Egy gazdikereső uszkár: Fekete közép ivartalanított kan kutyus, 7 vagy 8 éves, pontosan nem tudom. Törzskönyves. Egy ideje gondolkozik a család, hogy maradjon vagy inkább mégis mennie kell, de most azt mondják odaadnák. Ha tud valami valamit, akkor megadom a gazdi elérhetőségét!
Igen, a régi tapasztaltaktól én is azt hallottam, hogy a 80-as években, még 90-es évek elején teljesen természetes volt a tkv. Majd beindultak a szaporítók és ez a szemlélet vált urrá, hogy minek is az, nem az a lényeg, én csak szeretni akarom, stb...
Én 16 évesen kezdtem bele az új kutyaprojektbe. Ráadásul abban az időben nagyon sokat foglalkoztam ilyen állatvédelmi dolgokkal. Weblapokat bújtam, az iskolában egy előadás is volt ezzel kapcsolatban. Ausztriából jött hozzánk két hölgy, aki sok mindenről beszámolt... Így nagyon figyeltem a menhelyek oldalait. Gondolkodtam, hogy örökbe fogadjak-e... Talán ennek köszönhetően is kialakult bennem, hogy ha felelősségteljesen új kutyát vállalok, akkor csak a két véglet lehet (tenyésztő-menhely). Kíváncsian hívtam végig a szaporítókat és tenyésztőket 2002. őszén. A különbség érezhető volt. Emlékszem, volt egy hölgy, aki az újságban folyamatosan fehér törpéket hirdetett. Felhívtam, hogy én egyelőre csupán érdeklődöm, nem most rögtön szeretnék kutyát, hanem a következő nyárra. A válasz nagyon-nagyon kedvesen az volt, hogy persze most is van, lesz akkor is. :)) Felhívtam két törpe tenyésztőt is, akik rendesen, tkv-el tenyésztenek. Köztük volt egy nagyon udvariatlan, lekezelő, kb én mit képzelek, hogy zavarni merem. És volt egy idős hölgy, aki nagyon kedves volt. Volt olyan uszkáros, aki meghívott saját magához (almot sem tervezett, nem azért, mert esetlegesen tőle vennék), hogy beszélgessünk, sok jó tanáccsal látott el és ő adta meg nekem pl Panni tenyésztőjének elérhetőségét is. Még folytathatnám. Érdekes ezekre így visszagondolni.
Igen, botos Clara is, mind a hárman. Meg labdásak nagyon. De Panni a leghűségesebb a játékaihoz. :) Egész séta alatt képes labdával a szájában, nem hagyja el.
Régen csináltam már ilyen kinti képeket, lett egy-kettő jobb. Csak nehéz, mert nem olyan szupi a gépem, meg ezerrel sütöt a nap.
Az állatok mozgásában én is nagyon szeretek gyönyörködni! :) Ami még én szerintem fantasztikus élmény, azt látni, ahogy ezerrel rohannak, repülnek nagy területen. Ezt is jó sokáig el tudnám nézegetni.
Én most beszéltem le egy vendégemet a szaporításról. Illetve majd kiderül, sikerült-e. Fekete törpe uszija van (nem tudom honnan), sérves. És még azt kérdezte a gazdi, hogy szerintem szülhet-e úgy. Mondtam neki, szerintem nem, hisz az nagy erölködéssel jár, de hogyhogy akarnak kölyköket? Kiderült, hogy igazából nem is akarnak, csak mindenki azt mondja egyszer szülnie kell... Na, erre elmeséltem az ilyen "tenyésztés" egészségügyi, lelki és anyagi vonzatait, veszélyeit, remélhetőleg hatott. Abban maradtunk, hogy inkább ivartalaníttatják (és a sérvet is megműttetik egyúttal). Mutattam nekik Fibit, majdnem fél éve ivartalanított és ugyanolyan karcsú, játékos, boldog kutya.
