kell az embereknek, és éppenséggel ok tehetnének valamit ellene. Csak hát igénytelen dolgokat készíteni sokkal egyszerubb mint igényeseket.
Palánk
másikegylány,
Ma már nem aktuális, de lehet, hogy amúgy megfogadom. És levonom a következtetést, hogy megbízható vagy-e filmügyileg, vagy nem... :))) (Valaki ugyanis nagyon leszólta a filmet, szóval egyikötök -10 pontos veszélynek van kitéve. (A film úgy tudom Hollywoodi, szóval plusz pont nem jár érte... :)))
Palánk,
Valóban, én is emlékszem arra a sorozatra. Érdekes összeállítások voltak benne, de valójában csak az igazi ismeretanyagot befogadni képesek szuk rétege számára szólt, tehát neked, vagy nekem bejönne, a nép viszont soha meg nem tudná, hogy Bakuban például van metró. Szerinted semmi valódi informatív tartalma nincs ezeknek a híreknek?
(Amúgy egyetértek, ezeket a híradós jeleneteket a médiatörvényben amúgy szépen lefektetett elvek szerint 10 ill. 11 utánra kellene számuzni...)
Paraj!
Szerintem ma hagyd ki a Híradót és menj el moziba az"Amikor a farok csóválja a..." c. filmre.
A többi szorongó meg nézze Woody Allent, aki szerint az élet két dologra osztható: rettenetesre és kibírhatatlanra.
Paraj,
Hát kisfilmekbol! Régen volt egy "kisfilmek a nagyvilágból" sorozat. Abban nem voltak képek tragédiákról. Nem hiszem hogy egy országot a tragédiák jellemeznének legjobban. Mit tudnának meg Magyarországról mondjuk csak a taszári tragédia alapján? Azt hogy lopják az akkumulátorokat. Meg látnának egy bakterházat. Persze ezek is mondanak valamit...
De viccen kívül. Egy dokumentumfilm ami realitásra törekszik, és bemutatja a negatívumokat és pozitívumokat is, tehát nem pusztán turistacsalogató, sokkal többet mond, mint a Hiradóban mutatott rémségek. Az emberek igénye meg látványosan irányítható. Szerintem ilyen kisfilmeket is sokan néznének szívesen, ha lennének.
Jó lenne ha a hírmusorok illemkódexe bevenne néhány irányelvet. Pl. hogy nem mutatnak este tíz vagy tizenegy elott véres jeleneteket, csak híreket közölnek. Ez ugyanis nem akciófilm-mese, hanem az élet, vagyis nem lehet a gyerekeket ugyanúgy felkészíteni rá. Vagy hogy a normál Hírmusorokban, amikbol az ember a mindennapi, az életét befolyásoló történésekrol akar értesülni, nem mutatnának olyan tragédiákat, amiknek nincsenek magyar vonatkozásai. Az ilyenek számára lenne egy késo esti rovat, friss véres tragédiák címmel. És akkor csak az kapná az arcába, aki kifejezetten kíváncsi rá.
Palánknak igaza van, a média mesterségen kreál hírt a tragédiákból, tudniilik azok borzalmai, a jeges halál közelsége vonzza a nézoket, a tévének márpedig nézettség kell, a lapot meg el kell adni.
Amire azonban senki nem gondol. Kapnánk-e bármi hírt Indonéziáról, ha a földrengésröl nem látnánk képeket? Biztos, hogy nem. Látnánk-e afrikai embereket a tévében, ha nem az éhínségtol lesoványodott gyermekeket mutatnák? Kötve hiszem. Tudnánk, hogy néz ki egy Mexikói ház, ha nem mutatnák, ahogy elönti a vulkán, vagy a Kolumbiai ültetvények, ha nem lenne a rajta átvezetö úton buszbaleset? A mesterségesen generált borzongás gusztustalan, de mégis közelebb hoz minket a világhoz, vagy nem?
