Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Igen, nagyon szép film, csodás képekkel. Nem írtam az előbbiekben, de miután alig-alig van fényszennyezés a Hortobágyon, az égbolt is más látványt nyújt.
Ma délelőtt sort kerítettem a Vadlovak – Hortobágyi mese – című filmre. Már a bemutató körül meg akartam nézni, de valahogy elmaradt.
Egy, a Hortobágyon született kancacsikó, Cseppke, no meg a többi ló életét kísérhetjük figyelemmel. Az őshazájában, Mongóliában már kihalt a Przewalskij-ló. Az állatkertekben fennmaradt példányokat tenyésztették tovább, és szabad területre helyezték ki őket, például a Hortobágyra. Most már időnként vissza is telepítenek párat az őshazájukba. Rémlik, mintha Csernobil környékére is telepítettek volna párat, jól érzik magukat ott. A lovak szabadon élnek, ember nem avatkozik az életükbe, A nagy ménes apróbb csoportokra oszlik, egy mén, no meg a hozzátartozó kancák és csikók. Az apaállat őrködik az újszülöttek mellett, mert az agglegények akarva-akaratlan is könnyen megölhetik, mint ez a film során majdnem megtörténik. Ha erről a vadlóról hallotok, ne az arabs telivér jusson eszetekbe! Nagyfejű, zömök testű, hordóhasú, gubancos szőrű állat, de a maga módján ő is szép!
Az újszülött kiscsikó nagyon bájos látvány, ahogy azzal a szertelen hosszú lábával igyekszik feltápászkodni, és ez hamarosan sikerül is neki. Aztán jön a bemutatás a többieknek, de csak jó messziről, Egy féltestvérke, akivel jókat lehet játszani. A legelés, ivás, por és vízfürdőzés, és az éber figyelem minden irányba.
Sajnos, volt olyan újszülött is, akit az anyja nem tudott táplálni, ezért elpusztult. De ez nem vadaspark, ezért nem avatkoznak bele a dolgokba.
Ami a legjobban meglepett, az a rétisas-család volt. A fiókák már majdnem felnőttek, és döbbenten láttam, hogy egyikük nyakán teljes nyugalommal ücsörög a nádiveréb. A sasfészek gallyai közt fészkel, és elismerem, biztonságos helyet választott! Úgy látszik, a sas nem csak legyek, de verebek után sem kapkod.
Láthattam még rókát, nyulat, mindenféle madarat, tücsköt-bogarat, békát (kígyót nem) és a tájat felülről fotózva. Ennek láttán folyton egy idézet jutott eszembe Petőfi Úti leveleiből: Hortobágy, dicső rónaság, te vagy az isten homloka! Nem is túlzott olyan sokat. Szegény Szabó Magda, ő megjárta vele!
Ember nem bukkant fel a tájban, csak kétszer-háromszor egy gémeskút. Láthatjuk mind a négy évszakot, a fontosabb eseményekkel, például a darvak vonulásával, vagy a túzokok erőpróbáival. Sosem hittem volna, hogy a szongáriai cselőpók ilyen szimpatikus lehet! De úgy igyekezett menteni a petetokját a betörő víz elől, hogy megnyerte a tetszésemet.
Még humor is volt benne, két kezdő rétisas meg egy bukóréce csatájában, nagy fölénnyel a réce nyerte! Mindig lebukott, amikor el akarták kapni, majd mint a parafadugó, úgy bukkant fel.
Még hosszan-hosszan sorolhatnám, de ennyi elég lesz kedvcsinálónak. Aki teheti, nézze meg.
Igem az énekesnő is részt vett a táncban, de nem túl nagy sikerel, bár ez nem csak az ő hibája. Annak viszont nagyon örültem, hogy a hisztiző külföldi énekesnő nem tűnt fel többször.
Ami még tetszett, hogy a fekete-fehér filmet milyen finom átmenettel vitték át színesbe. Nem írtam idáig, de az operatőr csodás munkát végzett.
Igen, ez jó megoldás. Lehet, hogy én is megpróbálok még egyszer eljutni oda, akkor viszont nem csak Szinyeit nézek. Érdekes módon elég sokszor jut eszembe a jernei kúria, ha valaki nagoyn szépen kérné, hogy tavasszal, amikor minden virágzik, töltsek el ott egy hetet, hagynám magam rábeszélni.
Láttam bizony én is, rövid időre a vége után unalmasnak láttam, de hát ennek nem a pergő cselekményben volt az erénye, sokkal inkább, ahogyan te is írtad. Nem négyszög volt ez, szerelmi ötszög, jól meg komponálva, finom hangolásokkal. A helyszínek lehettek volna nagyobb perspektívából fotózva, így is szép volt, szép fényekkel, semmi harsányság, tolakodás. Óbudai utca részletet véltem felfedezni, a balatoni ugye Csopak volt, ez el is hangzott, a professzor villájára nem találtam utalást, gyönyörű angol parkjában szívesen ücsörögnék. A szobalány mellett Sztárek Andrea a dizőz szerepében, szintén csak pár villanás, ám emlékezetes.
