Most egy kicsit félre kell tennem az elméleti fizikát, mert habzik a málnaszőr.
Kísérleti fizika következi, barbár mérnök módra.
Mechanikai jellemzőket akarunk mérni elektromos módon.
Azt hiszem, a probléma részben az, hogy az összehasonlításhoz használt mérőeszközök paraméterei különböznek.
Még nem sikerült minden paramétert összeszednem az adatlapokról.
Az egyik eszköz 20 mintát vesz másodpercenként, a másik pedig 25 mintát.
Utóbbibak az aluláteresztő szőroje 40 Hz-re van állítva. A szűrő fokszámát nem adták meg.
Továbbá 5 másodpercig átlagol. Nem világos, hogy ez mozgóablak vagy exponenciális.
A probléma a következő:
Egyik (mechanikai) munkapontból megyünk a másikba, egymás után.
Elvileg a megadott munkapontokban kellene statikus mérést végezni.
Ez többnyire nem sikerül.
Megfigyeltük, hogy a mérési eredmény függ a jelváltozási sebességtől.
Viszont azt nem tudjuk, hogy mennyire. Mindenesetre a mérési eredmények néha nem túl jók.
Probléma van a reprodukálhatósággal is. De a változási sebességet nem regisztráljuk.
Egyrészt van a mozgóablakos vagy exponenciális átlagolás.
Ennek az a célja, hogy a környezeti rászórt zavaró hatásokat kiszűrje.
Talán nem kell külön magyaráznom, hogy adott időállandóhoz vagy ablakmérethez tartozó átlagot a változási sebesség befolyásolja. Szükség szerint ezt szimulációval tudom ellenőrizni. A főnököt nem érdekli.
És hát...
Sokkal izgalmasabb a világ, ha nem értjük.
(Ne vegyük el a nagy gyerektől a játék bosszantó örömét.)
A másik probléma az aluláteresztő szűrő.
Ennek az egyenfeszültség nem számít. Sőt, az egyenletesen változó feszültség sem. Ha nem tévedek.
Amire hatása van, az a feszültség második deriváltja.
Frekvenciáról persze nincs szó, folyamatosan változik a jelszint. Habár nem mindig monoton.
Egyszerűen a jelváltozási sebesség időben változik, ahogy éppen sikerül tekergetni.
Meg kellene vizsgálnom ennek a hatását...
Persze a lőtéri kutyát nem érdekli az ilyen elméleti agyalás.
Mindent a legjobb tudásunk szerint csinálunk.
Helyesbítés: Senki nem tudná jobban csinálni. Ez a hivatalos álláspont.
Miért?
Tranzitivitás.
Egyrészt: az egyik ügyvezetőt megdícsérték magas szinten. De ezt a másik is önmagára érti.
Másrészt, amikor a dékán bejelentette, hogy a gépészkaron a legmagasabb szinvonalú a képzés (és legmagasabb a felvételi pontszám), ezt is magára vette. Mintha visszamenőlegesen is érvényes lenne rá.
Így aztán mondhatok amit akarok. Azt ők jobban tudják.
Persze mégsem értik, hogy mi a probléma. Mert azt érzékelik, hogy probléma van.
De ez valami kiküszöbölhetetlen ármány, mert ők mindent is legjobban csinálnak.
