Lúcia...fény,szem.szemevilága,szeme fénye...,elsősorban a vakok és szemfájósak védőszentje.:-)
Az emberek által tisztelt Lúcia mellett,a magyar néphitben ott él egy boszorkányszerű alak is,aki december 13.-án emberek és állatok kárát okozhatja. A kettősség a napforduló közelségét fejezi ki.
"Lassan készül,mint a luca széke!" :-) Ez a mondás arra utal,hogy-e varázslatos ülőkét Luca napjától-karácsony éjjeléig,folyamatosan kell készíteni.Olyan,mint a kisszék,csak három lábú.Alakja egy szabályos ötszög köré írt,öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag. A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából faragták: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenye-fenyő-, cser- és rózsafából.Szöget nem használhattak,ezért bükkfa ékekkel állították össze. Segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait.Magával vitte az éjféli misére,s éjfélkor a templomajtóban,vagy a keresztúton ráállva nyomban meglátta, ki az? Annak ugyanis szarv vagy agancs jelezte a fején valódi boszorkányságát. A hiedelem szerint leleplezése után azonban jól tette, ha gyorsan szaladt haza,mert a boszorkány is könnyen megláthatta a széken álló alakot, és rögtön üldözőbe is vette.A menekülő jól tette,ha mákot szórt maga mögé futás közben.A boszorkányoknak kötelességük volt összeszedni, így nem érték utol a "leleplezőjüket".Szerencsés hazaérkezés után, kötelességének engedelmeskedve...,elégethette Luca székét.
:-)))
Luca széke
Kilenc fából Kilenc jámbor, Bűvös szóból Luca-széket Faragok.
Rút boszorkány, Tüzes orkán, Kénkő-eső Ellen legyen Menedék. /Hárs Ernő/
:-)))
Luca széke
Zöld fűben kicsi lány ül, mert nincs még neki széke, fejecskét odakoccant gömbölyű könyökére. Kisfecske fut az égre, röpteti puha szárnya, sírása lekeringel hüppögve, le Lucára.
Kék labda ide pattog, zöld labda oda huppan, egy szarka ide cserreg, három gyík oda surran. Napocska a magosban virágzik pirosodva, elnyelte teliholdunk vén tölgyfa moha-odva.
Lábaska, kicsi korsó, kés, villa, babaasztal, oroszlán, falovacska – játssz ezzel vagy amazzal. Van még egy igazándi babája: pici szöszke, de ő egy veresorrú bohócra csuda büszke!
Ó, az a veresorrú, kóclábú gügye Jancsi! Nem járta soha fésű, és két gombszeme kancsi. Táncát ha nekikezdi, nincs vége nevetésnek, hát még ha dalolászgat, az még csak fura ének!
Készül már Luca széke, holnap tán belecsüccsen, egész nap ringatózna lomb árnyán, kerti hűsben! Most játszik a babával, „csicsíjja-csicsi" – mondja, és tüsszent, pici hármat, piroslik pisze orra.
Játszódik heverészve, Lucának nagy a kedve, hát még ha odapillant éhezvén az üvegre: tej, sóska, darakása, banán és tea – mind kell! Nyel, nyel, nyel, teli szájjal, és főként teli szívvel.
Lép, lép, lép Luca lassan, fal mellett kilopózik, megszökne, de hiába, nem lát még, csak az orrig. Fordul hát a szobába, játékok seregébe – fáradtan a nagy úttól letottyan fenekére.
Hoppsz! Kádat teli vízzel! Merjétek teli gyorsan! Megfürdik Luca benne, két lábbal beletoccsan: vízgyöngyöt ver a karja, úszkál, mint a rucácska, ugrik egy lila szappan fröcskölve, be utána!
Mesélni ki szeretne? Hallgatná Luca békén. Nevetne a hüvelykujj – nagyságú csöpp legénykén. Piroska meg a farkas, Vackor vagy Micimackó – mindegy, csak mese légyen, ágyát is telihangzó.
Jószagú puha fából elkészült Luca széke, karfáját simogatja: piros-e? zöld-e? kék-e? Ültetik kicsi székbe, onnan néz a világba, elalszik mosolyogva fecskékkel teli álma. /Kormos István/
:-)))
Régi néphagyomány,hogy Luca napjának hajnalán „kotyolni” vagy „palázolni” indultak a kisfiúk, többnyire egy idősebb legény vezetésével. Lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el köszöntőjüket, bő termést, a jószág nagy szaporulatát kívánva. A háziasszony vízzel fröcskölte, kukoricával öntötte le őket, s ezt utána libáival, tyúkjaival itatta, etette fel. „Kity-koty-kity-koty” volt a köszöntő kezdő sora, innen származik a kotyolás kifejezés. Ezzel a verssel mentek a fiúk kotyolni:
"Luca, Luca, kitty-kotty, Tojjanak a tiktyok! Kolbászuk olyan hosszú legyen, mint a falu hossza, Szalonnájuk olyan széles legyen, mint a mestergerenda, Zsírjuk annyi legyen, mint kútban a víz! Annyi pénzük legyen, mint a pelyva, Annyi csirkéjük legyen, mint a fûszál, Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag! Luca, Luca, kitty-kotty, Tojjanak a tiktyok!"
A lányok így mondókáztak:
"Vas legyen fazekatok Cin legyen tálatok Ólom legyen kanalatok Csikózzon meg a lovatok Malacozzon meg a disznótok Adj Isten gazdának bort,búzát gazdasszonynak tyúkot,ludat Menyecskének egy kas gyereket."
Hálából a család megjutalmazta a Lucázókat.
