az ének kicsit kásásabban jutott oda úgy éreztem,de nem volt vészes.
picit talán csalódott vagyok.
gondolván, hogy alszanak, pihennek a koncert előtt akkor frissen, üdén, beszédesen lépnek majd fel.Hát átvezető sorokra nem is emlékszem hogy mondott volna valamit Bruce.
Arra nem emlékszik valamit hogy a Phantom alatt Bruce megemlítette a gulyást?:D most komolyan, nem viccelek.:)
ahol én voltam a hangulattal nem volt gond,persze az ülő helyekről nézve az összképet jobban lehetett látni,meg talán hallani a közönséget
tényleg masszívabb volt a PA anno, meg beszéltük itt jópárszor hogy mit tudnak ezek a mai cuccok, de most kivételesen az itt olvasottak alapján nagy mákom volt:) keverő környékén nekem nagyon jól szólt, még beszéltük is hogy milyen jó, minden gitár tökéletesen hallatszott, elég hangos volt, tiszta...érdekes mennyire más lehetett máshol...
"Biztos sokan nem tudják, de egy kis ideig ez a turné majdnem eljutott hozzánk eredeti formájában 1988-ban. Már be volt hirdetve, majd csendben elmaradt, már meg nem mondom az okát, lehet soha nem is tudtam. Itt volt a lehetőség bepótolni a kimaradt bulit, ami persze nem lehetett olyan, mint ha 26 éve jött volna létre, azért panaszra így sincs ok."
Miután levittem a kutyát, leakasztottam a Delorean slusszkulcsát, bevágtam magam a volán mögé, beállítottam a dátumot, majd kihajtva a főútra, odaléptem a kicsikének, és pontosan 88 mérföld/óránál kilőttem magam, vissza 19fuckin'88-ba! Elnézve az Aréna körül lődörgő[...] Bővebben!Tovább »
Úgy látszik,ez a hangmizéria állandó kísérője a Maiden buliknak.
Tavaly Zágrábban a keverő környékén voltunk,és bár nem volt tökélete vs,de nagyjából élvezhető volt.
Most a kiemelt állóban voltunk,kb 10.sorban,majd a végére 4-5.sorban,és az arcunk leesett,annyira tisztán és érthetően szólt.Mindhárom gitár jól hallható volt,talán kicsit a dob volt halkabb,de én ilyen jól szólni már rég hallottam őket! Pedig nekem ís már a tízedik bulim volt.
Hát,úgy látszik nincs két egyforma fül meg hely :-)
Valóban keveset kommunikáltak,de én azt mondom,inkább a zene,mint a sok bla-bla...
Amúgy meg ne legyünk tipikusan "a szar sem elég büdös" magyar mentalitásúak,végre eljöttek újra,noha tavaly már kihúnyt a remény,hogy ezt a show-t idehozzák,jól tolták az öregfiúk,le a kalappal ezért a teljesítményért!
Szerintem jó buli volt,elől legalábbis nem volt panasz.
Srácok,hát itt volt a Vasszűz,na! :-)
Ha ezen a képen megnézitek a '84-es turné cuccát, akkor amúgy könnyű megérteni, hogy ezek a mai kis picsányi rendszerek miért nem szólnak sokszor sehogy. Most függetlenül a rossz akusztikájú helyektől mondom.
Ma technológiailag teljesen más rendszerű cuccok vannak, amik darabra kevesebb hangfallal működnek, miközben elvileg produkálják ugyanazt a teljesítmény, mint régen a 10-szer akkora felület. Mérve el is hiszem, de hatásában biztosan nem. Csak a régi 17 kamion volt, ez meg 3.
Ugyanakkor az is tény, hogy azokat a bulikat 25-30 éve hallottam gyerekként és lehet, hogy csak az emlékeimben szólnak jobban, mint a mostaniak. Ezt sajnos nem tudom eldönteni, főleg, hogy ma meg ebből élek. Évente közel 100 koncertet keverek, szóval nagyon szakmai füllel hallgatok mindent.
