Nem túl sok dolgot tudok elmondani a szombati túránkkal kapcsolatban. Nagyon leegyszerűsitve: tettünk egy nagyobb kört Fonyódon, majd egy kisebb kört Balatonbogláron. Az első körben erős hátszelet élvezve jutottunk el a Fácános néven emlegetett palánkvárig. Ez az erőditmény 1541-től 1571-ig élte fénykorát, amikor palonyai Magyar Bálint a község templomát palánkkal erősitette meg és árokkal vette körül, majd egy nagyobb területtel úgyanigy tett (ez kb. 60x60 méteres). Az igy kialakitott erősség hosszabb ideig ellen tudott állni a török ostromnak, csak Magyar Bálint halála után tudták elfoglalni. Ma az alsó vár kevés falmaradványa, a négyzet alakú árok és a középkori templom alapfalai láthatók itt. A templom 12-13. századi, román stilusú volt, a 14-15. században bővitették.
Utána némi kerülővel felkapaszkodtunk a Várhegyre, ahol a földvár maradványait láthattuk. Ez már a honfoglalás korában is megvolt, eredetileg 6-7 méteres árkai voltak. A hegy tetején új kilátó áll, de most – vsz. a téli időszak miatt? – nem látogatható. A tövéből nincs kilátás a Balaton felé. :-(
Innen leereszkedve tettünk egy nyúlfarknyi kitérőt a Balaton partjára, majd átvonatoztunk Boglárra. Itt a temetődombon láthatók a település első templomának romjai (alapfal-maradványok). Az ősi templom a 13. századból való. Emléktáblája és állagmegóvása 2000-ben készült el.
Rövid sétával átjuthatunk a Vár-dombra. Itt a Gömbkilátó az igazi látnivaló (most éppen átalakitás miatt életveszélyes), de nagyon szép a környék is. Várnak (földvárnak) nem láttam laikus számára fellelhető nyomát.
Körbesétáltuk a kis dombot amelyen áll a templom és teljesen jól kivehetők az egykori kis templomerőd falai, ezek nagyjából egy 30 méteres sugarú kör alakban (inkább oválisan,csak a méreteit akartam érzékeltetni) vették körbe a ma még álló épületet.Több helyen ezek a falak mai kerítések alapjaiként szolgálnak.
(azért írtam több részletben mert a zindex nyeli a hsz-eket,ami fent van az már tuti :-) ) még két közeli fotó...
Több helyen el lehet kérni a kulcsot, a Fő utca 7-ben is és a polgármestertől is.
Mesélték hogy nem régen megdobálták tojással a templom falait valakik.Reméljük ezek a "valakik" ennél nagyobb kárt nem fognak okozni ebben a szép kis románkori műemlékben!
Árpád-kori település,először egy 1273-ból való oklevél említi Zenth alakban.
"Rakacaszend csöppnyi kis temploma többszörösen átépítve évszázadok,korok,stílusok egymásra épülő és mégis harmónikus összképet mutató gyűjteménye.
A ma már fazsindellyel fedett, huszártornyos kis templom alapjai mintegy nyolcszáz,mai falai hétszáz, a restaurálás során feltárt freskói jó hatszáz évesek, hiszen a művészettörténet tudósai az esztergomi királyi kápolna 1350 körül festett falképeivel hozzák rokonságba.
A templom a reformáció után az új vallás híveié lett, és annak is már több mint 300 esztendeje hogy festett famennyezettel bővítették, melynek egy részét több mint másfél évszázada megújították."
Köszönöm a kiegészítést! Ez is azt mutatja, hogy ide még érdemes visszatérni. Talán egyszer magát a Fejérkőtől Tündérvölgyig túramozgalmat is teljesíthetjük.
Ezzel kapcsolatban egy apró kérdés: nekünk úgy tűnt, mintha a túramozgalom nevének megfelelő irányba jobb lenne a jelzettség. Ez véletlen (érzékcsalódás részünkről) vagy tudatos?
Ezek szerint érdemes volt létrehozni ezeket az új turistautakat. Örülök, hogy tetszett Észak-Somogy. :-) Amiről nem írtál azt gondolom nem is láttad:
A pálos kolostor alapítása 1323-ra tehető, melyben szegény remete szerzetesrend működött. Az 1526-ot követő első szórványos török vonulások és portyák döntő változást hoztak a környék életében. A pálos rend fokozatosan kiürítette kolostorait, s a biztonságosabbnak tűnő felvidékre vonultak vissza. A kolostor téglaanyagát és köveit a XVIII. században elhordták, feltárása a mai napig nem kezdődött meg.
Az egykori kolostor a Tündérvölgy bejáratánál volt ahol a sárga rom jelzés kiágazik a sárga sávból azon a részen. Legalábbis ezen a részen lehet tégla maradványokkal találkozni az erdőben de más nem látható.
Szintén a közelben van és érdemes megnézni Nagycsepely református templomát:
A templom Árpád-kori eredetű, erről a toronyban befalazott résablakok és a külső támpillérek árulkodnak. 1784-ben barokk stílusban, 1854-ben romantikus stílusban átépítik. Jelenlegi formáját az 1894-es jelentős bővítés és átépítés során nyeri el. A vasárnaponként ma is üzemelő templom rejti Somogy legnagyobb orgonájátés itt található egy eredeti 48-as honvéd zászló is, igaz felcsavarva és mint megtudtuk legalább 40 éve senki nem láthatta mert nem bontották ki. A D-i oldalhajóban az egykori románkori templom néhány nagyobb kőfaragványa is látható.