:-)))
Néhány érdekesség: -Luca napján tilos volt a fonás,varrás,mert azzal "bevarrták a tyúkok fenekét". -senkinek se jusson eszébe sütni,mert a "kenyér kővé válik,vagy luca megeszi a lapátról,s a gazdasszonyt pedig kemencébe veti". -Ha ezen a napon csíráztatni tett búza karácsonyra kizöldül,jó termés várható következő évben. -Luca napot követő 12 nap időjárását megfigyelték,és erről állapították meg a 12 hónap időjárását/szeles,esős,napos,száraz.../
Tekereg a szél, Kanyarog a szél, Didereg az eper-ág: Mit üzen a tél?
Fúj a szél,fúj a szél, De morog a szél. Apró ez a szoba, Még is belefér. /Weöres Sándor/
Téli Domb
A csacsi domb télen hegy, fel is,le is meredek. Hol tavasszal szellő száll, télen csípős szél dudál. Ahol nyáron fű rezeg, szánkáznak a gyerekek. Így is jó,meg úgy is jó: nyáron fű ér télen hó. /Károlyi AmY/
Jön a tél /részlet/
Három nap Három éj Hideget Fúj a szél.
Tó vizén Jégtükör, Csillagfény Tündököl.
Faágon Ül a dér. Reggelre Itt a tél. /Drégely László/
Nől a dér,álom jár
Nől a dér,álom jár, hó kering az ág közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt.
Én is ládd,én is ládd, hóban lépegetnék, ha a jeges táj fölött karácsony lehetnék. /Weöres Sándor/
Madáretető
Esik a hó meg a dara, didereg az ég madara, vacog a kis cinege, majd megveszi már az Isten hidege. Kipp,kopp, kalapács! Kinek készül ez a ház, e falacska, e tető? Kié lesz majd ez a madáretető? Hát a tied, hiszed-e? Esik a hó meg a dara, röpülj ide ég madara, cinege! /Udud István/ :-)))
A karácsonyi ünnepkör négy hetes idöszaka advent,megérkezés. Jézus születésnapjára való várakozást,felkészülést,reménykedést jelent... Az adventi koszorú hagyományának első nyomait a néprajzkutatók északon, a Keleti-tenger partvidékén és szigetvilágában találták meg. Fűzfavesszőből koszorút fontak és örökzöldet csavartak köré. A szokás később Európa más vidékein is meghonosodott. Az idő múlását,négy hét...,négy gyertya jelképezi,a koszorút díszíti. Egymásután...,a négy adventi vasárnap gyújtják meg.
:-))) Ajaj...,valamikor régen...,mikor olyan kicsi voltam,mint a mai óvódás gyerekek,bizony én is vártam a Mikulást! Ködös,hűvös estéken édesapám,ha az orra alatt azt dúdolgatta...,énekelte:
"Jaj,jaj jön már a Mikulás, csizmás,bundás csuklyaruhás, a rosszaknak vesszőt hozzon, a jóknak meg cukrot osszon, így igazság,így igazság...!"
...tudtam,megérkezik a várva-várt Mikulás!A dal,azért vegyes érzelmeket keltett bennem,mert "én sem voltam jobb a deákné vásznánál" :-),de édesapám selytelmes mosolygása megnyugtatott,s némi bizalommal töltött el...,talán nem is vagyok olyan rossz gyerek. :-)))
Hóval lepett égi úton Mikulás már útra kél, csillagok szállnak fölötte, s vígan fut véle a szél.
Világjáró csizmája, átlép várost,falvakat, de olykor megáll s elidőz egy-egy kis ablak alatt.
Előveszi aranykönyvét, amelyben a gyermeknevek vannak gondosan felírva, s nézi,jó vagy rossz gyerek?
Hogyha rossz:hát virgács neki! De ha jó,akkor cukor... S már továbbmegy-szél és felhő sem éri utól. /Zelk Zoltán/
:-)))
Mondóka
Jaj,de szép,de csodás, Mikor jön a Mikulás. A szakálla hófehér, ajándéka kincset ér. Felhőlován száll, Csilingel a szán. Csingilingi,hopp,megáll, A Mikulás megjött már!
:-))) Már csak három nap és három éjjel...,és december 6.-a Mikulás napja! :-)))
A mai Mikulás-nap megtartása a magyar népszokások között,újabban terjedt el,valószínűleg a szomszédos országokból vettük át... December 6.-a Szent Miklós püspök napja.Mikulás élményeinket a kisázsiai város Myra püspökének,a keleti egyház máig legtiszteltebb szentjének köszönhetjük. A 4.században élt.Legendája a bizánci egyházban később a 6. században bontakozott ki,átterjedt Itáliára,majd kultusza a nyugati egyházban is villámgyorsan meghonosodott... A halászok,révészek,vízimolnárok és a diákok pártfogójának tekintették. A legenda szerint apja halála után nagy vagyont örökölt,amiből a védteleneket támogatta,segített,akinek tudott.Ő maga egyszerű ember volt,szinte szűkölködve élt,de a rászorulókat bőkezűen megsegítette. Miklós püspök különösen a gyerekeket szerette.Kíséretével-az ördöggel,illetve a krampusszal-olyan házakba tért be,ahol kérdezgette,imátkoztatta őket,majd tudásuk,viselkedésük alapján virgácsot vagy ajándékot osztott szét közöttük.Évszázados szokás volt az ilyen és hasonló Miklós-játék... A Mikulás nemcsak az ablakba kirakott csizmákat tömi meg ajándékkal,hanem ellátogat az óvódákba, iskolákba is. Előfordul,hogy néhány gyerek a mikuláscsomag mellé virgácsot is kap,de erre csak az igazi "rosszcsontok" számíthatnak.
