Annyi lemezkritikát írtatok az utóbbi időben, hogy most vettem a fáradtságot és meghallgattam végre teljesen az albumot FLAC-ban, elejétől a végéig.
01 Moon: a lant torz, ez létezik? jajj, sok már ebből az unpluggedos pöngetésből. amúgy szép dal, csak van már ilyenből kb. 10. (nekem a keveréssel nincs gondom, bár nem egy atom fülessel halgatom, vagy szuper hangfalakon.) szép a kórus dallambeli ellenpontozása, pedig elég furcsa harmóniákra épít, a fülemnek elég idegen, de szépen egybeolvad a fővokállal.
02 Thunderbolt: az első dal után kicsit nagyobb fokozatra számítottam, de lám, itt egy újabb unplugged dal. amúgy szépen felépített dal ez is, ez kellemesebb a fülnek, de nekem túl le vannak csupaszítva, mintha demók lennének. úgy elhallgatnék a háttérben szóló szép vonósokat vagy nagyzenekart (Post, Homogenic - sóhaj...). a kórus megint hátborzongatóan szépen ellenpontoz, gyönyörűek a villámeffektek. azon gondolkodom, hogy talán a Moont kellett volna lehagyni (vagy máshova rakni) és ez lehetett volna a felvezető dal. telitalálat kezdésnek, esetleg valahol jobban be lehetett volna gyújtani a motorokat, mert elég leülős zene ez idáig, teaházba kiváló, de ezzel hogy a kakába fog élőzni? a befejezés nagyon demószerű, kidolgozatlannak tűnik.
03 Crystalline: nagyon kellemes darab, bár nekem már kicsit sok a minimalista csilingelésből. amúgy a dal rendben van, de mondom, nekem kicsit kevés a produktum úgy egészében, nagyon lecsupaszítottak a darabok, én kimunkáltabb zenei kompozícókat reméltem tőle a sok túlmisztifikált agyonművészkedett cucc után. a dal végi durvulás szerintem elég bénán van felvezetve, mintha átkevernének egy másik dalra. ha már ilyen meglepő befejezést szántak neki, akkor szerintem váratlanabb váltás kellett volna énekben, dallamban is. de hát ez csak az én véleményem. hiába no, nekem hiányoznak a Post korabeli markás dalszerű megkomponálások, ezek a dalok kicserélhetők egy tucat másikkal, már nehezen újul meg (vagy nem is) az öreglány. :)
04 Cosmogony: vaze ennek is perceg az eleje, de miért...? ahh rezesek, de szép! ez nagyon szép dal, csak még mindig perceg itt-ott, ez valami cd-grabbelési hiba, vagy ti is hallottátok? szóval a dal gyönyörű, a kórus még gyönyörűbb benne, de kicsit sok már a melankóliából, eddig semmi átütő erejű dal...
05 Dark Matter: nincs ezzel a dallal semmi gond, kicsit Nosferatus, de amúgy nem lóg ki a dalok közül. kicsit diszharmonikus, futkos tőle a hátamon a hideg, simán elment volna aláfestő zenének az Éjjeliőr a hullaházban c. filmben. csak hát kéne valami züfec is, ami eddig sehol, végig ez az ezredvégi melankólia.
06 Hollow: 20 BPM megint, násszerű. hol vannak a dalszerű dalok? hajh... nagyon hatásos hátborzolgatás, ez is elég filmszerű, Holloweenes, de dalszerkezetnek ebben se találom nyomát. kár. na, azért a második felére kiszúrja a szemünket fél perc ritmussal, aztán jönnek megint a kromatikus orgonasípok. tiszta Psycho. lehet, hogy filmben gondolkozott a nagysasszony, csak ez szerintem kép nélkül így elég féllábú.
07 Virus: kellemes darab, megint csilingelés, sebaj, és végre megint egy kis ritmika. szép darab, eddig ez az album legszebb darabja. csak továbbra sincs átütő erejű kompozíció, csak ilyen dallamos, olykor darabos maszatolások.
08 Sacrifice: újabb ritmusnélküli darab... szép-szép, nem írom már le sokadszorra ugyanazt. tiszta Gary Barlow album csak Björkbe oltva... na, brutál ritmika bejön 10 mp-re. mi a fene, megtalálta a sequenceren a start gombot? ennyi. megy tovább a melankólia. jó ebédhez szól a nóta... újabb pötyögős dobok, mi a fene? mondjuk nem igazán passzol össze a dallal, de örüljünk ennek is, ami van.
09 Mutual Core: orgona már megint, áááá ennyi önismétlést! aztán jön egy brutál dobalap, a Homogenic-es nyersességet idézi. na, ez már jobban emlékeztet egy dalra. már nem reménykedem semmi átütőben. sok lassú dal között egy két odab.szós dob, hát ez nekem nem a szívem közepe.
10 Solistice: nem lesz már itt tutti forti, az "megvolt" a Mutual Core-ban. az album leglassabb dala. az egész egy nagyon befeleforduló album, nem tudom, mit fog tudni ebből élőben előadni anélkül, hogy a közönség el ne aludjon. vagy max. ilyen Kongresszusi Központ, Albert Hall, stb. jellegű helyeken csinál egy szál lantos, meg Bronski Quartetes pötyögéseket oszt jó napot.
nálam továbbra is megmarad a dobogón a kezdetleges, de frivol és kezdésnek nagyon megkapó, zsengékkel teletűzdelt Debut, a kiforrott nagy dobás: a Post és a nyersen őszinte és szívfacsaró Homogenic. a többi szép, meg dallamos, hol befogadható, hol meg nem, de nálam nem tud az első három nyomába érni. nekem továbbra is hiányzik az a laza de dinamikus, kisérletező de dalban gondolkodó zenészzseni Björk.
na ennyi. jó hétvégét!