Magdolnna, köszönöm, az ajánlást! Megnéztem, gyönyörködtem a jelmezekben, a díszletekben, a környezetben, no meg a történetben. Eszembe jutott, hogy ezt a művet néha a Járt-e Cecil a Török utcában? címmel ismerik. Szerintem igen! No de ez mellékszál, tetszettek a párbeszédek, de elgondolkodtam. Érdemes-e egy ilyen férfiért ennyit manipulálni? Folyton olyan érzésem volt, hogy itt egy bonyolult társastánc folyik négy fél között, csak a szabályok változnak időnként.
Remélem, a türelmes férjnek lesz annyi esze, hogy észreveszi az érte rajongó fényképésznőt. Ha mégsem, akkor a nőnek lesz!
A másik pár esetén biztos, hogy valami úton- módon mindig a feleség diktál. Megint csak az a kérdés, megéri-e? Persze, ha neki igen, akkor nincs gond. Az érthető, hogy a szerelem első látásra benyomás esetében joggal gondolhatta bármelyikük, hogy ez csak afféle szentivánéji álom.
Még egy, fölöttébb szubjektív vélemény. A legjobb színész – legalábbis számomra – a szobalányt alakító nő volt. Csak pár jelenete és szava volt, de olyannyira érzékeltette, hogy rajong az úrért, és nem állhatja az úrnőjét, kész csoda, hogy nem vették észre. Ilyen szépen és időhúzási szándékkal borosüveget törölgetni, ez már valami!
A mai nap egy részét a Nemzeti Galériában töltöttük, megnéztük a Szinyei-Merse József műveiből, illetve a kortársak és barátok képeiből összeállított kiállítást. Vezetést kértünk és kaptunk, nem is bántuk meg,
A bejáratnál az egykori Japán kávéház fényképe fogadott, mellette egy festmény és egy mellszobor Szinyeiről. Ezek után nem volt nehéz felismernünk őt a képen. Gyanítom, hogy a profilban látható férfi Krúdy Gyula, de nem vagyok biztos benne. Rövid ismertetőt kaptunk a festő életrajzából, majd időrendi sorrendben kezdtük a képeket nézegetni. Kezdődött két aktképpel, ezek egyikét Szinyei, a másikát Benczúr festette. Azonos modell, azonos háttér, de nem azonos kép! Aztán jöttek azok a képek, amik már jellemzőbbek rá. Ezek egyike a húgát, Szinyei Merse Ninont, a másik pedig az apját ábrázolta. Az elsőnél megállapítottam, hogy kifejezetten szép nő, és nem az a babaszépség. A festő fiú pedig nagyon hasonlított az apjára, akinek a portréja szinte sugározta a főispáni tekintélyt.
Aztán sorra kerültek a Majális elődei, elég sok kép készült olyan nőkről, akik a szabadban tartózkodtak. Ilyen volt Benczúr festménye, Koszorút a mamának címmel. Ezen egy kislány, ha nem is koszorút, de csokrot nyújt át az anyjának. Ez utóbbi kivívta őszinte elismerésemet, mert már az sem volt könnyű elképzelnem, hogy ült le a pokrócra krinolinba öltözve, na de hogy állt fel?
Doré festménye láttán kezdtem el a fejemet csóválni. Darázsderekú nő portréja, rögtön arra gondoltam, hogy ehhez az eszményi karcsúsághoz legalább egy, de inkább két markos szobalány kellett. A Majálisról is sok érdekességet tudtunk meg, például a modellekről. Azt is, hogy nem volt sikere a bécsi kiállításon, ezért Szinyei felajánlotta a Nemzeti Múzeumnak ajándékba, de kitértek előle. Erre hazavitte, és többet nem mutogatta.
A Lilaruhás nő (ahogy Japánban hívták, a magyar Mona Lisa) persze, hogy tetszett, ahogy legtöbbünknek.
Aztán jó pár olyan képet láttam, amit még nem ismeretem, de annál jobban tetszett! Ilyen volt a Pipacs a mezőn. Először kicsit csodálkoztam, mert egy nagy csomó pipacs volt, de aztán rájöttem, hogy ez a piros fejkendős kislányra vonatkozott, aki a szekérúton járt, és kendőbe kötve vitte az ebédet.
Aztán jött a Virágzó almafák, ezt a festményt szívesen látnám a szobámban!
Majd lefestette a jernei kúriát, ahol lakott. Noná, hogy tetszett, de az jutott eszembe, hogy ez a kép, a csodás kerttel az elő és a csinos házzal a háttérben, ezt minden ingatlanügynök így tenné közzé.
Megcsodáltam az önarcképét, ezen vadászruhában látható, igazi földbirtokosnak tűnik. Ezt a festményt a firenzei Uffizi képtárból kérték kölcsön.
Aztán egy szintén közismert, derűs kép, a Léghajó. Azt figyeltem meg, hogy Szinyei mennyire szerette a felhőket festeni! A Pacsirta kép nagy részét bárányfelhők töltik ki. Utoljára megnéztem a Hóolvadás című képét, ennek már külföldön is sikere volt, nekem is tetszett.