Azon a télen korán leesett a hó.A Nyuszi elgondolkodva ballagott az erdőszélen,a kopasz bokrok mentén,és éppen arra gondolt,hogy egy csöppet sem szereti a havat.A hó alól olyan nehéz kikaparni az ennivalót,elbújni is alig-alig lehet,már pedig egy Nyuszi életében gyakran előfordul,hogy rejtőzködnie kell.A hó világos volt,a Nyuszi gondolatai meg sötétek.Egyszercsak zajt hallott, megállt,hegyezte a két tapsifülét.Mi ez a zaj?valami pattog...Beleszimatolt a levegőbe:füstöt érzett.Egy kicsit félt a Nyuszi,de kíváncsisága legyőzte a félelmet,s indult arrafelé,ahonnan a zajt hallotta.Egy vén tölgyfa alá ért.A tölgyfa alatt Barna Mackó szorgoskodott,tüzet rakott éppen,pattogtak a tűzre rakott száraz gallyak,vékony kis füstcsík szállt a magasba. -Jó napot,Barna Mackó!-köszönt a Nyuszi.-Látom,tüzet raksz.Minek az a tűz? -Jó napot,Nyuszi!Hogy minek a tűz?Ma este jön a Mikulás,remélem,ajándékot is hoz majd.Lehet,hogy fázni fog a lába,gondoltam,hadd melegítse meg a tűznél...És ha már ég a tűz,főzök neki egy kis levest. Mond csak,nem adnál a Mikulás-levesbe egy-két káposztalevélkét? -Szíves örömest-mondta a Nyuszi-,hazaszaladok érte! Ugrott a Nyuszi,futott a káposztalevélért.Mire visszatért a tölgyfa alá,fényesen égett a tűz,és Barna Mackó mellett mókus ugrándozott. -Én makkocskát hoztam a Mikulás-levesbe!-kiálltotta,mikor meglátta a Nyuszit.-Nagyon finom lesz ez a leves! -Magam is úgy gondolom-mondta a Nyuszi,és beledobta a káposztalevelet a csuporba,melyet Barna Mackó a tűz fölé akasztott. -Szóljunk az Őzikének is!Mókus,ugrándozz el az Őzikéért! Mókus fürgén pattant,ugrott egyik ágról a másikra,s hamarosan visszatért az Őzikével. -Illatos füvecskét hoztam a Mikulás-levesbe!-mondta az Őzike. -A Kisróka még nincs itt? -A Kisróka semmit sem tud hozni a Mikulás-leveshez-mondta a Nyuszi.-Ne is hívjuk ide! -De bizony ide hívjuk!-mordult föl Barna Mackó. -Idehívunk mindenkit az erdőből is,a mezőről is,akár tud hozni valamit a Mikulás-levesbe,akár nem! Meghívjuk a Kisrókát,Mezei Egeret,Kisfarkast,Kismadarat:bízd csak rám,Nyuszi,tudom én,hogy a Mikulás még a meleg levesnél is jobban szereti,ha együtt várunk rá itt a tűz körül! Nyuszi megbillentette a bal fülét: -Ahogy akarod Barna Mackó!Te raktad a tüzet,te kavarod a levest,te hívd meg a vendégeket is. Az erdei apróságok hamarosan mind megérkeztek:Egérke búzát hozott a Mikulás-levesbe,Kismadár fenyő- magot,Kisróka meg Kisfarkas meg sok-sok száraz gallyat gyűjtött,hogy minél fényesebben égjen a tűz. És a fényes tűz körül ülve akkor este együtt várták a Mikulást.
Tudjátok-e,hogy a Mikulás csakugyan élt,sok száz esztendővel ezelőtt? Myra városában lakott,amely ma Törökországban található.püspök volt,és valójában Miklós volt a neve,Szent Miklós.Tudjuk róla,hogy csendben,de bőkezűen segítette a szegényeket.Letette az ajándékot,és máris eltűnt,nehogy bárki is felismerje. Myrában élt ekkortájt három,pártában maradt leánytestvér.Azért nem mentek férjhez, mert nem volt hozományuk.A hozomány jókora pénzösszeg volt akkoriban,amit a férjhez menő leány vitt magával a házasságba.Csakhogy ennek a három nővérnek egyetlen fillérje sem volt,így aligha volt esélyük férjhez menni.Pedig a legidőseb leánynak már választottja is volt.De hogyan házasodhattak volna össze hozomány nélkül? Egy este a legidősebb nővér halk motozást hallott az ajtón kívül.odaszaladt,és kinyitotta az ajtót.Hát egy zacskó pénzt talált a tornácon.Ki hagyhatta itt?- tűnődött.És milyen gyorsan elfutott!Semmilyen jel nem maradt utána.A leány most már természetesen férjhez mehetett a fiatalemberhez,akit szeretett. A történetnek azonban nincs vége.Nemsokára a másik nővér is csinos hozományt kapott,fogalmuk sem volt róla,ki lehet a jótevőjük.Habár a legkissebbik leány, amikor felrántotta az ajtót,még látott egy vörös palástot és egy magas süveget eltűnni a fák között.Mi persze jól tudjuk,hogy az ismeretlen adakozó Szent Miklós volt. Azóta Szent Miklós kicsit megváltozott.Vörös püspökpalástjából fehérprémes piros bunda lett,püspöksüvegéből kucsma,a szent Miklós névből hol "Santa Claus",hol pedig Mikulás.A holland gyerekek hívták először "Sante Klass"-nak,és ma is várják, hogy facipőikbe ajándékot tegyen karácsonykor. De bármilyen alakban jelenjék is meg Szent miklós,és hívják bár "santa Claus"-nak vagy Mikulásnak,úgy gondol rá minden gyerek a világon,mint a nagy ajándékozóra. Ő nem csak szóval hirdeti a karácsonyi szeretetet.
