Szégyen-gyalázat, de bokros tennivalóim miatt egyszerűen elfeledkeztem róluk. Majd hétfőn bepótolom.
Kárpótlásul elmondom, milyen jókat szórakozom az egyik tévécsatorna szörnyvadászain. Már a sátán kutyája, és a vérfarkas hallatán örvendeztem, de a szörnybárány kifejezéstől elragadtatási rohamokat kaptam. Ezen állítólagos élőlényeket egy kis csapat óhajtja fogságba ejteni vagy lelőni. Mindháromszor a szörny elslisszant mellettük, én eszében sem volt csapdába esni. Mindig mutogattak fényképeket, rövidebb filmeket, de ezek a régi, meghitt szokás szerint nem voltak éppen tűélesek.
Pardon, elfeledkeztem a tűzsárkányról. Ez szerencsére nem arról kapta a nevét, hogy tüzet fúj, hanem arról, hogy a táborozók tüzéhez jár melegedni. Ő sem volt olyan óvatlan, hogy csapdába essen, vagy lelövesse magát. Ami azt illeti, tudom, hogy nem szép dolog valakit a külsejéről megítélni, de szerintem ezek a szörnyészek leginkább azért jártak vadászni, hogy haveri körben, sok sör után mindezt elmeséljék.
"Azt hittem, hogy az 1950-es, 1960-as évek néha egészen jó, máskor borzalmas szörnyfilmjein már rég túl vagyunk, de megint tévedtem. Úgy tűnik, hogy az óriás szörnyektől való félelem sose megy ki a divatból, csak átalakul. A fenti légi felvétel, amely egy óriási, közel 16 méteres rákról készült az angliai, Kent város partjainál, nagyon gyorsan terjedt a közösségi oldalakon, hiába mondták a biológusok, hogy a legnagyobb eddig ismert rák, amit valaha találtak 3,6méteres volt, a netezőket ez nem nagyon hatotta meg. A kép természetesen nem valódi, ezt egy Quinton Winter nevű úriember töltötte fel a Weird Whitstableweboldalra, amely "képi bizonyítékokat" gyűjt gyárt tengeri szörnyekről, szellemekről és egyéb furcsaságokról. [Huffington Post, Snopes]"
Igen, én is erre a sorozatra gondoltam. Azt is elismerem, hogy van jó néhány olyan könyve, amit ollóval írt meg. Ez alighanem a mennyiségi termelés velejárója, elvégre több mint ötszáz könyvét aták ki eddig, nem is beszélve a fordításairól.
Igen, pl. a Titkok könyve sorozat. Nekem elég sok könyvem van tőle, főleg újabb kiadásúak, de valamelyik elképesztően gagyi fércmunka. Pedig nagyon jó írónak tartom, de nem kellett volna csapogani ezerfelé, hanem megmaradni sci-fi, meg para témás írónak.
Azt hiszem, utánanézek. Novemberben lesz a szerző 70 éves, lehet, hogy dedikáltatom vele. Bár jobban szeretem az olyan könyveit, amiben több különböző témáról ír.
Nekem is megvan ez a könyv. Ha érdekelnek még ilyesmi történetek, akkor ajánlom Raymond Darieni, ( Nemere ) Jeti-Jeti című könyvét. Vannak benne meredek, egy kissé vodkaszagú orosz történetek, de elgondolkodtató dolgok is. Netes antikváriumokban előfordul a könyv, párszáz Ft.
Én a H.-t csak az extra cikk miatt vettem meg. A többi jóformán a netről összeszedett anyag, tiszta szégyen, tele van holdkóros baromsággal, ha nincs benne az extra, tuti nem veszem meg. A novemberi szám az előzetes alapján abszolút felejtős lesz nekem, ezredjére felmelegített témák.
Megvettem Nemere István: Parajelenségek c. könyvét, van benne egy hosszabb rész a jetiről. Szerinte az ötvenes évek végén találtak egy ember-jeti keveréket, de a fiú kiszabadult, pontosabban a metah kangmi rokonság szabadította ki. Ha mindez megtörtént, érdekes következtetések vonhatók le belőle.
Az október havi UFO-magazin a témánk szempontjából érdektelen. Laci, gratulálok a cikkedhez, ott nyitottam ki elsőként. Pontosítok: a 16-18 oldalon van egy cikk a sellőkről, de ez szerintem csak az egyik tévé-csatorna műsorának rövidített ismertetése. Közölnek egy állítólagos sellőcsontvázról készült fényképet. Nem érzem magam meggyőzve, csak alternatív történelemként vagyok hajlandó elfogadni. Elnézve a csontváz képét, több egyéb mellett azon is elgondolkodtam, a női sellők vajon hogy tudták világra hozni az utódaikat?
A Hihetetlen magazin 7. oldalán egy rövidke cikk a Fülöp-szigeteki farkasemberről, Konkrétan Sibale szigetén tanyázik, és alighanem régi, kedves ismerősünk a csupakabra.
Azért vettem meg a Hihetetlent, mert érdekelt benne a kísértetmacskákról szóló cikk. Ezek közül egy-kettő esetén én sem mondtam volna nekik, hogy gyere ide, cicus. Főleg nem a félig puma, félig asszony lénnyel.
Érdekesnek találtam még az első magyar kalózról szóló cikket.
Még csak átfutottam az újságot, ki tudja, mi van benne még a rövid hírek közül.
Örömmel közlöm, hogy a lávamezőkön pedig manók laknak, jól élnek a repedésekben, csak ki nem állják, ha zavarják őket.
Ami a szörnyet illeti, csendes derűvel nyugtáztam, hogy a videó valódiságát egy héttagú bizottság szavazta meg, mindegyikük idegenvezető volt. Négyen mellette, ketten ellene szavaztak, egy tartózkodott. Egyszóval: a szörny abszolute hiteles. Most már biztos.
Köszönöm! Hiába, aki tud, az tud. Most viszont a klubrádióban foglalkoznak, illetve beszélni fognak a szörnyről. Érdeklődéssel várom. A műsorvezető szerint minden tisztességes izlandi tóban, folyóban és tengeröbölben van legalább egy szörny.
Meg kell adni, a valódisága felől erős kételyeim vannak.
Mivel kellően rövid ideig látjuk a tágabb környezetével együtt, nem lehet róla igazán meggyőződni (de a felvétel eleje alapján úgy tűnik) hogy a tárgy nem halad, hanem a víz áramlik mellette...
de nem úgy, mintha a jószág a kígyózó mozgásával hajtaná magát! Inkább mintha a víz lökdösné a testét.
Cikk a Indexben: Videóra vették Lagagfljótsojmurint, az izlandi vizi zsörnyet. Nálam ügyesebbek mellékelhetik magát a cikket is. Ami a derék jószág nevét illeti, lehet, hogy egy-két betű nem stimmel, de nagyjából ez a neve.