Azért nagyon örülök, hgy Cádiz végül jó helyre került!!!! Hááát. igen. A törpék népszerűbbek valamivel talán, és az apri is, de így pont a dolog másik problematikája kerülhet elő. Óvatosnak kell lenni. A multkori alomból Dastin 7 hónapos koráig élvezte vendégszeretetünket. És meg kell, hogy mondjam, nagyon de nagyon nem esett jól odaadni. 2 hétig sírtam, és éjszaka felébredtem, és kerestem. És félálomba csak percek alatt fogtam fel, hogy ő már nincs itt :-((( 7 hónap alatt az életünk részévé vált, és 1x már elvitték, ahonnan 3 nap múlva visszahoztam. Azért nem jó ez így :-((
Más egy 3 hónapos kölyköt odaadni, mint egy 7 hónaposat. Nekünk is, neki is. Ő is egy hétig szomorkodott, mi is. Ő egy csodálatos kutya csodálatos személyiséggel, néha a mai napig hiányzik, de hááát nem lehet mindenkit megtartani. Most Fedra várakozik türelmesen, hogy érte jöjjenek, 4,5 hónapos. Ő mondjuk nem zvartatja nagyon magát, én mondjuk kevésbé örülök, hogy Carmennel egész nap nyúzzák egymást, és tőből kirágta foltokban a szőrét :-(((
Szóval azért nem felhőtlen az élet apri törpével sem :-D De ettől még nem adjuk fel! :-D Már nagyon várom az első kiállítást...
Tőlem mostanság kérdezik miért nem leszek tenyésztő és élek abból- aztán amikor felhomályosítom őket, hogy ez egy költséges hobby nem hogy ebből megélni... akkor elcsodálkoznak.
Régesrég a skótjucink nekünk is törzskönyves volt- akkoriban tényleg ez volt a normális. Aztán valahogy ez eltűnt, és mire 18 lettem én se nagyon gondoltam végig rendesen a dolgot mikor Rubit megvettem.
Jók a képek, látom Clara is nagyon botos :-)
Mi is sokat voltunk kint a napokban, gyönyörű idő volt. Én most nem csináltam képeket, csak gyönyörködtem a repkedő apricotokban :-) Jól elfáradtak, ma is sokat voltunk kint, még vacsorát kérni is elfelejtettek úgy húzzák az uszkárbőrt mióta a délutáni játékból visszajöttünk :-)
Aznap nyírtam meg Francy-t. Könyörögtem, hogy ne menjen bele a Dunába (ha már frissen csináltam), sikerült neki bokáig. :)) Valami szarkát kergetett. :))
Sok szerencsén is múlik ez. Lehet, hogy egyik alkalommal pont van annyi érdeklődő, hogy szépen, rendesen, jó gazdiknak el tudod adni a kölyköket. Lehet, hogy legközelebb nagyon nehezen sikerül mindenkinek új családot találni. Te tényleg szerencsésebb helyzetben vagy, mert a törpét jobban keresik és mondhatom, hogy népszerűbb most az ezüst és apricot...
Most van két óriás alom az országban, kíváncsi vagyok, ők milyen gyorsan gazdisodnak.
De hogy a fekete közép nagyon bruti, az tuti. :) Jó dolog egyébként, ha látod felnőni a kölyköket. De ugyanakkor lelkileg nagyon rossz, hogy nem 2-4 hónaposan adod el, normális időben, hanem sokkal később. És mondanom se kell, hogy nem megfizethető az, amiért én mondjuk 11 hónapos koráig neveltem Cádizt. Ezer kutyaséta, külön figyelem neki, kutyaovi, a rendszeres ápolás... De nagyon örülök és hálás vagyok, hogy nagyon biztos kezekbe került, így nem bánok semmit. Csak kesergek, hogy egy fokkal lehetne népszerűbb a fajta.
Ja, sajna ez a felfogás van. Mikor pici gyerek voltam, általános iskola alsós, gondokoztam azon, hogy én majd kutyatenyésztő leszek, mert imádom az állatokat és ebből majd biztos meg lehet élni. :)) Aztán ahogy az ember felnő, jobb esetben letisztulnak ezek a dolgok. Eszemben nem volt soha tk nélküli kutyát venni. De lehet, hogy szerencsém volt, hogy anyukám anno, 1991-ben egy tk-es uszkárt vett és így nekem már természetes volt, hogy ha fajtiszta, akkor az tk-es. Anyukámtól kérdeztem, hogy miért tk-es kutyát vett? A válasz tök egyszerű, mert az úgy volt szokás. Neki soha nem volt kutyája, vagy a családjában, senkinek. Apukámnak mindenféle keverék, a kertben, és sajna sokszor kikötve. Ennyi az előztes kutya kultúráról a családban. :) Úgyhogy nehezen tudom elfogadni, ha emberek ennyire keservesen fogják fel, hogy miért lényeges a tk. Amikor a végén mi, tenyésztők vagyunk a rosszak, a beképzeltek,... Nevetséges.