Milyen más koncepciót tudnátok elképzelni ahhoz, hogy úgy érezzük, a világ minden tájára van rálátásunk, mint a fent vázoltat?
(Amúgy nem véletlenül képi jeleneteket ragadtam ki, ugyanis a katasztrófa is csak akkor szenzáció, ha van hozzá képük megmutatni...)
Mindebben igazad van, kimondottan aberrált dolog, amit a média művel, ahogy szinte "szórakoztató" műfajjá tette a tragédiákat, egyszerre két irányba intézve támadást, egyrészt növelve a szorongást, másfelől a mennyiség feldolgozhatatlan volta miatt csökkentve a részvétet, empátiát és ehhez hasonló, szerintem nagyon lényeges emberi tulajdonságokat.
Kedves elbéjé,
Nekem eszembe sem jutott azon filózni, hogy speciel Te mitol szorongasz. Igazad van, az anyagi stb. bitonságban élok egy része az általad leírtak miatt, Hozzásd hasonlóan képes szorongani. Úgy gondolom azonban, hogy csak kis részük teszi, és hogy tömegesen azok szoronganak, akik a saját egyéni életük, jövojük, gyermekeik jövoje miatt aggódnak a körülöttük lévo "mikrovilág" kiszámíthatatlansága miatt. Erre rátesz egy lapáttal a média is, mert valóban a rossz hír az igazi hír. A Híradók nagy része egy fertelmes tragédia áradat. Ezt undorítónak tartom. Nem tudom hogyan lehetne ezen változtatni. Nem tudom mi a fenéért kell értesülnünk arról, hogy hatmilliárd embertársunk közül meghalt mondjuk húsz Mexikóban egy buszbalesetben. Ezzel az erovel közölhetnék ilyen híreket is.
A mai nap folyamán a Földön meghalt 300,000 ember. Ebbol 120,000 érrendszeri megbetegedésben, 70,000 rákban, 50,000 egyéb betegségben, 20,000 balesetben, 30,000 éhehalt, 10,000 embert pedig megöltek.
A rákban meghalt emberek száma tumor típusonként a következo.....
Palánk
Tetszetős a kanadai favágós hasonlatod, ám én mégis úgy gondolom, hogy többségében nem vagyunk kanadai favágók, bár lehet, hogyha azok lennénk mindannyian, senki nem szorongana... nem akarok igazán gúnyolódni, annál is kevésbé, mert rendre nagy szimpatiával figyelem a hozzászólásaidat( irásaidat), de azt sem igazán hiszem, hogy egy ember csak a saját helyzetéből, bizonytalanságából kiindulva szoronghat, hiszen a saját boldogságom, kiegyensúlyozottságom nagyban függvénye a másokénak és nem csak a mikrokörnyezetemben, hanem a világon. Ha nekem van mit ennem, nagyon tud fájni, hogy mások éheznek, ha engem nem is bánt senki, nagyon tud fájni, hogy mennyi ember szenved a világon és, ha az ember nem is "veheti magára a világ baját" számomra az érzéketlenség, befeléfordulás sem jelent alternativát. Mindemellett a szorongást fokozza az, hogy milyen tendenciát mutat az emberiség, igyekszik-e legalább valamelyest a humánum irányában haladni, vagy egyre önzőbbé és ridegebbé válik és én lehet, hogy kanadai favágó(nő)ként is azon filóznék ott a hidegben, hogy ez a hideg, amit a levegőből érzek, semmi ahhoz képest, ahogy a világ hűl ki körülöttem... de persze lehet, hogy mindez
az én bajom, magamra vessek érte.
Kedves Ostoba !
Kezeld mindkét tényt úgy, mint valami új kezdetét. Az állás elvesztése egyben egy új munka kezdetét is jelenti. Honnan tudhatod, hogy azzal, hogy elveszíted az állásodat a Sors elvenni akar, és nem pedig adni valamit, valami újat, esetleg jobbat ?
Kívánom neked hogy így legyen !
Olyan könnyű beszélni arról, hogy az ember tegyen a jövőjéről.