Gondoltatok már arra,hogy hány fehér hópihe szállingózik a szürke fellegekből erdőre,mezőre?Nincs olyan ember aki megtudná számolni,de biztos,hogy nagyon sok. Ha éppen az erdőben jártok havazás idején,figyeljétek meg,hogyan zizeg,milyen finoman muzsikál a sok ezernyi,lefelé hulló hópihe! ...néha nagyon hideg van,mégis csodálatosan szép és érdekes a séta a behavazott erdőben.A friss hótakaró olyan,mint egy óriási nyitott képeskönyv,de ha olvasni akartok benne,meg kell ismerkednetek a hóba írt különös "betűkkel" is. Télen a rövid nappalok és a hosszú,zord éjszakák kemény próba elé állítják a növényeket és állatokat.A madarak nappal gyakran vegyes csapatokban verődve keresgélik a fák kérge alatt vagy az avarban elrejtett rovarpetéket és bábokat. Felborzolják a tollaikat és együtt éjszakáznak,hogy melegen tartsák magukat. Az őzek is csoportokban keresnek menedéket,és hajtásokkal táplálkoznak. Az erdei pocok levelekért és gyökerekért csatornákat ás a hó alatt.A sün levelekből és fűből készített fészkében alszik.A tűlevelű erdők melegen tartják a növényeket,de megnehezítik az emlősöknek,például a szarvasoknak,hogy táplálékukat megtalálják. Nyomok a hóban: A téli erdőt járva figyeljétek az apró nyomokat,mérjétek meg,és próbáljátok őket azonosítani. /Schmidt Egon/ :-)))
"Ha Katalin kopog,akkor karácsony locsog!",de megfigyelések szerint-e napi időjárás a januárit is megmutatja.
-Ha az apró madarak nagy sereggel mennek ennivalót keresni,hideg,erős tél várható. -Ha a varjak napfeljötte előtt kárognak,hideg lesz. -Dér után nem messze a tél. -Ha a veréb fészkébe szalmát/stb./hord,állandóan nagy hideg lesz. -Fagyos időben,ha kis hó esik,sokáig tart a fagy. -Sok hó,sok búza./várhatóan jó lesz a búzatermés./ -Ha karácsony hava zöld, husvét napján havas a föld. -Ha karácsony éjszakáján esik a földre a hó, bőven terem minden jó. -Ha karácsony esős,szeles, búzának és bornak szűk termése lesz. -Szilveszter estéjére malacot és kakast kell sütni,egyik eltúrja, másik elrúgja az óesztendőt. :-)
Katalin a házasságra váró leányok védszentje.
Érdekesség: Katalin napon a lányok,frissen metszett gyümölcsfagallyat tettek vízzel teli üvegbe - "Katalin ág".A hiedelem szerint,ha az karácsonyig kizöldült, a lány a közeljövőben férjhez ment.:-) A legények elcsent leányinget rejtettek a párnájuk alá,sőt egésznap böjtöltek, hogy megálmodják,ki lesz a feleségük.:-)
November 25.-e után lakodalmat,táncmulatságot nem tartottak.
"...Súlyos muraközi ló dobog, a kövön a pata kopog, a paripa fölnyihog - a falon a ló feje, hó-szinen a fekete,tovasuhan - ablakon és puha keszekusza mennyei álmokon átfut az árnyék..." /Weöres Sándor/
Őszről fecseg november, avart hajt a szél. Kertek alatt,bokrok alján zizzen száz levél.
Mégis fülelj,ne aludjál, valaki figyel. Bokrok alján halkan,csendben nagy csizma lépdel. /Galambos Bernadett/ :-)
Jön a Mikulás
A Mikulás mikor eljő, feje felett nagy hófelhő. Rénszarvasok húzzák szánját, hó csipkézi a bundáját. kövér puttony van a vállán, hópihe ül szakállán, mikor hozzád megérkezik, cipőd sok-sok jóval telik. Hull a hó,nézd odakint, a Mikulás néked int. /Devecsery László/ :-)
A Mikulás
Csindaratta,bumm-bumm-bumm. Ki zörget a nagy kapun? A jó öreg Mikulás, Vele van a pikulás Lánccsörgető ördög: Csend,rend,figyelem, Aki rossz lesz megverem!
Csingilingi,csing-ling. Lám,megmozdul a kilincs. A Mikulás betotyog, Cukorkája kipotyog, Tele van a puttony, Mindenkinek jusson, Könyv,báb,fajáték, Sok gyermeknek ajándék.
Ha álmos vagy,hiába.- Feküdjél a kiságyba. Amit kértél megkapod, Reggel nézd az ablakod: Kiscipődbe rakja, S ha elfogy a pakkja,- Püspöksüveg,nagyszakáll,- Szarvasszánnal tovaszáll. /F.Ujvári Anna/ :-)
Karácsony készül emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek újra gyermekek hogy emberek lehessetek!
"...A gyerekek alszanak, elviszi őket a fuvalom az égbe, hol érik a csillag, e gömbölyü, de tövises alma, s a hold-fele kanyarog a hintafa bársonya, cifra szalagja, de virrad, a kicsi öcsik és hugok álmai hajnali légcsiga fonatain újra le, földre pörögnek..." /Weöres Sándor/ :-)))
"Nagyon szeretem a mesekönyveket – fordítottam is ilyet. Ezután kérdezték a kiadóban, van-e kedvem egy saját mesét írni. Volt..." /Varró Dániel/
SZÖSZ NÉNE
Fönt a Maszat-hegy legtetején, ahol érik a Bajuszos Pöszméte, és ahol sose voltunk még, te meg én, ott ül a teraszán Szösz néne. Ott ül a teraszán vénkora tavaszán, néha kiújul a köszvénye.
Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin, szimatol körülötte az öszvére, hogyhogy sohasem tetszik berekedni a nagy dudolásban, Szösz néne? Hogyhogy a köszvény, hogyhogy az öszvér nem szegi kedvét, Szösz néne?
Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek, nálam csupa szösz az asztal, a kerevet, csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon, szösz van a padlón, csempén, plafonon, szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin, szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön, öszvér, köszvény, semmi se búsít, nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.
