Megjegyzem, hogy ebben nem vagyok gyakorlott, szóval könnyen lehet, hogy hülyeségeket is leírok.
Egy csomó cikket elolvastam homopolar generátor, Faraday paradoxon témakörben, és komolyank tűnő emberek nagyon nagy matematikai apparátus bevetésével homlokegyenest ellenkező eredményekre jutottak... :-)))
Ha kinyitod a patkómágnest, az van, hogy a mérővezetékre is jelentősen hatni fog. Ha még HK-sítod is meg úgy forgatod, akkor már (a szimmetria miatt) pont nullát fog mutatni a műszer, de abban a vezetékdarabban akkor is indukálódik fesz. Annyira nyilvánvaló ez!
A zárt hurok spéci eset. Ahhoz hasonló, mint az iker paradoxonban - amíg az ikrek távol vannak, sokféle lehet az életkor különbségük, megfigyelő függően. Mikor találkoznak, skalár. Ez a zárt hurok esete.
A megfigyelők a voltmérős rajz esetében egyetértenek majd abban, mennyit kell mutasson a műszer. De hogy ezt mi hozta létre, B, E és sebesség milyen kombinációja, már nem.
Lorentzzel egy objektum A rendszerben érvényes értékeit lehet átvinni X rendszerbe.
Az nem megy, hogy az objektum egyik részének értékeit A-ból, másik részének értékeit B-ből, harmadik részének értékeit C-ből transzformálod be. Azok nem összetartozó értéjkek lesznek X-ben.
Képzeld el méterrúddal. Az első centit egyik mondjuk c/2 sebességű rendszerből, a következőt c/3 sebességű, a harmadikat c/4 sebességű rendszerből transzformálod be valahová. Mi lesz ebből ha összeadod ezeket a darabkákat? :-)
Pl. több különbözőképpen mozgó töltés hatását egy megfigyelő rendszerében lévő pontra több különböző Lorentz-transzformációval lehet számolni. Mágnesdarabokkal ugyanígy.
A drót két vége fix fogalom, és ez csak a drót nyugalmi rendszerében fix helykoordináta. Ezt nem lehet átérteni egy másik mozgó rendszerbe, mert abban a végpontok mozognak. Érted?
Fordítsd le az E mezőt potenciálra. Az ugyebár feszültség.
Mágnes áll, drót áll. Drót két vége között fesz nulla.
Másik megfigyelő nézi, mágnes és drót együtt mozog. E mező van. Drót két vége értelemszerűen azon a potenciálon van, mint mellette az E mező potenciálja. Feszültség van a drót két vége között.
Tudom, hogy szokatlan, de ez a helyzet.
A figura ugyanaz, mint mikor Tuarego értekezett, hogy nem lehet ugyanannak a méterrúdnak többféle hossza.
Egyáltalán nem mindegy. Megfigyelő függő, hogy egy drót két távoli vége között mennyi a feszültség. Sima két vezetékes voltmérővel ezt nem lehet csak úgy kimérni, hiszen annak a vezetékein is pont ugyanaz a feszültség lép fel, miáltal nullát mutat.
Az egész vitánk ilyesmi körül forog. Azon vitatkozunk, hogy egy hurok melyik szakaszán lép fel a feszültség - és nem tudjuk kimérni egy voltmérővel, hogy eldöntsük... :-)
A módszer nem jó. A következő a probléma: a transzformáció egyik rendszerből visz át dolgokat egy másik rendszerbe.
Na most. Ennél a módszernél nem ez van. Az első kis darab rendszeréből is átvisz valamit, a másik kis darab rendszeréből is, sok különböző rendszerből visz át darabokat. Ez nem korrekt.
Ha azt monjuk, az egyes számú darab rendszeréből transzformálunk, akkor az abban leírt (és sajnos mozgó) többi darabot is ebből kellene transzformálni.
Itt a megfigyelő rendszerét a vezetékdarab adja. Objektív ténynek azt értettem, hogy a vezetékben feszültség indukálódik. Az így akkor most mindegy, hogy ezt ki figyeli szemmel, milyen másik rendsterből.
Előjönnek azok a dolgok, amiken a cáfoljuk topicban rágódtunk, csak ezek kicsit nehezebbek, ravaszabbak, mert nem csak tér meg idő van, hanem E meg B is. De a figura ugyanaz, ahogy bázis választással a téridő térre és időre bomlik, úgy az egységes EM mező elektromosra meg mágnesesre.