Én pl. ma találkozok valakivel, egy lánnyal, mondhatni randizni fogunk. Hosszú-hosszú ideje nem történt ilyen velem. Nagy várakozással tekintek - tekintenék - a jövőbe, tele vagyok tettrekészéggel. Azaz csak voltam. Bejöttem a munkahelyemre, a főnököm hivatott és a kezembe nyomott egy papírt. (Nem, nem olyat.) A papíron az állt, hogy januártól nem óhajt a cég alkalmazni engem.
Neszeneked jövő, meg jövőbelátás.
Szemétség a sorstól, vagy nevezzük bárminek, hogy az egyik oldalon nagy kegyesen ad valamit a sok-sok szenvedés után, amit sikerült valahára kiharcolnom, és rögtön el is vesz. Ördögi, mondhatnám. Pedig nem is szövetkeztem ördögi hatalmakkal, nem adtam el a lelkem (mer' kell az nekem).
Ja, a ket szazadvegi fellendules kozvetett v.kozvetlen kivalto oka az ipari forradalom lezajlasa. Ezt en abszolut alapveto fontossagunak tartom.Tenyleg erdemes lekovetni ezt a folyamatot, mert "kicsiben" elorevetitett egy csomo mai, aggodalomra okot ado dolgot.
Paraj,
az utolso bekezdesedhez kapcsolodoan: Realis gondok. Ami nemi derulatasra adhatna okot, az az, hogy a problemak javaresze mar a mult szazadban megjelent,es idokozben jelentos javulason mentek keresztul. De nem rendezodtek vegleg,pontosabban, ismetlodnek,ill. mashol bukkannak fel. Nemi tapasztalattal a hatuk mogott, a nyugati tarsadalmak "kinottek a gyermekbetegsegeket", viszont legalabb annyira odebb is soportek a kivalto okokat. Gyakorlatilag itt olyan dolgokrol van szo, mint pl. a nehezipar kitelepitese a Harmadik Vilagba.
KoI,
Lakatlan területek alatt a várostól távol eso, kevésbé benépesített területeket értettem, amelyek egyetlen célja, hogy a nagyváros forgatagától hányingert kapó emberek nyugalmat találjanak egy nomádabb és lassabb ritmusú élet keretei között. Ez a "kivándorlás" már ma is létezo jelenség.
Dr. Égely Palánk,
Favágós példád tetszett... :))))
Cecil,
Valóban, a 19. és most a 20. század vége fellendülést jelentett a világ vezeto gazdaságai számára. (Valószínuleg teljesen függetlenül minden évszám-misztikától...)
A nagy gazdasági válságokról olvastam egy teóriát, mely szerint 60-70 éves ciklusokban ismétlik magukat, de hogy ennek milyen ésszeru gazdaságtani magyarázatai vannak, azt homály fedi.
Mindenesetre én nem jövendöltem világvégét, csak a veszélykalkulus növekedését próbáltam meghatározni, amelynek nem is annyira valós gazdasági, politikai események az alappillérei, mint egyszeru szociológiai leképzések. Pl. ha a túlnépesedésre gondolok, egyértelmu a fenyegeto veszély, (ez foként Amerikára lesz veszélyes), vagy kissé bonyolultabb vizekre evezve (szintén Amerikából kiindulva), a személyes kapcsolatok szigorú törvényi keretek közé való szorítása nem is vezethet máshová, mint a "puskával védem a házamat" alapelv teljes kiszélesedéséhez, amely persze hazavág minden valódi társas érintkezést (sok minden más is mutat ebbe az irányba), amely technokrata jövö hasonló katasztrófaként szerepel a példatáramban, mint egy kiújuló atomverseny.