Búcsúzóul elmondok egy kedves történetet, a Lilaruhás nő modelljéről, Probstner Zsófiáról. Ezt nemrég olvastam a Volt egyszer egy Felvidék című könyvben. Zsófia hosszú ideig élt (101 évig), Amikor a századik születésnapján felköszöntötték, és gratuláltak a jó egészségéhez, felsóhajtott. Ugyan ne mondd. már nem tudom a cérnát befűzni a tűbe! A szerény indítványra, miszerint tegyen föl szemüveget, felcsattant: Megőrültél? a pápaszem egyáltalán nem áll jól nekem!
Eddig a filmek vannak túlsúlyban, volt köztük, ami jó volt, volt ami csak arra az időre volt bennem, míg tartott, de addig is szórakoztatott. Könyv is volt, amit abbahagytam.
És én még a lentieken túl, kívánok sok kellemes mozgást, mindenféle formában.
A tegnapi napon került sor az év utolsó kulturális rendezvényéle. Legalábbis számomra ez volt az utolsó. Egy í-olvasó találkozón vettem részt, Mirtse Zsuzsa félig-mese könyve volt a téma. a Tizenhárom bűvös tükör. Elolvastam, érdekesnek is találtam, de nem mondhatnám, hogy rajongtam érte. Szintén ettől a szerzőtől van az Égforgató csodagyűrű is, csak erről most nem beszéltünk, de a könyvtárosnő ajánlására ezt is elolvastam. Mindkét könyv, főleg az utóbbi, csodás kivitelű, remek illusztrációkkal. Ez utóbbi főleg az utóbbira vonatkozik.
Mirtse Zsuzsa nagyon szellemes előadó volt, mindenre rögtön reflektált, kedves volt és okos. kifejezetten jó volt beszélgetni vele, no meg hallgatni is! Néhány kedves anekdotát is elmondott. A társaság is kellemes, meglepetésemre elég sok férfi volt ott, pedig ez ritkaság.
Egy új könyve is megjelent a szerzőnek, (Bölcsőmben magam ringtatom) ha meglesz a könyvtárban, el fogom olvasni. Elég sokan vettek a Tizenhárom tükörből, pedig elég drága,
Egyúttal szeretnék mindenkinek sok-sok kellemes kulturálódnivalót, érdekes könyvet, jó filmet, nézegetnivaló kiállítást, remek színházai előadást és csodás filmet kívánni! No meg jó egészséget!
Köszönöm! Én is boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, aki bennünket olvas! A kuitúrázás az olvasásra, és az esetleges filmnézésre korlátozódik az sem rossz éppen.
Nem is vitatom! Egyébként érdekes "véletlen", hogy a nyugdíjasklubban idáig csak nők voltak, amikor viszont a Zwack került sorra, egyből akadt három férfi is...
Péntek este a Vörösmarty téren jártam, megnéztem, be tudok-e slisszanni igazoltatás nélkül, de ez esélytelen volt nem is próbáltam. Nem tudom, miért bosszant, de bosszant, hogy egy kis nézegetését igazolni kell magam.
Némi kárpótlásul megcsodáltam a Gerbaud cukrászda fényfestését, nagyon szép! Aztán továbbmenve egy fényvillamosban is elgyönyörködtem. Sajnos, felszállni nem sikerült rá, de kárpótlásul nézegetni kezdtem a szabadtéri fotókiállítást a Vigadó előtt.
Egy óriási számot (365) láttam, mint kiderült, ez egy fotópályázat, a nyerteseket így állították ki. Persze, mindegyiket nem tudtam volna figyelmesen megnézni, pedig megérdemelték volna, de pár kép megmaradt bennem. Ilyen az, amikor egy ragadozó madár kígyót visz a karmaiban, egy szarvasportré, egy hangulatos vonat, gőzmozdonnyal.
Meglepetésmre és örömömre fekete-fehér képek is voltak, a hortobágyi szürkemarha-gulya, csikós, aki az öt, kocsiba befogott ló közül az első kettő hátán áll, egy kiszáradt fa.
Ennyi rengeteg palackot nem nagyon lehet alaposan megnézni, arról nem is beszélve, hogy sokkal kényelmesebb volt azokat figyelni, amik szemmagasságban voltak, De így is érdekes a gyűjtemény!
Én 2017-ben a Múzeumok Éjszakáján voltam ott. Akkor írtam is róla más topikokba, fotókkal illusztrálva, majd megpróbálom előtúrni.
A palackgyűjtemény tényleg hatalmas. :-) Akkor nem volt olyan sok idő végignézni, mert jött a következő turnus (és közben voltak színházi jelenetek is :D), csak párat szúrtam ki a különlegesekből.
Az "emeleten" a falon végig vannak a jópofa ferde vitrinek, de máshol is van egy-egy elszórva.
Ölelkező üvegek, az utolsón az említett sakkfigurák.
