Nehogy mán. 2002. október 25-én ott voltam a megnyitóján, ahol a Karc bítzenekar is játszott. A disznó ott lesz lehetséges elásva, hogy én a bélavárosiról beszélek, és hát mint tudjuk, Béla is idevalósi.
Én is roppant felzaklatódnék, egy fél fuszekli árának pontjáért a franc nem srpratapálná magát összpontosítsáilag a dobási szituációra, ráadásul kismamaként. Egy ekkora jónagy hazugság reklámilag nemigen szolgálja a hiperszupermarkett jó hírnevét.
Orbitális felháborodás közepette hallgattam végig Editke elkeseredett mondanivalóját tegnap. Azt történt ugyanis, hogy elment vásárolni eggyik születésnapját ünneplő áruházba. Azt hangoztatták aki három dobókockával 13-ast dob, visszanyeri a vásárlás árát. Editke nagy összpontosítással egy dobásból kidobta a 13-ast és olyan boldog volt, hogy szinte örült. Igen ám de akkor jött a feketeleves merthogy nem adták vissza az árát. Azt mondták, hogy nem olvasta el a hangyafüle méretű apróbetűt, ami szerint nem is biztos, hogy nyer, csak éppen kapott valami 50 pontot amiből egy fél zoknit tudna venni. Editke meg váradós kismama és kerülné az izgalmakat. Hát így nem tudta kerülni, mert roppant felzaklatták. Szerinte ez egy nagy becsapás, félrevezetés. És megfogadta soha többé nem megy oda. Mert ez gonoszcinikus dolog amit műveltek. Én ebben megerősítettem és szolidaritásból én sem megyek. Pedig akartam menni.