Nem is akarom folytatni. Csak azt mondom, hogy a technikai fejlodés soha nem látott méreteket ölt, és ennek következményei (pont annak gyorsasága miatt), igencsak kiszámíthatatlan. Elso számú áldozatként az egyén szabadságát és függetlenségét látom, (ezért is jutott mindez a szorongásról az eszembe), mert mind a túlnépesedéssel, mind gyorsuló közlekedéssel, a tömbösödo városfejlodéssel, a média térnyerésével, a hírközlés szétterjedésével egy valami veszít nagyot, a természetes egyéni szabadság. Évek kérdése, és a család nem lesz a mai értelemben vett család, a párkapcsolat is elveszti intim, középkori jellegét, a munkavállalók sem lesz különbek érzéketlen, színjátszó gépszeru embereknél, kihal minden "emberi" kapcsolat. Igen, szerintem pedig ide tartunk.
Paraj:
Nem koll mingya' megsertodni ha valaki nem ert egyet azzal amit irtal. Ha a vazolt jovokepedben egy kicsit tobb konkretum lenne akkor tudnank konkretumokrol beszelni. Aszondod, hogy "a felgyorsult emberi eletritmus ... szazszor akkora mertekben hordozza magaban a vegso katasztrofa lehetoseget". Milyen katasztrofarol beszelsz? Van ugyan par otletem, de ha megmondanad, hogy mire gondolsz akkor beszelgethetnenk arrol, hogy az adott esemeny mennyire valoszinu, etc.
Aztan azt irod: "az emberek most mar tomegekben vonulnak majd a lakatlan teruletekre". Hova? Az antarktiszra vagy a holdra? :-) Merhogy ezen a foldon olyan sok lakatlan terulet sajnos mar nem maradt. Kulonosen nem olyan amely tobb szaz millio embernek helyet adna.
Egyebkent meg koszonjuk figyelmezteto szavaidat. Feltetlen gondolunk rajuk amikor eppen osszedol a vilag. Bar elkepzelheto, hogy akkor eppen mas gondunk lesz. :-)
Amit a mediagepezetrol irtam az nem a te hozzaszolasodra valo valasz volt, ott volt elotte, hogy "altalaban:". Vagyis az en velemenyem volt ugy altalaban arrol, hogy szerintem miert szorongunk.
Én nem hiszem hogy az emberek valóban az ezred ill. századfordulók számmisztikája miatt szoronganának tömegesen. Szerintem a szorongás alapja mindig a személyes életben keresendo, legfeljebb kivetítik ilyesmire is. És az amúgy is szorongó embereket könnyu méginkább elbizonytalanítani.
Eléggé meg lennék lepve, ha mondjuk a kanadai favágók, akiknek tegyük fel húsz évre elore van munkájuk, idonként elgyengülve leroskadnának egy-egy tuskóra szorongani a közelgo 2000. év miatt.
Palánk
...a jovo eppenseggel tobbe-kevesbe kikalkulalhato... ---->termeszetesen, nem a szukebb kornyezetet illetoen. Valoban nincsenek elore belathato szemelyes es egyeni palyak...
Negativ utopiak mindig voltak, legfeljebb a felelem kivalto okai kulonboztek idorol idore.
Nyilvan, hogy ha valaki forduloponthoz erkezik, akkor magaban szamvetest csinal,es ilyenkor gyakran fellep a szorongas is.
A mostani, millenium elotti szorongas nem azert nem lehet oktalan, mert az ismeretlensegtol valo felelem motivalja, hanem azert,mert a jovo eppenseggel tobbe-kevesbe kikalkulalhato.
Ha osszehasonlitjuk ezt a szazadveget az elozo szazadveggel, lathatjuk, hogy a tobbi szazadhoz kepest kozos pontjuk a technikai fejlodes es az ezzel osszefonodo jelensegek megelese. Azota tudjuk, hogy az akkori nehany borulato joslat bejott, meghozza egy olyan szazadban, ahol az emberisegnek majd'minden eselye meglehetett volna arra, hogy ugymond megvalositsa a nagy almokat.Ez lehet az egyik ok arra, ha ma valaki szkeptikus a jovot illetoen.
Köszönöm szépen a kioktatást.