Régen ez nyilván nem így volt. Ennek ellenére pl. a '86-os koncertet szinte mindenki elég rossznak hallotta, velem együtt, míg a '88-asat mindenki nagyon jónak. Tehát talán már akkor sem voltunk tök süketek. :)
Valóban nem volt jó a hangzás a távolabbi-magasabb helyeken, oda a hang már elég zavarosan jutott el, de ez lehet, hogy az aréna akusztikai tulajdonságainak bűne is, az én helyemen például rettentő visszhangos volt, összefolytak a hangszerek, a basszusgitár hangja is szinte teljesen elveszett, komolyan youtube-os rajongói koncertfelvételeken lehet hallani jobbat. A keverőpult környékén biztos jól szólt, de az a közönség elég szűk körét érintette.
A zenekar részéről furcsa, lenéző hozzáállás a szinte nulla átkötő szöveg nélkül végigdarálni a számokat. Igaz a közönség sem volt a legaktívabb, de így nem is csoda. Talán az utolsó szám közben sikerült megfelelőre fokozni a hangulatot.
A szervező bohóckodása a jegyekkel (márciusra teltház lesz, elfogyott, nem elérhető) szintén rossz pont.
Összességében azért nem volt olyan borzasztó, de inkább csalódás.
Khm. Hogy is mondjam. Jó volt. De... Kicsit lehangoló, hogy ilyen kicsi helyet sem tudtak megtölteni. 2 óra nem volt a koncert, mert zéró közjáték nélkül nyomták le az összes számot. Mintha minél hamarabb túl akartak lenni a koncerten. Vagy még mindig úgy gondolják, hogy itthon senki nem beszél angolul.
én keverőpulttól balra kicsit hátrébb, ott nekem kiválóan szólt, fergeteges hangulat, egyik legjobb koncertélményem volt, pedig csak maiden-t láttam vagy 8-szor.
anthrax valóban egy kicsit zajos volt, kevés volt a basszus is, amúgy ők sem voltak rosszak, de maiden nekem nagyon jól szólt ott ahol álltunk.
attól függ ki hol áll, oldalt vagy fent el tudom képzelni hogy kavarog összevissza. anno puskás stadionban metallica oldalt állva szintén élvezhetetlen volt.
nekem igen. gyalázatos volt. Az Anthraxnál az első szám alatt ki kellett jönnöm, mert fizikai fájdalom volt az a zaj. A MAidenről nem jöttem ki, de csak mert mégis azért jöttem, hogy talán utoljára lássam őket.
Nem tudom, ezért ki mennyiben felelős, de ez így nekem nagy csalódás volt.
jó kis sztori mázlid volt. Nicko alacsony? én már álltam vele szemtől szembe sztem tök magas és nagydarab. (vagy én voltam kissebb 25éve?:-)
Janick engem sosem izgatott, sajnos Harrist és Dickinsont szinte lehetetlen elkapni..Dickinson egyszer elment előttünk baseball sapkában Ő nagyon alacsony.
Megosztanám veletek a mai Maidennel kapcsolatos élményemet!
Először is köszi a bennfentes infókat az Intercontinental-ról, nem tévedtetek! ;-)
Már hosszú évek óta terveztem, hogy ha újra Mo-ra jönnek, akkor megpróbálom valahogy elcsípni őket (anno '98-ban az ominózus E-Klubos bulinál Steve Harris-szel sikerült pacsizni meg dedikáltatni), de vagy mindig túl későn jött az infó, hogy mikor érkeznek, vagy már az érkezés napján meg is volt a koncert, így elég nagy rohanásban volt a banda.
Amikor most olvastam, hogy már hétfőn jönnek, ráadásul megvolt a szálloda infó is, reggel jól bekészítettem magamnak a szobám falán díszelgő Maiden naptárat meg pár filcet, és elhatároztam, hogy kicsit körülszimatolok a hotelnél.
