A végső cél 0 óra munka, 6 óra szórakozás és 18 óra pihenés, valamint napi nyolcszori bőséges étkezés.
Továbbá meg kell értetni a kétlábúakkal, hogy mi csak tájékozódni és segíteni akarunk, a többi csak véletlen és a tárgyak gonoszsága, reklamálni Murpphynál tessék. A macska arra való, hogy imádják, tiszteljék, kényeztessék és bosszankodjanak miatta, minden más csak után jön.
Cicákok, rohamra jogainkért!
Mi viszont jól ráfáztunk a sompolygásra, még hétvégén is gürihetünk, akkora lett az adminisztráció. Szegény Floppyka is egérlyukak helyett sorstársi leveleket bontogat egész nap, pedig igazán ráférne egy kis lazítás.
de nagyon örülök a7végének, mert ilyenkor jó korán felkeltik a 2 lábú miniatűr zajforrások a kajafelelőst:-)) bár a hajnalok kivételével én éhes csak akkor vagyok, ha nincs kaja a nózikám előtt...(na, a száraz sokfélét mindig ott tartják, válogatok, csak, hogy idegesítsem őket ), most+ apát kell tesztelnem, melyik oldalán alszik, pedig pihiznem kellene, fárasztóak ám kiscicának ezek az állandó stresszes ugrálások, hajnalok, és inkább a nyugis háló, mint a nyüzsis 2 lábú Apróságok pezsgése:-)), most is üldöznek, ki hozza a tejet, + a melegített tápomat... na, iszom még tejet, belenyalok a tápomba...
Csatlakozom, kartársak! Ezek egész nyáron mindent velem őriztetnek, és persze mindent nyitvahagynak. Most meg a karácsonyfát kell naponta ellenőrizni,hogy stabil-e. És hiába melegítem azt a nyüves párnát, ha az erkélyajtó becsukására is NEKEM kell mindenkit figyelmeztetni. És meg sem köszöni, ha pakolok kicsit a rendetlen szekrényükben. Mi lenne ezekkel nélkülünk?!!? Harcos üdvözlettel Machka Pista vérmacska
Én már nem is tudom, hogy a Köjálért vagy a Köztisztasági Vállalatért kiáltsak-e.
Már kicsi cica korom óta gyötrődök ezekkel a népekkel, de a helyzet egyre romlik. Én még ilyen rendetlen emberekről nem is hallottam! Állandóan teleszemetelik a lakást mindenféle szürke szőrős izékkel, amik ráadásul csörögnek is. Én meg mint egy bűvész, nem győzőm eltakarítani őket szem elől. És ráadásul pokolian nehéz végleg elhallgattatni őket, a legkisebb provokációra is éktelenül csörögnek, így aztán hiába dugom el némelyiket például a papírkosárban vagy a locsolókannában, mindig kimentik őket.
Amikor egy pillanatra azt hittem, hogy győzelem, egérmentes a kéró, megjelentek egy gigantikus fekete döggel.
Aztán megint áradni kezdtek a szürke fenevadak. Már nincs a lakásnak olyan pontja, ahová ne dugtam volna el egy párat, de ezeknek valami kimeríthetetlen forrásaik lehetnek.
És most vagy két hete - közbotrány - eltakaríthatatlanul színes rémek tűntek fel. A pirosat még nagy nehezen betömködtem egy szőnyeg szegélye alá, de eerre előálltak egy pacsulisárgával, ami ronda, állandóan megtalálják, és még csak nem is megy a bundám színéhez.
elkezdtem én írni 1levelet, nem volt rövid, de a 2 db kisméretű 2lábúból a zajosabb, 3éves, Aki most sem kajál...pedig kellene Neki(k) fogta, kitörölte 1 mozdulattal...(olyan vizslaképet tett fel 1 hete háttérnek, hogy nem tudtam a kutyát hova tenni elméletben...)
:-)))
mindent én csinálok, pedig sportállás. Napi 1000 edzésem van, nem hiszitek el, milyen nehéz dolgom van, minden szaloncukorért, díszért + kell dolgoznom, nem 1szerű leverni őket...és a hüli csillárt sem, sosem sikerül, így leszek 1x még izé..depressziós- így mondják a kulcshordó alombeszerzők?
EB, VB, Olimpia...tervek és edzés...csak az marad...
ezek + bevásároltak whiskasból, mert tavaly csak azt ettem, na, idén már nem eszem+, csak a Multiizét, és a Friskiest...a szárazból + amiket összevásároltak, és próbálgatják...melyik táppal kellene doppingolniuk...próbálom +mutatni, ki is a főnök... vállvonogatva bár, de korog...
csirkét kajáltam... sültet...én leszek 1x még a nagyfőnök itt, haladok...