Nagyon érdekes és meggyozo érveket halmoztál fel felvázolt jövöképem realitásának megcáfolására.
Végül is csak egy szüklátókörü birka vagyok, aki a "rossz híreket" generáló médiagépezet árnyékában nött fel.
Dr. Égely Palánk,
Igazad van, az egyén "láthatatlan félelmeinek" okai között elsösorban a szükebb környezet hatásait kell vizsgálni, az én megközelítésem a globális veszélyeket lett volna hivatott megvilágítani, ha nem találok olyan nagyszerü vitapartnerre, mint Knight of Improbability.
Szerintem a jó cím magában rejti a választ. Ha igaz az, hogy a szorongás=megfoghatatlan félelem, vagyis olyan félelem aminek nem tudjuk mi a tárgya, akkor máris képben vagyunk. Igazából az ismeretlentol félünk. És az ismeretlenek özönét a Paraj által említett felgyorsult világ szállítja. Fogalmunk sincs arról, hogy akár húsz év múlva mi lesz körülöttünk, elvesztettük a tervezhetoség adta biztonságot. Nincsenek "tuti" életpályák. Valamikor egy generáció alatt még sokkal kevesebbet változott a világ. Ennek köszönhetoen a szüloktol, nagyszüloktol rengeteget lehetett tanulni, rengeteg támogatást tudtak adni. Ma egy szülonek alig van fogalma arról hogy mit csinál a gyereke, a nagyszülokrol nem is beszélve.
Ráadásul Magyarországon nemrég omlott össze egy rendszer, a régi szabályok már, az újak meg még nem muködnek. Mindezek alapján az a jogos kép alakulhatott ki az emberekben, hogy csak saját magukra számíthatnak, és körülöttük semmi nem biztos. Kellemes karácsonyi rettegést mindenkinek!
Palánk
Paraj:
A "negativ utopia"-t disztopianak hivjak. (ha jol csalodom) Ez az exponencialis erveles mar anno Malthus-nal (remelem eltalaltam a betuzest) is elhangzott. Oszt neki se jott be azota se. :-) Ahogy en latom a dolgot, sok a valtozas de nagyon kell vigyazni az altalanositasokkal mert a dolgok tulegyszerusitese hibas kovetkeztetesekre vezet.
altalaban:
Hogy miert is szorongunk? Egyreszt a jovo miatti aggodas termeszetes dolog. (jut-e holnapra is mammut?) Ami a helyzetet sulyosbitja es eltorzitja az a media. A jo hir mint tudjuk nem hir. Tehat az egesz nagy mediagepezet a rossz hirek begyujtesere es terjesztesere van raallva. (Most oszinten, mennyire erinti a magyar atlagpolgart, hogy valahol amerikaban leesett egy busz a hidrol? Mert ez ugye benne volt a hirekben.) Ha az ember nem tudatositja magaban, hogy mi folyik akkor konnyen az a benyomasa tamadhat, hogy az egesz vilagon es a szukebb kornyezeteben is csak baj van. Ami persze tavol all a valosagtol.
A magam reszerol en igyekszem tavol tartani magam a napilapoktol es a tv hiradotol. Gazdasagi hireket azokat olvasok - ha a penzugyeim szempontjabol igazan fontos politikai valtozas tortent az ott ugyis megjelenik, tan meg hamarabb mielott a "cimlapirok" felfognak a jelentoseget. A gazdasagi magazinok altalaban sokkal kevesbe motivaltak politikailag, azoknak igazat kell mondani, mert ha felrevezeti a donteshozokat akkor eleg hamar tonkremegy az olvasokozonsege (meg a lap maga is). Tudom ajanlani az Econoimst-et (bar mostanaban idonkent abban is erzek olyat, hogy athangszereltek a tenyeket politikai szempontbol), a Barron's-t es a Wall Street Journal-t.
A fizikai kozerzet es a szorongas kozott is van kapcsolat. Sokkal nehezebb a jovon gorcsolni egy atsielt nap vagy atfocizott delutan utan. :-)