Nálunk az utcán a kérdés most így szól: Papa, mama, gyerek? :)) Vagy a háttérből hallom, hogy összebeszélnek, "nézd, szülők és a bébi". Ez aranyos. :)
Vecsésen 2011 03 07.én kidobtak egy autóból egy fehér törpeuszkár kant! Az egyik szemtanú összeszedte, majd ideiglenesen elvitte valakikhez, akik nemsokkal később szélnek eresztetteék mert állítólag az Illatos úton fizetni kellett volna leadásáért (nyilvánvaló hazugság). A mi elérhetőségünk megkapták, mégsem jelentkeztek pedig el tudtuk volna helyezni...Sok dolog bűzlik a történetben, minden esetre a kutyus most bárhol lehet, nem tudjuk hol engedték el. Keressük!
Hááát. A felelős tenyésztő mit tesz? 4-5 évente lehoz egy almot, mint Te, és megtartja, mert nem meri kiadni a kezéből, vagy uram bocsá 10 évente hoz le egy almot. mint Xavano_89, vagy 2-3 évente, mint panfran, és élvezi a kölykök felnevelésének örömét, és legalább látja, milyenek a kölykei felnőttnek :-((( Pedig attól félek nem így tervezte. Mert ha így tervezte volna, akkor nyilván ez egy hatalmas öröm lenne, de háááát. Ellenben a szaporítóknál nem marad meg egy kicsi se. Csak győzze az ember begyűjteni a menhelyekről utána :-(
A felelősségteljes tenyésztő próbálja megválogatni, hogy kinek adja oda a kiskutyát. És nyilván én is tudnék oldalakon keresztül mesélni problémákról, de most inkább azt szeretném megosztani veletek, hogy bizony bizony a kutyáim és a nálan született kölykök segítettek abban, hogy sok sok fantasztikus embert megismerhettem!!!! Akik barátaim, akikkel számolom a perceket, hogy mikor beszélhetünk, akiknek hatalmas örömöt szerez egy kiskutya, akihez tőlem jutottak. És nekem is hatalmas örömöt szerez, hogy mindezt láthatom! Problémák voltak nálam is, gazdikkal is, ezekből tanultam.
De tényleg, ha nincsenek a gyereke, ezekkel az emberekkel valószínűleg sose találkoztam volna, mint ahogy fantasztikus tenyésztőket is csak így ismerhettem meg, akiktől sokat tanultam, és igaz barátra leltem. És meg se próbálom felsorolni a neveket, meg talán ennyire nem is publikus, de jópáran közülük hozzászóltak a fórumhoz az elmúlt 1-2 napban:-D
Én mindenesetre köszönöm ezt Nektek, és szívből örülök, hogy megismerhettelek Benneteket!
És az emberek jelentős százaléka szerint ez a normális. Ha valakinek van egy fajtatiszta kutyája (de van hogy az se kell, hogy legyen), miért ne legyenek kölykök?
Az utóbbi időben mióta 2 kutyám van belefutottam néhány érdekességbe... Az még hagyján, hogy anyja-lányának nézik őket, mert nehéz elhinni, hogy ha valakinek ugyanolyan kutyája van kettő akkor azok nem rokonok, de a legtöbb mégis azt hiszi ők egy pár. Egy fószer még jól ki is oktatott egyszer, mikor megtudta mindkettő szuka, hogy azt úgy kell csinálni, hogy egy fiú-egy lány és akkor lehet szaporítani! De volt, hogy kereszteződesben egy faszi kikiabált egy kocsiból, hogy nem akarom e véletlenül pároztatni a kutyáimat? Mondtam, véletlenül nem. De olyan is volt aki mikor hallotta mi van Hanával és ivartalanítva lesz megkérdezte miért nem hozok le tőle legalább egy almot, hogy behozza az árát... meg lakik erre egy fekete közép-törpe mérethatáros szuka, egyszer az ő gazdái is megállatottak, hogy nem tudok e valami kant hozzá, mert lassan ideje szülnie...