Délután 5 óra körül értem a Vörösmarty térre, és gondoltam besétálok a Váci utcába, hátha ott lebzselnek valahol, de aztán valami belső sugalattól hajtva inkább a szálloda felé vettem az irányt...és milyen jól tettem! Ahogy odaértem, kit látok a hotel bejáratánál?
Nicko McBrain-t!!!
Micsoda megérzés!!
Épp egy 4 fős baráti társasággal álltak a hotel előtt (ilyen öreg pocakos tipikus brit turnéarcok voltak) és dumáltak. Nosza, odasiettem, és amolyan jó parasztosan egyből odakiáltottam: "Hey, Nicko!" Majd mondtam, hogy szeretnék aláíratni meg fotózni. Az egyik mellette álló nagydarab fickó (valszeg valami személyi testőr lehetett) mondta, hogy ne zavarjam, épp telefonál (a kezében volt ugyan a mobil, de épp nem beszélt rajta, de aztán másodperceken belül meg is csörrent
, elnézést kértem, és mondtam hogy megvárom, megköszönte a melák faszi). Nicko épp nem válogatott kifejezésekkel azt kérdezgette a vonal túlsó végén lévőtől, hogy ahol a pi***ában vannak, melyik hídnál, mert itt kettő is van ?? (Lánchíd/Erzsébet híd). Majd megindultak a Lánchíd felé. Na ekkor támadásba lendültem: előkaptam a naptárat, ő meg szépen korrektül aláírta, megveregette a vállamat, majd továbbindultak. gyorsan szóltam, hogy - az előre bekészített mobillal - egy fotót dobjunk már, de a melák azt mondta, hogy "Sorry, no-no"...ettől kicsit csalódott lettem, de rendben elköszöntem tőlük, és végülis boldog voltam, hogy találkoztunk és dedikált. Meglepődtem, milyen alacsony...
Amolyan paparazzoként úgy 20 méterrel lemaradva követtem őket, hátha többi bandataggal találkoznak. Lesétáltak a Duna partra, majd az ott lévő teraszos bárban csatlakoztak pár számomra ismeretlen archoz, sajnos nem zenekar tagokvoltak... Még végignéztem, ahogy kirendelik a sört stb, majd visszamentem a hotelhez újabb célpontot vadászni :-)
Ami meglepett, hogy egy darab Maiden pólós, vagy legalábbis rocker kinézetű egyén sem volt a környéken...
Ekkor megláttam egyet, aki épp a feleségével és a kisbabájukkal sétáltak a hotelnél, Maiden pólóban, gyorsan szóltam neki, hogy a parti bárban megtalálja Nicko-t. Először nem értette, mert csehül beszélt a jóember...majd átváltottunk angolra, és útbaigazítottam őket.
Közben elsétáltam a Váci utcába, benéztem a hotel mögötti English Pub-ba (sejtettem, hogy nem ott lesznek, végülis külföldön én sem a magyar étterembe járok :-) ), jól benéztem minden kocsmába, étterembe, sajnos senkit nem láttam, útközben sem, pedig remáéltem, hogy kint bóklászik még 1-2 tag. Úgyhogy irány vissza a hotel. Kb. fél óra múlva láttam, ahogy Nicko és a kis csapata visszafelé jönnek a hotelhez a bárból, majd nemsoká megérkezett a cseh pár is, és a fickó vigyorogva megköszönte az infót, és közölte, hogy mennyire örül, még fotót is csinált vele.... b***meg.... :-) Neki sikerült. Na sebaj, én meg kaptam aláírást! :-)
Közben egyre jobban gyűlt a környéken a koreai turista válogatott, én meg kezdtem elfáradni ( na jah, korán indult a nap a melóban), úgyhogy lassan kezdtem feladni a dolgot, gondoltam még elszívok egy cigit, aztán tipli. Elsétáltam a Lánchíd pesti hídfőnél lévő 105-ös buszmegállóba, ami nekem hazafelé jól jött, és épp amikor a busz bekanyarodott a megállóhoz, megláttam egy gyanúsan ismerős arcot, zöld pulcsiban, kötött sapkában....bazze, ez Janick! (fura módon ő is egy pocakos kiöregedett angol lobonchajú faszi társaságában sétált). Na több se kellett, mekkora mák, gondoltam, ha nem jövök ide a megállóba, simán elmegy mögöttem!
