Amikor az öreg színész felébredt erre gondolt:
- Minden író, aki regényt ír, Istennek képzeli magát, aki képes embereket, emberekkel megtörtént bonyolult eseményeket kreálni.
De ki is vagyok én? Színész, vagy ember,esetleg író?Az ember önmagát valósítja meg.De kit valósít meg a színész?Egy másik embert?
Miért valósítanék én meg egy másik embert, amikor önmagam megvalósításával sem bírok?
Talán ez az életem nagy kudarca.Nem tudok önmagam lenni?És ki tud önmaga lenni?
Ez csak egy álom, melyet mindannyian szeretnénk elérni, de nem tudjuk.
Ezekre gondolt az öreg színész.Majd elhesegette a gondolatokat.Úgysem hallgatja meg senki.Mert nem is mondja el senkinek.
Az új nemzedéknek nem érdemes.
Visszhangoztak agyában a szavak:
"Jobbra át, koocccc ki, buzi leo stb."
Schneider tizedes nem értette mi történik vele, csak nem időutazás. "Mulder, segitség!"
A szavak elhaltak a közelgő aszteroidamezőben süvöltve megérkező Millenijum Falkón hajtóműveinek zajában.
"Hiába - csóválta fejét az öreg színész - az új nemzedékeket mindig csak a szex és a horror érdekli. Talán én is ezért kezdtem el annak idején pokolgépeket gyártani. Hát igen, az Órás... Azért az a két vonat egyszerre nem volt semmi!"
Nyikita szótlanul rótta az utcákot. De hiszen minden sarkon álltam már és minden lépcsőn ültem már és fel-feldobott kő, és újra és újra. Minden rázúdúlt amit valaha, valamikor... Megcsikordult a kavics mögötte. Hátrafordult, de már későn...
Karonülőt nagyon ritkán hívta át magához a főnök, ezért most elbizonytalanodott. Most ki fogják rúgni (ennek van esélye), vagy végre villanthat.
- Foglalj helyet! - mutatott a MB az egyik bőrfotelra, majd óvatosan becsukta az ajtót és leengedte az összes reluxát. - Hogy vagy?
- Á, káni is van, meg kula is van.
- Ja, valahogy. Kösz a segítségedet ebben a tenderes ügyben. Sikerült meggyőznöd őket, hogy ne erőltessék a feljelentést?
Karonülő tudta, hogy a cég már régen megvette a főnököt.
- Persze. Belátták, hogy csak magánvádas bírósági ügy lehet belőle. Izgalmas volt.
- Oké Ede. Ez több mint remek. Van itt valami más. Most jöttem meg a Mosonyi utcai fegyverszakértői laborból. Semmit nem tudnak mondani arról, milyen fegyverrel ölhették azt a légiutaskísérőt. Meztelenül volt, és éppen búzasört ivott, amikor beleeresztettek tizengyolcat hátulról. Lehet, hogy az Robin Williemsnek öltözött öreg ribanc volt az, akihez felment. De ő meg eltűnt.
- Hú, de szar.
- Kaptunk egy fülest, hogy a szálak talán az internetezőkhöz vezetnek. Nézd meg ezt!
És a főnök végigzongorázott az inTeRNetto törzsasztalának témakörei között, majd rámutatott egyre:
- Ezek mindent tudnak rólunk. Csak benned bízhatok, tudom, hogy te utálod a számítógépet.
Miközben ezeréves tévéműsorok képei kavarogtak benne ...
...Vietnamban eközben az utolsó ottragadt veteránok fásultan füleltek az egyik még a 70-es években rögzített szalagon a "Jó reggelt Vietnam!" kezdetű ronggyá hallgatott jókivánságokra, amikor hirtelen egy fekete autó tünt fel (200-al) a fák között.
- Eddig mi sem. Valami egészen új dolog lehet. De a múltkor a Mariottnál, ahonnan a legutóbbi személy eltűnt, a korzón sétálók közül fejbedobtak egy muksót egy diktafonnal. Tök ideg lett, és szerencsére nem a szállodába szaladt hőbörögni, hanem hozzánk.
- És mi van a kazettán?
- Valami okkult vagy rituális szöveg: fel kell sorolni az összes eddig élt "költőt" - ha jól tudjuk, egy 18. századi osztrák boszorkány könyvéből származik az egész. Pár éve találták egy panzió padlásán, aztán az aukció után eltűnt.
- Na, és az enyém lesz az ügy?
- Hát, rád gondoltam.
Karonülőnek hirtelen összeszűkült a gyomra. Itt a kiugrás lehetősége! Vége a sok unalmas melónak: mint legutóbb ez a hülye informatikai cég is, amelyik lemaradt egy tenderről, és ezért megjátszották, hogy elrabolták a marketingmenedzserüktől a pályázati anyagot, mikor leadni vitte. Hiába, a csajszi elég szánalmasan alakította az amnéziást.