Tehát tegnap kint voltam a kutyákkal egy futtatón. Ritkaság, de összefutottunk egy fekete közép uszi lánnyal, 6 hónapos. Középkorú, tündér gazdik. Imádják a kutyát, régi álma volt főleg a férjnek. A kiskutya nagyon édes, barátságos. Óvatosan, kedvesen próbáltam infót megtudni, hogy honnan van, miért ő, stb... ? A férj egy kolléganőjénél születtek. Az egyik szülő fehér, a másik fekete. Már harmadszorra ismételték meg eme párosítást. Megkérdeztem, hogy ezt a pénz miatt csinálja a kedves kolléganő, a válasz igen. Akkor már rákedztem, hogy ez nagyon nem szép dolog,....,... Lehet, hogy sikerül megsértenem a gazdikat. Főleg, hogy ég és föld különbség volt ránézésre az én kutyáim és az ő kutyájuk között (nem csak a nyírás miatt). A fazon, ami rá volt nyírva, mint egy megkopasztott puli (és pár napja csinálta egy kozmetikus)... Lehet, picit úgy jött le, hogy én a beképzelt kutyás, akinek csak a pedigree-s a jó, meg aki száz gumival, nagy szőrben. De nyilván nem erről van szó és olyan nehéz ezt laikusoknak elmagyarázni. Értelmes, jó indulatú emberek, de mégis teljes sötétség e téren. Nem az ő hibájuk feltétlen. Első kutyások. A kolléganő, ha egy rendes tenyésztő, akkor valószínűleg egy tk-es kiskutyájuk lenne.
Közben megjelent egy fiatal kozmetikus lány is a futtatón két kutyájával (yorki és bobtail keverék). Közli, hogy amióta kozmetikus, sokat foglalkozik a témával, többször besegít menhelyeken, tudja mi az ábra szaporítás téren... Deee azért az ő tk nélküli yorkijának egy almot szeretne majd, mert olyan kis cuki. De hogy csak ismerősöknek fogja adni ingyen. No comment.
egyetértek Spillo-val nagyjából. Tény, hogy sok a részrehajlás, de nem aranyszabály, hogy mindig csak azok nyernek, akik. Nem egyszerű világ ez, de elismerés és pozitív élmény is akad... Mondom ezt én, aki szintén fekete közép uszis. Nem vagyok bíró, nem vagyok puszipajtása egy bírónak sem. Nem vagyok neves tenyésztő, aránylag kezdő vagyok...
Én azt vallom, hogy ha valakinek tényleg egy kiemelkedőbb kutyája van, akkor azzal sok sikert halmozhat.
Nem ismerlek téged, 18 éve sehol nem voltam. Nem bírálom, hogy igazad van, vagy esetleg nem... A jelenlegi helyzettel vagyok inkább képben. Tapasztaltam én is már hideget is, meleget is, igazságot és igazságtalanságot.
Azért írom ezt, mert szegény Jokogeri még a végén azt is meggondolja, hogy uszkárja legyen. :-// Jogokeri, azt javaslom, hogy saját magad tapasztalj meg mindent. Ha úgy tartja kedved, látogass el majd pár kiállításra, a folytatást meglátod.
Nem akarok beleszólni a vitátokba, mert semmi közöm hozzá, de nem tudom megállni, hogy leírjam a véleménymet. Valamikor / kb 18 évvel ezelött/ nekem is volt egy fekete közép uszkárom amit elvittem kiállításra. Sorba hoztuk el a kitűnőket, de volt egy-két favorizált akiket soha nem lehetett legyőznűnk. Egy évig majd minden kiállításon megvertek minket. Majd feladtuk és többet nem mentünk, de attól még ugyan úgy szerettem a kutyámat. Tudom sok pénz fekszik ebben a dologba. Később befedeztettem egy champion kannal, mert szerettem volna még egy kiskutyát. Vele is elkezdtük a kiállításokat, de vele is úgy jártunk.
Ebből én csak azt tudtam kikövetkeztetni, hogy ha nem vagy benn a körbe soha nem nyerhetsz.