Amilyen szorgalmas vagyok, unalmas óráimban már most melegítem a kétlábú hálózsákjait, hogy meg ne fázzon majd a sátorban. Még a végén nem lenne ereje megetetni engem :-((
Sziasztok macsitársak! Csatlakoznék én is hozzátok, mert az én eltartóimra is ráfér egy kis nevelés. Ezt a lapot továbbképzésnek tekintem. Ma is mi történt? Eltartóim megalkuvó kutyája összenyálazott valami számlának nevezett dolgot, amit aztán a pocsolyába is beletaposott! Én persze megpróbáltam menteni a helyzetet, és a radiátorra helyezett papírról megpróbáltam lenyalogatni azt a büdös kutyaszagú pocsolyát! Persze ennek sem örültek igazán, azt mondták: ezt már ki kell dobni! Nem is örültek neki, hogy nem kell befizetni, több pénz marad az én finomságaimra! És ezek után arra kényszerítettek, hogy ellenőrizzem folyamatosan a szaunájuk hőmérsékletét!
Én ugyanis elértem, hogy Anya megsajnáljon, amiért nem férek el rendesen és kényelmesen a radiátorán, úgyhogy odarakta az összes rongyszőnyegét összehajtogatva, azóta ez a kedvenc helyem. És csak néhány "én egy szegény szerencsétlen árva kiscica vagyok"-pillantásomba került, meg egy kis elhaló nyávogásba.
Fúúú, tök kiszúrtak magukkal, ezek egy remek hely sok mindenre, innen vizipiszollyal is alig tudnak lelőni. Csak az a baj, hogy amikor kirakta a mami a friss csirkemájat, akkor lebuktam, hogy a szendvicssütőn át le tudok jönni - ha akarok.
Én már megint büntiben voltam. Amíg a mama elment PFT-re, a Bonifác meg a házat őrizte, nekem a plafont kellett pókhálóznom, meg ott is pakolászni, ahová a madár se jár. És persze, amikor le kellett jönni, még nekik állt feljebb, hogy segíteni kell.
ezt a kuttyogót nem ismerem, csak a szaloncukrot a karifán...miért nincs ez egész évben?! Olyan jó pofozgatni...+ a díszeket is... edzek...miérrt szólnak ilyenkor?
A dohasztalról csak 1 lökés...egyébként + ugrálni kell...naná, mert arrébb tolták...
Így én leszek az olimpiai bajnok, szaloncukorleütögetésben! Ennyi edzés után már tutko...
Milady(Mimo)
És, ma voltam oltáson, nagyon hősiesen viseltem, mit + nem tesz a macs a gazdinak...(munkáltató, enni ad...)
Mifelénk más praktikák válnak be. Ugyanis Nagyanyus igencsak koránkelő, úgyhogy akárhogy igyekszem, sose tudom megelőzni! Próbáltam már néhányszor Anyát is felkelteni kajáért hajnali fél ötkor, de kiszólt a takaró alól, hogy "menjajóédesanyádba", és aludt tovább. Kicsit eltöprengtem, hogy az anyámba való menés most akkor azt jelenti, hogy magához hívott, vagy azt, hogy elküldött, de mivel nagyon hortyogott, így inkább nem is mertem közeledni. Nem is voltak érdekesek a reggelik. Ámde leleményes és csavaros agyammal kitaláltam egy másik módszert, ami nemcsak reggel válik be, hanem akárhányszor. A módszer a következő: kifigyelem, hogy mikor indulnak a konyha felé, és azonnal elállom az útjukat keresztbe, meg elkezdek tekeregni a bokáik között. Garantált, hogy vagy síkideg lesz mindegyik, amiért nem hagyom menni, vagy megbotlanak bennem, de igyekeznek nem keresztülesni rajtam, nehogy nekem fájjon, tehát hétmérföldes léptekkel közlekednek. Ezt még tetézem azzal, hogy amikor a kajás zacskót megszagoltatják velem, akkor lelkes vagyok, ha viszont már a tálamba rakják, a világ minden undora kiül az arcomra. Hosszas gyakorlással fejlesztettem ki a mimikámat. Ha aztán nem lát senki, akkor persze megeszek mindent, mert csak úgy érdekes, egyébként senkit nem lehet kétségbeejteni. Mikor felfedezik, hogy üres a tálam, akkor persze fölkapkodnak, meg imádnak, hogy "na jóllaktál, életem? te kicsi csíkos-csillagos tündérke", meg hasonlók. Egy biztos, a gazdik a világ legnagyobb palimaradai!
Sose búsulj, az ember egy darabig csak palotákat, sarokházakat meg használt brilleket örököl, aztán felragyog a nap, harsonák riadnak , és egy koszlott bőrönd alján egyszer csak talál az ember egy kuttyogtatót. És akkor Hawai! :-DDDDDDDDD