Karonülő hihetetlenül jó zsarunak tartotta magát. Ugyan semmiben sem tűnt ki, legalábbis kollegái, akik mélynövésű termete miatt hívták Karonülőnek, semmit sem tudtak a kitartásáról. De érezte: egyszer ő lesz a titkos halálos fegyver.
- Hányan leszünk?
- Adok melléd két skalpvadászt. Mindenről számlát hoztok, C&P Szolgáltató Kft. névre, értve vagyok?! A fekete Passat-ot vihetitek.
A fekete auto soforjenek elmejet meg mindig az imenti, alig-alig elkerult gazolas kototte le. Tortent mar regebben is ilyen, de azokat akkor nem vette komolyan, haboru volt, Afrika... Az emberelet nem sokat szamitott. De most, ez a lany, Istenem.
- Mi van ha tenyleg elutottem?- morfondirozott. Tenyere izzadt, s mar nyult volna a mellette levo hutotasakban egy hideg Guinesse-ert, amikor az ut jobb felen ismet egy integeto kart velt felfedezni.
Lassitott.
- Tudod mit kell ilyenkor mondani - vettette oda Nyikita az előtte térdeplő férfinak.
- Fogadd el a régi éneket - az így szólt -, és mielőtt elmégy, nevezd meg valamennyi hajdan volt Költőt:
"Árnyak roppant csoportja, Atlantisz éneklőmesterei, káldeus papnők, óégyiptomi csillagjósok, perzsa udvari zenészek, lebegő méd mágusok, a Biblia próféciái, brahmanok hőskölteményei, utazó kínai orvostudorok, ledér hetérák, római hírnökök, nazarénusok mély idilljei és az első remeték, etióp-földi pápák, Merlin, Cid: a bajnok, arab matematikusok, a roncevali Roland, a Nibelungok, skáldok, sámánok, igricek, minnesängerek, trubadúrok, Abelard, a templomosok, vezeklő barátok, a pestis, szombat esti himnuszok, nagy világutazók, szabadkőművesek, csapatnyi énekes madár, tengeri haramiák és kalandorok, a legújabb kori látnokok."
- Hiába, az Uzzi mégis hatékony eszköze a kontraszelekciónak - tűnődött Nyikita. - Na, helló, nekem túl steril vagy!
A nagy fekete autó lassított, majd megállt a stoppos mellett.
-Hová? kérdezte a fekete napszemüveges sofőr.
-Budapestre, ha elvinne... - mondta Titusz.
-Persze, válaszolt a sofőr, ugorjon csak be. A hátizsákját tegyük be hátulra, vagy...?
-Nem, köszönöm, megfér a lábamnál, válaszolta a sokat stoppolók rutinjával Titusz. Istenem, hány ember életét mentettem meg már stopposként a Budapest-München autóúton, az éppen elalvó vezetőket finom könyök-lökésekkel ébrentartva - gondolta. Hiába, egy jó őrangyalnak ezt is tudnia kell.
-Hű, de meleg van - mondta, miután megtettek már vagy ötszáz métert. És olyan furcsán ismerős szag van, tette hozzá gondolatban.
-Kapcsoljam be a légkondit? - kérdezte a sofőr - vagy kér inkább egy hideg sört?
-Szolgálatban soha nem i..., akarta mondani Titusz, de csak azt mondta: a légkondi jó lesz.
Miközben az elsuhanó tájat nézte, hirtelen belevillant valami. Hiszen ő most láthatatlan, bekapcsolva felejtette az invizibilizátort! Hogy az a ... A sofőr felé fordult, ekkor hirtelen rájött, honnan volt olyan ismertős az a furcsa, kénes szag. A sofőrön nem volt már napszemüveg, látni lehetett hosszúkás, tűzpiros szembogarát, ördögi mosolya alól elővillant két hegyes, alvadt vértől barna szemfoga... A rádióban a legújabb Ace of Base sláger sátáni kacajba fulladt...
Komplexusai az óvódában kezdtek kialakulni, mikor a menő jeleket (rakéta stb.) lenyúlták az óvőnő kedvencei, neki pedig csak a fésű maradt. Gyakran képzelte magát jégkrémnek, melyet egy nagy nyelv üldöz és szét akar nyalni. Tulajdonképpen ezért gyűlölte a jégkrémet.
Bizonyara kotozkodom, gondolta Schttr Ede fodrajztanar, mikozben levegoert kapkodott, de Pragaban nem a Smetana folyik? Ekkor egy kulonosen heves orveny lehuzta. Aztan feltisztula a viz.
Ekkor ijedten berohant Bumburnyák Benő, a kamionos és ijedten igy kiáltott:
- Én elhoztam idáig a szállítmányt és csak beugrottam meginni egy kávét, de mire kiértem valaki ellopta a vontatót. Most pedig itt áll a parkolóban a sok Sör! Most akkor mi lesz?