Futnak a Takarítók a teraszhoz, sipitoznak máris: „Szösz néne, Csupa szösz a függöny, csupa szösz az abrosz, nem lesz ennek rossz vége? Csupa szösz a nyugdíj, csupa szösz a TAJ-szám, szösz van a porcica kunkori bajszán, szösztelenítsünk, portalanítsunk, föltakarítsunk, Szösz néne?"
Fönt a Maszat-hegy legtetején, ahol érik a Bajuszos Pöszméte, és ahol sose voltunk még, te meg én, dudorászik a teraszon Szösz néne: „Szösztelenítés, portalanítás, föltakarítás? Kösz, még ne."
Most pedig elmondom, gyerekek, hogy a nagy Paca cárral Szembe miképpen szállt Muhi Andris a harmadik á-ból. Ám mielott belefognék, megköszörulöm a torkom, És megkérem a Múzsát, hogy búbjára fejemnek Már a komolyság józanitó pusziját odanyomja, Mert sem üres locsogás, sem idétlen gyermeki fintor Nem passzol súlyos mondandóm horderejéhez, Orrom elott kopják, kelevézek bökdösik egymást, Vívnak a görbe vasak meg az érchegyü mittudoménmik... Cupp. Köszönöm. Hát így mindjárt más. Lássuk a medvét! Új nap virradt fel. Verebek csiviteltek. A reggel Felhörpölte az éjszaka barna, hideg kakaóját (Mellé kiflit evett, aranyat, ropogósat - a holdat), Majd beleült puha, kényelmes felhofotelébe, És megnézte, mit ad ma a tévé, mit mi világnak Hívunk, kék buszokon zötyögo, fura földi halandók. Távol, messzire tolünk, túl a Maszat-hegyen, ott, hol Túr a ganajtúró bogaracska, s a mély pocsolyákban Gondtalanul dagonyáznak a kunkori farku malackák, Nagy csata készült! Már kivonult lila hadseregével Peckesen és pökhendin a nagy pocakú Paca cár. Jaj, Jöttek a tintapacákok marcona arccal a harcba, Oldalukon fityegett két hatlövetu pacapisztoly, És a kezébe folyóstoll volt mindnek - pacahinto, Ördögi fegyver -, és így indultak vad rohamokra. Szembe velük hosünk, Muhi Andris a síkra Maszat-hegy És Badarország egyesitett hadait kivezette; Ok is, ahogy kell, szép katonásan felsorakoztak. Lássuk a sort! Legelöl a lovasság (vagy helyesebben Mondva: szamárság) egy szem képviseloje poroszkált, Nem más volt o, mint Szösz néne, alatta az öszvér, S mint buzogányt forgatta a kontya fölött a hokedlit. Háta mögött lépdelt, akiért epekedtek a lányok, A kék szemü és daliás Luk gróf düllesztve a mellét, Nagy, mazsoláskuglóf-fülei laffogtak a szélben, És elegáns volt, mint soha még, a cipoje kipödrött Oszi levél, és a hózentrágere is vadiúj volt. Ment urasan, büszkén, odabiccentett a pacáknak Nyájasan elmosolyintva magát, s foga bronza kivillant. Párducként állt lesben a fák tetején a pirosló, Bús vödör, és csak várt sandán, hogy jöjjön az ellen, És a fejükre potyoghasson rutinos potyogással; Ott bicegett a Maszat-hegy öreg pákásza, a koszlott Agg, kit a nép nem alaptalanul nevezett Makulának, Léha Louis de Latiac, Lekvárospulcsiju Edvárd, Orrtúró Artúr mind ott menetelt, és utánuk Sorban a többi derék maszatos lakosok valahányan. Végigpillantott a kerek fejü, hos Muhi Andris Csetlo-botló hadseregén (kiket összetoborzott Egy nap alatt, ami jó sok fáradságba került, mert Minden házba Maszat-hegy szerte betért, s a lakóknak Eljárt egy verbunkost, és elfújta az ismert "Azta de jól megyen ám a dzsuvás katonának a dolga" Kezdetü dalt, mire föl mindenki beállt katonának), És kerek arcának fellegvárára kituzve Az önelégültség peckes kis zászlaja lengett. Ám ez nem volt minden! Mert a badar daliákból Álló kettes számú zászlóalj se maradt el Messze mögöttük - hosünk szívre ható szavalattal Szólította amúgy fegyverbe e gyermeki népet ("Talpra, badar!" - ez volt a toborzó versnek a címe). Fönt, a magasban, a halványkék szinü égen a Náthás Angol Költo szállt a zsiráfmadarának a hátán, O képezte a légierot, és alatta a Csálé Ment cikcakkban, utána a rendszereto Egyenes jött (Díszlépésben, a térdét orráig fölemelve), S ott volt Turgenyev is maga persze, a nyers modoráról Híres burgonya, és a Valódi Izé meg a Kis Prünty. Én magam is szivesen részt vettem volna a harcban, Ámde direkt megkért a kerek fejü, hos Muhi Andris, Hogy rejtozzek el inkább egy pöszmétebokorban, Hé - azt mondta nekem -, Danikám, tedd meg nekem azt, hogy Elbújsz egy pöszmétebokor közepébe, ahonnét Príma kilátás nyílik a küzdotérre, tudod, hogy Minden csip-csup mozzanatát e csatának, amelyrol Száz év múlva is édesanyák hada fog duruzsolni Majd a kiváncsi utókor kosz-ficerézte fülébe, Kis, tehenes füzetedbe zavartalanul lejegyezhesd. Jól van, oké - mondtam neki -, nem gond, bár szivesebben Estem volna el éppen a harc mezején, egy utolsó "Gyoz a maszat-hegyi forradalom! Hajrá Badarország! Vesszen a gaz Paca!" kurjantással az ajkamon úgy, hogy Közbe bugyog kifelé a szivembol az ifjui vér, de Hogyha te ezt akarod, hát jó, legyen