Azt hiszem, hogy itt még nem népszerűsitettem a Várak, kastélyok, templomok folyóirat fotópályázatát. Bár az oldal még a gyerekbetegségekkel küzd, mégis érdemes jól sikerült váras, TEMPLOMOS fényképeinket beküldeni. Ha nem is ebbe a fordulóba, hanem majd a következőbe...
Érdekesség1: ezt a templomocskát annak idején nem ismertem fel egy kép alapján és egy „testvér-topik”-ban kaptam segítséget. Akkor még nem gondoltam, hogy „élőben” is láthatom…
Érdekesség2: ahogy kinyitottuk a templom kapuját, rengeteg különféle katicabogarat találtunk rajta.
Összegzés: Gyalogszerrel erre járóknak bátran ajánlható a mi utunk: Balatonszemestől a sárga sáv és sárga rom jelzésen Rádpusztáig, onnan ismét a sárga rom, majd a sárga jelzés Telekiig, végül a zöld sáv jelzésen térhetünk vissza Balatonszemesre. Kb. 21 km-es út, egész napos, szép program (tavaszi vagy őszi időszakban). - Köszönöm, hogy velem tartottatok. :-)
Innen kelet felé, Teleki község irányába gyalogoltunk, ahol a temetőkápolna várja a műemlékek iránt érdeklődő látogatóit. Kulcsát a buszmegálló mögötti háznál lehet elkérni, majd kb. 800 méter távolságban érjük el az építményt. Szentélye eredeti román kori, hajója 18. századi újjáépítés, sekrestyéjének csak alapfalmaradványai látszanak. A továbbiakban idézem a műemlékem.hu-n olvasott, Koppány Tibor könyvéből származó tudnivalókat:
„A település déli szélén, a régi temetőben található az észak-somogyi vidék egyik legrégebbi – és egyben az egyetlen, felépítményében is többé-kevésbé megmaradt – Árpád-kori műemlék épület. Teleki a középkorban a tihanyi bencés apátság birtokai közé tartozott, és egészen a XX. század közepéig egyházi tulajdonban is maradt.
A török hódoltság idején Teleki lakói elvándoroltak, az 1700-as évek elején érkezett új telepesek pedig református imaháznak használták az elhagyott, romos épületet. A tihanyi apát – a község földesura – 1745-ben vette vissza tőlük, ő építtette újjá 1750–51-ben. 1763-ban egy fehérvári képfaragó-festő készített barokk oltárt a templom számára. A hajó nyugati oldalához az 1900-as évek elején toldottak kicsiny, két hengeres pilléren nyugvó előteret, és ekkor falazták be az eredeti román kori déli bejáratot, majd nyitották meg a ma is használt kaput.
A teleki templom legfőbb látnivalója és művészettörténeti értéke a diadalív két oldalán lévő, hengeres falpilléreket koronázó faragvány. A Balaton északi partjáról származó, vöröses kő oszlopfőket indás növényi ornamens díszíti, ám az egyiken olyan sárkányos motívumot figyelhetünk meg, amilyen a Veszprémtől délre eső Litér református, korábban Szent Kereszt-templomának XII. századi díszkapuján van.”
Utunk második állomása Rádpuszta volt, ahol az ún. látrányi romot néztük meg. A templom a 13. század első felében épült román stílusban, faragott kövekből és téglából. Falmaradványai 8-10 méter magasan állnak. Szentélye félköríves volt, az egyhajós épületbe a déli oldalról nyílt a bejárat. Az északi falon jól látszanak a kétosztású boltozat vállkövei és bordaindításai. Található az építményen belül egy zárható, fedett rész: eredetileg a sekrestye lehetett, most kápolnaként használják. A török időkben rommá vált épület környékén található a település régi temetője. – Nekem nagyon tetszett még ilyen állapotában is, azonban jó lenne, ha némi műemlékvédelmi figyelem jutna rá, mivel a téglából készült részek állapota aggodalomra adhat okot: nemhogy unokáink, de gyermekeink sem fogják esetleg ebben a formában látni néhány év múlva…
Szombaton ismét felkerekedtem két túratársammal, hogy egy eddig ismeretlen vidéken barangoljunk. „Véletlenül” útbaesett néhány templom is…
Balatonszemesen a római katolikus templomot néztük meg. „A műemlék templom több mint 600 éves. A gótikus stílus jegyeit őrzik a kőcsipkés ablakok és a támpilléres szentélyfalak. A török időkben megrongálódott épületet 1742-ben felújították. A templom belső térében, a szentély falába beépítve látjuk azt a másfélszer két és fél méteres, még 1517-ben készült faragott, reneszánsz márványtáblát, amely a történelem viharait épségben túlélte.” – irja róla a Vendégváró. A templom déli falában látható az első templom maradványa is a 12-13. századból (tölcsérablak töredéke). – Mi csak kivülről néztük meg, igy a reneszánsz kőfaragványt nem láthattuk.
még két közeli fotó...