Persze most lehet engem is szidni, de ilyen világban élünk.
Most inkább örökbe fogadtam egy fekete kidobott kiscsajszit és imádom Őt, és nekem ez mindennél fontosabb.
Kérkek ne ebből a vitából vonj le messzemenő következtetéseket! Nem mindenkire jellemző ez, és ha kicsit is kiváncsiak vagytok egy kiállításra, gyertek nyugodtan- hidd el, ez egy töredéke a történetnek, de sajnos ilyen is van. A legtöbb kiállító azért jól megfér egymással... Sőt, én ha mentem volna Hanámmal kiállítani akkor biztos, hogy a kiállítások 99%ára azért neveztem volna, hogy együtt tudjunk bandázni a rokonságával- kvázi a konkutenciáva ;-) és nem gondolom hogy ez bármelyikünknek is gond lett volna.
Egyébként ez a mentalitás az élet minden területén megvan, mindenhol vannak ilyen esetek- de ha a kutyázásnál maradunk, én egy másik fórumon a pulis topicban tettem fel egy ártatlan, színgenetikával kapcsolatos kérdést, és pontosan ilyen, köpködős, ölremenős vita lett belőle a fórumozók között...
Na nehogymáááá Te találtad nekem Sallyt!!! Na ez azért már több a soknál! Már rég leveleztem Solveiggel mikor egyáltalán megmutattam a képet!
És hogy azt mertem mondani, hoyg nem adom neked azt az egyetlen kölyköt amit én akarok megtartani? Hát bocsika:-( Sajnálom, de az élet már csak ilyen. Másnak se adom, Neked sem. DE. Ha jól emlékszem, amikor Sallyt hazahoztam, és az legyen az én problémám, hogy mennyiért, már akkor is azt mondtam, hogy ez a kutya az én játékom! A kölykei nem eladók, sem most sem máskor. Ha mégis lesz véletlen valaha előadó kölyke, azt meg fogja tudni bárki akit érdekel... Ha meg segítségről van szó, amit én valaha valakitől kaptam, azt meg lehet számolni egykezemen bőven, hogy ki az aki bármiben segített nekem valaha a kutyázásban. De nem is nagyon igénylem.
Amúgy hidd el, és jól megvagyok a saját tulajdonú városodban szervezett kiállítás nélkül, is, az én kutyáim elérték mait eddig el kellet érniük, és ez nekem jó így.
Szóval tényleg befejezhetnéd az alaptalan vádaskodást. Szerintem téged senki nem támadott hátba... Ellenben egy iedje mást se csinálsz itt a fórumon, mint tamdsz mindenkit aki él és mozog. Xavanot, Engem, Krisztit, a handlerét, a bírót a mindenkit.
Sally kölykére visszatérve, meg hogy a fenébe tudnék neked olyan valamit odaadni, ami nincs? De ezt szerintem annó is megmondtam, hogy nem zárkózom el semmi elől, de az első szuka kölyke az enyém, és ezen nem vitatkozom. És az bizony minimum egy évet várat még magára! A snassz ócska fekete toycsi meg...őőőő miről beszélsz???? Tudtommal van egy barna szukád, aki még soha nem tüzelt, ha fog is, nyilván nem az első tüzelésénél fedezteti valaki, és nyilván egy toy szuka szül vagy 100-at, hogy előre eligérj bárkinek bármit. Még ha kapsz is engedélyt a színkeverésre, akkor is mi a biztosíték, hogy fekete szuka lesz az alomban? És ha lesz is, amúgy tényleg nem sokra megyek egy apricot kennelben egy barna hordozó feketével... Még ha apricot hordozó fekete lenne, de akkor is ugyanot vagyok, minden fedeztetése engedélyköteles.
De mintha megint olyan dolgok miatt köpködnél rám is már, ami nem is létezik!!!! Hol van az a fekete szukád, mami nekem nem kellett?????? Arról meg nem tehetek, hogy nem sikerült NEKED külön legyátratnom apricot szukát. Jobban zavar, hoyg magamnak se sikerült... De ez van. Így jártam. Ettől mgé nem kötöm fel magam...
Te viszont legalább engem hagyjál békén... De inkább mindenkit.