így, micsináljak. Így hát megtelepedtem az egyik piszkebokorban, És kikukucskáltam sutyiban két ága között, hogy Minden csip-csup mozzanatát e csatának, amelyrol Száz év múlva is édesanyák hada fog duruzsolni Majd a kiváncsi utókor kosz-ficerézte fülébe, Kis, tehenes füzetembe zavartalanul lejegyezzem. Mint lejegyeztem bölcs tanitóim okos papolását Hajdan az iskolapadba' naiv tanulócska koromban, Mert bizony én magam is voltam nebuló egy idoben, Ó, ti nem is hiszitek, milyen istenien matekoztam, Hogy hintettem a gólokat untig a tornateremben, És hogy imádtak a lányok, a kék szemü, karcsu bokájú, Szoke, vagány, fiu vécében cigizo csajok engem... Ejnye, de azt hiszem, elkanyarodtam a tárgytól eléggé, Nem helyes ez. Térjünk, nosza, vissza a harc mezejére. "Hahhaha, hahhaha, haa! Haha, hahhaha, hahhaha, hahha!" - Gúnyosan így kacagott fel a nagy pocakú Paca cár, és Föl hasa hordójából a lenti szavak bora buggyant: "Kuglifeju Muhi Bandi, sehonnai taknyos, az orrod Mások ügyébe üto, te a hígeszü tökkelütöttek, És a maszatszereto, langyos trutyiban dagonyázó, Lábvízpárti, se-íze-se-buze, se tiszta, se piszkos, Két szék közt csücsülok seregének töpszli vezére, Hát mi a jószagu francot akarsz te a nagy Paca cártól? Add meg most magadat, Muhi Bandi, és akkor esetleg Nem hintem pacaként tele csontjaitokkal a földet!" Így szólt, és nevetett (a pocakja csak úgy le-föl ugrált): "Höhhöhö, höhhöhö, ho! Höhö, höhhöhö, höhhöhö, höhhö!" Erre kerek fejü hosünk oneki válaszul így szólt: "Hagyd a rizsát, Paca cár, te pacák pocakos vezetoje, Nagy pocakú hájpacni, te zsarnok, izé, mit akartam Mondani még, nem ijesztettél ám meg, nehogy azt hidd! Jól letaszítalak én a te trónodról, meg a többi, Nem kell itt a szöveg, vágjunk bele gyorsan a harcba." És kürt harsant, vagy csak a náthás ánglusi költo Fújta ki orrát, nem tudom én már, mindenesetre Elkezdték a csatát, aminél soha harciasabb még Nem volt túl a Maszat-hegyen és a Maszat-hegyen innen. :-)))
Mackó most...múlott tizennégy éves.Emberi kort számítva ez nem nagy idő, de mackói viszonylatban most van férfikora delén.Eredetét-amint mondani szokás -homály fedi,de ez Mackót nem bántja.Minket se.Mackót ez előtt tizennégy évvel a karácsonyfa alatt találtuk,s ezzel a háznak és a családnak teljes jogú tagja lett.Arra már senki sem emlékszik,hogy melyik gyerek kapta,mert hol az egyikkel aludt,hol a másikkal,sőt velem is,ha senki nem volt otthon,és szigorúan meg lett hagyva,hogy: -Mackókára tessék vigyázni... -Persze hogy vigyázok. S amikor megérkeztek,megkérdezték: -Mackó jó volt? -Csak ti lettetek volna olyanok... Egyszóval,arról szó sem lehet,mintha Mackó csak közönséges,bazári,cipőgombszemű, sárga bőrű mackó lenne.Mackó egyéniség,aki alkalomadtán véleményt mond,ha kell, szigorú,tapintatos,résztvevő,lovag,és végeredményben-a barátom. "Az igazi barátságnak baleset a próbaköve"-olvastuk valamikor és valahol,és ha ez igaz,akkor ő a leghívebb barát,mert... Elmentek a babák és a bohócok,el a vonatok és a repülőgépek,a puskák és a kardok,sőt az ajtók és az ablakok is,de Mackó nem,mert Mackó nem olyan... Azóta a barátom.Azóta meghallgatom a tanácsát,és elmondom neki bánatom.Ő ilyenkor bölcsen hallgat,és ha valaki azt hiszi,hogy bölcsen hallgatni könnyű dolog,látszik, hogy nem ért hozzá. Mackó ettől kezdve nem volt már játékszer-nem is engedtem volna-,igaz a gyerekek is felnőttek,ámbár a fiam még sokáig vele aludt,míg valaki rá nem döbbentette,hogy ez már nem illik,sőt nevetséges...egy ilyen nagy fiútól.Az illető-természetesen-nem mackó volt,az illető egyszerű szamár volt,mert elvett valamit a gyerektől,amit soha visszaadni már nem lehet. Nem szóltam semmit.Azt már nem hitte a gyerek,hogy Mackó igenis Valaki,és azt még nem tudta,hogy látszólag az élettelen lények is élhetnek az emberi lélek sugárzásától... Hát nem magyaráztam,de Mackót magamhoz vettem,illendően megkérdezve,hogy: -Mit szólnál,Mackóka,ha ezután nálam lennél? Mackó alig észrevehetően hunyorított,s ezzel a dolog el volna intézve.azóta legtöbbet az ágyam melletti asztalkán tartózkodik,hacsak fontosabb esemény máshova nem szólítja. Ilyen fontos esemény például,ha leesik a hó,és Mackó megakarja nézni a külső világot. A külső világ alatt nemcsak a nagy fehérség értendő,hanem a cinkék és a rigók is,akik az ablakba tett etetőn helytelenkednek.Van egy cinegém,amelyik verekedő természetű,ezt Mackó több ízben megfeddte... Az ablakban kislányom régi hósapkáján ül-kopott már fenekén a szőrme-,és egyébként is téli holmikat vesz magára.Annak idején valamelyik karácsonyra kucsmát és hócipőt kapott,és Mackó megkívánja,hogy az évszaknak megfelelően öltöztessük. Van azutá,hogy Mackókát a barátság szólítja el megszokott helyéről.Amikor kórházba voltam,természetesen meglátogatott. -Mackóval nem lehet már bírni-mondta kislányom-,hát behoztam. Tél volt akkor is,és Mackó a téli felszerelésen kívül vöröskeresztes karszalagot viselt, s hátizsákjában kötszerek voltak.Bent is maradt velem,s együtt jöttünk haza. Ha Mackót sérelem éri,azt is megtudom,és erélyesen síkra szállok mellette.Ilyen eset volt,amikor nadrágjába moly esett,és-igen,óh,asszonyi logika!!