Gyorsan leszólítottam, szépen tisztességesen (Hi Janick, execuse me for disturbing stb stb), és megkértem, hogy fotózkodjunk egyet. Na erre mit mond? "Oh no, sorry, I'm tired"
Na, fasza...
Gyorsan előkaptam a naptárat, és megkérdeztem, hogy aláírást ad-e? Erre nagyon készségesen és mosolyogav felelte, hogy az mehet minden gond nélkül. Az érdekes az volt az egészben, hogy míg Nicko hozta azt a figurát, amit a backstage videókon látunk, nagyhangú, jókedélyű, "iszákos" fazont, addig Janick tök visszafogott volt ( nem bántóan, csak távolságtartóan), és miközben beszéltem hozzá, rám sem nézett, meg sem állt, csak amíg az aláírást megcsinálta. Jó, persze érthető, csak egy vadidegen rajongó vagyok, aki épp a szabadidejében cseszteti, nincs ezzel gond. A dedikálás közben viszont nagyon jófej volt, grimaszolt, kicsi poénkodott is, majd megköszöntem neki, jó koncertet kívántam, ő mosolyogva megköszönte, intett, és továbbindult.
Ezen felbuzdulva ( bár már remegtem a fáradtságtól) vártam még egy fél órát, de már senki nem jött...
De ettől függetlenül azt hiszem, ma Fortuna kisasszony mellém szegődött, hisz két aláírást is begyűjtöttem, és mindkettőt a szerencsémnek köszönhetően! :-) Úgyhogy boldogan indultam haza. Steve, Bruce, Dave, Adrian, majd legközelebb talákozunk!! :-D
Érdekes élmény volt ez, így, a hétköznapjaikban látni őket, és ami végülis az egészből lejött, hogy ők már egy másik ligában játszanak, már ami az ilyen találkozós alkalmakat jelenti.
Voltam már ezer és ezer koncerten, kisebb és egészen nagy bandák koncertjén is, fesztiválokon, ahol van meet&greet, és az egészen nagy "sztárok" is kitartóan tolják órákon keresztül a dedikálásokat, és ölelkeznek/fotózkodnak a félrészeg, csatakos rockerekkel, vagy egy klubbuli után simán kijönnek, és sztoriznak hosszasan, vigyorognak, ölelkeznek, pacsiznak stb., de úgy érzem, nekik ez mást jelent. Nekik a lemezeladás, a turné, a rajongók lelkesedése is egy plusz faktor, de azért kell a közvetlen kontaktus is (persze vannak kivételek). A Maiden a mai napig is meg tudott maradni egy sztárallüröktől mentes, "hétköznapi" csapatnak, de nekik a siker már más szinten zajlik, hisz kétnaponta több-tízezrek őrülnek meg értük, és a színpadon is kiteljesedik a siker és a rajongás estéről-estére. Így érthető, hogy 1-1 pihenőnapon, inkább elvannak magukban vagy a közvetlen társaságukkal, és kissé visszafogottabbak, úgymond felveszik a pár lépés távolságot, a kicsit "ne zavarjatok most" arcot, nem bántóan, de érthetően, ha odamész. Nyílván, hisz ahová mennek, hosszú évtizedek óta ölik egymást az emberek, hogy a közelükbe jussanak, és ez valahol terhes is lehet.
Szóval, összességében, nagyon nagy élmény volt! Rendesek, jófejek, hétköznapiak voltak, és ez nekem elég is :-)
Holnap (azaz már ma) meg majd megnézzük, milye, amikor nekiersztik a gyeplőt!
