Örülök, hogy végre azzal foglalkoztok, amivel kell, bár rali hozzáállásában még találok némi kifogásolnivalót. Jellemző, hogy még a pisztáciát sem meri személyesen ideadni. Morrr-ticia úrnő bezzeg soha nem félt egészen közel jönni, amikor adott valamit. Remélem, Szunyának sem csak a szája jár (bár ha ki akar túrni a vackomból, akkor eléggé közel kell jönnie).
Tehát várom, nyáladva és félelmetes, mély hangon hörögve, hogy a közelembe jöjjön. Első fázis.
Te uriember vagy, én csak egy kis naiva. Én mindenkiről az feltételezem hogy kedves, jó és viszont barátkozik velem...
Az anatómiai különbségekről szó se essék.
Akkor majd én téged:
A mi kis Qtyink mindenkivel acsar, néha harap. Miért? Mert ha megszeretne valakit, akkor joggal félhetne attól, hogy az nem fogja őt viszont vakargatni, tehát nem is viselkedik szeretetre méltóan. Ebből következik, hogy szeretné, ha szeretnénk. Én szeretem, de az nem számít, én mindig kifogom a nehéz eseteket...
Szerintem titokban arra vár, hogy valaki kezesbárányt csináljon belöle. Mély pszichológia.
Azért ilyen elutasító, mert fél a csalódástól. Tehát csak nagy-nagy türelemmel lehet elérni, hogy ne morogjon, ha kiveszed a csontot a szájából...
Te tényleg azt hiszed, hogy én tányérból eszem? A csontot köszönöm, a próbálkozás hiábavaló. Sokkal erősebb és ádázabb vagyok, mint amilyennek látszom.