-Mackót verték meg,kiporolván nadrágját,mert nem vigyázott rá... -Hát ez jellemző-mondtam/amikor egyedül maradtunk/,és levélben azonnal elpanaszoltuk a kislánynak,aki most nincs itthon. -Megverni,azt értik!-métatlankodott,amikor nyár lett-,de hol az ígért sort,mi? Mackónak ugyanis a meleg napok megérkeztével rövidnadrág lett ígérve,de a nadrág egyre késett. -Hűvös a nyár-mentegetőzött feleségem. Ez nem magyarázat:megírom a kislánynak. És meg is írtuk. -Ámbár-pislogott Macóka este,amikor magunk közt maradtunk-,ámbár nem is kellett volna megírni.Tényleg,kibírható a hőség... Mackó nagyon tapintatos és igénytelen. És azt sem tagadom...Tizennégy éve minden szenteste ott ül a karácsonyfa alatt kopott, sárga bundájában,szerényen,ám komoly felelősséggel szemlélve az új jövevényeket,aki hiába parádéznak mulandó ragyogásukban,nekik már nincs,aki szívet adjon,mert nem gyerekek már a gyerekek. Felnőttek.El is hagynak bennünket,mert ez a dolog rendje,és ez nem is baj.Persze baj lenne, ha Mackó időnként nem figyelmeztetne,hogy jó lesz már levelet írni,és nem vigasztalna vidám, fekete orrával fintorogva,hogy elmentek,majd vissza is jönnek.Ebben aztán meg is nyugszunk szépen,mer Mackó megbízható. És ha mindezek után valaki azt mondaná,hogy kár egy ilyen kis kopott bazári medve körül akkora hűhót csapni,mintha élne-hát én annak még csak nem is válaszolnék,mert az ilyen szegény,hamuevő felnőtt sohasem értheti meg,hogy Mackóka nagyon is él! Nevet,ha alkalom adódik,és sír,ha muszáj,és pontosan addig él,ameddig mi.:-)))
Ezekben az ínséges időkben igazság szerint örülnöm kellett volna neki,hogy olyan csupacsöpp vagyok.Hiszen kis ember kis karéj kenyérrel beéri.De én nem erre gondoltam,hanem arra,hogy a kis ecetfából is nagy ecetfa lett már,amelyik velem egyszerre született a házunk előtt,én meg még mindíg nem értem föl a kilincset.Ha emmiatt nagyon búnak eresztettem a fejemet,édesanyám mindíg az ölébe vett,és megcirógatta a fejemet: -Nem tesz az semmit,lelkem gyermekem.Látod,Nevenincs királynak is Dióbél királyfi volt a legkissebb fia,mégi azé lett a királyság. Olyan sokszor elmondta nekem szülém ezt a mesét,hogy még most is szórol szóra tudom. Föl is jegyzem,hátha lesz olyan babszemjankó kisgyerek,aki megvigasztalódik rajta. "Nagy volt a bánata Nekeresdországban Nevenincs királynak.Szíve facsarodott,könnye záporozott,öregbéresének ahogy panaszkodott: Se éjem,se napom,tenger a bánatom:ami szívem nyomja,ki nem találhatom. Okos ember nem volt az öregbéres,mindíg a kezeügyében tartotta az eszét. -Eljárt rajtam az idő-folytatta Nevenincs király-,de még meg is gázolt.Eltörik a kis sótartó,öreg vagyok,sírba hajló. -Nem baj az-vigasztalta koronás gazdáját a bölcs öregbéres-,csak a lepény megmaradjon,száj majd csak akad hozzá.Három fia van felségednek,telik gazda a koronára. -Írós vaj,itt a baj-potyogott a könnye az öreg királynak.-Három csillag közül melyik a legfényesebb?Három fenyőszál közt melyik a legderekabb?Három sasmadár közt melyik a legsebesebb? -Ezért ugyan egy cseppet se rontsa magát,uram királyom-biggyesztette el a száját az öregbéres-,mert ez sokkal könnyebb munka,mint a lópatkolás. Örömébe olyat vigyorgott a Nevenincs király,hogy mind a harminckét foga kilátszott volna,ha mind el nem hullajtotta volna. -Beszélj,szolgám,ezüstbe vágatlak,aranyba öntetlek,ha okosat mondasz. -Idáig fölséged látottel kaláccsal,azt szolgálom most meg okos tanáccsal.De nem ezüstjéért,de nem aranyáért:adom a tanácsot egy vörös krajcárért. -Jaj,nagy fát mozgatsz,lelkem gyermekem-motyogott a Nevenincs király-,nincs nekem egy vörös krajcárom se. -No,hát akkor azt is én adom-mondta kevélyen az öregbéres,s kivett a szűrujjából egy vörös krajcárt. -Hív szolgálatommal,sok fáradtságommal ezt mind én takarítottam meg.Kinek a képét látod ezen,felséges király? -A magamét látom,mintha csak a tükörbe néznék-gyönyörködött Nevenincs király a saját képmásában.-Karika a szemem,szélfogó a fülem,a pisze orrom is enyémnek ismerem. No,ha tükör tedd a falra.Három királyfi fiad van,szólítsd őket elő.Aranyos nyilakkal vegyék célba királyi képmásodat a vörös krajcáron.Tegez a vállukon,számszeríj kezükben,kérdés a szemükben:mire kell célozni? -Cél az ábrázatom,koronám a jutalom-hirdette ki a Nevenincs király.