Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Nem ítélek. Pont azt mondom, hogy én nem lennék képes és nem lennék elég erős egy ilyen sérült gyerek felneveléséhez. És ezt kérdezem mástól, hogy ők képesek lennének-e rá?
Kb igy van. Az adocsokkentes mondjuk nem tudom hogy jon ide. A szocialis halo a nagyobb faktor enszerintem. Amikor bevetelt jelent az uj gyerek, nem pedig varhato kiadast, tervezett jovot.
Most nem olvastam vissza mindent, csak erre kattanok ra. Ha nem veszited el a gyereked, hanem megszuletik, egesz mas ember lennel, egeszen mas ertekrendszerrel. Ne itelj, ne mondj ki iteletet, amig nem tapasztalod, mirol beszelsz.
Neked lenne erőd egy ilyen sérült gyereket felnevelni? Mert én nem vagyok biztos benne a magam részéről. Vessenek a mókusok elé, szerintem ez nem élet. Azt sem hiszem, hogy ők tudnak felhőtlenül boldogok lenni. Természetesen nem sajnálom tőlük az életet, sőt valamilyen megmagyarázhatatlan csodálattal nézek pl. a vakokra, de akkoris. Én nem tudnám végignézni, hogy így szenved/küzd a sérült gyerekem.
Van egy határ, ami alatt rossz sorsba kerül a gyerek, te azt nevezheted úgy, hogy attól még telik rá, éhen nem hal, de a legtöbb ember szerint valami más a mai élethez fontos dolga túlságosan nagyot sérül, és nem lesz belőle mentálisan egészséges ember. És jódolgunkban már nem akarjuk a gyerekünket ilyen helyzetbe hozni.
..telt.. Nem alkalmaznám ezt a kifejezést azokra az időkre. Volt, és valahogy mégis élni kellett. Ma már azt a masszív nyomort nem szabad vállalni, amit te úgy nevezel, hogy "telt".
annyit tennék még hozzá, hogy néhány fontos tényezőről nem szabad elfeledkezni:
milyen életszínvonalat/körülményeket óhajt magának, ill. a gyerekének a szülő
milyen a jövő kilátásainak megítélése az egyén szerint
mondjuk egy a mai társadalomban ésszerűnek mondható életszínvonal biztosítása mind a szülő mind az utód számára csak az emberek egy része számára lehetséges
ehhez társul jövő gyakran pesszimista megítélése
ebből könnyen kijön, hogy inkább ne legyen gyerek
nincs gond az optimistáknál ill. azok esetében, akik igen szerény körülményekkel beérik (nem csak pénz)
Persze ezek mind "megoldhatóak", ha valaki nagyon akarja.
De mindenki magának dönti el, hogy mit engedhet meg magának és hogy pl. mit szeretne (alap dolgokra gondolok) megadni a gyerekének. Ha ezeket úgy látja, hogy nem tudja a jelen helyzetébe, akkor ne vállaljon gyereket. Ha meg mégis, akkor ne ríjjon, hanem elégedjen meg azzal a mi van.
Ezek a kérdések felmerülhetnek a jól fizető munkahelynél is, vagy nagyon jó anyagi viszonyban élőknél is. Semmire sincs garancia. Bárhol beüthet a válság, a félretett pénzt meg elég hamar fel lehet élni.... szóval...
A nő nem szűnik meg nőnek lenni, csak mert gyereke lett. Nem azt mondom, hogy tetessen fel műkörmöt, de figyeljen oda magára. Melegítőben is lehet csinosnak lenni (nem kell estélyi ruha, mert összekeni a gyerek), vagy egy hajmosás is csodákra képes (mennyivel kellemesebb látvány - még ha fel is van fogva -, mint egy csatakos hajcsutak). Sok anyukát látok gyereket sétáltatva panaszkodni, hogy nincs ideje semmire se.... de legalább 30x elmondja, hogy menni kellene már fel....
A férfi könnyebben vált, ha úgy látja már nem jó neki. De ha elmegy a gyereknevelés nehézségei közepette... menjen - ha maradna, akkor később találna más magyarázatot a kilépésre, más miatt futamodna meg.
A magasabb végzettség még nem biztosítja a magasabb fizetésű munkát. :)
Ha van egy szekérderék gyerek, akkor ált. nincs magasabb szintű munka, mert volt pár kiesett éve a nőnek és nem tudott előrelépni. (Magasabb végzettségre szert lehet tenni gyes alatt is, de a munkahelyi tapasztalatokat nem lehet pótolni.)
Valószínű nem is fog előrelépni, mert nem olyan "megbízható" (váratlanul beteg lehet a gyerek), hiányzik sok-sok óra tapasztalata (szülési időszak), nem tud rugalmasan alkalmazkodni a munkahelyhez (pl. esti túlóra egy projekt befejezésénél), nem tud teljes erőbedobással teljesíteni (mert a du-i, esti második műszakban a gyerekek kimerítették és nem aludta ki magát)...stb.
Így nem biztos, hogy a szabadidő fontossága a mérvadó. Van olyan munka, ahol nem tolerálják vagy a friss húsok kiszorítják az anyukákat. (Sajnos.)
Mondhatni, hogy kinek a mit.... de néha nem ily egyszerű.
"ha két ember nem munkanélküli, akkor egy gyereket el tud tartani."
Ezt még el is fogadom. Kérdések: - ki garantálja, hogy a jövőben is így lesz? Hogy nem lesz valamelyik szülő munkanélküli/rokkant/halott? Esetleg lelép a szituból, mert az sem kizárt. Onnantól jön az ellehetetlenülés.
"ha vki szeretne vmit, akkor meg tudja oldani"
Ez így elég demagóg. Én is szerettem volna, de nem tudtam megoldani. Most meg már nem szeretnék, mások szerint pedig meg tudnám oldani. Magam szerint meg nem. SZVSZ én látom jól a saját helyzetemet.
Ja, ami miatt újra pörögni kezdtem a témán: a családban gyerek születik hamarosan. Az unokabátyáméknál. Nekünk mindig versenyeznünk kellett a szüleink szerint. Erre ezt a csatát most elvesztem. Hát milyen hálátlan egy kölök vagyok?
van lehetőség kevés munkával sokat keresni, ez egy kisszámú ember számára valós lehetőség
az esetek nagyobbik részében sok munkát kíván a magas jövedelem, de még ez is csak egy, bár az elsőben említettnél jóval nagyobb számú kisebbség számára lehetőség
a többieknek vagy nem jut munka, vagy csak relatíve alacsony jövedelmet biztosító. Abból meg legtöbb esetben ne legyen gyerek, a jövőben úgysem igen tudnak mit kezdeni velük (valószínűleg)
Ez mindig egyéni. Ezernyi helyzetet láttam már, ahol elfogadom, hogy nem megy anyagilag sem. De van akinek logisztikailag nem megy (pl. mindkét szülő ingázó stb.).Van ahol nagyszülő sincs (pl. nálunk sem lenne), aki besegítene.