-Egyet tapsolok a legnagyobb fiamnak,kettőt tapsolok a középső fiamnak,hármat tapsolok a legkissebb fiamnak. Egyet tapsolt a Nevenincs király.Előállt erre Nyakigláb királyfi,sas volt a szeme,acél a keze. -Ha a bal füledbe beletalálok én,az enyém lesz akkor a korona és a lepény. De bizony úgy fúródott bele a krajcáron a képmás bal fülébe a nyíl,hogy Nevenincs király az igazi bal füléhez kapott oda. -Hej,mákos béles,ez a szem az éles! Kettőt tapsolt király őfelsége,elő is állott rá Telezsák királyfi.Borotva a szeme,villám volt a keze. -Nyilam a jobb füledbe,koronád a fejembe. De olyat csendűlt az a nyíl a képmás jobb fülében,hogy az igazi füle csengett bele a királynak. -Malackörmös bableves,ez a kéz ám a sebes. Hármat tapsolt a Nevenincs király,előállt erre Dióbél királyfi.Didergett szegényke,reszketett a keze,teleszaladt könnyel lenvirágszín szeme. -Apám és királyom,életem-halálom kezedbe ajánlom,de én inkább mindjárt beszegődöm kisbéresnek,mint hogy a nyilammal,a te képmásodat összelövöldözzem. Nevenincs király szemét törölgette,Dióbél királyfit szívére ölelte. -Tiéd a jutalom,mert te fegyver nélkül is a szívembe találtál.Hajdúk és vitézek!Hamar szaladjatok:legkissebb fiamnak koronát hozzatok.Vállára palástot,selyemtulipántost,a markába pedig libazsíros lángost!" Ezen aztán szülém is nevetett meg én is,ámbár biz én az egész királyságomat odaadtam volna a lángosért. :-)))
Még akkor a farkas is földön járt!:-))).....nagyon régen volt!:-))) Sok bárányt elvisz addig a farkas,míg verembe kerül!:-((.....sokat árt a gonosz ember,míg el nem nyeri a méltó büntetését!:-((
A farkas ősí,mágikus-totemisztikus tiszteletét,védelmező szerepét régészeti leletek bizonyítják.:-)))
-A görögöknél a fényisten szent állata. -Az etruszk síremlékeken a halál jelképe,az alvilág isten visel farkasálarcot. -A római mitológiában Romulus és Remus táplálója,Róma jelképe. -A szláv néphagyományban az erdőszellem megtestesítője. -A skandináv mítoszokban az emberi és isteni világrend ellen támadó,alvilági pusztító erő megszemélyesítője. -A zsidó és keresztény hagyományban elsősorban a gonosz,a rossz megtestesítője./Tanítványai szétküldésekor Krisztus ekképpen utal az üldöztetésre: "Nézzétek,úgy küldelek titeket,mint bárányokat a farkasok közé!" -Az erények és a bűnök allegorikus ábrázolásain a farkas a falánkság,a rablás és a mértéktelenség kifejezője. -A népmesékben az erőszak,valamint az ártó hatalom megtestesítője. -A magyar néphitben a boszorkányság,a rosszindulatú varázslás képzelete is kötődött hozzá. -Az ősi magyar hitvilág táltosai szintén a negatív erőket jelképező farkasok leküzdésével bizonyították erejüket,kiválasztottságukat. -Petőfi:"A farkasok dala" című versében a nélkülözések árán is vállalt szabadságszeretet jelképévé teszi,szemben a költemény párdarabjában,"A kutyák dalában" megénekelt szolgalelkűséggel.
A felsorolás is bizonyítja,hogy a farkasnak különös tisztelet járt minden korban,más kulturákban is.... /Mihalovics Csilla/
Egyenletes járás, jobb kéz csípőn - bal kéz magastartás,két újj nyújtva... bal kéz csípőn - jobb kéz magastartás,két újj nyújtva...:-))) Két krajcárom volt nékem, Két krajcárom volt nékem, Nékem, nékem, volt nékem.
Egyenletes járás, karok magastartásban,karlendítés jobbra-balra,újjak mozgatása...:-))) Vettem rajta sok búzát, Vettem rajta sok búzát, Búzát, búzát, sok búzát.
Egyenletes járás, karok melső középtartásban,kézfejekkel pergő mozdulatok...:-))) Elvittem a malomba, Elvittem a malomba, -lomba, -lomba, malomba.
Egyenletes járás, karok melső középtartásban,tenyerek:kör-körösen simogató mozdulatok...:-))) Megőröltem a búzát, Megőröltem a búzát, Búzát, búzát, a búzát.
Egyenletes járás, Törzsdöntés előre,ujjak a vállon...:-))) Hazavittem a lisztet, Hazavittem a lisztet, Lisztet, lisztet, a lisztet.
Középen/mondjuk azt:játékból kemence,tűz/ középre tartás,karok előre,fel-le mozgatás... tenyerünket összetartjuk.:-))) Süttem vele perecet, Süttem vele perecet, -recet, -recet, perecet.
/mondjuk azt:megeszik...,társaikat is kínálják/:-))) Megették a gyerekek, Megették a gyerekek, -rekek, -rekek, gyerekek.
Karok előre,kézfejjel ritmikus,intő mozdulatok...:-))) Az öreg is kívánja, Az öreg is kívánja, -vánja, -vánja, kívánja.
Egyenletes járás,fej jobbra-balra döntés... /"...az öregnek nem jutott...":-)))/ Az öregnek nem jutott, Az öregnek nem jutott, Jutott, jutott, nem jutott.:-)))
Az öregnek nem jutott, Az öregnek nem jutott, Jutott, jutott, nem jutott.
